Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)
2002-07-29 / 205. szám
6. OLDAL NAGYBUDMER 2002. Július 29., hétfő BEMUTATKOZIK A FALU TÖRTÉNELME Már a római korban számottevő falu volt, ezt bizonyítja a környéken előkerült nagyszámú épületrom. Létezik egy 1291-ből származó dokumentum, amelyben az áll, hogy a magyarok bevándorlása óta egy Budemir nevű család lakott és gazdálkodott a faluban, lehetséges, hogy a település neve is innen származik. Már 1325-ben is volt önálló plébániája, tehát jelentős falunak számított. A török megszállás 150 éve alatt szinte minden elpusztult, később szerbek telepedtek le a falu mai helyén. Egy évszázaddal később már megjelentek az első német telepesek is, a szerb iskola és templom után hamarosan megépült a németek oktatási intézménye és a temploma is. Az I. világháború után egy család kivételével (Radevjevics) a szerbek áttelepültek, majd a II. világégést követően az itt élő németek többsége elmenekült, kiutasították őket, elhurcolták Oroszországba. Alig 30 család maradt a faluban, a kitelepítettek helyébe a Felvidékről és a Székelyföldről érkeztek magyarok. Földgáz támogatással A víz mellett az utóbbi tíz év legnagyobb beruházása a földgáz bevezetése volt. Amikor híre ment a faluban, hogy lehetőség van az olcsó energiaforrást szállító vezeték- rendszer kiépítésére, természetesen mindenki lelkesen támogatta. Amikor azonban közölték a bevezetés költségeit (majdnem elérte a százezer forintot), már csak 16 család maradt az igénylők között. A kivitelező a költségmegtérülés miatt csak abban az esetben vállalta volna a munkák elkezdését, ha az ingatlantulajdonosoknak legalább a 30 százaléka meg tudja fizetni a költségeket. Az önkormányzat azonban semmiképpen sem akarta elszalasztani a kínálkozó lehetőséget, próbálkoztak forrásokat felkutatni a befuházás támogatására. Összefogva Kisbudmérral, a TEKI- pályázatból nyertek 3-3 millió forintot, ezzel már sikerült 50 ezer forintra csökkenteni a lakossági befizetéseket. Ötven család vállalta az a költséget, 1998-ban kezdődött a szervezés, 2000. december 14-én volt az ünnepélyes átadás. Nagybudmér nem a világ vége A megye déli részén fekvő település mintegy félúton van két város, Mohács és Villány között, közel Bólyhoz. A zsáktelepülés autóbusszal jól megközelíthető, határai Kisbudmérig, Kiskassáig, Belvárdgyuláig és az alig két kilométerre lévő Borjádig (itt van a körjegyzőség) terjednek. Nem volt itt semmi sem a rendszerváltás előtt, a települést elhanyagolták, Bolyban volt a körzeti tanács, ott osztogatták a fejlesztési pénzeket. A jelenlegi polgár- mester, Csorba Ferenc (a kilencA LAKOSSÁGSZÁM ALAKULÁSA H 1930 1950 1970 2002 venes évek elején még nem ő irányította a falut) kifakadása érthető, hiszen manapság sem mondhatják el az itt lakók a településükről, hogy számukra a kor színvonalának megfelelő környezetet biztosít. Persze, ezt nem panaszkodásképpen mondogatják, mert a 12 év alatt sok mindent sikerült az elmaradásból pótolniuk, de azért - szerintük - nem eleget. Ám a gyorsabb fejlődés legnagyobb akadálya a pénzhiány, mert hiába mernek nagyobb, közművekkel jobban ellátott, fejlődő falut „álmodni”, ha nemhogy a beruházásokra, de jobbára még a pályázatok önrészét sem tudják szerény költségvetésükből kigazdálkodni. Ez az ősi település még a háború után is két iskolával dicsekedhetett, óvodába is helyben járhattak a gyerekek, akkor még önálló gazdálkodással is rendelkezett a község. Aztán a hetvenes évekig szinte minden közszolgáltatást elvittek a faluból, a kilencvenes évek elején csak az önállóságukat kapták vissza, az iskolát, óvodát már nem. Talán nem is lenne helyes bolygatni ezt a kérdést, hiszen ha hirtelen valaki úgy döntene, legyenek ismét falusi iskolák (vannak ilyen törekvések az oktatási „„------------------- >v ^u.y__________ mi nisztériumban), az intézménynek nemigen tudnának helyiséget biztosítani.- Mindenekelőtt a vezetékes ivóvízhálózatot kellett megépíteni, hiszen a faluban csak ásott kutak léteztek, az itt, meg a szomszédos falukban lakók igazán rászolgáltak az egészséges ivóvízre. Három település (Borjád, Nagybudmér és Pó- csa) összefogott, nagyarányú állami támogatással létrehoztuk a víziközműrendszert. A lakosságnak ez szinte semmibe sem került, 10 ezer forint volt a költség, s ebből még a 15 százalékos közműfejlesztési hozzájárulást is visszaigényelhették. Aztán kijavítgattuk, felújítottuk útjainkat, járdáinkat, újakat is építettünk. Manapság már elmondható, hogy ezekkel úgy 80 százalékos készültségben vagyunk. Ez a munka folyamatos, mindig sikerül egy kis pénzt erre a költségvetésünkből „lecsípni”. Ugyancsak sikerült megoldani az úgynevezett „rázós” utcák meredek, omladozó partfalainak megerősítését, a faluház tetőszerkezetét felújítanunk, az ifjúsági klub tetejét pedig bontott anyagból, társadalmi munkában kijavítanunk. Korszerűsítettük a közvilágítást, sőt, ezzel egy időben 7 lámpatesttel növeltük is az utcákon az éjszakai fényforrások számát. 1990-ig a faluban csak egy kurblis telefonnal lehetett a külvilággal kapcsolatot teremtem, mostanság már a lakosság többsége rendelkezik vezetékes távbeszélővel. Szóval igyekszünk javítani a falu környezetén, hogy ezzel is javítsuk az itt lakók közérzetét, s megállítsuk a népesség fogyását. A löszfalakat támfallal erősítették meg A családi házak többségében földgázzal fűtenek Eltűnt a gödörben A cigányság munkahelyet keres A faluban nem elképesztő mértékű a munkanélküliség, hiszen regisztráltan csak 18-an nem találtak az utóbbi hónapokban munkahelyet, ám a településen úgy gondolják, a lakosság számához viszonyítva még ez is nagyon sok. Főként azért vélekednek így, mert a regisztráltakból egyre többen kerülnek át a szociális támogatásra szorulók közé, s hónapról hónapra növekszik azoknak a száma, akik nagy valószínűséggel már sohasem kerülnek vissza a munka világába. Fokozottan sújtja a munkanélküliség a településen élő cigányságot, akik a lakosság negyedét teszik ki. A rendszerváltást követő gazdasági átrendeződés hátrányosan leginkább őket érintette, legtöbbjük ugyanis nem rendelkezett szakképesítéssel, a termelőszövetkezetben vagy az állami gazdaságban segéd- és betanított munkát végeztek. A helyi önkormányzat természetesen igyekszik ezeken az embereken segíteni, közcélú, közhasznú munkákkal, szocirészesítik, a tankönyv árának felét kifizetik. A cigány önkormányzat feladata leginkább a hagyományok őrzésére korlátozódik, az itteni lóvári cigányok meg is alapították a Zsárá (Parazsak) Együttest, amely ma már hivatalosan bejegyzett, kisebbségi kulturális hagyományokat őrző zenekar és kóms. Az önkormányzat elnöke, Kovács László viszont azt szeretné, ha a testületnek nem csak a kulturális örökség megőrzésében lenne szerepe, hanem a munkahelyek létrehozásában is. Elgondolásuk szerint létrehoznának egy civil szervezetet, amely állami támogatással vállalkozásokat indítana. ■ A település környéke szinte ősidők óta a szőlőtermelő régióhoz tartozott, bár a valamikori telepítetések idején elültetett szőlőfajták nem túl jó minőségű bort eredményeznek, az itteni gazdák az öreg tőkéket mégis nagy becsben tartják. Szándékukban áll belépni a mohácsi borút egyesületbe. A szőlő- és borkezeléshez szorosan hozzátartozik a pince, az itt található löszös talaj viszont nem alkalmas vájt falu tárolók készítésére. Ennek ellenére évszázadokon keresztül készültek ilyen helyiségek, az elhagyott, beomlott bejáratú pincék igen sok gondot okoztak a településen élőknek. A váratlan beszakadások balesetveszélyesek, olyan eset is előfordult, hogy a talicskát toló ember egyszerűen eltűnt az alatta beomlott pincében. Éppen ezért pályáztak a veszélyes pincék megszüntetését támogató állami segítségre, több millió forintot kaptak a feltáratlan üregek tömedékelésére. Négy éven keresztül tartott ez a munka, 2000-ben fejezték be. JÁTSZÓTÉR IS KÉSZÜLT. A falu hosszú időn keresztül nem rendelkezett kiépített játszótérrel és sportpályával. A lakosság viszont igényelte volna a létesítményeket, úgyhogy az önkormányzat néhány évvel ezelőtt már a költségvetésben is biztosította a játékszerek és a sportpálya felszereléséhez szükséges forintokat. A labdarúgó- és a lábtolllabda-szakosztályt az önkormányzat támogatja. A falun túlmutató hírnevet (eddigi versenyeken 7 díjat nyertek) szerzett a nagybudméri székhellyel működő M.T.T.Sz. Lö- vészklub, amelyet Buni János és Pálinkás Gábor irányit. _______________________________________■ Me gújul a templom A falu lakossága többségében katolikus vallású, néhányan reformátusok, a múlt században még a szerb lakosság miatt jelentős volt a görög katolikusok száma is. A német iskolában rendszeresen tartottak istentiszteletet, az idő múlásával azonban egyre több német nemzetiségű telepedett meg a faluban, ideje volt templomot építeni. Az elhatározás 1907-ben vált valóra, tehát a jelenlegi építmény nem műemlék. Az idő vasfoga, no és a múlt rendszerben a nem műemlék jellegű épületek felújításának elmaradása miatt állaga fokozatosan romlott. Az utóbbi években az egyháznak sem volt arra pénze, hogy valamennyi templomát restaurálja, a helyi önkormányzatok általában támogatást nyújtottak. A település államigazgatási szervezete - bár nem volt kötelessége - a maga szerény anyagi eszközeivel Nagybudméron is segíti az egyházközösség tevékenységét, igyekszik az épület tatarozásához, felújításához hozzájárulni. A helyi testület A katolikus templom tetőszerkezete felújításra szorul amikor kiépítették a földgázvezetékeket a faluban - úgy döntött, hogy a templomban földgázfűtést kell létrehozni. Az idén aktuálissá vált a tetőszer- kezet felújítása, az önkormányzat ehhez 800 ezer forinttal járult hozzá, a cserepek már megérkeztek, a munkát viszont még nem kezdték el. Kirándulás nyugdíjasokkal Az önkormányzat gondoskodik az idősek ellátásáról is. A jól felszerelt nyugdíjasklubban társaságra is találnak a magányos, nehezen élő és mozgó lakosok. A klub vezetője (és egyben a könyvtár felelőse is,) Nagy Andrásáé elmondja, hogy minden évben az önkormányzat költségére kirándulást szerveznek. Az idén például Szombathelyen voltak. Októberben minden évben megünneplik az öregek napját, ilyenkor a'kultúrházban a gyerekek műsorral kedveskednek a résztvevőknek. Karácsonykor a nyugdíjasok (és a gyerekek is) pénzadományt kapnak a helyi testülettől, ez az utóbbi esztendőkben fejenként meghaladta a 2000 forintot. Ezzel is csökkentették az anyagi gondokkal küszködök kiadásait a szeretet ünnepén. Nagy Andrasne A falu gazdái A község polgármestere Csorba Ferenc (59 éves, nyugdíjas), alpolgármester Vaszlavik Jánosáé (45, nyugdíjas). Az ön- kormányzati testület tagjai: Varga Jánosné (35, betanított munkás), Dóm Erzsébet (42, betanított munkás), Bíró Jánosné (46, szakács) és Nagyné Fitt Szilvia (25, kereskedő). Körjegyző dr. Fekete Gábor Csaba. A cigány kisebbségi ön- kormányzat elnöke Kovács László (42, állatgondozó). Tagjai: Kovács István (36, betanított munkás) és Kovács Istvánná (34, háztartásbeli). Kitörni a zártságból Nagybudmér zsáktelepülés, bár az idők folyamán kialakultak a földutak a szomszéd településekre. Ezek az utak azonban csak száraz időben használhatók, éppen ezért a lakosság azt szeretné elérni, hogy állandó, szilárd burkolatú út vezessen ki a faluból. Ez már csak azért is fontos az itt élők számára, mert a jelenlegi kövesutakon csak óriási kerülővel lehet eljutni a főutakra. Évek óta szorgalmazzák, sőt, már a terveket is elkészítették, pályáztak is állami támogatásra - sikertelenül. A Belvárd- gyula, Kiskassa, Nagybudmér útvonal megépítése a falu Pécs felőli megközelítését csaknem tíz kilométerrel csökkentené, így azután folyamatosan pályáznak a költségvetési támogatásra, egyelőre csak elismerték kérésük jogosságát, forrást nem tudtak biztosítani. nagybudmér. dunantulinaplo. hu Az oldal a nagybudméri önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor
