Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)
2002-07-28 / 204. szám
2002. JULIUS 28. ARCKÉP Knézy nem kapcsolgat „Mit mond Jenő az aszfaltburkolóknak? Jó estét, jó szurkolást!” Hát ebből is láthatjuk, hogy Jenő és az ő szólása a városi folklór részévé lett. Ennek ellenére sokan és élesen bírálják a legismertebb sportriportert, akit azonban mindez nemigen ingat meg hitében: akkor is véleményt alkot, ha ebben éppenséggel benne van a hibázás lehetősége. Igazán nem sértődött meg azon se, hogy az interneten üzentek neki a foci világbajnokság idején, hogy jöjjön haza gyalog. Nem is a kritika bántotta, hanem a hangnem, úgy véli, ő is tévedhet, s az nem baj, ha a képernyő előtt ülő nézőnek más a véleménye. A blues nagy rajongója egyébként levédette szokásos beköszönését, de nem nagyképűségből, ahogy többen tudni vélték, hanem mert egy cég ebből akart üzletet csinálni. Knézy a tévézés mellett Anettka médiaiskolájában is tanít. Azokkal sem törődik, akik ezért megszólják, hiszen őt csak a szakma izgatja, hogy átadja a tudását másoknak - és egyébként is régóta szeretett volna már tanítani.- Hányadik tv-elnöknél tart?- Fogalmam sincs, nem számoltam.- Ennek sosem lesz vége?- Minek?- Hogy két, három évenként lecserélik az elnököt.- A külföldi szakértők azt mondják, a rendszerváltás akkor fejeződik be, ha majd egy kormányt másodszor is megválasztanak. Ez a televízióra is érvényes, hiszen semelyik elnök sem élte túl a váltást. Ebből az következik, hogy a közszolgálati televíziót egyelőre sokkal inkább a politikai akarat határozza meg, mintsem a szakmaiság vagy a működőképesség. Utóbbi volna a járható út, vagyis ha a Magyar Televízió visszaszerezné rangját, elismernék, és hitelessége révén újra értékmérő lenne.- Megéli még aktív riporterként?- Szeretném, ámbátor az utóbbi 12 év mindegyik ciklusában ellentétes törekvéseket láttam. De az EU-csatlakozás miatt óriási esélyt kaptunk az újrakezdésre. Az EU-ban ugyanis az egyik legszigorúbb követelmény, hogy az adott országban erős közszolgálati tv legyen, vagyis a politikai pártoknál nem azért került ennyire előtérbe a független állami tv, mert annyira szeretik, hanem azért, mert kell.- Mikor indult el a szakmai erózió?- Dátumot értelemszerűen nem tudok mondani, inkább a folyamatot szemléltetném. A romlás a pénztelenséggel kezdődött, akkor, amikor kiderült, hogy nem tudunk megvenni olyan műsorokat, amelyeket korábban igen. A legjobb emberek elszerződtek, mert máshol többet kereshettek vagy mert máshol jobban sztárolták őket. Egyértelmű, oda mész, ahol jól érzed magad, ahol megfizetnek, ahol elismernek és megbecsülnek. Ahol egyik •sincs meg, ott valami nem stimmel.- Ilyen az MTV?- Mondok egy példát: az egyik legnépszerűbb tv-újság minden évben megszavaztatja olvasóit, hogy ki a legjobb tv-s személyiség. Igazi közönség- szavazás, s nem mellékesen az Aranyszarvas-díj mellé igen tisztességes jutalom is jár. Amikor a nézők voksai alapján Lagzi Lajcsival másodszor nyertem, akkor Lajcsi cége megvette az újság címlapját, népszerűsítette frontemberét, reklámozta a csatorna sikerét. Nekem is jólesett volna, ha az akkori elnök legalább behív egy kávéra és hátbaver: Jenő, koszi.- Akkor miért nem ment el semelyik kereskedelmi csatornához? Úgy tudom, hívták, ám nemet mondott. Nagy volt a kísértés?- Egyáltalán nem, s nem is vívódtam. Nem tudom magamat másképp jellemezni, már bocsánat a szóért, de munkamániás „sportbuzi” vagyok. Egy kereskedelmi tv-nél meg mit kell csinálni? Be kell ülni elegáns ruhában és híreket olvasni három percig. Nem az én világom, mert nem lehet utazni, nem kell meccsre járni.- És akkor nem lehetne úgy beköszönni, hogy ,Jó estét, jó szurkolást”. Nem unja már?- Annak idején azért találtam ki, hogy valamivel különbözzek a többiektől. Harmincegy év alatt elértem, hogy már nem lenne szükségem erre, de időközben ez lett a védjegyem.- Ezért védette le?- Nem, de amikor így tettem, sokan nagyon fals módon reagáltak. Azt mondták, micsoda fel- fuvalkodott hólyag ez a Knézy. Higgye el, tudom: nem olyan egetrengető újítás ez, hogy megérte volna levédetni, de egyszer egy multi az egyik termékét a megkérdezésem nélkül ezzel reklámozta, s mivel ebből profitot termelt, úgy hiszem, lépnem kellett.- A legenda szerint az egyik világversenyről tudósító magyar sportújságíró kollektíva igen tetemes összeget dobott össze Gulyás Lászlónak, hogy a Jó estét, jó szurkolással köszönjön be.-És? nyilván másként fogalmaznak az ismerőseim, mint az ismeretlen, névtelenség mögötti internetezők. Szóval, meglepett. Nem a kritika, inkább a hangnem. Indulat nélkül érveltem, ám a visszaírt válaszok tanúsága szerint gondolataim vagy állításaim igazát mérlegelni sem voltak hajlandók, míg az ő véleményük megfellebbezhetetlen ítélet volt. Az ilyen reakciók persze pontosan leképezik a közélet állapotát is, hiszen ma pont az a legrosszabb, hogy a másik véleményét nemigen tartják tiszteletben. Ha valakivel nem értesz egyet, az nem jelenti azt, hogy ezért le kell lőni vagy meg kell semmisítem. A német Bildben a nagyobb sportesemények után rendszeresen értékelik a televíziós sportriporterek munkáját. Olykor nagyon keményen bírálják őket, de a jó szándékukat sohasem kérdőjelezik meg. Nálunk eldurvult a közbeszéd, s ezért sokan úgy vélik, ez a normális. A Törzsasztal aztán a szokásos reakcióval zárult, mivel annyian sza- pultak, a végén megfordult a trend és többen mellém álltak.- Rendben, a névtelen és személyeskedő kritikákat nem kell nagyon mellre szívni, de van egyáltalán olyan személy, akinek értékítéletét ma is kritika nélkül elfogadná?- Radnai Jancsiét ma is fokmérőnek tartom. ’88-ig volt a sportosztály vezetője, s ő a történések idején sem változtatott véleményén, borzasztóan következetesen nevelt egy életen át, vagyis hihetetlenül sokat segített.- A televíziósok között nem ritka az örök harag. Tucatnyi olyan esetet lehetne felsorolni, amikor évekig egymással dolgozó tévések látszólag hirtelen egymás ellenségei lesznek. Miért?- A képernyőn mindenki a saját bőrét viszi a vásárra. Ez olykor kiöli a barátságot. De ha a rendszer jól működik, akkor az egymás iránti tisztelet megmarad. Például, amikor Vitray Tamás volt a főnök, nem sokszor dicsért. Volt, hogy értekezleten igen komolyan bírálta a sportosztályt, ami nyilván nem esett jól, de az ember úgy volt vele: ezt azért mégiscsak a Vitray mondta. Megszámlálhatatlan világversenyről tudósított már, tehát tekintélyes összehasonlítási alapja van: a mostani foci vébét hova helyezi?- Abszolút a legKnézy Jenő Született: 1944, Nagyvárad; Családi állapota: nős, két gyermeke van, fia szintén sportriporter; Végzettség: Agrártudományi Egyetem, Gépészmérnöki Kar; Pályafutása: üzemmérnök (1962-71), az MTV Sportosztály munkatársa (1971-től), közben: riporter, főmunkatárs, a helyszíni közvetítések rovatvezetője, főszerkesztő, majd újra főmunkatárs; Sportmúlt: ifjúsági válogatott kosárlabdázó (1961-62); Hobbi: zene, olvasás- A csúcsra?- Három rendezvény fogott meg nagyon: a lillehammeri téli, a sydneyi nyári olimpia és a focivébé Japánban. Méghozzá a közönség miatt: mindhárom helyszínen olyan pluszt adtak a nézők, ami leírhatatlan: a rendezvényt tökéletesen a magukénak érezték, s akkor is drukkoltak, ha épp nem az ő versenyzőjük nyert. Számomra ez nagyon felemelő érzés. Ugyanakkor évről évre tökéletesedik a televíziós technika, a kiszolgálás: szokásom, hogy kockás füzetekbe gyűjtögetem az adatokat, ez az évtizedek alatt a szenvedélyem lett. Otthon már- már tragikus a helyzet, mert a feleségem nem fér el a lakásban. Például 72 óta közvetítek úszást, azóta az összes világverseny döntőjének eredménye megvan, de így vagyok a többi sportággal is. Japánba is elvittem a kockás füzetemet, de egy nap alatt rájöttem, hogy fölösleges, mert olyan adatig bankkal vár- ji!' tak, amiben minden, de minden benne volt. jfe* Az internet k világában M egyébként mm már nem gj bűvészet í statisztikákhoz k jutni, Jl.- Nem vállalta.- Ez jó, még nem is hallottam. De meglepett volna, az biztos...- Nemrégiben az Index Törzsasztalában vendégeskedett. Az internetezők hihetetlenül keményen bírálták a foci vébén elkövetett riporterkedését. Ez mennyiben lepte meg?- Azért mentem el, mert a munkámmal kapcsolatban szerettem volna más véleményt is hallani. Nekem szemtől szembe vagyis ezt bárki, akár otthonról is megteheti. Ezért a közvetítések stílusán is változtatnom kellett, hiszen annak a fociőrültnek már semmi újat nem tudok mondani, aki heti ötször két || órát a kedvenc csapatáról szóló hírek olvasásával tölt. , Egyébként is úgy ( vettem észre, hogy ' az emberek jelentős részét kifejezetten irritálja, ha a j nyakába zúdítanak egy feldolgozha- i.itlan adattengert. Ezért inkább a vébét körülvevő miliőt, az atmosz- t férát, az érzelmeket, a személyes sikereket és drámákat próbáltam érzékeltetni.- Évtizedek óta konokul halad a saját útján, és innen már aligha tér le: nem gondolta soha, hogyha nem foglal határozottan állást, hanem csak a klasszikus értelemben közvetítene, akkor megúszná a kritikákat?- Valóban, én már nem változom meg. Itt volt Rivaldo esete: állítom, a döntőn nem játszott jól, de ettől még valóban zseni a pali. Itthon többen nem értettek ezzel egyet, mondván, adott két gólpasszt. De abból indulok ki, hogy mivel a néző is ugyanazt látja, amit én, véleménye is van a történtekről. A néző sem színtelen, szagtalan ember, miért kellene a riporternek annak lennie? A riporternek lehet véleménye, de ne drukkoljon!- Nagy zenekedvelőként miket hozott Japánból?- Sajnos teljesen behatárolt a zenei ízlésem, a jazztől a blues- ig terjed, de inkább az utóbbinak vagyok lelkes gyűjtője. Bárhol járok, mindig betérek egy antikváriumba és turkálok a lemezek között, s már egész jó gyűjteményem van. ’62-ben érettségiztem, s volt egy zenekarunk. Szalagavatókon meg iskolai bulikon zenéltünk, előbb zongoráztam, aztán doboltam, ami ma is nagy szerelmem. Van néhány zenész barátom, Benkóékkal nagyon jóban vagyok, ők megtanítottak arra, hogyan kell zenét hallgatnom, mire figyeljek. Semmi sem pihentet jobban, mint a zene. Ha fáradt vagyok, megbántottak vagy ideges vagyok, leülök és kisimulnak az idegeim. A másik passzióm az olvasás, ha ráérek és nem ezeket csinálom, akkor azt elveszett időnek érzem.-Ésa tévé?- Legendásan keveset nézem. Csak célirányosan azokra a műsorokra koncentrálok, amelyeket előre kinéztem magamnak. Nem vagyok egy kapcsolgatós fajta.- Ha kapcsolgatni nem is szokott, tanítani igen. Szakmai körökben komoly polémiát váltott ki, hogy Anettka médiaiskolájában tanít.- Sokan csodálkoztak, hogy elvállaltam. Korábban is kaptam hasonló felkéréseket, de vagy az óraszám lett volna nagyon sok, vagy a társaság nem tetszett. Úgy éreztem, a világ elmegy a tévé mellett, s a meglévő szakmai tapasztalataimat sehol sem mondhatom el. Óriási volt bennem a vágy, hogy átadhassam azt, amit tudok, hiszen a fiatalok elsöprő lendülettel jönnek.- Ez rendben is van, de Anettka másfél éve robbant be a bulvártévébe, ami azért finoman szólva is megkérdőjelezi azt a szakmai felkészültséget, ami felteszem egy médiaintézet indításához szükséges. Nem gondolja, hogy jelenlétével Anettkát és az általa képviselt stílust legitimálja.- Mindennél erősebb volt benn az az indíttatás, hogy továbbadjam, amit tudok. Vincze Attila