Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)

2002-07-20 / 196. szám

I 2002. Július 20., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTURA­A FIATAL ÜVEGMŰVÉSZEK EGYESÜLETÉNEK bemutatkozó kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők Pécsett, a Dante Galériában. A két éve alakult művészeti csoport tárlata augusztus elejéig látogatható. Felvételünkön Kiss Aba Regő munkája látható. _______foto: müller andrea Hung arologisták pécsi diplomával A Balassi Bálint Intézet 2002. január 1-jén ala­kult meg. Az új intézmény a magyarságtudo­mány és a magyar mint idegen nyelv oktatásá­nak szerteágazó célkitűzéseivel jött létre, a közel ötvenéves múltra visszatekintő Magyar Nyelvi Intézet és az 1989-ben alapított Nem­zetközi Hungarológiai Központ teljes körű jogutódjaként. Egy frissen megkötött szerző­dés értelmében új ösztöndíjasaik a Pécsi Tu­dományegyetemen kapnak majd diplomát. A Balassi Bálint Intézet célkitűzése az, hogy a program minél jobban megfeleljen a különbö­ző országokból érkező hallgatók elvárásainak, így lehetőséget nyújtanak nem magyar anya­nyelvűek számára a magyar nyelv minimum középfokú ismeretének elsajátítására, a ma­gyarságra vonatkozó ismeretek, a magyar tár­sadalomtudományi szaknyelv ismeretének megalapozására és kitekintést adnak a magyar kultúrára. A képzés 10 hónapos (két szemesz­ter), két részből áll. Az Oktatási Minisztérium 30 fő részére írt ki ösztöndíjat. A pályázók nem magyar anyanyel­vű, állampolgárságú, 30 év alatti egyetemi hallga­tók, illetve diplomások. A magyar nyelv ismerete nem előfeltétele a pályázatnak, azonban előny­ben részesülhetnek azok, akik jelenleg is a hun­garológia területén tevékenykednek, illetve távla­ti céljaik között is szerepel a magyar nyelv és kul­túra oktatása, népszerűsítése. A 30 fős keretre 23 országból 103 pályázat ér­kezett, feltűnően sok Bulgáriából és Lengyelor­szágból, de számosán érdeklődtek az USA-ból, Törökországból és még Brazíliából is. Mint dr. Újváry Gábor, az intézet főigazgatója lapunknak elmondta, az ösztöndíjasok a Pécsi Tudományegyetem Magyar mint idegen nyelv és Hungarológia Tanszékének hallgatói lesznek, csak éppen a Balassi Bálint Intézetben, mint ki­helyezett oktatási egységben folytatják majd ta­nulmányaikat. A pécsi oktatók Budapesten, töm- bösítve adják le óráikat a számukra 2002 őszétől, illetve a diákok a tanév során egy-egy hetet Pé­csett is eltöltenek. A kurzus végén természetesen a PTE diplomáját kapják kézhez annak idején. Újváry Gábor jelezte, hogy a rendkívüli ér­deklődésre való tekintettel az intézet saját költ­ségvetésének terhére még további 20 helyet biz­tosít a külföldieknek (szállást és ingyenes okta­tást, viszont ösztöndíjat nem), mert úgy vélik, ez mindenképp megtérülő befektetés hazánk számára: aki egyszer elkezdett Magyarországgal foglalkozni, a nyelvet megtanulja, az bárhová, bármilyen területre is kerüljön későbbi élete so­rán, biztos, hogy kitüntetett figyelemmel fordul majd felénk. ______ _____ M. K. Orgon akoncertek, új helyszínen A pécsi orgonakoncertek új hely­színnel bővültek tegnaptól, a Fe­rencesek temploma is beszállt a rendezvények házigazdái közé. Szamosi Szabolcs orgonaművész­től, az előadások szervezőjétől megtudtuk, ennek a térnek a leg­főbb előnye, hogy kevésbé vissz- hangos, mint a Bazilika, így a gyors darabok sokkal pontosab­ban értelmezhetők. Tegnap a bu­davárievangélikus templom orgo­nistája, Báhn István debütált itt, augusztusban pedig a pécsi szár­mazású Koroknai Anikó követke­zik 9-én, majd 23-án az ország legnagyobb egyházzene szerzője érkezik. Koloss István, a budapes­ti Szent István Bazilika orgonistá­ja a csellista Krisztina lányával együtt lép fel. Szeptember elejére marad a legkülönlegesebb cseme­ge, a Zeneakadémia volt rektora és billentyűs tanszékének vezető­je, Lantos István és Sebestyén Já­nos négykezes orgonadarabokat szólaltat meg, és az efféle előadás­mód önmagában is kuriózumnak számít. A pécsieknek még egy fi­gyelemre méltó kedvesség, a négy koncertet egy mozijegy áráért le­het meghallgatni. M. B. E. Néptáncfesztivál Siklóson A siklósi városi művelődési központ rendezésében idén negyedszer lépnek fel a vár szabadtéri színpadán szom­baton és vasárnap a térség legjobb néptáncosai. Ezzel egy időben a Zágrábban zajló folklór világfesztiválon a sik­lósiak képviselik hazánkat. Förgeteges, kemény és lassú, lágy táncok váltják egymást a Nemzet­közi Néptáncfesztivál várbéli sza­badtéri színpadán Siklóson. A fesztivál mára széles körű érdeklő­déssel kísért, rangos rendezvény­ié nőtte ki magát. Idén nyolc együttes és zenekar szerepel a kétnapos programban. Szomba­ton este fél kilenckor a Siófoki Ba­laton Táncegyüttes, a horvátor­szági Donji Miholjac néptánc­együttese és a házigazda, a siklósi Pelikán néptáncegyüttes ad mű­sort. Vasárnap 17.30-kor a tánco­sok a postánál gyülekeznek. Hoz­zájuk társulnak a többiek, azaz a Bosznia Hercegovinát képviselő Jelah együttes, mágocsi német nemzetiségi, a Sombereki Sólyom nemzetiségi együttesek, a Kozár- mislenyi Néptáncegyüttes és az Erdélyből érkezett Szászcsóvási Zenekar, majd együtt vonulnak a várba. A produkciók bemutatása után a program a hagyományos késő esti táncházzal folytatódik a résztvevő zenekarok kíséretével. Mindezzel szinte egy időben a siklósi Semarkuse elnevezésű horvát asszonykórus képviseli az országot és a magyarországi hor- vátokat a horvát fővárosban, Zág­rábban 19-21. között zajló folklór világfesztiválon. _______bebessi k. ____________Futnak a képek_____________ Si ma Lajos padlót fog Na végre, itt a nyár! Ez a címe Tí­már Péter és Fonyó Gergely új filmjének, amely afféle családi mozi. Ami annyit jelent, hogy minden nézői korosztály kap va­lamit, amivel másfél órán keresz­tül aránylag kellemesen elvan. Leginkább mégis a gyerekek jár­nak jól, amit bizonyára a felnőt­tek se nagyon bánnak. A film legfontosabb szereplői is gyerekek, akik mintegy az élet küszöbén állnak, ahonnét kétfe­lé tekingetnek. Egyfelől sóvárog­ják a mesét, a kalandokat, ezért eltökélten keresik a néhai betyár kincsesládáját (amit az unokáik­nak nyári izgalmakat biztosítani akaró nagyszülők ástak el, nem túl mélyre, hogy a csemeték megtalálják), másfelől kíváncsi pillantásokat vetnek a felnőttek kevésbé romantikus világa felé, legyen szó „a Maca almáiról”, vagy a golfpálya körüli bonyo­dalmakról. Tímár Péter forgatókönyve olyan, mint egy mezei csokor: ki­csit tarka, de jó szándékkal kö­tött, és kedvesen színes. Poldili- geten él egy család. Pontosab­ban: a nagyszülők laknak itt, a gyerekek pedig ide járnak nya­ralni. Jelszavuk: nincs nyár Pol- diliget nélkül. (Minden család­nak van valami hasonló jelsza­va.) Az apa műkedvelő repülő, és légi akrobatikával foglalkozik (a felesége permanens módon válni készül, de miféle családi mozi lenne, ha ez be is következ­ne?), a nagyszülők pedig kiöre­gedett bohócok, ők alkották egy­kor a híres „Dodó és Poldi” ket­tőst. A famíliát tehát csak erős túlzással lehetne tipikusnak ne­vezni, viszont a gyerekek számít­hatnak egy csomó mókás mulat­ságra, mert a bohócok vére, plá­ne ha nagyszülői erekben csör­gedezik, nem válik vízzé. Föl- dessy Margit és Végvári Tamás pedig olyan szeretettel formálják meg szerepüket, hogy a családi­as szórakozás általuk csakugyan garantáltnak tekinthető. És nekik a nézők még azt is el­hiszik, hogy Sima Lajos, sport­nyelven szólva, padlót fog. Leg­alábbis Poldiligeten. Ő a helybeli vállalkozó (Reviczky Gábor figu­rás grimaszokkal jelzi, hogy mi­lyen gátlástalan - hej, egykor mi­lyen jó Miskin herceg is tudott lenni, na, mindegy), s ez a nagy­menő (autójának rendszáma: SI­MA 01) éppen azon mesterkedik, hogy golfpályát létesítsen a „bo­hóctanya” helyén, vagyis hát ezt hangoztatja, valójában azonban veszélyes hulladékokat akar ott, jó pénzért, tárolni. Ami azt jelen­ti, hogy lőttek a poldiligeti nya­raknak. így is lenne, ha nem szö­vetkezne a család három nemze­déke, meg a falu, aminek követ­keztében Sima Lajos padlót fog, Mehet a szomszéd megyébe ve­szélyes hulladékot tárolni! Fonyó Gergely rendezése kor­rekt, időnként még az időrendet is fel-felbontja, jelezvén, hogy ehhez is ért. Csupán a dialógu­sokat kellett volna még kicsit át- fésülgetni és megtisztítani né­hány oda nem illő kifejezéstől, s nem ártott volna elmagyarázni a filmben szereplő ifjoncoknak, hogy kevesebb hajzselé is meg­teszi, s ha valakinek egy bizo­nyos rezgésszámon túl sipító fej­hangja van, jobban teszi, ha nem kiabál annyit (játéknak túl­zás, paródiának kevés). Meg hát a Bombardi Circus búcsú fellépése lehetett volna bi­zony kicsit látványosabb, mie­lőtt Sima Lajos üzelmeinek le­leplezésére sor kerül. Ez a jele­netsor csak akkor válhatna a film igazi csúcspontjává, ha szí­nesebb, s dramaturgiailag igé­nyesebben kimunkált. Kár. De sebaj, a nyár azért itt van. Poldi- ligetet megmentették. Hogy mi lesz a szomszéd megyében, az pedig majd elválik. Nagy Imre Poldiliget meg van mentve (jelenet a filmből) EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Sors és varázslat- A szemed nem csak arra való, hogy kitöröld belőle a csipát! - mondta valaha ábrázoló geometria tanárom. Tetszett a szöveg, de a tantárgy nem került közel hozzám. Küzdöttem keményen a kettesért. Érzéketlenségem öröklődött. Dia­na lányomat maga a fiatal Stenczer Béla korrepetálta ábrázolóból, hogy vegye az első akadályt a Mű­vészetiben. Bár az Ő tankönyvének mellékletében, egy füzetkében anaglif ábrák is voltak, amelyeket zöld-piros szemüveggel nézve tér­szerűnek látott az ember. A négy­zeteket, téglalapokat, háromszöge­ket, a kétszínű szemüveggel kocká­nak, hasábnak, gúlának láttuk. Ér­dekes volt, fél óráig. A múlt szombaton, a siklósi vár­ban, meglepetéssel tapasztaltam, hogy a rengeteg turista, Futó László többdimenziós képeinek kiállítá­sán, nem végigvonul, hanem hosz- szasan időzik. Különösen a gyere­kek és a hölgyek álmélkodtak. Ők a legfogékonyabbak a varázslatra. Nézték a festményeket szemüveg nélkül és szemüveggel, közeledtek és távolodtak a művekhez, párhu­zamos térben inogtak. Kacagtak és kérdeztek. A teremőr tanárnőként magyarázott. Amilyen érdekes a mester festé­szete, olyan életútja is. A ma is nagyon dinamikus, friss mozgású és észjárású öregúr 1921- ben született Pécsett. Futó László Pálként anyakönyvezték. Apja számvevőségi főtanácsos. A főreál iskolában érettségizik 1939-ben. Közben látogatja Gebauer Ernő szabadiskoláját, ahol főként portré­rajzolással foglalkozik. A fiatalem­ber a Képzőművészeti Főiskolára készül, rajz és ábrázoló geometria tanár szeretne lenne. Édesapja le­beszéli. Az akkori oktatási reform épp megszüntette a reáliskolák nagy részét, a humán tárgyak, nyelvek kerültek előtérbe. Munka- nélküli lett sok főreáliskolai tanár. A biztosabb megélhetés reményé­ben László ifiúr a soproni Erdésze­ti Egyetemre iratkozott be. Friss diplomájával a Kárpátokba került, magyar királyi segéd erdőmémök- nek ’43-ban. A negyvenes évek vé­gén Pécs város erdőmémöke. Aztán különös szerencse éri. 1950-ben úgy gondolják, hogy ak­kor képezhetnek csak jó szakem­bereket a szocialista erdőgazdaság­nak, ha az elméleti tanárok helyett gyakorló erdőmémököket vonnak be az oktatásba. Futó úr tanárse­géd lesz az Erdészeti Egyetem áb­rázoló geometria tanszékén. 1956- ban már adjunktus. Nem csak a B­listázást úszta meg, származása miatt, hanem azzal foglalkozhatott, amire mindig is vágyott. Ám jött október, s november is. A soproni egyetem rektora a tanári kar és a diákok nagy részével disz- szidált a várható megtorlások elől. Kanadában telepítették le a teljes egyetemet, létrehozva egy magyar fakultást, ahol továbbra is magya­rul oktattak. A feltétel az volt, hogy a végzettek Kanada erdeiben ka­matoztassák tudásukat. Futó László kíváncsi volt, való­ban lesz-e megtorlás? Később in­dult el az egyetem után. Nem is ju­tott el Kanadába. Felesége a két gyerekkel Svájcba telepedett le, őt követte. Itt is hamar katedrát ka­pott. Doktorált, magántanár lett, majd habilitált is. Professzorként ment nyugdíjba. Az állampolgár­ságra 13 évig várt. Eddig kellett egy helyben lakva bizonyítania, hogy méltó rá. Ma is kettős állampolgár. ’95-ben hazajött, mert mégiscsak pécsi. Négy gyereke kint él. Svájcban a két ifjúkori vonza­lom találkozott. Az ábrázoló geo­metriában tanított anaglif törvé­nyeket, a festészetben kezdte a pro­fesszor úr alkalmazni. Képein nem mértani ábrák, hanem virtuális fes­tői víziók jelennek meg. A virtuális jelzőt itt a szó lehetőségként létező, benne rejlő értelmében használom. Kiállításai kapcsán több biztató kritikát kapott. A Phänomen-Art Verlag Zürich 1991-ben három­nyelvű reprezentatív albumot je­lentetett meg munkáságáról, ami­hez a neves svájci festő, Max Bill írt előszót. Bár Pécsett a Kocsis László te­remben is látható volt meditációra buzdító képeiből egy válogatás, va­lójában a siklósi tárlat első hazai bemutatkozása. Érdekessége e kiállításnak, hogy a képzőművészet iránt esetleg nem érdeklődőt is megragadja. Jó peda­gógus módjára Futó úr mindenkit tanítani akar. A dimenziók játéká­val, hogy amit látunk, nem mindig kézzel fogható. A kapott szemüve­gen át a síkból egyik alakzat elénk ugrik, a másik a kép mélyére kerül. Máris négy dimenziót kapunk. Ha nézőpontunk helyét. változtatjuk, megnő, csökken, vagy mozog a tér­beli vízió, így az idődimenzió is ér­zékelhetővé válik. S bár a képek nagy része konstruktivista szemlé­letben született, a líra, a világféltés, a társadalomért érzett felelősség is jelen van, s megmarad a nézőben. Leglátványosabb munkáin a fekete jelenléte erősíti a plaszticitást, a ké­peken azonban a pasztellszínek uralkodnak, nemcsak impresszio­nista és irrealista képein, akkor is, ha a Béke darabokra törését de­monstrálja. Futó László Pécsett él, Harkány­ban vett nyaralót. S mert Svájcban ment nyugdíjba, megteheti, hogy segíti a városkát, ahol pihenni akar. A harkányi önkormányzattal létre­hoztak egy közös közhasznú társa­ságot, amely a készülő harkányi skanzenban egy múzeumot is épít. Itt helyet kapnak majd a mester ké­pei, de időszaki kiállításokat is be­fogadnak. Ha a múzeum egyszer hagyaték tárgyát képezi, az önkor­mányzat elővásárlási jogot élvez. Bükkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents