Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)

2002-07-16 / 192. szám

2002. JÚLIUS 16., KEDD R I P 0 R T 7. OLDAL K U L T Ú R A A fényképezőgép-gyűjtők között a Leica és a Duflex a sláger Fényképeket, képeslapokat, érmeket, bélyeget és sok egyebet rengetegen gyűjtenek, a fényké­pezőgép-gyűjtők viszont egy igen szűk, mond­hatni beruházói réteget képviselnek. A gépma­tuzsálemek ugyanis rendkívül ritkák. A fényképezőgépek értéke az idő múlásával növekszik. Gyűjtésük befektetésnek sem rossz, de ennél mégiscsak jóval többről van szó. F. I., akit Jimmyként ismernek a barátai, Amerikából hazatelepült vállalkozó. Amerikai vállalkozását ma már itthonról e-mailen irányítja. Jelenleg mintegy 400 dara­bos fényképezőgép-gyűjteménnyel rendelkezik. Haj­dan egy amerikai garázsvárosi lomtalanításkor figyelt föl 5-6 glédába állított 1900-as évek eleji dobozgépre. Ezzel kezdődött. Hogy mi a jó a páncélszekrénybe zárt fura kincsek halmozásában? Megerősíti: napi szerelmi kapcsolat ez. A kameragyűjtő világszövetség tagjaival való szoros ba­rátság okán is sűrűn kézbe kerülnek a masinák. Van, aki­nek telefonon kell elmondani róluk egyet-mást. Dr. Lajos László fotóművész, a Mecseki Fotóklub tagja szakértő­ként is ismeri az antik gépek piacát. - Ha nagy néha csak egyetlen eredeti daguerrotipia előkerül, már annak is 20 ezer forint körül van az ára - mondja. - Egyesek csak gé­peket .gyűjtenek, esetleg objektíveket, mások tartozéko­kat is. Vannak katalógusok, árverések. A Magyarorszá­gon gyártott gépek katalógusában 50 konstrukció van. A legdrágább a Duflex. Ezért 5-6000 dollárt is megadnak. Egy világkatalógust is föllapozunk. Ebben 25 ezer faj­ta gép van precízen beárazva. Az extrák extrája minde: nütt, minden szempontból a Leica. Például egy 1993-as árverésen egy luxus Leica 49 500 dollárért, azaz mintegy 15 millió forintért kelt el. Van persze itt Nikon is, amiért 34 700 dollárt fizettek. Meglepő, hogy az NDK-gépeket mennyien keresik. Még inkább meglepő a MOM-gépek utáni érdeklődés. Azonban a Leica mindent ver a keres­let terén is. Vannak, akik másolatokat, Fedet, Zorkijt gyűjtenek. Sőt léteznek olyan hamisítványok, amelyek­ből kicsiszolták a feliratokat, és belegravírozták a Leicá-t. Külön gyűjtői köre van ennek is. A mai, új Leicák alig tar­talmaznak komolyabb műszaki újdonságokat a hajdani­akhoz képest, mégis 500 ezer és egymillió forint között mozog az áruk. Minden Leica egyedi gyártmány. A régi gépeket persze nem használják. Szigorú elvárás azon­ban velük szemben a működőképesség és a kifogástalan, hiánytalan műszaki állapot. A szerelem ugyanis ez eset- ben nem egészen vak. ___________bebessi károly Eg y vagyon FOTÓ: TÓTH L. Meglepetések a lemezpiacon A nyár' kellemes meglepetéseket tartogat a komolyzenei lemezek piacán. A Deutsche Grammophon dupla lemeze Mastercellist cím­mel Msztyiszlav Rosztmpovics le­gendás felvételeit tartalmazza az 1956-1978 időszakon belül. Cho­pin-, Dvorak-, Glazunov-, Schu­bert-, Schumann-, Csajkovszkij- és Rachmaninov-műveket játszik a világhírű gordonkaművész. András Segovia gitárjátékából nyújt válogatást ugyancsak a Deutsche Grammophon, aki töb­bek között Aguado, Albéniz, Bach, Boccherini, Castelnuovo-Te- desco, Esplá, Granados, Rodrigo műveiből játszik. A Deutsche Grammophon gon­dozásában jelenik meg Ckmdio Ab- bado dirigálásával és a Berlini Fil­harmonikusok közreműködésével Beethoven összes szimfóniája. Beethoven-kvartetteket játszik a Takács Vonósnégyes a Decca új felvételén. A két CD-n a három Ra- zumovszkij-kvartett és a „Hárfa”- kvartett szerepel.__________cs.l Po ntosítás Lapunk július 13-i számában té­vesen jelent meg az Egyházasha- raszti bemutatkozik oldalon né­hány név. A helyes felsorolás: Vi­da Dezső, polgármester; Dr. Kin­csei Károly, körjegyző; Galgóczi János, alpolgármester. Képvise­lő-testületi tagok: Bálint Györgyi, Szabó Lajos, Szente József, Pal- lag László. A község háziorvosá­nak teljes neve: Varga Józsefné dr. Ficzek Éva Andrea. ■ Adományok - fintorokkal Házát holtig tartó haszonélveze­ti joggal az egyetemre, pontos megjelöléssel: a gyermekklini­kán kezelt leukémiás gyerekek gyógyítására, a csaknem teljes munkásságát bemutató munkáit a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumára hagyta Nowotar- ski István autodidakta pécsi kép­zőművész. A belvárosi, Mun­kácsy utcai belső udvari ingatlan Nowotarsky István szerint öt­hat milliót ér. A Nagy Lajos Gimnázium a pontos számbavétel után be kí­vánja mutatni Nowotarski kis­plasztikáit, plakettjeit, technikai szerkezeteit, a bazilika méretará­nyos famakettjét. Furcsa fintor: a makettet 1938-ban egyszer már felajánlotta, de az akkori pécsi püspök, száz pengőt nyomva a kezébe, finoman elhajtatta az egyház közeléből. Az 1936-os berlini olimpia műugró bajnoka, a pécsi egye­tem művészeti és műszaki ta­nácsadója - ezt az írást kapta műszerészként, amikor a rekto­rok portréit készítette akivel Rómában kezet fogott a pápa, s akit II. János Pál közelébe sem engedtek a helyiek annak pécsi látogatásakor; aki megrendelésre megmintázta Kádárt, de nem volt hajlandó kezet fogni vele, akinek modellt ült Kodály, 93 évesen új, erőre kapott. Tízegynéhány évig küzdött a prosztatarákkal, nem­rég műtötték, most virgoncán él­vezi az életet. Az iratait rendezi a levéltárnak, és - keresztényi megbocsátás ide vagy oda - „feni a fogát” arra a három emberre, akiknek, mondja, nagyon sok mellőzöttséget köszönhet. Elég harapósnak tűnik. BALOGH Z. L.J. JÓKA, 2002 címmel Lukács József szobrászművész kiállítása várja az érdeklődőket a Pécsi Galé- ria Pincegalériájában. A tárlat augusztus 18-ig tekinthető meg. _____________________fotó: müller andrea Ne w Yorkban a Zsolnay A magyar szecessziós pbrce- lánművészetet szemléltető Zsolnay-kiállítás nyílik - ja­varészt a pécsi gyűjtemény­ből - ma a New York i Bard Gradueted Centerben. A pécsi Zsolnay-gyűjtemény iránt nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is igen nagy az érdeklődés. Korábban csak kata­lógusokból volt jól ismert, az utóbbi években azonban már tár­gyi valóságukban is megjelentek a Zsolnay-műtárgyak külföldön. Ha az elmúlt két évhez hozzá­csapjuk az elkövetkező kilenc hónapot, akkor a pécsi gyűjte­ményből létrejött külföldi Zsol- nay-kiállításoknak meglehetősen nagy íve rajzolódik ki, mégpedig a földrajzi távolságot és a befoga­dó-érdeklődő kulturális közeget tekintve egyaránt. Nyitányként említhető, hogy 2000-ben Isztambulban volt nagy sikerű Zsolnay-kiállítás. A legjelentősebb iszlám művészeti múzeumban, a Török és Iszlám Művészetek Múzeumában Zsol­nay Miklós keleti kerámiagyűjte­ményét és az azok alapján Pé­csett gyártott századfordulós Zsolnay-kerámiákat mutatták be. A híres Kék-mecset közelé­ben lévő Ibrahim pasa palotában rendezett kiállítás impozáns kulturális és diplomáciai ese­mény volt. A vidéki múzeumok közül a Janus Pannonius Múzeum volt az egyedüli, amely részt vehetett a tavalyi franciaországi magyar kulturális programban: Zsolnay­kiállítással szerepelt két fontos francia múzeumi centrumban, Nancy-ban és Beauvais-ben. Ma az Egyesült Államokban, New York belvárosában nyílik nagy Zsolnay-kiállítás, a Bard Gradueted Center alapítványá­nak finanszírozásában - újságol­ta Huszár Zoltán, a Baranya Me­gyei Múzeumok igazgatója. A „Magyar kerámiák a Zsolnay Ma­nufaktúrából 1853-2001” című kiállítás alapvetően a pécsi múze­um gyűjteményére támaszkodik, de kiegészül a Budapesti Iparmű­vészeti Múzeum gyűjteményé­vel és néhány európai magán­gyűjtő műtárgyaival. A pécsi kiál­lítás kurátora, Kovács Orsolya művészettörté­nész is részt vesz a rende­zésben. Ez szá­mottevő anyagi vállalkozás a fogadó fél, a Bard Gradue­ted Center ré­széről, amelynek dr. Susan We­ber Soros - a milliárdos felesége - az igazgatója. 2003 februárjában Finnország­ba utaznak a pécsi Zsolnay-kerá- miák. A Baranya Megyei Múze­umigazgatósághoz a Helsinki és Lahti között fekvő csodaszép kis­városból, Riihimákiből érkezett a legújabb felkérés. Az alig 30 ez­res lélekszámú Riihimáki az üveggyártás és üvegművészet finn, sőt skandináviai fővárosá­nak tekinthető. Ez elment vadászni, az meglőtte Vadászbalesetek voltak, vannak és lesznek is. Szerencsére nem sok, évente országosan mindössze 4-5. De ha már meg­történt, és nem tragikus kimenetelű - mint egy tavalyi ba­ranyai vadászaton is -, nem érdektelen levonni a tanulsá­gokat. Tavaly novemberben járunk, és egy Mohács melletti területen ja­vában zajlik a vaddisznóhajtás. Ugyan a vadászat lassan a végé­hez közeledik, de sok a disznó, nagy az izgalom, amikor eldör- ren egy-egy lövés. Ebben semmi rendkívüli nem l^nne, ha nem embert talált vol­na. István (nevezzük így) ta­pasztalt vadász, tizenkét éve van fegyvertartási engedélye, kamaszkora óta szenvedélye a vadászat. Hirtelen úgy érzi, hogy elzsibbad a jobb lába, a talpa. Először azt hiszi, talán egy kő nyomja. De amikor le­néz, azt látja, a bakancsán lyuk tátong, és fekete vér bugyog ki rajta. Ekkor ordítja el magát:- Meglőttetek! Ne lőjetek to­vább! A vadászzsargonban „gyöngy­golyónak” nevezett, kb. 1,5 cm széles lövedék a jobb bokája alatt hatolt b^ és a talpán át távozott a lábából. Mentőhelikopterrel szál­lították a pécsi 400 ágyas klinika traumatológiájára. Tudnivaló, hogy lőtt sebet nem lehet varrni, magától kell összeforrjon, ezért az orvosok ellátták, kitisztították a tátongó mélyedést. A zárójelen­tés, és majdan a rendőrségi vég­zés is nyolc napon belüli gyógyu­lást állapított meg. Igaz, hogy Ist­ván csak 5 napig feküdt a kórház­ban, de utána még három hóna­pig volt táppénzen, járt utókeze­lésre, és bár a seb ránézésre szé­pen begyógyult, a mai napig érzi, hogy nem a régi: reggelente nehe­zen „járatódik be”, fáradéko­nyabb. Gábor (nevezzük így) élete el­ső hajtóvadászatán vett részt, amikor a balsikerű lövés eldör­dült. A rendőrségi vizsgálat - ami kissé meghökkentő módon „is­meretlen tettes ellen folyt” - azt állapította meg, hogy bűnügy nem történt, mert István a tanúk állítása szerint „a hajtóvonalhoz képest előrébb tartózkodott”. Ezt István eléggé értetlenül fogadja, cáfolatképp csak annyit kérdez:- Akkor miképp lehet, hogy ol­dalról ért a golyó? Gábor már másnap reggel meg­látogatta a kórházban Istvánt, és később is próbálta vele valame­lyest tartani a kapcsolatot, ám egy idő után (éppenséggel a rendőrsé­gi vizsgálat lezárása után) igazá­ból már nem találtak egymással hangot.- Emberileg őszintén sajnálom őt - mondja ma Gábor -, de tény­leg nem érzem magam se hibás­nak, se bűnösnek, és ezt a vizsgá­lat is megerősítette. Persze az egész eset sokáig nyomta a lelke- met. A kórházi látogatás után néha telefonon is érdeklődtem felőle, de amikor a felmentés után minden­féle pénzügyi dolgokról kezdett szó esni, a magam részéről befe­jeztem az ügyet. Az biztos, hogy ilyen eset többé nem fordul elő ve­lem, mert hajtóvadászatra be nem teszem a lábam, inkább kiülök a lesre, egymagám, nyugalomban. Istvánban hosszú lábadozás, a táppénz miatti keresetkiesés va­lóban olyan gondolatokat szült, hogy tán méltó lenne, legalább gesztus szinten, ha a vadásztársa­ság (ahol mindketten vendégek voltak), vagy maga Gábor valami­féle fájdalomdíjjal fordulna feléje.- Legalább a bakancsom árát té­rítették volna meg, csak hogy egy ilyen egyszerűt mondjak - mor­fondírozik István. - Ha valaki lelő egy vetési varjút, 10 ezer forint bír­sággal és egyéb szankciókkal sújt­ják. Úgy látszik, egy vadász meg- lövése nem olyan súlyos vétek. A biztosítótól, ha minden igaz, erre a balesetre 20 ezer forint jár­na neki, de egyelőre, több mint fél évvel az eset után, még egy vasat sem látott, ülnek rajta. Pedig - mint megtudtuk - a hazai 50 ezer vadász évi 1000 forintos biztosí­tást fizet, ami, akárhogy is vesz- szük, 50 millió forint, ebből tán futná, miután, szerencsére, egy évben legfeljebb 4-5 ilyen, vagy ennél súlyosabb baleset adódik.- Megmondom őszintén, ben­nem nincs harag senkivel szemben, pereskedni nem óhajtok, pedig mennyien biztattak rá - szögezi le István. - Csupán elgondolkoztatott néhány dolog, és tán nem árt, ha a vadásztársak okulnak belőle. Az igazán nem esett jól, hogy olyan hangokat is visszahallottam, hogy az én meglövetésem miatt „el lett szúrva a vadászat, mert ott volt a sok vad, és mégis az egész le lett fújva”. Milyen hozzáállás ez? Egy igazi vadász úgy tartja, inkább menjen el száz vad, de senkinek se legyen semmi baja. Azóta megint járok vadászni, a napokban is lőt­tem egy 100 kilós kant, de hajtás­ban nem veszek részt, már csak a sérült lábam miatt sem. Meg azért ott van bennem a félsz is. És a fegy­vertől is tartok egy kicsit. Előtte sem volt játék, most meg pláne nem az. MÉHES K.

Next

/
Thumbnails
Contents