Új Dunántúli Napló, 2002. július (13. évfolyam, 177-207. szám)
2002-07-11 / 187. szám
2002. Július 11., csütörtök R I P 0 R T 7. OLDAL K U L T Ú R A Egy koncert, három vonulat Mosoly és hit a zenében FOTÓ: TÓTH L BALOGH Z. c-'' echo k El Megjelent a júliusi Echo A napokban került az árusítóhelyekre Pécs kulturális életének ismert kritikai szemléje, az Echo. A szokásosnál terjedelmesebb júliusi, szám középpontjában a Pécsi Országos Színházi Találkozó eseményei állnak. Minthogy azonban ehhez a fesztiválhoz számos egyéb kulturális-művészeti rendezvény is kapcsolódott, a lap széleskörűen tájékoztat a zenei és képzőművészeti megnyilvánulásokról. Szokásos rovataiban kitekint az Echo a város környezetkultúrájának bizonyos részleteire, ezúttal például a kiülő teraszokra, gyermekjátszóterekre. Méltató írást szentel a lap a száz éve született Breuer Marcelnek, illetve a múzeumi kiállításnak, amely a világhírű építész munkásságát tekinti át. Az egyetem művészeti doktoriskolájának kiállításáról is elemző írás szól, miképpen a Pécsi Kis- galéria egyik tárlatáról, Cswrka Eszter bemutatójáról, illetve a Művészetek Házában látható Várady Rdbert-képekről. A bőséges zenei kínálatból válogató kritikai írások elsősorban Kovács István és Fodor Gabriella, Erdélyi Zoltán hangversenyeit, Dés László és Szamosi Szabolcs illetve Petrovics Emil bemutató koncertjeit elemzik. A rövid művészeti könyvszemlében Fodor Ildikó és Pongrácz Éva egy-egy könyvét értékeli az Echo, és bemutatja a Janus című lap egyik alkalmi különszámát. Végül rövid összefoglalás olvasható az Echónak arról a budapesti bemutatkozásáról, amelyet az írók Andrássy úti könyvesboltjában rendeztek. CS.L. r * y Magyarul - magyarán »«1 Viselkedjünk! Ez a figyelmeztetés hangzott el a múltban, ha valaki a társadalmilag elfogadott illem- szabályok ellen vétett. Az illemtan meghatározta a közösségben élő ember egész magatartását, benne azt is, hogy ez a nyelvhasználatban hogyan jut kifejezésre. Ezeknek kitűnő összefoglalása a Nyelvi illemtan c. könyv. Szerzői szerint a nyelvi magatartásban híven tükröződik az emberi magatartás. Főbb tárgykörei a köszönések, megszólítások és a különféle helyzetekben alkalmazott udvariassági formák. Közülük ezúttal két rokon értelmű szócsoportot mutatok be. Az első az engedelmet - bocsánatot - elnézést (kérek). Köznyelvben a leginkább a második használatos. Az első egy kissé régies és népies árnyalatú. Az alapjelentésen kívül, amely voltaképpen mentegetőzés valamely illemszabály megszegése miatt, engedély, beleegyezés, hozzájárulás kérését is jelentheti. Pl. Szíves engedelmével leülnék. A harmadik kisebb nyomatéké mentegetőzés, mint a bocsánatot (kérek), de kevésbé hagyományos. Rosszalló, bíráló megjegyzés bevezetéseként mind a három valamiféle szemrehányó, méltatlankodó jelleget ölthet. Pl. Már bocsánatot kérek, de ez fából vaskarika. - Engedelmet kérek, de ezt a nyilatkozatot nem írom alá. - Voltaképpen gondolatsűrítéssel van dolgunk. A sűrítést feloldva nyelvi megformálása ez: Már bocsánatot kérek, hogy nem hagyhatom szó nélkül, de... - illetve: Bocsánatot kérek, amiért nehézséget okozok önnek, de... A második rokon értelmű szócsoport, amely az emberi magatartás egymástól árnyalatban különböző formáit jelöli meg: a lehet - szabad - illik. A lehet azt fejezi ki, hogy a valóság törvényei, a tárgyi körülmények folytán van valamire mód, lehetőség, ill. ok, logikai, jogi vagy erkölcsi alap. Pl. Már nem esik, el lehet indulni - vagy ható igével: .... elindulhatunk. - Erről szó sem lehet! A szabad azt jelenti, hogy valaki megenged, lehetővé tesz valamit, ill. a szokás, közfelfogás, erkölcs, illendőség, lelkiismeret nem tilt valamit. Pl. Itt az előszobában, a folyosón szabad, a templomban, iskolában, orvosi rendelőben nem szabad dohányozni. A szabályokra fittyet hányó, fegyelmezetlen ’ember gyakran így oldja fel a kettő közötti ellentétet: lehetni lehet, de nem szabad. A piros jelzés esetén is be lehet hajtani az útkereszteződésbe, de a közlekedési szabályok szerint nem szabad, azaz tilos. Ha valaki egy meghatározott helyen (hivatalban, közlekedési eszközön, étteremben stb.) le akar ülni, mert meg is van rá a lehetőség, akkor udvariasan megkérdezi: Szabad leülnöm? Az udvarias válasz: Tessék helyét foglalni - vagy hivatalos tárgyilagossággal: szabad. A lehet csak akkor hangozhat el, ha van ülő alkalmatosság. A lehet tehát valaminek általános objektív, a szabad pedig társadalmi, szubjektív voltára utal. Kapcsolatuk, különbségük szemléletes példája: El! míg lehet s szabad” (Arany J.) Az illik a legszűkebb jelentésű. Átmenet az előző kettő között. Szabad, de nem illik. Rónai Béla Zsarupörgés a pécsi éjszakában A legjobb, ha maradunk azoknál a neveknél, ahogyan egymást szólítják - és ahogyan egy idő után én is szólítottam őket. Keró, az ügyeletes csoport- vezető; a fekete nadrágkosztümös Detti, az akciós, Kiskorú a helyszínes és Bazsa, az ugyancsak helyszínes, de Cyárvárosból vezényelt nyomozó; Golyó, a bűnügyi technikus; Csaba és Lázár, a körözöttekre hajtó járőrpáros. A Pécsi Rendőrkapitányság kísérleti Helyszínelő és Akciós Alosztálya tagjaiként ők pörögtek a keddről szerdára virradó éjszakában. De ne feledkezzünk meg Szöcskéről, a hátsó bejárat cerberusáról sem. Fél nyolckor eligazítás lesz Keró szobájában, ezért biztos ami biztos, hétkor bebocsátást kérnék a Sport utca felől, de a rend őre hajthatatlan: az ügyeletes még nincs bent, a sorompón kívül enyém az egész világ. - Ártatlan vagyok! - ordítja túl valaki párszor az emeleti fogdahíradót, úgyTíz év technikusi rutin minden mozdulatban hogy egészen jól telik az idő. Csaba jön shortban és ujjatlan trikóban, lazán, mintha fövenyen járna, a tekintete tíz méterről szabdalja a vesémet. Érkezik Golyó: gyere csak, mondja, hamarosan indul az élet! Rövid ukázok, előkerülnek a fegyverek, pecsét szárad a páncélszekrényre. Szinte pőrének érzem magam az egy szál mobiltelefonnal. A nappalosoktól átvett ügyek: véres bunyó az egyik buszon, a delikvenseket hozzák majd kihallgatásra, betörés az Erdész úton - már mehetünk is. A kombi Opelban hátul szürke boszorkányládák, fényszóró, a kölyökképű nyomozó ismétli a direkciót. - Ha kifogunk egy háromszintes palotát, végünk - dörmög Golyó, tíz év technikusi rutinját belesűrítve egyetlen mondatba. - Ha nehéz a helyszín, az egy óra, újabb egy óra a jegyzőkönyv, aztán a kihallgatás - fordul hátra Kiskorú. Nehéz a helyszín. Valamikor nap közben feszíthették ki az ajtót, van két szint, kutattak rendesen, elég nagy.a rumli. A végén kapkodhattak, mert a flexet és a fúrógépet elszórták a füvön, hagytak a pezsgőből is egy üveggel. A tulaj és á neje újabb és újabb hűlt helyre talál, sötétedésig ismételgetik, hogy nem is az érték... meg más, ha az ember a tévében látja... Golyó jól válogatottan fényképez, Ágnes pelenkával szagmintát vesz egy kődarabról, ujjlenyomatokra vadászik, közben Kiskorú már a negyedik mappalapot írja tele. Helye van minden mozdulatnak. Tízre érünk vissza, a csoportvezető éppen a kárvallott panaszát veszi föl, Detti túl van a verekedők kihallgatásán, elkészült a feljelentés, most egy, a fején átkötött cingár férfi ül előtte. Időközben a járőrök behoztak egy országosan körözött nőt, azóta már szokja a fogdát, és volt egy alkalmi lopás is egy diszkontban. Kiskorú leül a számítógéphez, rendezni az Erdész úti papírmunkát, Bazsa, a másik helyszínes nyomozó behuppan helyére az Opelba: a Kénes úton szétbontottak egy trafót. Ilyen sötét nincs még a világon, mint a lepusztult telephelyen, egyedül az őr meztelen felsőteste világít. A kétszek- rénnyi szerkentyűt rendesen megdolgozták, negyven kiló rezet elvittek belőle, legalább félmillió forint a kár, szajkózza az őr. A leeresztett olajba sikerül belelépnem, kárpótlásul a rendőrök mindent beleadva szintidőre hozzák az ügyet. A semmiből föltűnik egy öreg hang: Ha maguk rendőrök, tegyenek már valamit, a vaddisznók az összes, cefrének való barackomat fölzabálták... - Majd maszekban, papa! - mosolyog Golyó. Nem sokkal később jólesik az első éjszakai gyorskávé, az Álagútnál. Szöcske a korábbinál egy árnyalattal lassabban ér a kapuhoz. Keró a változatosság kedvéért panaszt vesz föl: egy fiatal hölgy válláról tépték le a táskát a Szigeti úton, a nő reszket, keze párja kezeibe rejti a történteket. A folyosón bilincsben az újabb megtalált körözött. Pörög tovább az éjszaka. - Megyünk? - néz rám a járőr Csaba. Haza kell vinni a bevert fejűt, régi háború ez, pöszmögi az a kötés alól, most valami szemétügy miatt ment A tettesek kapkodhattak, mert a fúrógépet elszórták neki a szomszéd föld- és birkatulajdonos. Csertetőre igyekszünk, oda, ahonnan a város fényei úgy pislognak, mint a Tejút. Aztán a Belváros, Uránváros, Nagyárpád, Kertváros következik, címekre mennek a járőrök, hátha... Piti bűnözőket keresnek. Á golyóálló mellény azért ott van a csomagtartóban. - Ha csak egy valakire állnánk rá, lehet, reggelre kihajtanánk - szimatol Csaba a levegőbe, Lázár bólogat. Mosószert nem mostaA golyóálló mellény azért ott van a csomagtartóban FOTÓK: TÓTH LÁSZLÓ nában látott alsógatyában nyit ajtót valaki az egyik lépcsőházban, a másik tulaj feje fölül akár az egész házat lebonthatnánk. Az orvosegyetem közelében az öreg csöves igazi heverőn igazi ágyneműben alszik a mellvéd alatt, és gyerekszobáról álmodik majd, de most nem tud segíteni. Maradunk hárman az autóban. Vagy száz méterre belefutunk Golyóékba, éppen végeztek a táskatépő-helyszínen. Az Opel hátsó ülésére éppen csak beférek az állítólagos cingárverő mellé, megint Csertető; az ólban negyven anyajuh és huszonhét bárány, éppen születik egy újabb. Köszönöm, szorít kezet a szófukar birkás, itt a bot, amit kértek, majd reggel bemegyek én is, szúrja oda. Valahol pirkad. A tejes- és kenyeresautók rég kikoptak az útról, a közös nyomozó-technikus szobában a tévé már nem szuperágyat reklámoz. Bazsa morog, hogyan megy ki Gyárvárosba: nem függőleges falat kellett volna megmászatni az egyik kocsival, akkor nem lyukad ki a hűtője. Keró összegez, fegyverek le és el, a nappalosok közül néhányan tekintetükkel a vesémet szabdalják. 12-24-12-48. A sorban első tizenkettőnek vége. Megpróbálom megtalálni a kijáratot. BALOGH ZOLTÁN r Ilyentájt, főleg harminc párás nül a repertoár felvonultatása ger spirituálékat előadó dániai fokban talán kicsit korai a 19 előtt próbálják fölmérni a terem Rainbow Singers erőfeszítése: az órás kezdés egy kórusnak egy adottságait. előadás közepére megbirkóztak a olyan épületben, aminek három Mindezzel együtt dicsérendő a meleggel, végre együtt élt a zon- oldalát is éri a vándorló Nap. hétfő este a pécsi, nem elsősor- gora, a basszus- és szólógitár az Másrészt nem árt néha az sem, ban az akusztikájáról híres Dzsá- énekesekkel, akik erre az időre ha nem a közönség és közvetle- miban fellépett, gospeleket és né- egymást is fölfedezték. Kár, hogy a két szólista egyike, az igazán afro-amerikai hangzást megjeleníteni akaró, pillanatokra Ella Fitz- gerald-imitátor hangjának csiszolatlansága nemegyszer tetten érhető volt, másikuk jobban tette volna, ha nem merészkedik néha jazz-mezőkre. írjuk fiatalsága számlájára. Jót azért nem csak illik, de kell is mondani a Rainbow Singers (ezzel a névvel pár tucat együttes lép fel világszerte) pécsi vendégszerepléséről. Esetenként professzionális összhangzást produkáltak, s főleg az észak-európai népi dallamlunccsel hasonuló dalokban találták meg igazán magukat; a bő órás koncert végén a (sajnos) foghíjas padsorokban ülő közönség őszintén tapsolhatott. A dánok fellépését országuk Csongrád megyei konzulja, Öle Weischer szervezte, aki beleszeretett Pécsbe, és feltett szándéka, hogy testvérvárosi, -megyei együttműködést hozzon létre. Lehet, az ő hibája, hogy a Városházán még a koncertről sem tudtak, ám az illetékes referens sietett kiemelni: a meglévő kapcsolatok nagyon nagy terhet rónak rájuk, így igencsak megválogatják - többszörös szűrőn átbocsátva -, hogy kivel lépnek partneri, testvéri viszonyra. Visszatérve a koncertre: a mellettem ülő idős hölgy az utolsó taps elcsitultával megjegyezte: biztosan azért nem volt nagyobb számú a közönség, mert gyűlés volt a Kossuth téren. Pedig jobban tették volna, ha ide jönnek, mondta.
