Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)
2002-06-29 / 175. szám
2002. Június 29., szombat SZÍNEK KAVALKADJA 17. OLDAL A színek pszichológiája A felmérés szerint a kék volt a legnépszerűbb A TESCO nemrégiben igen érdekes kísérletet hajtott végre. Az áruházlánc március eleje óta árusít kék, piros és narancssárga tetejű csokoládétortákat, és vizsgálja a színek és a fogyás közötti összefüggést. A felmérés szerint érdekes módon a kék színű torta fogyott legjobban, a vásárlók több mint 56 százalékában ezt a színű tortát választották, holott egyes információk szerint az emberek a kéket tartják a legkevésbé gusztusos színnek élelmiszerek esetén. Ugyanakkor a márciusi adatok szerint 22-22 százalékban oszlik el a piros és narancssárga színű torták fogyása. Az eredmény többek között a színek pszichológiai és fizikai hatásával magyarázható. Több pszichológus is készített ezzel kapcsolatban tesztet, hogy jobban megértsék az emberek színekkel kapcsolatos gondolattársítását. A legismertebbek a Heiss és Halder-féle Szín Piramis Teszt, illetve a Lüscher-teszt, amely az alapján sorolja be a színeket, hogy a tesztszemély mit szeret bennük. A kék szín intellektuális aktivitásra serkent, nyugalmat áraszt és higiéniát tükröz. Sötét árnyalatát használta Lüscher a tesztjeihez, melyek eredményeképpen azt a nyugodtság és az izgalmaktól mentes szabadság szimbólumával társította. A szín hatására a pulzus, a vérnyomás, a lélegzetvétel és ébrenléti funkciók lelassulnak, és szabályossá válnak. A sötétkék fizikai hatását tekintve a nyugalmat tükrözi, míg pszichológiailag a békével és az elégedettséggel társul. Halder vizsgálata alapján a sötétkék szín a befelé fordulást és visszahúzódást jelképezi. A piros szín fizikaüag stimuláló hatású, sokszor az élénk, izgalmas, vagy az agresszív jelzővel párosítják. Max Lüscher szerint a piros szín az életerőt jelképezi. A szervezetre gyakorolt hatásai között szerepel a pulzus, a vérnyomás és a lélegzés felgyorsulása. Halder állítása szerint a piros szín az általános reakciót jelképezi, amelyet a személy a külső tényezők hatására fejt ki. A sárga életünk talán egyik legmeghatározóbb színe, hiszen az újszülöttek elsőként ezt a színt észlelik. Lüscher szerint a sárga szín „a világosság, amely a fényt tükrözi vissza, és minden irányba vidámságot sugároz, és korlátlan terjeszkedést élvez. Szabadulást tükröz mindentől, ami nehéz, nyomasztó és korlátokat jelent. A sárga szín állandóan valami új, modern jövő felé mutat. Mivel a narancssárga szín a sárga és a piros keveréke, így a személyiségre gyakorolt hatása is a két szín kombinációjának felel meg. Néhány vásárlót arról kérdeztek, hogy miért a kék tortát választotta. Egyesek arra hivatkoztak, hogy nem ők, hanem gyermekük, főként a fiúk döntöttek a kék torta mellett, míg mások nem tudtak értelmes magyarázatot adni a jelenségre. A cég továbbra is figyeli a színek és a torták fogyásának összefüggését. Az eddigi eredmények azonban azt mutatják, hogy a kék szín bármilyen szokatlan is élelmiszerek terén, a személyiségre gyakorolt hatása mégis erősebben hat a vásárlókra. Egy kis „színtan” Newton vizsgálta először azt, hogy a színkép színei bonthatók-e még tovább. A színkép útjába újabb rést helyezett, amelyen csak a vörös fényt engedte át. Ezt újabb prizmára bocsátva a fény kétszer megtört, de már nem bomlott további színekre. Ha a színösszetevők közül egyet eltérített, a többi szín egyesítése az ernyőn az eltérített szín kiegészítő színét adta. Ha viszont - a vörös kivételével - a többi színt egyesítette, a keverék színt zöldnek látta. Ez a zöld természetesen újra színeire bomlik, ha prizmára ejtjük, a vörössel egyesítve pedig fehér fényt ad. Egymást fehér fénnyé egészítik ki a narancs és a kék, valamint a sárga és az ibolya színek is. Az ilyen színeket ezért kiegészítő (komplementer) színeknek nevezzük. A színkörön egymással szemben találhatók a kiegészítő színek. A prizmán tovább nem bomló színt homogén (egynemű) színnek, az ilyen fényt pedig monokromatikusnak (egyszínűnek) nevezzük. (Mivel egy névvel, például zöldnek nevezett szín a színképen belül szélesebb tartományt is felölelhet, ezért szigorú értelemben csak akkor nevezzük monokromatikusnak a fényt, ha egyetlen hullámhosszal vagy egy nagyon keskeny hullámhossztartománnyal jellemezhető.) Színek a művészetben Claude Monet: A roueni katedrális napsütésben, a nyugati homlokzat fakó időben és ugyancsak a nyugati homloktzat a Szent Romain toronnyal teljes napsütésben ■ Vásárhelyi Győző Rivotil című munkája A SZÍNEK MŰVÉSZEI. A színek művészei, a festők színkompozícióikkal, színhasználatukkal hatnak ránk. Az igazi művész a színvilágot tudatosan és belülről fakadóan alkalmazza. Használja a fény játékait, a színek keverését, íme néhány példa erre: TUDÓSOK MŰVÉSZEK. A tudósok mellett a művészek is régóta foglalkoznak a színek vizsgálatával. Az impresszionista festők - a XIX. században - fedezték fel, hogy a napfény az árnyékokat is színessé teszi. Napsütésben a tárgyak színe ragyogóbbá válik, minden színesebb, élénkebb. Ugyanazok az épületek más-más tónusban tündökölnek a különböző napszakokban. (Claude Monet például ugyanazt az épületet, a roueni katedrálist a nap több órájában is megfestette.) Mondrian: Kompozíció vörössel, sárgával és kékkel című festménye és Yves-Saint Laurent 1966-os kreációjának egy darabja FÉNYES FELÜLETEK. A fényes felületek - például a víztükör - visszaverik a környezet színeit, és felerősítik a hatásukat. A festményeken a színek a formák képzését, kiemelését, a térhatás érzékeltetését segítik. A modern művészetben azonban maguk a színek is lehetnek a kompozíció főszereplői. OP-ART. Victor Vasarely nagyméretű festményein a geometrikus formák jól érzékelhető, ki-be ugráló térelemeket alkotnak. Vasarely nagy hatással volt a kortárs divattervezőkre is. Az ő, illetve Mondrian op-art stílusú képeinek játékos, geometrikus formái ihlették a ‘60-as évek op- art ruhakollekcióit. A pályakezdő divattervező, Yves-Saint Laurent 1966os kreációi tanúskodnak erről. A különböző geometrikus formák a ruhákon fekete-fehérben, illetve erős színkontrasztokban jelentek meg. 2001-ben az op-art ismét reneszánszát élte. A tavaszi-nyári modelleken, főként a topokon és blúzokon találkozhattunk a stílus jellegzetes motívumaival, fekete-fehér, valamint élénk színű variációkban is. Havas András A városok színei M inden városnak megvannak a saját színei, amelyek olykor akár konkrétan is megegyezhetnek azok "valódi" színeivel, ám az árnyalatokat mégiscsak az ember fejében festi meg valami ismeretlen ecset. Ismeretlen kéz - ismeretlen anyag. Ha az utazó például Prágára gondol, az agyában a bronz színe jelenik meg általában. Szemét lehunyva is pontosan érzi, tudja, hogy a jó csülök is bronzosan csillog, méltóságteljesen, de visszafogottan, az ottani csapolt sör úgyszintén. Ha pedig az Óvárosban bolyong, mindez kék fényekkel egészül ki - különösen este a kristálytárgyakat árusító parányi üzletek miatt, és tán azért is, mert a tér híres és régi templomát valóban kékes fények világítják meg, de tényleg. Ha ugrunk egy jókorát, és teszem azt, Bukarestre érkezünk, olyasfélét láthatunk, ami a szürkére hasonlít leginkább, de olyanra, amely - alig észrevehetően - a piszkos és halvány citromsárgába megy át szinte észrevétlenül. Továbbá kicsit akvarellszerű az a „festmény", kevés benne a kontúr, a szükséges és elengedhetetlen kontraszt, ezért ha ott van dolgunk, gyorsan odébb is állunk, elnézést. London inkább élénkpiros, talán a buszok miatt, bármerre járunk, a vörös járgányok jellemző módon (mint egy kép vázlata) ott cikáznak körülöttünk, de ugyanilyen élénk - bár zöld - a gyep is. Tudjuk, évszázadok kellettek ehhez, ám ha napsugarak terítik be a parkot, ott áll az ember, a füvet nézi és azt mondja: ez annyira zöld, hogy megérte. Viszont a kocsmák határozottan mélybamák, a székek, az asztalok és rajtuk a szinte fekete sör: nincs mese, a kép árnyalataihoz kétség sem férhet. Habár az olykor túlzottan is változékony időjárás (fény, felhő, alattomosan szitáló eső) sokszor viszonylagossá teszi a táj hangulatát, olyan az egész, mint egy rosszul megcsinált, életlen fénykép. Innét keveset kell azonban utaznunk, ha a színeket, amelyek, mint tudjuk, bennünk vannak, igazán élvezni akarjuk, és ahol minden az és olyan, aminek látszik. Az ember a Pompidou-központ teraszáról lenéz, és nem is sejti, hogy melyik a jellemző szín, mert mindegyik az, nem tudja, melyik ugrik ki a többi közül. És mégis annyira világos minden. Nem lehet véletlen, hogy a nagy írók, költők, művészek ott üldögélnek a teraszokon, akár egyedül is, a „déli verőben”. Csak figyeltek csendben. Ott a Latin-negyed tarka forgataga, vagy akár a városszéli bolhapiac, a Notre-Dame két tornya. Párizs az a város, ahol az összes színt használni kell, ha valóban megpróbáljuk ábrázolni. Szajna, vörösbor, ég, mindegy. B ármerre fordulhatunk „kezünkben” az ecsettel, akár becsukott szemmel is, biztosak lehetünk abban, hogy eltaláljuk a megfelelő árnyalatot, biztosak lehetünk magunkban, bármit felvihetünk a vászonra, mert az összes szín körülöttünk van - amúgy is. így aztán az ember Párizsban a legritkább esetben téved. A fény gyermekei- Tudom már, mit játsszunk! - kiáltott fel Szín-ország egyik unatkozó lakója. - Rendezzünk „Ki mit tud?”-ot! - Remek öüet - helyeseltek mindannyian -, de hogyan döntsük el, ki lesz a győztes? ^ - Kérjük meg a Fényt, tegyen Ő igazságot. - így is lett. Azzal a színek egymást követve adták elő tudományukat. A legbátrabb a Kék volt, ő kezdte a sort:- Én vagyok az égbolt és a tenger színe, jelképezem a békét és a barátságot, ami nagy dolog a világban!- Most én következem! - harsogott a Piros. - Én a szeretet és a vér színe vagyok, a pattogó lángok forrósága, virágok szirmait ékesítem, de szigorú is tudok ám lenni! Gondoljatok csak az út- jelző táblákra: „Ha- Ti ott ketten! Gyertek, Ti is vegyetek részt a játékban! - kérte a „döntőbíró" a Szürkét és a Feketét. Nehezen bár, de kötélnek állt a szerény Szürke:- Én úgysem nyerhetek, hiszen rólam az unalom és az egyhangúság jut mindenki eszébe. Egyébként sem vesznek engem észre a többiek, mert nagyon visszahúzódó vagyok.- No, én aztán végképp nem veszek részt a versenyen! - dohogott a Fekete. - Én mindenkit a szomorúságra, a gyászra és a sötétségre emlékeztetek.- Ez nem igaz!! - vigasztalták gyorsan pajtásai. - Gondolj csak arra, hogy bár sötét az éjszaka, mégis sok jót tudsz adni. Egyes állatok olyan- k o r P i • r o s akkor ti los!"- Én a Sárga vagyok. Nekem köszönheti a Nap a fényét, a Hold a köntösét, a kismadarak a tollruhájukat. A boldogság és a vidámság kísérője vagyok. Nélkülem szinte lehetetlen élni!- Kérem a következőt! - hívta a Fény a Zöldet.- En az újjászületést képviselem, az erdők-mezők mozgalmas életét.- Barna vagyok - hajol meg alázatosan a halk szavú, nyugalmat árasztó versenyző. - A földnek adom színemet, s én öltöztetem át a pihenni térő természetet.- Én vagyok a bárányfelhő az égen, a téli hó érintetlen tisztasága, az erény és a világosság - így a Fehér. kezdenek élelmet gyűjteni, általad tér nyugovóra minden élőlény, s még álmokkal is megajándékozod őket! Rövidke csönd után a zsűri szerepét betöltő Fény meghozta döntését. A résztvevők izgatottan várták, ki lesz a nyertes.- Nem volt nehéz döntenem, mert mindannyiótokra szüksége van a világnak, ezért egyformán első helyezettek lettetek! Nélkületek üres lenne Földünk, nem lennének évszakok, nappalok-éj- szakák, egyfonna lenne az Ég, a Föld, a Víz. És soha-soha nem láthatnánk szivárványt! Arról nem is beszélve, hogy Ti mind az én gyermekeim vagytok! _______________________la. Árvái Ildikói
