Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)
2002-06-10 / 156. szám
2002. Június 10., hétfő RIPORT 7. OLDAL K U L T U R A Hajnalig virrasztóit a művészvilág A társadalmi megosztottság, a politikai ellenségeskedés, az egymással szembeni bizalmatlanság feloldását zászlajára tűző kulturális találkozón mintegy ezer ember „virrasztott” péntek éjjel a Mecsek-oldalban. Annyit küzdött már a dal, az irodalom, zenészek, költők és írók a hatalommal, a politika szélsőséges megnyilvánulásaival, ideje- hát egy kicsit a másik oldallal, a békével, a társadalmi megnyugvással, a kulturált egymás mellett éléssel is foglalkozni. Az utóbbi időszak feszült politikai légköre megosztotta az embereket, feltámadt a gyűlölködés, a bizalmatlanság, a kultúrának tehát újra tennie kell a dolgát, a maga eszközeivel lecsendesíteni az elégedetlenkedőket, megfékezni az indulatokat, nyugodt mederbe terelni a hétköznapokat. Hát ez nagyon nemes szándék, jegyezték meg többen is Pécsett, amikor ennek szellemében meghirdették a „Virrasztást”, a művészek békeestjét, de sokan kifejezték, nemigen tudják elképzelni, hogy eredményes lehet egy ilyen akció.- Kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből, mert nehéz úgy valami ellen agitálni, ha közben nem politizálunk - mondja egy pécsi művészember a hegyre felfelé menet. A virrasztásra ugyanis péntek este 11 óra tájt gyülekezett a tömeg, kocsival, busszal és gyalogosan özönlött az emberáradat a Gólya-dűlőbe, egy pár ezer négyzetméteres területre, a donátusi buszvégállomástól 400 méterre. Itt panorámás háttérrel egy jókora koncertszínpad várta az embereket, no meg ingyen egy meleg gulyás, ami ráfért a társaságra, mert meglehetősen hideg idő fogadta az összemelegedésre érkezőket. Kapott mindenki egy maroknyi csatabárdot is, hogy majd a békétlenség éjféli temetésén ezzel a jelképpel ki-ki a maga gonosz indulatait is a sírba dobja. A gyülekezők földbe szúrt fáklyák mellett hallgatták, amint a Besh o droM két hegedűse magyaros instrumentális zenével fogadja az újonnan érkezőket, majd Jordán Tamás indította útjára a hivatalos programot.- Ti mindannyian örültök a jónak; s fontoljátok meg, amit mondok; nem sánta az; aki együtt lelkendezik a csúszkál ókkal! - idézett bevezetőjében József Attila A művészek eltemették az óriási csatabárdot Tanítások című verséből, hozzátéve, ő nem kíván ennél többet beszélni. Aztán sorra jöttek a művészek, Sasvári Sándor, Knlka János, Gerendás Péter, Csákányi Eszter és Kováts Kriszta dalban, versben, prózában hirdetett szeretetet, békességet, megbocsátást és életörömet. Pontban éjfélkor előkerült egy embernagyságú hatalmas csatabárd is, Székhelyi József cipelte másodmagával egy normális méretű sír felé, és Márta István, valamint Dés László zenéjére megkezdődött a temetés. Városvezetők és színészek, zenészek és minden résztvevő egy-egy lapát földet és egy apró csatabárdot dobott a gödörbe, majd egy lombját bontó facsemetét ültettek a hantra fejfaként. Eztán békét váró dalok és versek követték egymást: Cserhalmi György Adyt idézve emlékezett meg Gobbi Hildáról, Koltai Róbert pedig egy vidám összeállítással tartotta ébren a közönséget. Jött ismét Kulka, meg Makrai Pál, végül a Duende zenekar akusztikus koncertje zárta a programot hajnali fél háromkor. De hogy sikerült-e a gyűlöletet eltemetni, arra csak a következő esztendő ad majd választ. MÉSZÁROS B. E. Taroltak a pesti könyvgyűjtők Három pécsi és egy fővárosi antikvárium szervezésében került sor a színházi találkozó égisze alatt a sokrétegűbb (netán pénzesebb) érdeklődőkre számítva az I. Pécsi Könyvárverésre. Lehet mondani: sikerrel, bár a jövő évi folytatás ma még bizonytalan. A szakemberek szerint egy-egy árverésen jó arány, ha a kikiáltási tételek 60-80 százaléka gazdára talál - ezt biztos hozta a pécsi közönség licitálókedve. Alföldi Róbert színművész ezúttal új szerepben lépett fel, mivel a másik oldalon, azaz a közönség soraiban ült már árverésen, licitvezetőként meglehetős izgalommal állt a pulpitusra. A tőle megszokott jópofa gördülékenységgel meg is oldotta feladatát, csak egy- szer-egyszer keverte a tételszámot a tárcsaszámmal. Ami a régi könyvekhez, kéziratokhoz értő közönség költekezési kedvét illeti, igazából nem lehetett panaszj mert - legalábbis a könyvéket illetően - tízből nyolc gazdára talált, bár szinte kivétel nélkül fővárosi gyűjtőknek köszönhetően. A szervezők elég sok színházi témájú kötetet, régi műsorfüzetet, színészéletrajzot állítottak be a katalógusba, arra apellálva, hogy a magyar színi világ színe-javának pécsi jelenléte könnyen eladhatóvá teszi e darabokat. De kevesebb ismert művészarcot lehetett felfedezni a sorok között, mint várták, és ezek a kiadványok jórészt megmaradtak. Ezer forintig 100 forintonként, efölött 200 forintonként, 2000-10 ezer között 5Ó0 forintonként emelkedett a licit. A nagyobb „csaták” a viszonylag olcsóbb kiadványokért zajlottak, amikor, mondjuk, 600 forintról egészen 1600-ig szökött fel az ár. De akadtak olyan lapok, például, amik eléggé megdrágultak, a Flekken Székely című humoros lap 3 példányáért az eredeti 1600 forint helyett 7500-at fizetett egy telefonon licitáló illető. A drága holmikkal váltakozó volt a szerencse, Arany János összes munkái 45 000 forintról indulva végül 65 000-ért keltek el, ám Dante német nyelvű Isteni színjátéka, két hatalmas, Dóré által illusztrál kötetben 60 ezerért nem kellett senkinek se. Az abszolút csúcsot egy 18. századi Károli-biblia jelentette, amit 280000 forintnál ütöttek le. A budapesti Ódry Árpád Színészotthon javára jótékonysági céllal felajánlott kéziratok közül Petri Györgyé érte a legtöbbet, ami 12000 forintos indulásról 37000- en állapodott meg. Az árverést Alföldi Róbert színművész vezette ALKALMI SZOBROK A SÉTATÉREN. Óriási, részben habszivacsból készült, vidám, színes szobrokat építettek fel a POSZT kiegészítő rendezvényeként Pécsett, a Bazilika előtt. Bár az alkotások nem igazán eső- és szélállóak, ezért esténként raktárba kerülnek, de napközben remek szórakozást nyújtanak az erre járóknak. FOTÓ; LÄUFER LÁSZLÓ Megnyílt a Siklósi Szalon A siklósi várban szombaton délután 60 kortárs művész részvételével megnyílt a 120 műalkotást bemutató, idei 11. Siklósi Szalon tárlata. A nyár egyik legfőbb dél-baranyai idegenforgalmi rendezvényének is tekinthető az augusztus 31-ig nyitva tartó Siklósi Szalon idei tárlata, amelyet dr. Máté János polgármester nyitott meg szombaton. Kovács Ferenc, a Siklósi Vár Kht. vezetője, maga is kiállító festőművész elmondta, hogy ezúttal 60 kortárs képző- és iparművész 120 alkotása tekinthető meg a vár első emeleti négy termében. A kiállított munkák zöme festmény, grafika, szobor, térplasztika. Az iparművészetet a kerámia, az üveg és a textil képviselik. Jelen van a tárlaton a fotográfia is. A Dunántúl képzőművészeti életének szinte teljes egészét átfogó tárlat művészei a kezdettől fogva a Siklósi Szalon törzstagjai is. Ugyanakkor a szervezők most ismét meghívták a villányi szoborpark és alkotótelep, valamint a siklósi kerámia- szimpózion hajdani művészeit és mindazokat, akik a térséghez mélyebb értelemben kötődnek. A tavalyi Siklósi Szalon tárlatát 130 ezren keresték fel. Idén még több látogatóra számítanak. Kovács Ferenc művészként a rendezvény ama vonására hívta fel a figyelmet, hogy a Siklóson találkozott népes művésztársaság ilyen jellegű együttléte manapság önmagában is érték. A politikai és mindennemű hétköznapi érdekeken felülemelkedő alkotók a várkápolnái ünnepi hangverseny után pörkölt mellett poharazgat- va folytatták eszmecseréjüket a művészetről, a világ dolgairól. Talán ott, ahol tavaly éppen abbahagyták. BEBESSI K. Heti Hatos a nagyszínházban Verebes Istvántól (is) tudjuk, hogy a Heti Hetest a politikai konstellációk teszik sikeressé, hiszen mifelénk az emberek annyi hazugságot, képmutatást, humortalan pöffeszkedést látnak reggeltől estig, hogy számukra ez a műsor újdonságot jelentett A normál Heti Hetes híreinek kiválasztásánál az a koncepció, hogy nem lengheti túl a politika, de nem lehet politikamentes sem, igyekeznek valamiféle arányt teremteni. A Pécsi Nemzeti Színházban szombaton éjjel megrendezett Heti Hetes az előzetes információk szerint többnyire a színházi életet boncolgatta volna. Ez azonban felemásra sikeredett Szombat este 10 óra. A Pécsi Nemzeti Színház színészbejárójánál többen toporognak feszülten, élükön az öltöztetőnő: várják a Heti Hetes stábját. Az öltöztetőnőt azzal bízták meg, hogy a művész és humorista urakat fölkísérje az öltözőkbe. Az urak azonban sehol, pedig az előadás elvileg fél tizenegykor elkezdődik. Embert küldenek a főbejárathoz, talán onnan „támadnak”, de sehol senki. A tévések is szorgosan kerülgetik az épületet, majd átnézik a pincétől a padlásig, ők a szakma legújabbko- ri hagyományai szerint a fellépés előtt készítenék el rövid riportjaikat. Kezdés előtt öt perccel Verebes István jelenik meg az öltözőfolyosón, valahogy kicselezte a szegény öltöztetőnőt és csapatát, de ennek következménye is van, valamennyi öltözőajtó zárva. Aztán érkezik Havas Henrik, akit beterítenek a tévések fénypásztái. Csak pisilni szeretne, közli a stábbal, de ebben a vakító fényben nem képes rá. Beesik Farkasházy Tivadar is, szakmai jellegű beszélgetésre számít, mondja, bár sok köztük a színész, akik veszélyeztetik a tisztánlátást, szerencsésebb hályogkovács módjára belevágni. Esetében ezzel nincs gond, mert információi szerint ő az ország legrosszabb színésze. Amúgy pedig elhangzik majd néhány mondat, és úgyis elszabadul az őrület, ígéri. Havas visszatér, hangsúlyozza, hogy csupán Jordán Tamással való jó barátsága miatt fogadta el a meghívást, ugyanis korábban megfogadta, soha többet nem megy vidékre hak- nizni. Egyébként nem készült, soha sem készül, nincs rá szüksége, továbbá a hátán futkos a hideg attól, hogy itt kell lennie. Aztán érkeznek a többiek, Váncsa István bevánszorog az öltözőbe, lerogy egy székre, ásít. Nagy kérdőjel, mi lesz itt most, mondja, voltaképpen egy sötét kútba ugranak bele. Kern Andrást felesége kíséri, a színész nyűgös, hangosan mondja bele a folyosó csendjébe: „Ez az én feleségem, aki be akar jutni a nézőtérre, mert az a mániája. De nem tud, és én nem tudom elintézni neki, itt mindenki idegen.” A nézőtérre bejutni valóban nehéz, dugig megtelt, a jegyszedők egy-egy üres szék felkutatásával foglalatoskodnak, mert kint még többtucat- nyian állnak, akiknek nincs ugyan jegyük, de be szeremének kerülni valahogyan. Végül a földön is ülnek emberek, és állnak is jócskán. Jordán Tamás, mint házigazda jön be a színpadra, szeretette méltó figura, kezében tálca, azon vizespoharak, minden bejövő szereplőnek átnyújt egyet. Bajor nem jön, jelenti be, mert a várakozásokkal ellentétben nem hétkor, hanem kilenckor kezdődött a fellépése Bonyhádon, Jáksó pedig eltűnt. Még szólongat- ják, hátha ott van valahol a nézőtéren. Jáksó gyere elő, de másik hülye is jó!” - kiáltja Verebes, s ezzel az alaphangulat kialakul, s ha nem is gond nélkül, de elkezdődik a műsor. Jordán is helyet foglal, vele együtt vannak hatan, műsorvezető nélkül. Az alapvető különbséget a mostani és a megszokott Heti Hetes között azonban nem elsősorban a számszaki különbség és a műsorvezető hiánya okozza, hanem a vágatlanság. Nem csupán a sikeres részek szem- és fültanúi vagyunk, hanem a sikerteleneké is. Havas például azokból az emlékeiből próbál humoros jeleneteket felidézni, amelyek a közelmúltbéli pécsi látogatása kapcsán halmozódtak fel benne: a sérült egyetemisták fesztiváljára hívták. De azon röhögni, hogy ezek a fiatalok beszédhibásak, mozgásuk koordinálatlan, s hogy nem tudtak felmenni az előadás színhelyére, mert kifogott rajtuk a csigalépcső, finoman szólva is ízléstelen. Havas amúgy is sokat beszél, gyakran fölöslegesen, a többiek hozzák önmagukat: Verebes tartózkodó, de igen éles, Farkasházy aprólékos, Váncsa enciklopédikus. Kern „talált levelei” pedig az est csúcspontjainak bizonyulnak, ebben a műfajban zseniális, bár most akadt köztük olyan is, amelyet a szűk színházi szakmának szánt. A szakma azonban csupán nyomokban van jelen, így a levél értelmezése problematikus, dermedt csend fogadja röhögés helyett. Jordán Tamás visszafogott, de igen kulturált, finom önirónia lengi át történeteit. Amikorra a katonatörténetek kerülnek sorra, az est leül, a közönség egy része pedig feláll, kifelé kezd mozogni, többen a földön ülők közül négykézláb másznak ki egymás mögött, úgy néznek ki, mint a vándorhangyák. Havas még előadja hosszas történetét a tönkrement zipzárja miatt elviselhetetlenné vált vizelési ingereiről, majd Verebes piszoár előtt játszódó rövid jelenetével ér véget az est. Taps, pontosan éjfél van, ez volt a Heti Hatos. cseri László