Új Dunántúli Napló, 2002. június (13. évfolyam, 147-176. szám)
2002-06-08 / 154. szám
| 2002. JÚNIUS 8., SZOMBAT RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA Don Juan és A kripli, több nézetből A Don Juan és A kripli színdarabokkal túl vagyunk a kamarai és a nagyszínházi versenyprogramok bemutatkozásán. A közönség és a szakmai zsűri nyilvánvalóan más szemmel nézi az előadásokat, de abban közös az álláspont, hogy itt már csak a jó és jobb között lehet sorrendet állítani.- Szeretem Moliéret, a barátnőm pedig Kaszás Attila játékára kíváncsi, úgyhogy egyértelmű volt a darabválasztásunk - mondja egy fiatalember a Don Juan előadása előtt. A szünetben egy ismert pécsi művész úgy fogalmaz, hogy meghámozták a francia színművet, lehántották róla az időt. Az életet habzsoló, mindenben csalódott és megcsömörlött ember nem mai találmány, de a kecskemétiek értelmezése nem a nőkről és a hódító férfiról szól, hanem az össznépivé terebélyesedő képmutatásról. Hölgytársa viszont a két főszereplőt dicsérte, a két Attilát (Kaszást és Eprest). Egy úr azt sérelmezte, hogy'túlzottan szájbarágós jelképekkel dolgozott a rendező, cselekmény helyett pedig filozofikus viták váltották egymást. Összességében az volt a nézők általános véleménye, hogy jól aktualizált, elgondolkodtató előadást láttak, amely önvizsgálatra készteti az embert. Ugyanakkor hiányzott belőle a sodró lendület, nem vitt el egy jelenet sem a katarzis közelébe.- Elsősorban a szereplőgárda miatt jöttem el A kriplire, s azt kell mondjam, hogy jobb minden várakozásomnál a darab - fogalmaz az első felvonás után egy pécsi hölgy. A szójátékok, a díszlet, a maszkok mintha csak egy Ionesco abszurd drámát varázsolnának elénk, de még ügyesebb poénokkal, és hihetetlen színészi alakításokkal. Passzolnak Kulka János (a háttérben), Csankó Zoltán (középen) és Szombathy Gyula jelenete fotó, müller a. egymáshoz a gégék és a mozdulatok, mégis a történetet erősíti minden beszólás, szóval színház ez a javából. Aztán a darab végén a párja már másként értékel: - Nem tudom mi történt, de mintha a második felvonásban akarták volna bepótolni, hogy az elsőben lassan bontakozott ki a cselekmény. A szóviccek eltűntek, a történet vágtatott, aztán mégis úgy ért véget, mintha nem lenne befejezve. Valami aránytalanság áradt az előadásból. Egy színházi szakember, aki mindkét produkciót látta, úgy vélekedett, hogy sajátos párhuzamokat és ellentéteket fedezett fel a két rendezésben. Mindkét előadás filmelemeket használt, moziztak a színpadon. Míg azonban a Don Juan elsősorban az értelemre hatott, addig A kripli sokkal inkább érzelmes, melodramatikus alkotás. Ennek megfelelően az utóbbi előadásba sokkal köny- nyebb beleszeretni.- Don Juan megszólított engem, nagyon az elmúlt 12 évünkről szólt, de nem irritálóan, hanem igen ötletes felvezetésben - indokolta a darab versenybe kerülését Szűcs Katalin tegnap délelőtt a Dominikánus Házban zajló szakmai vitán. Ez az előadás nem állít, sokkal inkább felmutat egy jelenséget, az embereket minden szinten átható képmutatást emeli ki, amiért az értelmes embernek menekülnie kell a való világból.- Számomra két dolog tűnt ki pár perc után az előadásból. A Moliere alapot vígjátékként kezeli a rendező, s nem megy el értelmiségi tragédiába, ahogy az gyakran szokásos. A két Attila (Kaszás, Epres) homogén játéka .pedig közben szakadékot mélyít a saját és a többi szereplő produkciója között - fogalmazta meg véleményét Csáki Judit színi- kritikus.- Nevezhetjük ezt az értelmezést őrületesnek, de akkor kristálytiszta logika húzódik mögötte - jegyezte meg Merő Béla rendező. Tökéletesen bebizonyítja, hogy a világ hivatásos képmutatói ellen nincs más értelmiségi út, mint a cinizmus, és kívül maradni mindenből.- A kriplit az elsők között kinéztem a versenyre - szólalt fel ismét Szűcs Katalin. Kitűnőek a színészi alakítások, stílusában nagyon egységes munka ez. Úgy gondolom, hogy valójában ez egy nagyon rossz darab, mérhetetlenül szentimentális történet, melyből zseniális fordítással és színészi, rendezői segédlettel formáltak fantasztikus szövegkönyvet. Az elemeltség és a földhözragadtság gyönyörű keverékéről van szó, egyszerű sztori, világteremtő erővel kimunkálva.- Ritka, hogy a díszlet ilyen mértékben szerepet kapjon a tartalom megfogalmazásában - jegyezte meg Gács Anna irodalomkritikus. A képeskönyv- szemen kinyíló vászonfalak ellenpontoznak, hogy a röhejes elemek ne alakítsák kabarévá az előadást. Az emberi nyomorúság torokszorító ábrázolása ugyanakkor soha nem billenti fel a darabot.- A második felvonás a problematikus - fejtette ki álláspontját Zalán Tibor író. Jóval hamarabb, több helyen is befejezhetnék az előadást, a tartalom mégsem csorbulna. Mindemellett igen jó színház ez, másodjára megnézve is újnak hat a játék.- Azért kellett megcsinálni ezt a darabot, mert ez a sziget azonos Nyíregyházával - magyarázta meg a bizonyítványát Gothár Péter rendező. Borzasztóan magyar a történet, ezért kellett megcsinálnom. És még egy nagyon fontos üzenetet hordoz: az igazság különböző irányokból másmilyennek látszik! MÉSZÁROS B. E. A Jelenkor a POSZT-ról Megjelent a Pécsett szerkesztett Jelenkor júniusi száma, amely a II. POSZT-ra készített színházi tematikus összeállítás. A lap élén Forgách András A takarítónő című dramo- lettje olvasható, ezt követi Vidéki Péter beszélgetése Kárpáti Péter drámaíróval. Koltai Tamás színikritikus az elmúlt évad budapesti előadásairól készített körképet, Sándor L. István pedig a vidéki színházak bemutatóiról nyújt átfogó képet. Györffy Miklós a Pécsi Nemzeti Színház A revizor című bemutatójáról, Nagy Imre ugyancsak a PNSZ- ben színpadra állított Danton haláláról, Fuchs Lívia a Pécsi Balett 2001/2002. évi repertoárjáról, Ná- nay István a Harmadik Színház Sóska, siiltkmmpli című produkciójáról, Tompa Andrea három Pájinkás János-előadásról (Nyíregyháza, Vígszínház, Janus Egyetemi Színház), Forgách András a kaposvári Csiky Gergely Színház Erdőjéről írt bírálatot. A tanulmányok között olvasható Radnóti Zsuzsa elemzése Márton László drámáiról, P. Müller Péter írása a Hamlet-recepdóról, valamint Kárpáti Tünde Molnár Ferenc sikerdramaturgiáját kutató dolgozata. Két színházi témájú könyv kritikája , is szerepel a lapszámban. A Jelenkor mellékletként közli Körösi Zoltán Galambok című tragikomédiáját, mely drámaszöveg a POSZT-tal egy- időben megrendezett Nyílt fórum egyik témája. __________________■ PE TÖFI-FORDÍTÓ AZ USA-BÓL. John Ridland, a kaliforniai Santa Barbara egyetemének tanára (középen), a János vitéz amerikai fordítója vendégeskedik Pécsett. A vendég a művet hét év alatt fordította angolra, a közelmúltban megjelent magyar, angol és beás nyelvű kötet illusztrációit a pécsi Éltes Mátyás Iskolaközpont tanulóinak rajzaiból válogatták össze. A Fodor Ildikó vezette diákalkotók műveiből a hónap végéig kiállítás is látható Pécsett, a Já- nos utcai Pannon Magyar Házban. _____________fotó: laufer László Ha rry Potter a belvárosban Varázslóiskola nyílott tegnap a Széchenyi téren, és a boszor- kánytanoncoknak újabb kurzus indul itt vasárnap. A tanrend: animágia, jóslástan és átváltoztatástan.- Én griffendéles akarok lenni. Én meg a hollóházas tábort választom. Röpködtek tegnap a Széchenyi téren a gyermeki óhajok, s több tucatnyi kisiskolás tolongott, életre keltve a Harry Potter történetet. Még a rosszhírű mardekárosok közé is igazoltak néhányan, s bár bűvös süveg nem volt, azért így önkéntes kijelöléssel is izgalmas volt a besorolás. A Roxfort iskola az Ünnepi Könyvhét keretében nyílott meg, és vasárnap délután újra toboroz majd boszorkánytanulókat. A házbesorolás csak a kezdet, ennél is izgalmasabbak a tanórák, tudjuk meg Vági Eszter drámapedagógustól, a budapesti Kommunikációs Nevelési Kör Egyesületének tagjától. A tárgyak önmagukért beszélnek. Nem fordult még elő, hogy mindenki csak a griffendélt választotta volna, az sokkal inkább, hogy Harry Potternek képzeli magát minden gyerek. Érdekes módon a gyakorlat azt mutatja, hogy Hermine, Ron csendesebb, visszafogottabb szerepére alig akad jelentkező.- Puha settenkedő lépteket hallottam a hátam mögött. Az antilopnak aztán nem maradt ideje eliszkolni, mert lesújtottam oroszlánkarmaimmal - engedi el képzeletét az egyik nyolc év körüli fiú. Az animágia órán ugyanis ki-ki megkeresi a maga állatát a varázslótanár, Aquila Nova (Új sas) segítségével, és az oroszlánt, a baglyot, az elefántot - ki, amit választott - meg kell jeleníteni, rajzban, vagy eljátszva a mozgását.- Az átváltoztatás órán tárgyakat kell átformálni - teszi hozzá egy hegyes föveges, bő köpenye- ges varázslóhölgy. A fantáziának itt is igen nagy a szerepe, egy kendő alá kell képzelni az átváltoztatott eszközöket, és szavakkal lefesteni, hogy mit alkotott a képzelet. Bizony itt könnyen lehet a fából vaskarika, és a ceruzából Nimbusz 2000-es versenyseprű! A jóslástan órán pedig egy lepelre kidobott üveggolyóból bomlik ki a ködös kép, amit a varázslótanoncok odaálmodnak. Az új Harry Potterek és barátaik továbbélik itt a mesere; gényt, a kalandok pedig többnyire szövevényesebbek az eredeti történetnél. Nem jelent gondot az sem, hogy a szemüveges boszorkányzseniből gyakran egyszerre tíz is akad. Kviddicsmecs- cset viszont még nem játszanak a gyerekek, sőt, seprűnyélen sem röpködnek a tér körül. Mindenesetre a varázslóiskola minimum másfél óráig tart, és a végén önállóan készített bizonyítvánnyal térhetnek haza Roxfort legújabb növendékei. MÉSZÁROS B. E. Először sajnálom, hogy a modern képzőművészet lemondott az irodalmi tartalmak ábrázolásáról. A Pécsi Horvát Színházban található Csopor(t) Horda Galériában, a névadó társaság horvát és magyar képzőművész tagjai, adott témára készített műveket állítanak ki, jövő csütörtöktől. Az adott téma: az ABLAK. A sokféle megközelítés érdekesnek ígérkezik, ám nekem hiányérzetem lesz. Mert számomra az ablak nem formai kérdés. Szeretem a gótikus és reneszánsz ablakokat, a zsalugátereseket, a vak- ablakot is, de legemlékezetesebb ablakélményeim mások. Kisgyermek koromban az ablak Mikuláskor volt a legszebb, az ajándékoktól. Télen, a jégvirágokon mélázva, meséket költöttem. Hatodikos koromban biológia- tanárnőm rajtakapott, hogy regényt olvasok az órán, a pad alatt. Elvette a könyvet, délután elhozta. Apám iskolai dolgokban szigorú, sokat dolgozó, ideges és hirtelenharagú ember volt. A szobában hallgattam, míg a tanárnő a konyhában árulkodik. Egy pillanat alatt kiléptem a nyitott ablakon és usgyí... Kamaszkoromban esténként lélegzetvisszafojtva lestem, hogy vékony lepedővel elfüggönyözött ablak mögött, a világos konyhában, egy szép fiatal nő, lavórban mosdik. A sziluettnél több sejlett igéző testéből. De lehangolt, ha nappal, ruhában láttam. Kerültem is a lehetőségét, a nappali találkozásoknak. Egy alacsonyan nyíló ablaknak, ifjúkorom sok pásztorójáját köszönhetem. Albérletben lakó kedvesem nem fogadhatott férfilátogatót. Alagsori szobájában, kétszer két kopogásra tárult az ablak télen, nyáron. Volt idő, amikor az útlevelünkbe beütött vagy be nem ütött ablakot tartottuk a legfontosabbnak. Néha nehezebb volt megkapni, mint a legtartózkodóbb szűzlányt. Ez már képletesen is ablak volt, kikukucskálhattunk vele a vasfüggöny mögül. Ahogy ablak, maga a Csopor(t) Horda társaság is, mert pécsi és horvátországi találkozóival, lehetőséget ad tagjainak, a szomszéd ország művészeti életébe, törekvéseibe való bepillantásra. A közös színházi, zenei, képzőművészeti akciók mellett a kulináris örömökkel dúsított barátkozások is izgalmasak. Az első években, mi magyarok elámultunk horvát barátaink mediterrán életstílusán, permanens életörömén. Jó lenne Pécsett a szlogen mellett, ezt is eltanulni a folyamatos hajszoltság helyett. Ilyen ablak, a ma nyíló Siklósi Szalon. Sok éve bemutatja a Dunántúl képzőművészeti törekvéseinek teljes keresztmetszetét. Nem szelektál. Mindent megmutat, ami virágzik. S tán legnagyobb érdeme, hogy a megnyitó napján, éppen ma, olyan művészek is szóba elegyednek egymással, megnézik egymás műveit, akik más-más táborba tartoznak, más alkotói elveket vallanak. Kéne néha egy-egy ilyen szalon a siklósi várban politikusainknak is. Hátha Daka Zsolt, Kovács Feri, Szabóki Jóska bora velük is csodát tenne. Itt kell egy könnyet ejtenem Pe- tőh Sanyi barátomért. Csak vidéki politikus, inkább tisztségviselő, de nagy ablaknyitogató volt. Minden tisztségében csak segíteni akart, s tudott is. Rengeteget tett kultúráért, sportért. A Siklósi Szimpózium, az alkotótelepek ősének létrehozásában oroszlán- része volt. Szigetvár halottjaként temették, Siklós várossá válásának 25. évfordulója előtti napon. Munkanélküliként is népművelő volt és lokálpatrióta. A leg emberszabásúbb ember, akivel valaha találkoztam. Ablak a POSZT is, amely most igyekszik még jobban kinyílni a színházművészet eredményeinek láttatására. Bár még mindig kevesen fémek ehhez az ablakhoz-a kíváncsiskodók közül is. Az egy hét múlva kezdődő Művészeti és Gasztronómiai Fesztivál ablakként, a legszélesebbre tárja szárnyait, még ha lennének is, akik e szárnyakat bezárnák vagy lehúznák a rolót. De sokszor annyian vannak, akik azért zaklatják a szervezőket, miért nem tart a fesztivál egész nyáron. Mert nem csak a színvonal garantált e rendezvénysorozaton, de a legváltozatosabb rétegigényeket is megcélozzák. Az idén lesz többek között brit nap, indiai nap, jönnek francia együttesek és szakácsok, angliai zenekar, komár- nói és vajdasági művészek. A folk- napokon spanyol, német, orosz, román, erdélyi együttesek a legjobb hazaiak mellett, még a Cigány Táncantológia vendégei között is fellép egy neves moszkvai cigány táncegyüttes. S a hazai résztvevőkről még nem is szóltam. A Közelítés Egyesület össz- művészeti akcióiról. Persze, akinek érdeklődése nem jut odáig, hogy Örkénnyel szólva: „néha kinéz az ablakon”, nem tudhatja, milyen értékeket szól le. Néhány éve olyan panelház tizedik emeletén lakom, melynek erkélyéről látom a fél várost. Panorámám Tubestől Rózsa-dombig ér. Tizenöt torony, kilátó ékesíti. Ha a szobában, a macska marcangolta kárpitú, gondolkodó székemben ülök, a Kálvária-domb kápolnáját, a Havi-hegyi templomot és a Székesegyház négy tornyát akkor is látom. Frissen, álmosan, betegen, hajnalban, délben, este és éjszaka, egyaránt lenyűgöz a látvány. Kora tavasszal a legszebbek a napkelték. A Kálvária-domb és Havi-hegy között kél a Nap háza. Ha bárányfelhős az ég, mágikus a fények játéka. Sajnos 10-12 perc alatt a Nap áthalad a Dóm tornyai felett, s kiér látókörömből. Ám amit addig kaptam, abból töltekezni lehet. Éjjel, a kivilágított Székesegyház, ékszerdoboz. Csak ülök és bámulom, de mást is látok. Kedvenc költőm, Weöres Sándor írja: „de ha te hámba fogod - nyergeled az ablakot - paripád”... Verséből rég megtanultam útra indulni az éjszaka valós képeiből, sosem látott tájakra, múltba és jövőbe. Az ablakon kibámulva, a fotelban születnek meg az öregember emlékiratai is. Kedves vajúdás. Aztán jön a kínok kínja, amikor a szövegszerkesztő előtt, adott terjedelembe kell nyomorítani gondolataim szárnyalását. Bükkösdi László
