Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)
2002-05-26 / 141. szám
2002. MÁJUS 26. ARCKÉP Csak egy esküt tettem Pap Vera SZÜLETETT: Budapest, 1956. január 27. DIPLOMA: Színház- és Filmművészeti Főiskola (1975-79) PÁLYÁJA: A Vígszínház tagja (1979-) FŐSZEREPEI: Irma (Molnár: Az üvegcipő), Stella (Williams: A vágy j villamosa), Natasa (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Akárkié (West f Side Story), Solange (Genet: Cselédek) FILMSZEREPEI: Angi Vera (1978), Dögkeselyű (1982), Névtelen | vár (1982) Uramisten (1984), Roncsfilm (-1992) DÍJAI: A chicagói filmfesztivál legjobb női alakítás aranydíja (1979), f Dviad Donatello-díj (1981), Jászai Mari-díj (1987), Ajtay Andor-díj (1988,1998), Ruttkai Éva-emlékgyűrű (1990), a színházi találkozó legjobb női alakítás díja (1991), érdemes művész (2001) Pap Vera nem politizál, és nem tagja egyetlen pártnak sem. Esküt Is csak egyet tett az életben, az pedig „színészeskü”: hogy játszani fog... Éva is egy állomás, amely továbbviszi az úton. Magyarország legelső nemzeti színháznak épített Nemzeti Színházában 2002. március 15-étől ő Játssza Madách Imre Éváját Az ember tragédiájában. ■ Pap Verát könnyű öltöztetni. Kiváló színésznő. Nagykabátban a Paradicsomból kiutasítva ugyanolyan hiteles, mint amikor Londonban rágógumizik vagy szoláriumágyban barnítja a bőrét. Nem szaval. Érti, amit mond. Jeles színésznőhöz illően jelesül alakít.- Madách müve születése óta nemzeti ügy. Most duplán az, hiszen az új Nemzetiben játsszák egy kiemelt költségvetésű, látványos előadásban.- Tizennégy szerepet játszom a darabban, tizennégy különböző nőalakot. De azzal, hogy ez a tizennégy figura együtt Éva, különösebben nem foglalkoztam. Mint ahogy azzal sem, hogy a színház felépítése politikai ügy lett. Engem ez nem zavarhatott meg a munkában. Bár egyáltalán nem politizálok, pusztán azért, mert elvállaltam a szerepet, rólam is azt mondták, hogy tolom a Fidesz szekerét. Egyébként az Ádámot játszó Szarvas József is ugyanezt a „pecsétet” kapta. Pedig őt sem izgatja a politika. A Lucifert alakító Alföldi Róbert édesapja MSZP-s képviselő, így azt gondolták, akkor ő is ugyanazon az oldalon áll, noha érezhet ő másképpen is. Róla az is elterjedt, hogy csak a pénzért vállalta el a szerepet. Meg is kérdeztem, hogy és én? Én csak puszit kapok érte, vagy mi lesz? Ezek olyasfajta igazságtalanságok, amelyeket az ember nem tud elfogadni, de annak sincs értelme, hogy kapálózzon ellenük. Még akkor sem, ha folyamatosan ezt hallgatja, ezt olvassa. Elvállaltam egy szerepet, és a lehető legjobban akartam megoldani. Részemről ezért fontos a Tragédia. Ha visszautasítottam volna az ajánlatot, akkor meg azt kérdezték volna, hogy normális színész az ilyen? És bizonyára bántottak is volna. Én nem vagyok egyetlen párt tagja sem, esküt is csak egyet tettem az életben, az pedig a színészeskü. Hogy játszani fogok.- Korábban mennyire ismerte a Tragédiát?- A gimnáziumban találkoztam a művel mint kötelező olvasmánnyal. Nagyön szerettem olvasni, de arra már nem emlékeztem, hogy ez milyen szerep, hiszen akkoriban még bohócnak készültem. Ha választhattam volna, természetesen Lucifer mellett döntök, mert az a legjobb szerep a darabban. Jobb, mint Ádám és Éva együtt. Intri- kusnak lenni hálás feladat a színpadon. Ádám és Éva csak a Paradicsomban tudtak egymáséi lenni. A darab folyamán egyszer sem boldogok, egyetlen színben sem. Tulajdonképpen ettől játszható a dráma, mert megfejthető emberi kapcsolatok vannak benne. Madách szörnyű élete, a nőgyűlölete, amelyet a Fráter Erzsébettel kötött házassága váltott ki benne. A prágai színben meg is írja ezt a borzalmas viszonyt, hogy örökké csak veszekedés van közöttük, s a nő másutt keresi a boldogságot, tehát szeretőt tart. Madách a darab során többször is megöli a nőt. Behozza Évát mint kikapós Borbálát, aztán márkinőként felküldi a guillo- tine-ra, majd egy pórnő képében visz- szahozza. Ádám és Éva voltaképpen ugyanazokkal a problémákkal küzd, mint a mai kor embere. Felhőtlen boldogság csak a mesében létezik. Vagy ott sem.- Szikora Jánossal, az előadás rendezőjével többször dolgozott már. Hogy csak három darabot említsek: Éjjeli menedékhely, A vágy villamosa, Az út végén a folyó. Milyen helyzetben érte a felkérése1- Otthon voltam, amikor felhívott telefonon. Megdöbbentett. Én akkor még nem tudtam, hogy ő vállalta el a Nemzetiben az első színdarabot. És akkor mondja, hogy a Tragédiát rendezi, és hogy „Éva lennél, el kellene játszanod.” Annyira meglepődtem, hogy azt kérdeztem: te János, való ez nekem?- Kétségei voltak?- Hirtelen ezer kép jelent meg előttem. Azt tudtam, hogy Éva már nem egy fiatal lány. De a telefon végén csönd volt. János nem válaszolt. És ki játssza Ádámot? - kérdeztem. - Kivel kellene virítanom? Azt mondja: Szarvas Józseffel. Erre aztán teljesen megnyugodtam. Ja, akkor minden rendben. És rögtön megjelent előttem Szarvas József hétköznapi Ádámként, és tudtam, hogy János nem hősszerelmesben és tragikában gondolkozik. Korábban ugyanis nagy nevű tragikák játszották Évát. Jászai Mari, Tőkés Anna, Lukács Margit. Hogy milyenek lehettek, fogalmam sincs. Szikora azt is rögtön közölte velem, hogy ő valami mait szeretne. És meggyőzött, hogy nekem ezt igenis el kell játszanom. Innentől kezdve pedig izgatott a dolog. De mert a Vígszínház színésznője vagyok, azonnal felhívtam Marton Lászlót, az igazgatómat, hogy tudjam, mit szól mindehhez, és számolt-e velem ebben az időben. Vagyis, hogy kiad-e a színházam. A hír őt is meglepte. Csak annyit kérdezett: izgat a szerep? Persze, feleltem. Akkor el kell játszanod! És éreztem, hogy büszke rám. Eszenyi Enikő is azzal gratulált még a próbák kezdete előtt, hogy Rocsikám, bekerülsz a színháztörténetbe!- Nem ijedt meg?- Természetesen megijedtem egy kicsit. Új épületben, új csapatban ilyen szerepet megformálni fantasztikus érzés. Magától a feladattól azonban nem tojtam be. Eljátszottam már vagy hatvan főszerepet, köztük Shakespeare-t is nem egyszer, tudom, mi az, hogy verses darab. Elég jó az agyam ehhez is. Akármilyen anyagot kell megtanulnom, mindig arra gondolok, hogy amint elkezdem a fejembe vésni a szöveget, fogy, ami a papíron van. És egyre köny- nyebben tanulom, mert rááll az agyam a ritmusára, a nyelvezetére. Szikora János egyébként elég sokat kihúzott a darabból. Ha az egészet játsszuk, nem négyórás lenne az előadás, mint most. Ilyen hosszú színpadi műben mostanáig nem is szerepeltem. De a bemutató napján egy kicsit sem izgultam jobban, mint máskor premier előtt. Tornáznom kellett, nehogy lemerevedjek. Bemelegítettem, hogy az izmaim tökéletesen működjenek. Nem is hallgattam meg a színházavató beszédet. El voltam foglalva magammal. Aztán ahogy kiléptem a színpadra, hihetetlen nyugalom szállt rám. Csak addig volt nehéz, amíg meg nem szólaltam. Az első mondat után már ment minden a maga útján. Bírtam idegileg is, fizikailag is. Én utána dőltem ki. Közvetlenül a bemutató után. Mivel a próbák során meglehetősen keveset ettem, annyira összeszűkült a gyomrom, hogy csak fokozatosan lett volna szabad hozzászoktatnom a „terheléshez”. A premier után azonban rám szakadt öt szabad nap, és Sándorommal lementünk Hajdúszoboszlóra. Enni, aludni, pihenni. És nekiestünk a birkapörköltnek, a csülöknek, és olyan beteg lettem a harmadik napon, hogy alig bírtam lábra állni. Iszonyatosan bezabáltam, miközben olyan szűk volt a gyomrom, mint egy hadifogolynak. Én meg durr, neki a kajának. Szörnyű kínoknak tettem ki magam.- Melyik színben érzi igazán jól magát?- Például a londoniban. Pontosan azért, mert egy mai lányt játszhatok. Élvezettel maszkíroztam magam „Eszenyi Enikőre”.- Másodéves főiskolásként Angi Verát játszotta Gábor Pál külföldön is komoly sikert aratott filmjében. Most Éva egy színháztörténeti előadásban. Szép pályaívet rajzol, bizonyára látja.- Éva is egy állomás, amely után, remélem, folytatódik az út. Nem vagyok még olyan öreg, hogy ezen gondolkozzam. Abban bízom, hogy sok minden vár még rám. Egy ilyen feladatért azonban, mint Éva, és egy ilyen lehetőségért, mint ez, amely az új Nemzetihez köt, megéri színésznek lenni, és érdemes kínlódni, sok rosszat, bántót, megalázót elviselni.- Milyen jövőt jósol az előadásnak?- A premiert közvetítette a televízió. Ez nem szokványos dolog. Fogalmam sincs, hányán lesznek, akik ennek dacára eljönnek, mert kíváncsiak az előadásra, hiszen tudják, a képernyőn azt látták, amit a kamera mutatott nekik. Lehet viszont, hogy épp ezért lesznek kevesebben, azt mondják: érdekes volt, de majd megnézünk ott egy másik előadást. Ebben a helyzetben meghatározhatatlan, hányán lesznek kíváncsiak a Tragédiára, de bízom benne, hogy évekig fogjuk játszani.- Magát az épületet könnyen elfogadta?- Nekem tetszik. Színház. Már ott is ugyanolyan por van a színpadon, mint például a Vígben. Most mindenki azt kérdezi tőlem: meg tudjuk-e tölteni lélekkel? Szerintem egy új lakást is be kell lakni, de attól, hogy két hónapig ott éltünk, mert senkinek sem volt ereje s ideje hazamenni, szerintem már otthonos a légköre. Igazából este szeretem az épületet. Amikor előadásra megyek. Olyankor szebb, mint nappal. Ki van világítva. Sötétben ugyanis nem látni, hogy a környék iszonyatosan lepattant. De majd azt is rendbe hozzák, és felépül mellette a hangverseny- terem, a környező házakat pedig tatarozni fogják.- Színészi pályája további alakulásában mekkora szerepe lesz Évának?- Fogalmam sincs. Én eddig is nagyon sok szép szerepet kaptam. A Vígszínházban megy tovább az életem. Hogy hívnak-e vendégként más társulatba, az majd kiderül. Mindent a holnapra bízok. Kritikát sem olvastam a Tragédiáról. Se jót, se rosszat. Nekem teljesen mindegy, ki építette fel a színházat. Engem felkértek a szerepre, és onnantól fogva már csak arra figyeltem, hogy jó legyek. Marton László mindenesetre büszke volt ránk. Azért mondom, hogy ránk, mert Szarvas József éveken át vígszínházi színész volt, tőlünk szerződött el Kaposvárra, bár most már szabadúszó. Alföldi Róbert is a Vígszínház tagja volt, és ami ugyanilyen fontos: mind a hárman Horvai- növendékek vagyunk.- A bemutató alkalmából a barátainak finom vörösborral kedveskedett. „Szigligeti Merlot. Termelte és palackozta Simon és Dr. Simon Pap Vera segédletével. ” Ez állt a vignettán.- A párom és az öccse. Szőlőjük van Szigligeten. Vörös szőlő. És palackoznak, de csak maguknak. Sándorom ügyvéd, az öccse zenész, trombitaművész.- S az mit takar, hogy „Pap Vera segédletével”?- Komoly segédletet. Kiveszem a részem a munkából. Metszek, kapálok, kacsozok, szüretelek.- Melyik szakaszát szereti a legjobban a munkának?- Az ivást! Nagyon finom a balatoni bor. De metszeni is szeretek. Fagyos napsütésben, tavasszal kellemes a munka. Az idén kevesebb időm volt erre, de a palackmosást teljes egészében magamra vállaltam.- Permetezni is szokott?- Azt nem. Inkább gyomtalanítok.- Fogja a kapát, és irány a hegyoldal?- Úgy bizony! És elbabrálgatok szépen. Jár a kezem, és közben gondolkozom. Egyfolytában jár az eszem. Én már most, májusban a szüretet várom. Az minden évben óriási élmény. Két hét komoly munka, és mégis hatalmas szórakozás. Sándorom főzi a bográcsos őrületet,.a finom csülökpörköltet. De a hagymát mindig én pucolom. Sírok is közben eleget. Szabó G. LAszló
