Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)

2002-05-04 / 120. szám

I 2002. Május 4., szombat RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA ­A fák tovább élnek Egy pécsi faműves kiállítása Budapesten ________Futnak a képek________ Va csora a háztetőn Ma nyílik Budapesten, a Magyar Természettudományi Múze­umban és a iák élnek tovább” címmel Tóth Attila pécsi famű­ves kiállítása. Tóth farönkökből, gyökerekből készít bútorokat, térplasztikákat, játszótéri játékokat, kerti építményeket. Tóth Attila 5-6 évvel ezelőtt is­merkedett meg a fafaragásnak az­zal a speciális területével, amely különös bútorait, játszótereit eredményezte. Három évig járta a nyári táborokat, figyelte a meste­rek alkotómódszereit, látásmód­ját, szemléletét, és összeállt ben­ne egy saját világ, amelyről úgy gondolta, hogy csupán meg kell valósítania. Mindez egy kívülálló számára igencsak szokatlan, ha tudja, hogy az akkor 35 éves Tóth Attila annak idején humán gimnázium­ba járt, és mint mondja, híján volt mindenféle gyakorlati érzéknek. A lényeg azonban nem technikai jellegű, vallja, tisztán intellektuá­lis, tehát ha elkészült benne a mű, az már másodlagos, és szerszám- készlet függvénye, hogy ki tudja-e bontani. Ebből a szempontból nem különbözik munkássága az ezzel párhuzamosan gyakorolt másik hivatásától, a fotográfiától, amely szintén a vizuális művé­szetek körébe tartozik, s mint Tóth Attila állítja, egyik tevékeny­ség nem alakulhatott volna ki a másik nélkül. Hogy milyen mértékben szelle­mi tevékenységről van szó, arra bizonyíték az, érvel, hogy az első munkája mindjárt kiállításra ke­rült: a fejben megalkotott mű hi­bátlanul realizálódott tehát. A kez­det után alig két évvel nagy meg­tiszteltetés érte: tőle kértek búto­rokat Göncz Árpád volt köztársa­sági elnök 80. születésnapi ün­nepségének megrendezéséhez. Készít rönkbútorokat is, mond­ja, de az igazán nehéz és szép fel­adat a gyökérből készült tárgyak. Ez technikai szempontból is ne­hezebb feladat, ugyanakkor ma­gában a gyökérben sokkal több lehetőség rejlik. Járja Tolnát, Ba­ranyát, és a szeme ráakad ezekre az „alapanyagokra”, amelyek egyébként elrohadnának a föld alatt. Ő nem csinál mást, vallja, minthogy a százéves gyökerek­Tóth Attila egy leendő asztallal sem egyformák, nincs két azonos játszótéri hinta sem, hiszen vala­mennyinek máshogyan hajlik a fája. Tóth Attila faműves kiállítása ma nyílik és június 3-ig látható FOTÓ: TÓTH L. egy része erre az alkalomra ké­szült. Nagy lehetőség ez az életé­ben, bár megjegyzi: messzire kel­lett ahhoz mennie, hogy látszód- jék. ______________________________ca. L. If jú alkotók a Baranya Galériában Linómetszetek, pasztellek, népi kerámi­ák és plasztikák különös együttese fogad­ja a látogatót. Szőttesek, hímzések, se­lyemfestések, gyöngyfűzések gazdagítják a szinte fokozhatatlan sokszínűséget, fia­talosan lendületes összképet. Komoly, fel­nőtt tárlatnak is beillene a grafikák, a diópác és olaj faliképek övezte együttes. A Baranya Megyei Kulturális és Idegenfor­galmi Központ rendezésében május 11-ig zajló X. Baranyai Gyermek és Ifjúsági Fesz­tiválon a megye ifjú alkotói mutatják be munkáikat. A fesztivál a Weöres Sándor gyermekszínjátszó körök országos hálóza­tának megyei találkozójával vette kezdetét. A díjazottak: Színjátszó-kategória: A Weöres Sándor Országos Színjátszó Találkozó regio­nális elődöntőjére továbbjutott csoportok: Szint-játszók, Vokány; Meskete, Harkány; Mikkamakka, Mindszentgodisa; Kaptár Gyermekszínpad, Pécs. Különdíjak: Leg­jobb díszletért: Kaptár Gyermekszínpad, Pécs; Legjobb ünnepi műsor adaptációjáért: Fenegyerekek, Pécs; Legjobb női főszereplő: Fehér Anna, Mindszentgodisa; Legjobb férfi főszereplő: Sós Gábor, Harkány; Legjobb mellékszereplő: Pásztor Donát, Harkány; Legjobb narrátor: Kátai Szandra, Mohács. Bemutatták műsorukat a gyermeknép­tánccsoportok is. A díjazottak: Néptánckate- góría: Legjobb horvát néptánccsoport: Apá­czai Néptáncegyüttes, Pécs. Legjobb német tánccsoport: Véméndi Német Nemzetiségi Gyermektánccsoport. Legjobb magyar tánc­csoport: Szivárvány Gyermekház Néptánc- A képzőművészeti tevékenységet méltató együttes, Pécs. SvasticsnéBogáthy Zsuzsa, az Alkotó Peda­Különdíjak: Bánki Donát Általános Iskola gógusok Képzőművészeti Műhelyének ve- citerazenekara; Nemes Nándor, a Szebényí zetője az ifjú alkotók munkáiról szólva el­mondta, hogy azokban elsősorban a mű­vészeti oktatás személyiségfejlesztő sze­repének megnyilvánulása érzékelhető, ugyanakkor művészi színvonaluk is ma­gas. A május 11-ig a Baranya Galériában (Pécs, József Attila u. 10-ben) látható ki­állítás díjazása, eredményhirdetése is megtörtént. Szabó Éva, a művelődési központ képzőművészeti előadója a díja­zottak kapcsán a tárlatra jellemző temati­kai és műfaji sokszínűséget emelte ki. A Baranya Megyei Gyefmek és Ifjúsági Közalapítvány díjait kapta a szentlőrinci Kodolányi János Általános Iskola rajz­szakköre, a Szentlászlói Általános Iskola rajzszakköre, a pécsi Árpád Fejedelem Gimnázium tűzzománcszakköre, a mo­hácsi Bartók Béla Művelődési Központ díszítőművészeti szakköre és a pécsi Haj­nóczy Kollégium fotószakköre. Egyéni díjazottak: Lakatos Gyula, a szentlőrinci Kodolányi Általános Iskola tanulója, Napirana Viktória, a pécsváradi Kodolányi Általános Iskola tanulója, Radev Gergő, Radev Jácint és Szeglet Zsu- Szeglet Zsuzsa (13 éves): Esőisten című alkotása zsa, a pécsi ANK Központi Művészeti Is­kola tanulói, Schenk János, a mohácsi Bar- Néptánccsoport tagja; Pécsváradi Vár utcai tók Béla Művelődési Központ kerámiaszak­óvoda Tánccsoportja; Kispöndöly Tánc- körének a tagja és Czipor Adrienn, a pécsi együttes, Komló. Művészeti Szakközépiskola tanulója. b. k. James Mangold új vígjátéka, a Kate és Leopold kellemes, nézhe­tő film, amely megállapítás, úgy vélem, komoly dicséretnek szá­mít, ha meggondoljuk, hogy az amerikai vígjátékok többsége bi­zony kifejezetten kellemetlen és nézhetetlen. Mitől más ez a pro­dukció? Talán, mert az ötvenes évek moziját idézi, kicsit olyan, mint a Római vakáció, nem tud ugyan annyira vonzó lenni, de igyekszik megkedveltetni magát. A manapság népszerű filmek hisztérikus tempójával szemben például elegánsan komótos, olyan, mint az a keringőmelódia, a történet betétdala, amely az időről meg a pillanat varázsáról mond el valami szimpatikus köz­helyet (a kellemetlen közhelyek időszakában már ez is valami). Rossz modorú fickók helyett pedig ebben a filmben egy igazi úriembert láthatunk, aki jól ne­velt, választékosán beszél, udva­riasan viselkedik, teszem azt, fel­áll, ha vacsoránál a társaságában lévő hölgy asztalt bont, s ha azt tapasztalja, hogy érzelmei immár határozottan valamely hajadon felé irányulnak, az illetőt írásban értesíti udvarlási szándékáról. Ő Leopold, Albany hercege, aki a viktoriánus korból érkezett - egy kis „vernegyulás” időutazás ré­vén, amit a rendező kellő iróniá­val kezel - a mai New Yorkja. A szerepet az unalomig ismert, el­koptatott hollywoodi arcok he­lyett egy ausztrál szí­nész, Hugh Jackman játssza, aki új jelenség a vásznon, ám stílusával a régi sztárokat, Gregory Pecket és Cary Grantet idézi. A film javára kell írni, hogy a különböző ko­rok találkozásának mo­tívumát nem a helyzet komikuma szempontjá­ból aknázza ki, ehelyett kicsit elgondolkodtatja a nézőt azon, hogy a technikai újítások kul­tusza mellett miféle ér­tékek is mentek veszen­dőbe: jó modor, kultu­rált nyelvhasználat, er­kölcsi komolyság. A film humora tehát a helyzeteknél mélyebb­ről fakad: az eltérő kul­túrák, beszédmódok és gesztusok találkozásá­nak élményéből, s abból a kritikából, amellyel a rendező saját korát szemléli. Ebből a szempontból szeren­csés választás, hogy a történet hősnőjét Meg Ryan alakítja, aki nem mondható nagyon szépnek, sőt, néha egészen olyan, mint egy ázott kis veréb, de éppen eb­ből fakad alakjának s szerepének a bája: egy mai, férfiasán gályá- zó, enyhén csapzott és kiábrán­dult nőt formál meg, valami tej­termékeket forgalmazó cég mar­ketingszakemberét. (Hogy a her­ceg reklámfilmben lép fel, ahhoz hasonlót már Chaplintől jobb ki­vitelben láthattunk.) A mellékszereplők nincsenek egészen a helyükön, néha egy- egy túlzó megoldást tompítani kellett volna. Ellenben az opera­tőr, Stuart Dryburgh (ő fotogra- fálta a Bridget Jones naplójá-t és az Egy hölgy arcképé-t) kiváló munkát végez. Felesleges parádé, számítógépes trükközés nélkül is be tudja mutatni egy nagyváros két időmetszetének eltérő voná­sait, s finoman építi fel a távlato­kat (időket és tereket) összekötő Brooklyn-híd vizuális motívu­mát. A cselekmény középpontjá­ban álló jelenetet, amikor Leopold a háztetőn rendezett va­csorára hívja meg Kate-et (elér­kezni látván az időt arra, hogy nyilatkozzon), Dryburgh olyan tartózkodóan, megbízható ízlés­sel fényképezi, hogy arra gondo­lunk: ez a jelenet szinte kínálta magát, hogy elrontsák, érzelgős- sé tegyék, lepottyantsák a mély­be, mégis fent lehetett tartani a megfelelő magasságban, egy szál hegedűssel, csipetnyi nosztalgiá­val. Ahogy Leopold mondaná: nem történnek mindig jelentős események, de figyelmünkkel a kis ügyeket is fontossá tudjuk tenni. Nagy Imre Egy viktoriánus úr és kedvese (Meg Ryan és Hugh Jackman) EGY ÖREGEMBER EMLÉKIRATAIBÓL Az élet vize Az új információkat sokszor érzel­mi alapon mérlegeljük, ami ké­nyelmetlen, nehezebben emészt­hető, meg sem halljuk vagy gyor­san elfelejtjük. Bezzeg a víz! Min­den információt őriz, amit kapott, mielőtt a poharunkba került. Valaha úgy vélték, a Föld körül forog a Nap. Fejlődtünk, ma a leg­több ember azt hiszi, körülötte fo­rog a világegyetem. Pillanatra sem jut eszébe, hogy ő is a kozmosz fia. Ha azt mondjuk neki: a csillagközi térből, az élet születése előtti időtől mikrohullámú háttérsugárzás jön a földre, mosolyog vagy azt mondja, ő ateista. A fizikusok mérik e sugárzást. Találkoztam egy fizikussal, aki tár­sával olyan rezonátort állított elő, ami azonos GHz-en üzemel, mint a kozmikus „hidrogénvonal”. Oké! De miért fontos ez? Testünk jelentős része víz. Az egészséges sejtekben nagyobb a víz rendezettsége, mint a közönsé­ges vízben, a rákos sejtekben keve­sebb a rendezett vízstruktúra, mint az egészségesben. A víznek hidrogénhidakkal lét­rehozott szerkezete van - változé­konyak, kicsik e mikroszerkezetek -, tasztereknek nevezik őket. Ha a vizet átengedjük a csillag­közi térben meglévő mikrohullá­mokat összegyűjtő természetes vízrezonátoron, ahol már semmi­lyen kémiai anyaggal nem érintke­zik, az energia benne tartós kvan­tumállapotokat gerjeszt és telít.- Ha üyen víz kerül az élő szer­vezetbe, annak rengeteg előnye van - állítja dr. Hummel Zoltán bio­fizikus, tudományos kutató, a Vitá­lis vízrezonátor egyik megalkotója. - Minél fiatalabb egy élő sejt, annál nagyobb a víztartalma. A szabad gyök roncsoló képessége öregedést és rákos mutációt okozhat. A mi vi­zünk csökkenti a reakcióképes sza­bad gyökök hatását. Szervezetünk fehérjéi csak ionok formájában tudják beépíteni a fémeket. A rezo­nátorban magnézium és calcium ionizált alakjával dúsul a víz. E mi­att nevezzük Vitális víznek, rövi­den W-nek - mondja.- Valószínűleg méregtelenít, serkenti az agyműködést, az in­gervezetést, csökkenti a magas vérnyomást. Mindezt még igazol­ni kell. De egy tyúkfarmon egy éve a W-t ivó tyúkok 30 százalékkal több tojást tojnak. Nemrég csök­kent a hozam. A rezonátort porré­teg fedte, amely vízpárával szívta meg magát. Letöröltük, s 2 nap múlva a tyúkok hozták régi formá­jukat. Láttam a laboratóriumban két palackot, félig vízzel. Egyikben kö­zönséges, a másikban W volt. Mindkettőbe kurkumát szórtak fél évvel ezelőtt. A vitális víz őrizte a fűszer élénk sárga színét, s nem volt tőle zavaros. A másik folyadé­kot piszkosnak találtam. A kutató állítja, ha ilyen vízben pároljuk a zöldségeket, jobban megőrzik vita­mintartalmukat, színüket. Néhány forrásvíznek a világban csodás gyógyító erőt tulajdoníta­nak, bár ionösszetételük semmi különöset nem mutat. Néhányan azt hiszik, e víz olyan hegyből fa­kad, amelynek különleges mágne­ses tulajdonsága van. Hummel dr. úgy gondolja, a csodavizek olyan barlangrendszereken folynak ke­resztül, amelyek hasonló üregrezo­nátor elven működnek, mint a W- rezonátor. Egyébként a Vitalis víz­nek sem a Pi vízhez, sem az elekro- mosan kezelt, sem a mágneses vi­zekhez semmi köze nincs. A titok az, hogy „a W-ben na­gyobb a mikroszerkezetek rende­zettsége, mint a normális vízben. A gerjesztett vízklaszterek igazodnak egymáshoz, ez növeli a rendet. Egyedül az élő anyag képes az élet­telen vüágban entrópia csökkenté­sére. A rezonátorba befolyó víz ent­rópiája nagyobb, mint a belőle kifo­lyóé” - mondja a kutató.- A víz mikroszerkezete bizo­nyos elektromos hullámokat képes vibrációs energiákká alakítani. Ezt a szüárdtestek kristályszerkezetei nem tudják. A legújabb kvantumfi­zikai számítások szerint ezek a vib­rációk a mikroszerkezetben „kohe­rens nyomot” hagyhatnak. Ivóvi­zünknél nagyon fontos, hogy mi­lyen elektromágneses tereken ha­ladt át, mielőtt megittuk. A W-ben a rendezetlen vibrációs szennyező­dések kiszűrődnek, a víz csak a vi­tális rezgésen rezonál. Ha szennye­ző rezgésnek tesszük ki a W-t, a vitális rezgés legyengül, de a szennyező rezgés megszűntével rövid időn belül visszaáll a vitális rezgés - hallgatom ámulattal, egy emberien rendetlen laboratórium­ban. Számítógépeink processzorai már 1 GHz fölötti órajellel üzemel­nek. Ez . határozza meg, hogy egy­ségnyi idő alatt mekkora, bitekben tárolt információt képesek kiolvas­ni. Néhány vizsgálat szerint me­móriánk hordozza a vitáüs víz 1,42 GHz-es órajelét is, mert memóri­ánk struktúrái ezzel a vízzel van­nak kibélelve. S ezt az órajelet min­den élőlény az égből kapta. Bár so­kan nem érdemelték meg. De hát a kozmoszban valódi demokrácia van. De szép lenne, ha a néha kétes erkölcsű gyógyszerlobbik támoga­tása helyett a társadalombiztosítás W-rezonátorokat szereltetne a kórházi vízrendszerekre. Ebből főznék a teát, az ételt a betegeknek, a csecsemőknek, ebben fürödné- nek. Az oktatási intézményekben is elkelne. De az ember maga korcsosítja önmagát. Egy barátom évek óta, a leg­egészségesebb gabona, a tönköly- búza felhasználásával foglalkozik. Nemrég elhatározta, hogy Vitális vízzel süti a tönkölykenyeret, amely igen keresett a bioboltok­ban. Ám az üzemet, ahol kenyerei készültek, a globalizáció egykettő­re megette. Csak remélni merem, hogy ha még e hónapban forga­lomba kerül a Vitális víz, nem zár­nak be hirtelen azok a bioboltok, amelyek forgalmazzák. Biikkösdi László Budapesten, a Magyar Természet- tudományi Múzeumban „... és a fák élnek tovább” címmel. 1Q8 négyzetméteren 18 mű, melyek nek megduplázza az életét azál­tal, hogy bútorokat varázsol belő­lük. Munkájában az az izgalmas, hogy még a sorozatban gyártottak

Next

/
Thumbnails
Contents