Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)
2002-05-12 / 128. szám
2002. MÁJUS 12. ARCKÉP In memóriám Simon Tibor Azt, hogy Simon Tibor sokkal több volt, mint egy átlagos focista, mindig is tudtuk. Simi értelmetlen és brutális halála alapjaiban rázta meg a futball- közvéleményt, s hisszük, még azokat is, akik soha nem szagoltak bele semelyik stadion levegőjébe. A Farkasréti temetőben a héten örök nyugalomra helyezett egykori ferencvárosi kettesről a közeljövőben két könyv is megjelenik. Ezekből a szerzők engedélyével idézünk. „Akkor is állítom: nem volt arab!” ■ Tisztában vagyunk vele: nem a mi dolgunk az Ítélkezés. A mi dolgunk viszont az, hogy akkor tovább kérdezzünk. Megkerestük hát újra M.-et, a szökés-vöröses hajú lányt, azt a tanút, aki az első pillanattól az utolsóig Simon Tibor társaságában volt, hogy mit szól az új fejleményhez, ahhoz, hogy állítólag Simon Tibor egy arab vendéggel került ösz- szetűzésbe, aztán ebből kifolyólag egy Viszkis-hason- más verte meg...? M„ ha lehet, még zakla- tottabb, mint korábban.- Mit tud az arab vendégről, mit tud a Viszkis hason1 másáról? Látta őket?- Természetesen tudok ezekről az új verziókról. Ezzel kapcsolatban szeretném mindenekelőtt elmondani, hogy én ott semmiféle arabot nem láttam, és Simi senkivel nem került összetűzésbe, senkit nem akart lefejelni.- A szomszédos asztal- társaságban sem lehettek olyanok, akikkel Simon Tibor összetűzésbe keveredett?- Ez a dolog, hogy szomszédos asztaltársaság, nem működik. Eleve nem is kerülhettünk szomszédos asztaltársasággal összetűzésbe, mert mi a körpultnál ültünk - és ehhez ismerni kell a Cafe Allure-t -, ott szemben velünk csak a pultoslányok vannak, mögöttünk, mellettünk a közelünkben nincs asztal, nem lehet asztaltársaság. Akik meg távolabb ültek, azok nem foglalkoztak velünk, és mi sem foglalkoztunk velük. Ha valamiféle kontaktus volt köztünk, és a hozzánk legközelebb ülők között, akkor az annyi, ez megmaradt bennem, hogy amikor szórakoztunk, pezsgőt locsoltunk, akkor egy fiatal lány ránk mosolygott, jól szórakozott azon, amit csinálunk. Hozzánk a pul- toslányokon kívül azonban senki nem szólt, itt a verekedés, a verés akkor kezdődött, amikor a kidobófiúk, gondolom, a pultoslányok jelzésére megjelentek.- Mondja, biztos, hogy mindvégig látta, mi történik Simon Tibor körül?- Nézze, az elképzelhető, hogy egy-egy pillanatra éppen nem rá figyeltem. De mellette voltam, ami ott, bent történt, azt látnom vagy észlelnem kellett.- Akkor mivel magyarázza, hogy ez a verekedés, illetőleg verés, mert ez egy egyoldalú verekedés volt, eny- nyire elfajult? Miután a kidobóemberek megjelentek, valaminek történnie keüett, amitől a kivezetés vagy kilökdösés megtorlássá alakult!- Azóta is ezen gondolkodom. És csak azt tudom mondani, hogy amikor elkezdték Tibort kivezetni, kilökdösni, talán mondhatott valamit, ami felhergelte őket. De ezt viszont már tényleg nem tudom, ezt nem is tudhatom. Én csak azt tudom, hogy ott, a Cafe Allure-ben nem maffiózók, nem arabok, nem különféle asztaltársaságok csaptak össze Tibivel, hanem a kidobófiúk. Csak a kidobófiúk! Idősebb Simon Tibor: még nem tudom, hogyan fogok élni nélküle ■ A Simon-söröző nem zárt be a tragédia után. Akkor sem, amikor idősebb Simon Tibor a fiával történtek hatására agyér- görcsöt kapott, kórházba került. Fogta magát és kiszökött. Hogy utoljára láthassa a fiát... És aztán ellássa az üzletét. Hatalmas belső erő van benne. Akárcsak a fiában volt... Idősebb Simon Tibor hol Tibinek, hol Siminek szólítja a fiát.- Furcsa egy dolog, az apám vagy kétméteres ember volt, én csak ekkora lettem, a Simi sem sokkal nagyobb, aztán az unokám most 14 évesen már 188 centi, ő lesz akkora, nála jött ez ki újra... Kívülről nem mindig látszik rajtunk az erő, de belül, belül mindig ott van... Tibi mindenhova jött velem, szinte a futballpályán nőtt fel... Gyerekkorában még nagyon visszahúzódó volt. De szófogadó is, mindent megtett, amit kértem. Néha hiányoltam is belőle egy kis életrevalóságot, jó értelemben vett zsiványságot, vártam, hogy legalább egyszer ellentmondjon nekem. Na, ez is megtörtént: tizennyolc évesen ellentmondott. Nem hallgatott rám, és megnősült... Marikával a vendéglátó-ipari szakközépiskolában ismerkedett meg, mindketten oda jártak, hamar össze is költöztek, a Puskin utcában találtak lakást maguknak... Akkor én még nagyon elleneztem ezt a házasságot, tudják hogy van, az apák hajlamosak rá, hogy ne tartsanak érettnek az ilyesmire egy tizennyolc éves gyereket, ami talán érthető is egy kicsit, nemde? Most már viszont tudom, hogy Tibi akkor jól döntött. Hiszen ennek a házasságnak köszönhetem, hogy van két gyönyörű unokám. Simi futballkarrierjét folytatva el kell mondanom: kezdetben és még sokáig nem nyújtotta azt, amit tudott. Visszafogott volt, mindig az ezerszázalékos biztonságra törekedett. Az volt a legfontosabb számára, hogy még véletlenül se rontson, ne hibázzon, nehogy esetleg miatta kapjon ki a csapat... Akkor még, bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire viszi... Nem voltunk gazdagok. De annyira azért futotta, hogy tizennyolc éves korára autót vegyek neki. Egy Zsigulit kapott. Amúgy, bizony, elfeledkeztem a tizennyolcadik születésnapjáról. Sok munkám volt akkoriban. Amikor észbe kaptam, már nem volt időm vásárolni, így "aztán átadtam neki az egyik kedvenc aranyláncomat. Ezután nem sokkal kapta az autóját is, mert különben nagyon szerette a kocsikat, mondhatni az volt a hobbija. A legnagyobb kedvencét, az Audi 8-ast most kapta volna meg a Lövőház utcában, pár nappal azután, hogy... Én mentem el érte... Amikor felkerült a felnőtt csapathoz, Dalnoki Jenő nem tudott szerződést kínálni neki. Telített volt az első csapat kerete. Csak ingyen maradhatott, de mit érdekelte őt... Az volt a lényeg, hogy a Fradiban játszhasson. Aztán hirtelen mégis nagyon sürgős lett a szerződés, nehogy be kelljen vonulnia katonának. Sajnos senki nem tudott segíteni. Fél évre bevonult, akkor viszont a Honvéd minden követ megmozgatott, hogy megszerezze. Drága Tibikéin kiszúrt velük, a Petőfi laktanyában ugyanis óriási szerencséjére egy nagy Fradi-drukker volt a doki, így aztán azt a fél évet „betegként” húzta ki, és maradhatott a Ferencvárosnál. Amikor leszerelt, megkapta végre a szerződését is, és a Ferencváros alapembere lett. Nagyon jó barátja volt egy nyíregyházi fiú, Deák Sanyi, aki később valahogy elkallódott, Dzurják Csöpi, Topor, Zsiborás Gabi, Keller Józsi, Pintér Attila és Szabadi Laci. Akkoriban még a Balázs vendéglőt csináltam, állandóan ott voltak kint nálam ezek a drága kölykök, de Tibi már akkor sem ivott, velük sem ivott, utána sem ivott, sőt, gyerekkorától kezdve eldugta előlem is a jóféle borocskákat... Nagyon nehéz nekem erről beszélni, mert egyelőre nem tudom elképzelni az életemet az én Tibim nélkül, hiszen nagyon sokat voltunk együtt, kölcsönösen segítettük egymást, mi ketten valahogy mindig mindent megoldottunk. Még a vendéglőnket is a saját kezeinkkel építettük, szépítettük, ha kőművesmunka volt, ha kubikosmunka volt, attól sem ijedtünk meg. Az ő sörözőjével a Ferencváros 90. születésnapjára készültünk el... Nagyon örültem, amikor edző lett, mert erre a pályára született. Biztos vagyok abban, hogy előrébb vitte volna a magyar futballt. Felkészült edző volt már most is, hiszen állandóan tanult, állandóan valamilyen iskolába járt, állandóan a szakkönyveket bújta. Az volt az elképzelése, hogy ötvözi az angol és a német futballt, hogy egy kemény, megalkuvást nem ismerő játékstílust alakít ki. Elfogadta, ha valaki gyengén futballozott vagy hibázott, mert úgy vélte, ez benne van a játékban. De azt, hogy a pályán lazsáljon valaki, soha nem tűrte volna el, ha mégis így történt volna, talán még szájon is vágja az illetőt... A soproni szurkolók először nem szerették, mert sajnálták Reszelit, de utána már az istenük lett, és biztos vagyok benne, hogy soha nem is felejtik el Tibiké- met. Ő már a csapat örökös vezetőedzője, nekik már örökre vezetőedző marad... Ha fontossági sorrendet állítok fel, hogy mi volt Tibinél az első, talán a tíz közé sem fért volna be a pénz. Kajára, benzinre legyen, a többi nem érdekelte. Nem azért edzősködött, hanem a játékért, a futballért. Azért is tartották olyan nagyra, mert lehet, hogy a Ferencvárosban voltak nála sokkal jobb játékosok, de értékesebbek már kevesebben... Hát ez volt az én Tibikéin, ha nehéz volt is, azért örültem, hogy ezt elmondhattam róla... Imre Mátyás, Bocsák Miklós: Kivégzés (A SZERZŐK MAGÁNKIADÁSA) Nem engedhetjük meg magunknak a bukást ■ Ezerkilencszázkilencvenöt augusztusában Európa bajnokai a 16 közé jutásért mérkőznek - a magyar reprezentáns ellenfele a kontinens egyik legismertebb klubcsapata, a belga RSC Anderlecht. A meccs előtti napon a csapat megjárja Waterloot, jóllehet, Napóleon utolsó csatavesztésének színtere eredetileg nincs a szemléltető társas- gépkocsizás programjában. Simi azonban addig agitál, míg a sofőr beadja a derekát, és elhajt a harctérre. A játékosok elégedetten dőlnek hátra, Simi pedig megjegyzi: „Csak azért erősköd- tem, mert nem akarom, hogy szerdán legyen Waterloonk...” Bölcs előrelátás. Meg az akarat, a lelkesedés, kézenfogva a szerencsével, amely győzelemre vezérli a Ferencvárost a brüsszeli késő estében. Az eredmény ugyanis: Anderlecht-Ferencváros 0-1! Az összecsapás döntő momentumainak egyike a harmincadik percben történik: Preko közeli lövése már túljut Hajdún, Simon azonban a gólvonalon tisztáz. A meccs egyetlen góljának szerzője Zoran Kuntics, Simi egyik szobatársa (a másik Goran Kopunovics) a későbbi, Petneházy-réti összetartások során. A mezőny legjobbja Telek, míg a jobbhátvéd 7-es osztályzatot kap Novák Dezsőtől. Hajdú Attila, az MTK jelenlegi, a Ferencváros egykori kapusa, aki Simonnal vállvetve vette ki részét a Fradi BL-meneteléséből, így emlékszik a történtekre: „Simiről mindig két eset jut eszembe, még a BL-időkből. Az egyik: a kinti, Anderlecht elleni meccs előtt, az öltözőben, Lisztes Krisztián elmosolyogta magát. Erre Tibi felkapta a vizet, rámordult. Azt mondta: nézz ki az ablakon, életed egyik nagy lehetősége előtt állsz. A második félidőben aztán Krisztián fantasztikus gólpasszt adott Kunticsnak. A másik történet, ami mindig megmarad bennem, az a hatalmas, bravúros mentése. Egy szöglet után gólt szerezhetett volna az Anderlecht, de Tibi a hosszú sarok előtt helyezkedve, a gólvonalról kirúgta a labdát. Aztán egy pillanatra rám nézett, majd ment, és tette a dolgát...” A kinti győzelem ellenére a visszavágó nem formalitás. A játékosok mindent bevetnek, hogy melléjük szegődjön a szerencse. Bodnár József főmasszőr, a „Szakáll”, külön kérésükre és kabalából az összes aranyát magára aggatja. Összesen 85 dekányi nemesfémmel a nyakában és csuklóján korzózik fel s alá a Petneházy Club Hotelban, a Fradi-mér- kőzés előtti összetartásainak színhelyén. A legjobban Tibor izgul, de Kuntics és Kopunovics is alig fér a bőrébe. Vagy ahogy a helyzetet érzékeltető egykori Simon- nyilatkozat hangzik: „Any- nyira feltuningolták magukat, hogy nem győzöm őket csillapítani: már majdnem szétverték a faházat. Azt hiszem, egy-két széket még én is összetörök, aztán lemegyek a konyhába egy kis vérért, és a meccs előtt azzal fröcskölök le mindent. Európa szeme rajtunk, egyszerűen nem engedhetjük meg magunknak a bukást.” Nem, nincs is bukás: FTC-Anderlecht 1-1, az ösz- szesítésben 2-1! Aki látta, megélte, annak még manapság is belelúdbőrzik a háta. Extázis a köbön, örömmámor, egymás nyakába boruló játékosok, vezetők, csatakiáltások. Örömkönnyek és nevetés, az érzelmi megnyilvánulások teljes skálája. A Fradi a kontinens labdarúgóelitjéhez csatlakozott! A Bajnokok Ligája D-cso- portjában a helvét színtársulat, a Grasshoppers az első ellenfél. Idegenben... A mérkőzés esélyese minden kétséget kizáróan a svájci gárda, a zöldek ugyanis tele vannak sérültekkel. Sok függ attól, hogy Pedersen dán játékvezető sérülést okozónak minősíti-e Simon Tibor gipszes fásliját. Simi eltört kezének csontjait csavarokkal erősítik össze - a sérülés oka (?) a játékos maga, miután a meccsre készültében, még a sörözőjében úgy felhergelte magát, hogy hevületében belebokszolt a hűtőszekrénybe... Zavadszky Gábor története Simi összecsapások előtti szent révületét példázza: „A Bajnokok Ligája- meccsek előtt átrendezte az öltözőt, nagy helyet csinált a közepén, és ott gimnaszti- kázott, hergelte magát... Amikor sérülés miatt nem léphetett pályára, akkor is ott volt a csapattal. Eljött Madridba, Amszterdamba, úgy viselkedett, mint egy edző. Fanatizált minket, odajött hozzánk, bátorított. Mondom, fantasztikus volt, ahogy fel tudta készíteni a társait egy-egy meccsre: vérben forogtak a szemei - hangulata ránk ragadt, és mentünk, küzdöttünk. Szerintem óriási szerepe van abban, hogy eljutottunk a BL-ig. Fantasztikusan tudott lelkesedni, jó hangulatot teremtett, összetartó közösségé váltunk általa.” Az FTC pocsék főpróbáját követően a Vasas ellen kikapott színtársulat lép pályára Zürichben. Ezek után a siker Magyarországra szóló, a győzelem arányát viszont Európa is elismerően konstatálja. A magyar bajnok 3-0-ra múlja felül ellenfelét. A pályán tócsákban áll az esővíz, a nehéz talaj a játékosok minden energiáját kifacsarja. Simít másfél órán át önkívületi állapotban hajtja előre legendás Fradi- szíve, fut, hajt, robotol, de a legtöbbet azzal teszi a diadalért, hogy egyetlen percre sem engedi lazítani társait. T. Hámori Ferenc: Simi (Pallas Kiadó)
