Új Dunántúli Napló, 2002. május (13. évfolyam, 118-146. szám)

2002-05-12 / 128. szám

2002. MÁJUS 12. ARCKÉP In memóriám Simon Tibor Azt, hogy Simon Tibor sok­kal több volt, mint egy át­lagos focista, mindig is tudtuk. Simi értelmetlen és brutális halála alapjai­ban rázta meg a futball- közvéleményt, s hisszük, még azokat is, akik soha nem szagoltak bele se­melyik stadion levegőjébe. A Farkasréti temetőben a héten örök nyugalomra helyezett egykori ferenc­városi kettesről a közel­jövőben két könyv is meg­jelenik. Ezekből a szerzők engedélyével idézünk. „Akkor is állítom: nem volt arab!” ■ Tisztában vagyunk vele: nem a mi dolgunk az Ítél­kezés. A mi dolgunk viszont az, hogy akkor tovább kér­dezzünk. Megkerestük hát újra M.-et, a szökés-vöröses ha­jú lányt, azt a tanút, aki az első pillanattól az utolsóig Simon Tibor társaságában volt, hogy mit szól az új fej­leményhez, ahhoz, hogy ál­lítólag Simon Tibor egy arab vendéggel került ösz- szetűzésbe, aztán ebből ki­folyólag egy Viszkis-hason- más verte meg...? M„ ha lehet, még zakla- tottabb, mint korábban.- Mit tud az arab vendég­ről, mit tud a Viszkis hason1 másáról? Látta őket?- Természetesen tudok ezekről az új verziókról. Ezzel kapcsolatban szeret­ném mindenekelőtt el­mondani, hogy én ott sem­miféle arabot nem láttam, és Simi senkivel nem ke­rült összetűzésbe, senkit nem akart lefejelni.- A szomszédos asztal- társaságban sem lehettek olyanok, akikkel Simon Tibor összetűzésbe keve­redett?- Ez a dolog, hogy szom­szédos asztaltársaság, nem működik. Eleve nem is kerülhettünk szomszédos asztaltársasággal összetű­zésbe, mert mi a körpultnál ültünk - és ehhez ismerni kell a Cafe Allure-t -, ott szemben velünk csak a pul­toslányok vannak, mögöt­tünk, mellettünk a köze­lünkben nincs asztal, nem lehet asztaltársaság. Akik meg távolabb ültek, azok nem foglalkoztak velünk, és mi sem foglalkoztunk ve­lük. Ha valamiféle kontak­tus volt köztünk, és a hoz­zánk legközelebb ülők kö­zött, akkor az annyi, ez megmaradt bennem, hogy amikor szórakoztunk, pezs­gőt locsoltunk, akkor egy fiatal lány ránk mosolygott, jól szórakozott azon, amit csinálunk. Hozzánk a pul- toslányokon kívül azonban senki nem szólt, itt a vere­kedés, a verés akkor kezdő­dött, amikor a kidobófiúk, gondolom, a pultoslányok jelzésére megjelentek.- Mondja, biztos, hogy mindvégig látta, mi történik Simon Tibor körül?- Nézze, az elképzelhe­tő, hogy egy-egy pillanatra éppen nem rá figyeltem. De mellette voltam, ami ott, bent történt, azt látnom vagy észlelnem kellett.- Akkor mivel magyaráz­za, hogy ez a verekedés, ille­tőleg verés, mert ez egy egy­oldalú verekedés volt, eny- nyire elfajult? Miután a ki­dobóemberek megjelentek, valaminek történnie keüett, amitől a kivezetés vagy kilökdösés megtorlássá alakult!- Azóta is ezen gondol­kodom. És csak azt tudom mondani, hogy amikor el­kezdték Tibort kivezetni, kilökdösni, talán mondha­tott valamit, ami felhergel­te őket. De ezt viszont már tényleg nem tudom, ezt nem is tudhatom. Én csak azt tudom, hogy ott, a Cafe Allure-ben nem maffiózók, nem arabok, nem külön­féle asztaltársaságok csap­tak össze Tibivel, hanem a kidobófiúk. Csak a kidobó­fiúk! Idősebb Simon Tibor: még nem tudom, hogyan fogok élni nélküle ■ A Simon-söröző nem zárt be a tragédia után. Akkor sem, amikor idő­sebb Simon Tibor a fiával történtek hatására agyér- görcsöt kapott, kórházba került. Fogta magát és kiszö­kött. Hogy utoljára láthassa a fiát... És aztán ellássa az üz­letét. Hatalmas belső erő van benne. Akárcsak a fiában volt... Idősebb Simon Tibor hol Tibinek, hol Siminek szólít­ja a fiát.- Furcsa egy dolog, az apám vagy kétméteres em­ber volt, én csak ekkora let­tem, a Simi sem sokkal na­gyobb, aztán az unokám most 14 évesen már 188 centi, ő lesz akkora, nála jött ez ki újra... Kívülről nem mindig látszik rajtunk az erő, de belül, belül min­dig ott van... Tibi minden­hova jött velem, szinte a futballpályán nőtt fel... Gyerekkorában még na­gyon visszahúzódó volt. De szófogadó is, mindent meg­tett, amit kértem. Néha hiá­nyoltam is belőle egy kis életrevalóságot, jó értelem­ben vett zsiványságot, vár­tam, hogy legalább egyszer ellentmondjon nekem. Na, ez is megtörtént: tizennyolc évesen ellentmondott. Nem hallgatott rám, és meg­nősült... Marikával a vendéglátó-ipari szakkö­zépiskolában ismerkedett meg, mindketten oda jár­tak, hamar össze is költöz­tek, a Puskin utcában talál­tak lakást maguknak... Akkor én még nagyon el­leneztem ezt a házasságot, tudják hogy van, az apák hajlamosak rá, hogy ne tart­sanak érettnek az ilyesmire egy tizennyolc éves gyere­ket, ami talán érthető is egy kicsit, nemde? Most már vi­szont tudom, hogy Tibi ak­kor jól döntött. Hiszen en­nek a házasságnak köszön­hetem, hogy van két gyö­nyörű unokám. Simi futballkarrierjét folytatva el kell mondanom: kezdetben és még sokáig nem nyújtotta azt, amit tu­dott. Visszafogott volt, min­dig az ezerszázalékos biz­tonságra törekedett. Az volt a legfontosabb számára, hogy még véletlenül se rontson, ne hibázzon, ne­hogy esetleg miatta kapjon ki a csapat... Akkor még, bevallom, nem gondoltam volna, hogy ennyire viszi... Nem voltunk gazdagok. De annyira azért futotta, hogy tizennyolc éves korára autót vegyek neki. Egy Zsi­gulit kapott. Amúgy, bi­zony, elfeledkeztem a tizen­nyolcadik születésnapjáról. Sok munkám volt akkori­ban. Amikor észbe kaptam, már nem volt időm vásárol­ni, így "aztán átadtam neki az egyik kedvenc arany­láncomat. Ezután nem sok­kal kapta az autóját is, mert különben nagyon szerette a kocsikat, mondhatni az volt a hobbija. A legnagyobb kedvencét, az Audi 8-ast most kapta volna meg a Lövőház utcában, pár nap­pal azután, hogy... Én men­tem el érte... Amikor felkerült a fel­nőtt csapathoz, Dalnoki Jenő nem tudott szerző­dést kínálni neki. Telített volt az első csapat kerete. Csak ingyen maradhatott, de mit érdekelte őt... Az volt a lényeg, hogy a Fra­diban játszhasson. Aztán hirtelen mégis nagyon sürgős lett a szerződés, nehogy be kelljen vonul­nia katonának. Sajnos senki nem tudott segíteni. Fél évre bevonult, akkor viszont a Honvéd minden követ megmozgatott, hogy megszerezze. Drága Tibi­kéin kiszúrt velük, a Pető­fi laktanyában ugyanis óriási szerencséjére egy nagy Fradi-drukker volt a doki, így aztán azt a fél évet „betegként” húzta ki, és maradhatott a Ferenc­városnál. Amikor leszerelt, meg­kapta végre a szerződését is, és a Ferencváros alapem­bere lett. Nagyon jó barátja volt egy nyíregyházi fiú, Deák Sanyi, aki később va­lahogy elkallódott, Dzurják Csöpi, Topor, Zsiborás Ga­bi, Keller Józsi, Pintér Attila és Szabadi Laci. Akkoriban még a Balázs vendéglőt csi­náltam, állandóan ott vol­tak kint nálam ezek a drága kölykök, de Tibi már akkor sem ivott, velük sem ivott, utána sem ivott, sőt, gye­rekkorától kezdve eldugta előlem is a jóféle borocs­kákat... Nagyon nehéz ne­kem erről beszélni, mert egyelőre nem tudom elkép­zelni az életemet az én Ti­bim nélkül, hiszen nagyon sokat voltunk együtt, köl­csönösen segítettük egy­mást, mi ketten valahogy mindig mindent megoldot­tunk. Még a vendéglőnket is a saját kezeinkkel építet­tük, szépítettük, ha kőmű­vesmunka volt, ha kubikos­munka volt, attól sem ijed­tünk meg. Az ő sörözőjével a Ferencváros 90. születés­napjára készültünk el... Nagyon örültem, ami­kor edző lett, mert erre a pályára született. Biztos vagyok abban, hogy elő­rébb vitte volna a magyar futballt. Felkészült edző volt már most is, hiszen ál­landóan tanult, állandóan valamilyen iskolába járt, állandóan a szakkönyveket bújta. Az volt az elképzelé­se, hogy ötvözi az angol és a német futballt, hogy egy kemény, megalkuvást nem ismerő játékstílust alakít ki. Elfogadta, ha valaki gyengén futballozott vagy hibázott, mert úgy vélte, ez benne van a játékban. De azt, hogy a pályán la­zsáljon valaki, soha nem tűrte volna el, ha mégis így történt volna, talán még szájon is vágja az illetőt... A soproni szurkolók elő­ször nem szerették, mert sajnálták Reszelit, de utána már az istenük lett, és biz­tos vagyok benne, hogy so­ha nem is felejtik el Tibiké- met. Ő már a csapat örökös vezetőedzője, nekik már örökre vezetőedző marad... Ha fontossági sorrendet állítok fel, hogy mi volt Ti­binél az első, talán a tíz közé sem fért volna be a pénz. Kajára, benzinre le­gyen, a többi nem érdekel­te. Nem azért edzősködött, hanem a játékért, a futbal­lért. Azért is tartották olyan nagyra, mert lehet, hogy a Ferencvárosban voltak nála sokkal jobb já­tékosok, de értékesebbek már kevesebben... Hát ez volt az én Tibi­kéin, ha nehéz volt is, azért örültem, hogy ezt elmond­hattam róla... Imre Mátyás, Bocsák Miklós: Kivégzés (A SZERZŐK MAGÁNKIADÁSA) Nem engedhetjük meg magunknak a bukást ■ Ezerkilencszázkilencven­öt augusztusában Európa bajnokai a 16 közé jutásért mérkőznek - a magyar rep­rezentáns ellenfele a konti­nens egyik legismertebb klubcsapata, a belga RSC Anderlecht. A meccs előtti napon a csapat megjárja Waterloot, jóllehet, Napó­leon utolsó csatavesztésé­nek színtere eredetileg nincs a szemléltető társas- gépkocsizás programjában. Simi azonban addig agitál, míg a sofőr beadja a dere­kát, és elhajt a harctérre. A játékosok elégedetten dől­nek hátra, Simi pedig meg­jegyzi: „Csak azért erősköd- tem, mert nem akarom, hogy szerdán legyen Water­loonk...” Bölcs előrelátás. Meg az akarat, a lelkesedés, kézen­fogva a szerencsével, amely győzelemre vezérli a Fe­rencvárost a brüsszeli ké­ső estében. Az eredmény ugyanis: Anderlecht-Fe­rencváros 0-1! Az össze­csapás döntő momentumai­nak egyike a harmincadik percben történik: Preko kö­zeli lövése már túljut Hajdún, Simon azonban a gólvonalon tisztáz. A meccs egyetlen góljának szerzője Zoran Kuntics, Simi egyik szobatársa (a másik Goran Kopunovics) a későbbi, Petneházy-réti összetartá­sok során. A mezőny leg­jobbja Telek, míg a jobb­hátvéd 7-es osztályzatot kap Novák Dezsőtől. Hajdú Attila, az MTK je­lenlegi, a Ferencváros egy­kori kapusa, aki Simonnal vállvetve vette ki részét a Fradi BL-meneteléséből, így emlékszik a történtekre: „Simiről mindig két eset jut eszembe, még a BL-időkből. Az egyik: a kinti, Ander­lecht elleni meccs előtt, az öltözőben, Lisztes Krisztián elmosolyogta magát. Erre Tibi felkapta a vizet, rá­mordult. Azt mondta: nézz ki az ablakon, életed egyik nagy lehetősége előtt állsz. A második félidőben aztán Krisztián fantasztikus gól­passzt adott Kunticsnak. A másik történet, ami mindig megmarad bennem, az a ha­talmas, bravúros mentése. Egy szöglet után gólt sze­rezhetett volna az Ander­lecht, de Tibi a hosszú sarok előtt helyezkedve, a gól­vonalról kirúgta a labdát. Aztán egy pillanatra rám né­zett, majd ment, és tette a dolgát...” A kinti győzelem ellenére a visszavágó nem formali­tás. A játékosok mindent be­vetnek, hogy melléjük sze­gődjön a szerencse. Bodnár József főmasszőr, a „Sza­káll”, külön kérésükre és ka­balából az összes aranyát magára aggatja. Összesen 85 dekányi nemesfémmel a nyakában és csuklóján kor­zózik fel s alá a Petneházy Club Hotelban, a Fradi-mér- kőzés előtti összetartásainak színhelyén. A legjobban Tibor izgul, de Kuntics és Kopunovics is alig fér a bőré­be. Vagy ahogy a helyzetet érzékeltető egykori Simon- nyilatkozat hangzik: „Any- nyira feltuningolták magu­kat, hogy nem győzöm őket csillapítani: már majdnem szétverték a faházat. Azt hi­szem, egy-két széket még én is összetörök, aztán le­megyek a konyhába egy kis vérért, és a meccs előtt azzal fröcskölök le mindent. Euró­pa szeme rajtunk, egysze­rűen nem engedhetjük meg magunknak a bukást.” Nem, nincs is bukás: FTC-Anderlecht 1-1, az ösz- szesítésben 2-1! Aki látta, megélte, annak még manap­ság is belelúdbőrzik a háta. Extázis a köbön, örömmá­mor, egymás nyakába boru­ló játékosok, vezetők, csata­kiáltások. Örömkönnyek és nevetés, az érzelmi meg­nyilvánulások teljes skálája. A Fradi a kontinens labda­rúgóelitjéhez csatlakozott! A Bajnokok Ligája D-cso- portjában a helvét színtársu­lat, a Grasshoppers az első ellenfél. Idegenben... A mér­kőzés esélyese minden két­séget kizáróan a svájci gárda, a zöldek ugyanis tele vannak sérültekkel. Sok függ attól, hogy Pedersen dán játék­vezető sérülést okozónak minősíti-e Simon Tibor gip­szes fásliját. Simi eltört kezé­nek csontjait csavarokkal erősítik össze - a sérülés oka (?) a játékos maga, miután a meccsre készültében, még a sörözőjében úgy felhergelte magát, hogy hevületében be­lebokszolt a hűtőszekrény­be... Zavadszky Gábor tör­ténete Simi összecsapások előtti szent révületét pél­dázza: „A Bajnokok Ligája- meccsek előtt átrendezte az öltözőt, nagy helyet csinált a közepén, és ott gimnaszti- kázott, hergelte magát... Amikor sérülés miatt nem léphetett pályára, akkor is ott volt a csapattal. Eljött Madridba, Amszterdamba, úgy viselkedett, mint egy edző. Fanatizált minket, odajött hozzánk, bátorított. Mondom, fantasztikus volt, ahogy fel tudta készíteni a társait egy-egy meccsre: vérben forogtak a szemei - hangulata ránk ragadt, és mentünk, küzdöttünk. Szerintem óriási szerepe van abban, hogy eljutot­tunk a BL-ig. Fantasztiku­san tudott lelkesedni, jó hangulatot teremtett, össze­tartó közösségé váltunk ál­tala.” Az FTC pocsék főpró­báját követően a Vasas ellen kikapott színtársulat lép pá­lyára Zürichben. Ezek után a siker Magyarországra szó­ló, a győzelem arányát vi­szont Európa is elismerően konstatálja. A magyar baj­nok 3-0-ra múlja felül ellen­felét. A pályán tócsákban áll az esővíz, a nehéz talaj a já­tékosok minden energiáját kifacsarja. Simít másfél órán át önkívületi állapotban hajtja előre legendás Fradi- szíve, fut, hajt, robotol, de a legtöbbet azzal teszi a dia­dalért, hogy egyetlen percre sem engedi lazítani társait. T. Hámori Ferenc: Simi (Pallas Kiadó)

Next

/
Thumbnails
Contents