Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)

2002-04-05 / 92. szám

6. OLDAL KISTÓTFALU B EMUTATKOZIK 2002. Április 5., péntek Kistótfalu közútra pályázik A falu. lakosságának fele nyugdíjas, támogatásra szorul Nemigen hallatja szavát ez a baranyai település, pedig az ország" és a megye vezető emberei sűrűn látogatnak ide, vagyis országban sokan tudják, hol is keressék a térképen Kistótfalut. Az önállóság megteremtődésével anyagi erejükből csak annyira tellett, hogy tisztán, rendben tartsák a falu utcáit. Pályáznak rendszeresen, de hatszor is meggondolják, milyen beruházási programot fogadnak el, mert még az önrészre is nagyon keveset tudnak évenként félretenni. Taranyi Ádám polgármester szerint az a legnagyobb baj, hogy a pécsi kistérséghez sorolták a településüket, holott a másik baranyai városhoz, Siklóshoz sokkal kö­zelebb vannak. Nem kifogásolnak semmit a pécsi kistérség elosztási gyakorlatában, megvannak ők mindenkivel jó barátság­ban, csak hát amikor a fejlesztési, beruhá­zási pályázatokra kerül a sor, akkor nekik 30 százalékos önrészt kell felmutatniuk, míg a siklósiaknak jóval kevesebbet. Az aránytalanság abból adódik, hogy míg a fehérborok városa, no meg annak környé­ke halmozottan hátrányos területnek szá­mít, a pécsi viszont nem. - Itt élünk az Or­mánság szélén - fakad ki a falu köztiszte­letben álló első embere -, a Mecsek és a Villányi-hegy­ség közé szorí­tott dimbes- dombos terüle­ten, jóval 20 százalék feletti munkanélküli­séggel küsz­ködve, s na­gyobb arányú infrastrukturá­lis fejlesztések­re nem is gon­dolhatunk, hi­szen nem tu­dunk annyit fél-" retenni, hogy az ilyen jellegű pályázatok ön­részét felmutas­suk. Azért nem panaszkodhatnak a falube­liek. Az elmúlt években - ha nem is látvá­nyos beruházásokkal - a nyolcvanas évek végéhez képest sokkal jobb körülmények között élnek itt az emberek. A faluházat rendbe tették, ezután az árkok, járdák fel­újítása következett - ez utóbbit éppen az elmúlt évben fejezték be. Átalakították a temető ravatalo­zóját, az odave­zető utat szilárd burkolattal lát­ták el, igen szép, fafaragó művész által megformált játékokkal tele­pítették be a ját­szótérnek kiala­kított területet. A református templom felújí­tását anyagilag is támogatták, vezetékes ivóvi­zet, telefont és gázt mindenki kaphatott, aki igényelte és meg tudta fizetni. A polgármester szerint annak ellenére, hogy a faluban nagyon sok a kisnyugdí­jas, a munkanélküli, dolgos nép lakik itt, ha a település csinosítására összefogásra van szükség, a „hadrafoghatókat” nem­igen kell nógatni a társadalmi munkára.- A legnagyobb baj az - mondja Vajdáné Szőllősi Ilona, az önkormányzat „pénzügyese”, aki itt „őslakónak” számít, hiszen itt született, fel- és lemenő rokonai is az községben élnek -, hogy a termelő- szövetkezet felbomlásával olyan emberek maradtak munkahely nélkül, akiknek nem volt szakmája, ennélfogva elhelyez­kedési lehetőségük is a minimálisra csök­kent. Munkahely ugyan a faluban nincs, Siklós ám akinek szakmája van, Pécsett vagy Siklóson el tud helyezkedni. Knlisch Szilvia szerint a telefont ugyan kiépítették az egész faluban, ám erre nem lehet telepíteni internetet, hiszen nem ve­zetékes a rendszer, márpedig a fiatalok közül néhányan - akiknek módja és lehe­tősége van számítógéphasználatra - sze­retnének a világhálón barangolni. A polgármester erre azt mondja, hogy már számtalan levélben, beadványban fordult ez ügyben a telefontársasághoz, ám eddig csak halogató választ kapott. Mint ahogy azt sem tudjuk - folytatja -, hogy mikor is szüntethetjük meg a zsák­települési állapotot, mikor épül majd meg a közlekedési miniszter által is meg­ígért átkötő út Bissére. Mert akkor köz­vetlen kapcsolatba kerülnénk a pogányi repülőtérrel, vagyis a Baranyába érkező befektetők is felfigyelnének erre a kis te­lepülésre. Reményeink szerint akkor majd a tel­kek is felértékelődnek, az idetelepült vál­lalkozások pedig munkahelyet biztosíta­nának az itt lakóknak. A TELEPÜLÉS LAKOSSAGSZAMA aktív dolgozó rokkant nem regisztrált nyugdíjas jöv. pótló tám. munkanélküli tám. rendszeres szop. jár. gyesen lévő 0-3 éves 3-6 éves 6-14 éves 14-24 éves i 48 111 .102 A LAKOSSÁG MEGOSZLÁSA 2002 JANUÁRBAN Taranyi Ádám, a település polgármestere A TELEPÜLÉS TÖRTÉNETE A történelmi korok viharai ezt a falut sem kímélték, az itt lakók azért keltek vándorút­ra, és építették fel falujukat egy évezred alatt külön­böző helyen. Az elsőt Áb- rahámtótjá- nak nevez­ték (896- 1546), a trinitás apát­sághoz tarto­zik, az apát­úr jobbágyai földműveléssel, legeltetéssel foglalkoztak. A Büröki réten található Téglási-dűlőben éltek, átvé­szelve a tatárjárást, a mohácsi vészt, itt ismerkedtek meg a reformációval. A második a Hegymegi Tótfalu (1546- 1695). A törökök elől egy völgykatlanban, ma Faluhely­nek nevezett részen teleped­tek le. Ezen a területen a törö­kök kiűzéséig tartózkodtak, itt tértek át a református hitre. A harmadik Tótfalu (1695- 1840), A nagyharsányi csata után a török végleges veresé­get szenved, a település lakói előjönnek erdei lakhelyükről és letelepednek a két völgy közötti részen. 1827-ben érle­lődik meg a falu lakóiban az elhatározás az új település építésére. A negyedik Tótfalu (1829-től). Mérnöki tervek alapján építik fel a falut, 11 év alatt készült el mai formájá­ban. Forráshiánnyal számolnak A település évek óta önhibáján kí­vül forráshiányos, a cél minden évben a működőképesség fenn­tartása, ennélfogva a bevételi for­rások növelésével, takarékos gaz­dálkodással igyekeznek a bevéte­leikből a legszükségesebb kiadá­sokat fedezni. A nemrégiben le­zajlott közmeghallgatáson az ön- kormányzat arról számolhatott be a falu lakosságának, hogy az idei esztendő sem lesz könnyebb az elmúlt évinél, többmilliós forrás­hiánnyal kell számolniuk. Saját bevételük a 2001. évinek a 8 szá­zaléka. Átengedett vagy kötött normatív támogatás (például az iskola, óvoda, a körjegyzőség, ön- kormányzat fenntartása) a rendel­kezésre álló pénzmennyiség 81,3 százalékát viszi el, egyéb támoga­tásokból bejön ugyan még némi készpénz, ám az összeadáskor az derült ki, hogy a költségvetés 8 százalékára már nincs fedezet. Márpedig forráshiányos önkor­mányzatok nem is gondolhatnak fejlesztésre, a TEKI-ben sem pá­lyázhatnak, noha szükségük len­ne egy építési szabályzatra, ám ez 1,3 millió forintba kerülne - te­hát nem rendelik meg. Csak ma­gukra hagyatkozhatnak, éppen ezért nagy a keletje a társadalmi munkának. Az ide utazó is meg­tapasztalhatja ennek nyomait a településen, hiszen az itt lakók többsége szinte naponta azon igyekszik, hogy legalább a portá­ja környékét rendben tartsa. A la­kosságot viszont az irritálja legin­kább, hogy egyes mértékadó, az elosztható pénzek felett rendel­kező szervezet vezetőjének az a véleménye, hogy ahol rend és tisztaság van, az már nem lehet hátrányos helyzetű település, te­hát nem szorul segítségre. A település gazdái A polgármester Taranyi Ádám (61, nyugdíjas), alpolgármester Fehér Dezső (67, nyugdíjas). A testület tagjai: Éles Lászlóné (52, vasútigazgatósági gond­nokság vezető), Nagy Lajos (65, nyugdíjas), Pelczel György (66, nyugdíjas) és Pályi Lajos (46, falugondnok). Kör j egyző (Vókány, Kistótfalu) dr. Málingerné Halasi Zsuzsanna. Kistótfalu lakosságának 44,8 százaléka nyugdíjas, 10,5 szá­zalékos a munkanélküliség, a diákok (az általános iskola, óvo­da ugyan nincs a településen, a gyerekek a vókányi, közös fenn­tartású intézményekbe járnak) 22,1 százalékot képviselnek és a faluban élők 22,6 százaléka ak­tív dolgozó. Az oldal a kistótfalui önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült Oldalszerkesztő: Békéssy Gábor A falu református temploma Építési telkek A község külterületéhez tartozó átai hegy (Zerge járta rész) a gépi művelésre alkalmatlan, ezért a tu­lajdonosok parlagon hagyták, már csak egy-egy karó jelzi, hogy ezt a területet valamikor szőlőtermelés­sel hasznosították. A település tu­lajdonában lévő 80-85 hektáros le­gelő nagy része a 70-es évek óta el­hanyagolt, fákkal, bokrokkal be­nőtt. A külterületi földek a terep adottságok miatt nagyüzemi műve­lésre alkalmatlanok, átlagértékük 15 aranykorona. A belterületi földe­ket viszont jól tudják hasznosítani. Tervezik, hogy a falu északi részén lévő többhektáros területen 16 épí­tési telket alakítanak ki. Az infra­struktúra adott, hiszen az odaveze­tő utcában kiépített a víz-, a gáz- és az elektromos hálózat. A telkekhez közvetlenül vezető utat viszont mi­hamarabb létre kell hozni, hiszen a leendő építkezők a terület jelenlegi állapotában meg sem tudják birto­kukat járművel közelíteni. Az idei nagyberuházás éppen az útépítés elkezdése lesz. Teljes hosszában ebben az évben nem tudják kialakí­tani, ugyanis a területfejlesztési pá­lyázat önrészére csak 726 ezer fo­rint áll rendelkezésükre, amely 2,5 millió forint támogatásra elegendő. A belterületi földek jól hasznosíthatóak Traccsparti a klubban Klub reggeltől délutánig Hová is menjünk egy kis traccspar- tira, ha nem a klubba - tette fel a kérdést önmagának is Szilágyi Sándomé, miközben társai sűrűn bólogatnak. - Mert mondhatná bárki, nincs elég munka otthon is, hogy a nyugdíjasok lekössék ide­jüket, minek zsugázni, meg tévéz­ni a szomszédokkal a közösségi szobában. Én meg erre azt vála­szolom, a házimunka, meg a kert- ápolás után, amikor megpihen az ember, hát miért ne jöhetnénk össze egy kis beszélgetésre. Lehet az délelőtt is, ha otthon már nincs mit csinálni, itt mindig találunk va­lakit, akivel társaloghatunk. Jó érzékkel alakította ki az ön- kormányzat még évekkel ezelőtt a faluházat, benne azokat a kö­zösségi helyiségeket, ahol a tele­pülés apraja-nagyja összejöhet. A könyvtár is népszerű, de a leglá­togatottabb mégiscsak a nyugdí­jasklub. Hiába, a falu lassan öreg­szik, a fiatalok igyekeznek - ha kényszerből is, hiszen itt nincs megfelelő munkahely - a váro­sokba, csak hétvégeken látogatják meg szülőket. Az időseknek már nem kell gondoskodni a család el­látásáról, ennélfogva sok a szabad idejük, meg aztán megszokták a társaságot, a korbeliekkel mindig van közös téma. A klub hét köz­ben minden nap nyitva van, reg­gel 8 órától délután 16-ig. Fel­ügyelet sem kell az öregeknek, hi­szen tudnak ők magukra, meg a berendezésekre vigyázni. A társaság motorja, az egyedül­álló MÁV- nyugdíjas Gábris Lajos osztogatja a lapokat, ez szó sze­rint értendő, éppen „zsírozni” ké­szül a társaság. Az öreg láthatóan kitűnően érzi magát, meg is mondja, akit ennyi nő vesz körül, annak csak öröm lehet az élete.- Jó volna, ha el tudnánk járni gyógyfürdőbe - folytatja Szilágyiné-, hogy öreg, fájó csontjainkat megáztassuk. A klub irányítója, az egyébként szociális gondozóként működő Zdenyák Jánosáé, azon­nal válaszol a kérésre, erre már ők is gondoltak, a falu kisbuszával el­viszik majd a nyugdíjasokat vala­melyik közeli gyógyfürdőbe.- Bizony rászorulnak az idős emberek a segítségre - veszi át a szót a másik szociális gondozó, Szulimán Judit. - Mert kétségte­len, a legtöbbjük ugyan el tudja látni önmagát, a gyerekek és a hozzátartozók is gondoskodnak róluk, azért vannak jó néhányan olyanok is, akik a közösség tá­mogatására szorulnak. Az étkez­tetés, az orvosság kiváltása, a be­vásárlás - nos, így tud a falu segí­teni, de néha az is jólesik egyi- küknek-másikuknak, hogy ma­gányukban valaki felkeresi és el­beszélget vele. Falugondnok, polgárőrség A település vezetői azonnal megra­gadták a lehetőséget, amint a szociá­lis minisztérium meghirdette akció­ját, miszterint ha egy meghatározott lakosságszám alatti település falu­gondnokot alkalmaz, pályázhat álla­mi támogatásra 1992-ben már létre is hozták ezt a funkciót, azóta kide­rült, milyen nagy szükség is van er­re a tevékenységre. Az idősek ellátá­sán kívül (ebédszállítás), rendezvé­nyek szervezése a feladata közé tar­tozik, de a település tulajdonában lé­vő buszt is a falugondok irányítja. Nincs gond, ha a gyerekek kirándul­ni szeretnének, ha a munkanélküli­eket jelentkezésre a munkaügyi központba kell szállítani, sőt, arra is lehetőség van, hogy a falu lakói a na­gyobb- bevásárlást Siklóson intéz­hessék el. A polgárőrséget is létre­hozták, mégpedig a szociális jára­dékban részesülőkből, akik a kötele­ző munkavégzés idejét járőrszolgá­latban töltik el. ■

Next

/
Thumbnails
Contents