Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)

2002-04-02 / 89. szám

H 2002. ÁPRILIS 2., KEDD KÁSÁD BEM UTAT K 0 Z I K 7. OLDAL ELTŰNT FALUELŐDÖK. A települést először egy 1294-ben datált okirat említi Kassad néven. 1427-ből pedig ismert a Kyskasad névválto­zat is, a középkorban előfordul a Kását és az Asady megnevezés is. Feltehető, hogy az ősi magyar személynévben a Ko tulajdonnév fordul elő sa-képzővel, de nem kizárt a kása-ételféleség sem, mint alapszó. Őskori életnyomokról jelenleg még nem tudnak, de a középkorból több faluelőd is ismert, így a jobbá­gyok lakta Kisbála, a nemesek uralta Végbála, vala­mint a szlávok megszállta Sztári Kásád. Innen azon­ban elhúzódnak a török után betelepült horvátok, mert a tetveit tűzzel elpusztítani akaró boszorka miatt leégett az egész helység. A népi emlékezet falunyo­mot vél felfedezni a Kengyeles és a Tátáiiija dűlőjelö­lésben is. Az utóbbi arra utal, hogy itt átmenetileg ta­tárok települtek meg. Nem tisztázott, hogy a hódolt­ság alatti települést ki dúlta fel végleg: tán a siklósi törökök, esetleg Zrínyi Miklós erre elvonuló egyik csapata. Feltehetően a tatárjárás idején végleg eltűnt a Süllőd nevű hajdani Árpád-kori falu. A népességet 1930-ban 406 horvát, 122 magyar és 41 német lakos al­kotta, 1956-ban 881 alélekszám, 1960-ban 730, 1975-ben 642, napjainkban pedig 396. A katolikus sokácok a lakosság 60 százalékát adják. A legdélibb pont Kásád és Beremend határán ma­gasodik egy szépen faragott és kopjafára emlékeztető fa oszlop, amelyet míves kerítés vesz kör­be. Fém tábláján a bevésés szöve­ge: D-pont. A beírás arra utal, hogy ez a rész az ország legdélibb föld­rajzi pontja. Egyre jobban megtaposott út vezet hozzá, te­hát mind több kiránduló keresi fel. Amikor felállították a nyolc­vanas években, nem kerülhe­tett teljesen a határra, mert ek­kor még létezett az ún. határ­sáv. így tehát jelenleg is jó ezer méterre magasodik a horvát- magyar határtól. Az önkor­mányzat szeretné elérni, hogy teljesen a határszélre kerüljön a földrajzi jelölő létesítmény, méghozzá épp Újbezdánnal szemben. Vagyis a D-pont pozí­cióját korrigáltatni, tehát pon- tosíttatni igyekszik a község­vezetőség. Mellesleg sok beremendi úgy érzi, hogy a Darovac-patak menti D-pont területe községü­ket illeti. Kásád azonban biztos a dolgában és nem kezdemé­nyez határvitát. Az meg csep­pet sem baj a helyszeretetet il­letően sem, hogy két település is verseng a D-pont tulajdonlá­sáért. Van pénz a kultúrára Készülhet magas épület is, körbe lehet nézni Anyagilag nincs rózsás helyzetben a település, mégis mindent elkövetnek, hogy kitörjenek a korábbi elzártságból. Amíg a határsávba tar­toztak, még a tűzfigyelő tornyot sem lehetett megmagasítani. Nemegyszer megcsonkították, mert a szomszédos ország határőr-hatósága politikai okra hivatkozva kifogást emelt a túl­zott magasság miatt. Napjainkban a horvát te­lepülésekkel a legjobb a kapcsolat. Mind több ünnepi népszokást újítanak fel vendégcsaloga­tó céllal. Felelevenítették a helyi farsangolást, és megrendezik a kistérség kultúr- és amatőr csoportjainak seregszemléjét. Orsokics István polgármester és a községvezető­ség valamennyi tagja tucatnyi szlavóniai helység­gel tartja a hagyományokat ápoló kapcsolatot. Ennek köszönhetően a nemzetközi néptánc- és népzenei fesztiválon, amelyet immár negyedik esztendeje rendeznek meg, számos horvátországi község és város képviselteti magát. Nagy sikere van a tavaly óta újra felélesztett és utcai me­nettel egybekötött pokládé tél­űző farsangi ünnepségnek. Egy ilyen eseményre százak érkeznek a Dráván túlról, el­sősorban Slavonski Brodból és Resetariból. Nem véletlen, hogy egy helyi szobafestő, Horváth István megkezdte az első falusi vendégfogadó ki­alakítását. Nincs kizárva, hogy példáját követik. Biztos, hogy még többen keresik fel a Beremend melletti apró falut, mert Belistyénél hamarosan átadnak egy új Dráva-hi- dat. Kásád ezáltal a Baranya-háromszög irányá­ban egyre nyitottabb lesz a Balkán-félszigetre. A vendégturizmus beláthatatlan fellendülés előtt áll, vélekedik a község első embere. Épp ezért csinosítják az utcákat, tisztítják az árkokat, bitumenezik az útfelületet, ivó- és öntö­zővíz-hálózatot kötöttek be a temetőbe, parkosí­tanak, fákat és cserjéket ültetnek évente. Az ide térőket kellemes és vonzó környezetben akarják fogadni. Ilyen szellemben készült döntően kö­zösségi összefogással a hősök kertje, Szűz Mária barlangszobra, s ezért újult meg a horvát nemze­tiségi központ. Kitettek egy díszesen faragott óri­ás faliújságtartót a főtérre, amelyre bárld kirak­hatja közleményeit. Á Drávát szeretik is, de félnek is tőle, hisz haj­dan a falu helyén folyt és áradt, az évezredek so­rán lerakta a futóhomokra, valamint a laza löszre emlékeztető könnyű hordalékát, amelyen újab­ban megcsúsznak a házalapok. Feltehetően azért, mert fél évtizede megszökik a talajvíz, ki­száradnak a kutak, s roppant laza szerkezetű lesz a talaj. Főként a községháza épülete került ve­szélybe. Ennek oldalát beton támfalakkal erősítették’ meg, most azonban a szétnyílás után süllyedésnek indultak az épületrészek. A faluvezetés megmenteni igyekszik a léte­sítményt. Ugyanígy a lazuló templomtornyot is megerősí­tik. Nem titkolt cél az sem, hogy épp a szerkesztőségünk­ben szervezett Internet-újság révén angol és német nyelvű közlésekkel külföldi befekte­tőket csábítsanak a határ men­ti kisfaluba, hogy azok a lefojtott meleg vizes le­lőhelyeket fúrják meg, és hozzanak létre vízpa­lackozót, netán meleg vizes fürdőt. Ehhez is adott a példa épp a szomszédos horvátországi Torjanciban. A külhoni tőke megnyeréséért is honlapot szerkesztett az önkormányzat. Orsokics István polgármester Máriagyőd O Nagytótfalu QVillánykövesd o Villány' vlráaos StóO Kisharsány Nagyba,sány Magya[b% Q Siklósnagyfalu ^ Egyházasharaszti Kistapotca q q Lapáncsa 0 ° n“ Alsószentmárton U, . • Q Beremend Eperjespuszta A község vezetősége A polgármesteri feladatokat Orsokics István látja el. Az alpolgármesteri posztot Kovács Pál tölti be. A képviselők: Bosnyák Márk László, Katona Lajps, Tóth György, valamint Vorgics Márk. ■ Krcsvine-Dola Sokan használják az ősi helyi földrajzi neveket. Az egyik fa­lurész neve Dole (völgyelés), így nevezték el az egyik művé­szi csoportot. Él a Krcsvine je­lölés is a faluban irtás értelem­mel. Jelzi, hogy az erdőt irtva fokozatosan terjeszkedett a te­lepülés. Az oldal a kásádi önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Csuti János A HELYTÖRTÉNETI ÉRTÉKEKET felvonultató tájházat már a villám nyomában korábban kialakult tűzvész sem pusztíthatta el. Akkor is sikeresen újították fel az épületet és a portát - az eredeti formában. Most az állagát erősítik, mert repedezik a fal és hullik a vakolat. A mester is megvan Bognár Károly kő­műves személyében, aki tapaszt is. Előtte azonban lekotorják a hibás falrészeket. Ezalatt nem zárnak be, a látogatókat fogadja Verbánácz Pál gondnok, aki a 72-474537-es telefonon érhető el. A tárlat több mint 300 tárgyból és dokumentumból áll. Legjelentősebbek a majd két évszázados, helyi műhelyben készült agyagedények. Eddig már majdnem mindenki adott a faluból egy-egy folklorisztikus ajándéktárgyat a ki­állítási anyagba. A kis falumúzeum egyre népszerűbb. Képünkön a dalosok tisztítják a tárgyakat a szak- értő gondnok irányításával.__________________________________________________________________■ A táncosok és énekesek öregbítik a falu hírnevét A mindig népviseletben fellépő táncosok, valamint a dalosok közössége egyre több helyen szerepelnek. Ve­zetőik, így például Schkruth Istvánná és Vorgics Rita önzeüensége, valamint könnyed szervezőkészsége közismert. Nemcsak ez ad rangot a csoportoknak, hanem a szerénység és az alázat is, ami mindenkit egyaránt jel­lemez. Sokat nyom a latban, hogy a tagok örömmel és szíwel-lélekkel vesznek részt a gyakori próbákon is. A legtöbben hozzák magukkal minden alkalommal az évszázados ruhadarabokat. Másoknak, így például az utánpótlást jelentő óvodásoknak a szülők és a roko­nok varrnak, illetve hímeznek a tradíciókat követve egyebek között blúzt, vagy szoknyaaljat. Az amatőr művészi kisközösségek a község hírne­vét öregbítik. Részben nekik is köszönhető, hogy most már két kistérségi kulturális rendezvényt is szervez az apró falu. Értékelik az előadók tehetségét, hisz például egy patronáló tag rendszeresen átjár Eszékről Kásádra, hogy kecskedudán játsszon. Az utánpótlás pedig bősé­gesen megvan, csak a Dole tánccsoportba több mint húsz fiatal jár. Nem titkolt cél, hogy alakuljon egy né­pi zenekar is. Jelenleg egy pécsudvardi együttes húzza a talp alá valót. Kell a hely a próbákhoz, a kellékeknek pedig tároló. Ezen lehetőségeket a nemzetiségi köz­pontként is működő faluház biztosítja, amelyet jelen­tős befektetéssel felújított a községvezetőség. Csak a tető megerősítése 350 ezer forintba került. ■ Védett madarak a veszélyes mocsárszigeteken Évtizedeken át idegen ember nem hatolhatott a köz­ség határába, ahol sok a forrás, a patak, az ösvény, a mocsár, a vizektől ölelt rejtett sziget. Ritka és szigorú­an védett madarak háborítatlan paradicsoma lett a táj. Holló, rétisas és más sasok alakították ki fészkeiket az elfelejtett mocsárszigeteken, ahová a helyiek is ritkán merészkednek el. Madártanyák sokasodnak a Gyű­rűsben és a Zabistyében. A legtöbb azonban a Dráván túl, horvát részen, Torjanci határában látható, a ma­dárvendégek ugyanis leginkább onnan érkeznek ide. A későbbiekben tehát nem lesz mindegy, hogy mi­ként alakul a mind inkább élénkülő bakancsos turiz­mus, hisz az állatok eddig tökéletes nyugalomban él­tek. Jól oda kell figyelni, nehogy megjelenjenek a fém­keresőkkel rendelkező és régészeti tárgyakra vadászó zugásók után a tojás- és a fiókatolvajok is a különbö­ző mélységű vizek partjainál. A régi és a mai sokác dűlőnevek mellesleg csaknem húszféle változatban figyelmeztetnek a folyások mélységére és sebességé­re, valamint medrének túlzott lazaságára is utalva. Aki ebbe a mocsárvilágba belép - útmutatás nélkül -, könnyen életveszélybe kerülhet. Megbújik olyan mély, kiszámíthatatlan örvény, amely nemegyszer bi­kákat nyelt el. Az egyik résznek Krvo blato a neve, ami véres mocsarat jelent, arra utalva, hogy errefelé emberek haltak meg a süppedékben. Szerencsére az utóbbi fél évtizedben erős apadás kezdődött, a helyzet persze átmeneti csak._________________■ Kincs nyomában Ifjú Orsokics István vezetésével működik egy helytörténet-ku­tató baráti közösség, amelynek tagjai között beremendiek is szorgoskodnak, így Csóka Ist­ván és Fekete Attila. Szakmai segítséget neves helytörténé­szek és régészek, mint például ár. Laiber Imre villányi kutató nyújtanak munkájukhoz. Az egyik múltfeltáró, aki a köz­ségből származott el: a Pécsett élő Merényi László hamarosan megírja a település első mo­nográfiáját. Sok még a rejtély, hisz a dű­lőnevek nehezen vallanak ar­ról, miért is létezett ennyi kö­zépkori faluelőd. Tisztázandó, hogy a nemesség elhalásával miként sorvadt el a hódoltság alatti helység. A falutörténé­szek odafigyelnek a híres ró­mai út menti őskori település­re és erődítésre. Céljuk, hogy a fémkeresőt is használó de­tektoros zugásókat távol tart­sák a régészetileg védett terü­lettől. Nem építhettek templomot A község most látható temploma csaknem három év- emberek, akik éjszakánként tizeden át készült. Az alapozáshoz a negyvenes évek elhurcolták az alapban elhe- végén fogtak hozzá. A felszentelésre 1975-ig kellett lyezett követ és téglát. Végül várni. A község az ötvenes években is kitartott eltö- 1975-re felszentelhették az kélt szándéka mellett, pedig a hatóságok mindent épületet, bár a kezdeménye- megtettek, hogy megakadályozzák a megvalósítást, zők ekkor is hivatali ellenál- Egyfajta hősiességnek számított, ha valaki kiállt a lásba ütköztek. Nem egy la- megépítés ügye mellett. Volt, hogy az alapok is eltűn- kót meghurcoltak hívői és lo- tek. Hol az iskolában, hol a kis harangláb körül mi- kálpatrióta helytállásáért. A séztek. A középkori kőegyház elhelyezkedéséről már sokat meggyalázott régi ala- senki sem tud. pokat elhagyták, ahol egy bolt készült, és ettől 10-15 Egy parányi harangláb árvál­kodott a település szívében, ez emlékeztetett az egykori magyar elődök katolikus imahelyére. Azt senki sem tudja, hogy az elhalt őslakos magyarok imádságos helye hol magasodott. Magyar kis- nemesek és jobbágyok a mohácsi vészig éltek ehe­lyütt, vagyis a határ azóta el­pusztult valamelyik előfalu- jában, de aztán szinte vala­mennyien meghaltak a csatá­ban. Ézzel aztán vége sza­kadt a település középkori magyar históriájának. A török hódoltság alatt re­formátus imahely sem léte­sült, nemhogy katolikus. A XVII. század végén ide érke­ző szlavóniai sokácok sose emeltek kő szentegyházat, Beremenden imádkoztak az Úrhoz. Mellesleg a Bere- mendhez kötődés napjaink­ban is jelentős, például az új, tehát a kásádi imádságos hely létesítéséért sokat fára­dozott a beremendi plébá­nos. A lelki megaláztatás há­rom évtizede alatt a többség védte az elsőként elkészített alapokat, de akadtak olyan méterre a tűzjelzővel is ellá­tott haranglábat építették át, ami köré felhúzták a szen­télyt. Lelkes közösségi mun­kában segített majdnem vala­mennyi lakó, akik munkáját a francia származású Jerant László fogta össze. Pár éve minden akadály nélkül gyorsan készülhetett el Mária barlangszobra a templomkertben a hatóságok közreműködésével. A kivite­lezést Szili István irányította. A falubeliek most is részt vettek a kivitelezésben. Marianovics István gazda megpihen az öreg Jézusnál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents