Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)

2002-04-20 / 107. szám

I 2002. ÁPRILIS 20., SZOMBAT R I PORT 7. OLDAL KULTÚRA Diákfilmfesztivál a Hajnóczyban Az ország 20 településéről 61 pá­lyamunka érkezett be az idén harmadszor megrendezett Orszá­gos Pécsi Diákfilm Fesztiválra. A Hajnóczy Napok keretében zajló pályázat és fesztivál szervezője, Rehák Róbert, az intézmény taná­ra elmondta, hogy a zsűri szerint ez a fesztivál mutatkozik minősé­gileg is a legjobbnak. Az ország­ban mintegy 100 diákszakkör működik, akiktől IHS-technikával készült munkákat kértek. Debre­centől Nagykanizsáig sok igé­nyes alkotás érkezett be, így a dí­jak odaítélésében nem volt köny- nyű dönteni. Animációs kategóri­ában első helyezett a nagykani­zsai „Izgő-mozgó Képek Műhely" elnevezésű általános iskolai alko­tócsoport, a dokumentum-riport kategóriában a hajdúszoboszlói középiskolások, az úgynevezett egyéb kategóriában pedig a Kom­lói Gagarin Általános Iskola film­szakköre lett. Ezeket és a helye­zettek díjait a tegnapi díszelőadá­son vehették át a nyertesek. B. K. Hírek ÚJRA MŰSORON. A Pécsi Nemzeti Színházban az elmúlt évad egyik sikerdarabja volt a Pillantás a hídról. A Magyar Rá­dió felkérésére ismét műsorra tűzték a darabot. A tegnap esti és a ma esti előadásról készíte­nek nyilvános hangfelvételt. Emlékezetes, hogy Bubik István az ebben nyújtott alakításával nyerte el a Pécsi Országos Szín­házi Fesztivál legjobb férfisze­replőjének díját. ' (c) PÉCSI ÉNEKLŐ IFJÚSÁG. Kodály Zoltán születésének 120. halálának 35. évfordulója alkalmából ünnepi iskolai hangverseny lesz ma a Kodály Zoltán Gimnázium aulájában. Délelőtt 10 órától hét pécsi, egy komlói és egy sásdi általános is­kolai kórus, 14.30 órától pedig öt pécsi gimnázium énekkara hallható. A délutáni program előtt Ivasivka Mátyás karnagy emlékezik a zeneszerzőre és zenepedagógusra. (c) AZ ÉK TV mai és holnapi adá­sa a kampánycsendre tekintet­tel nem követi a szokásos ren­det. Vagyis nem a pénteki mű­sor forog ismétléssel, hanem kulturális összeállítással jelent­keznek. Szombaton és vasár­nap az Egyetemes Percek és a Kulturális Körkép után Jaime Marquez mexikói gitárművész koncertjét, valamint Fodor Gab­riella és Kovács István Schu- bert-estjét láthatják a nézők. ÉPÍTÉSZÉk BEMUTATÓJA PÉCSETT. A Kós Károly Egyesülés vándorkiállítása nyílott meg tegnap a Széchenyi téren, a Pécsi Galériában. A legnevesebb hazai építészek munkáinak fotóiból összeválogatott tárlat, amelyen pécsi tervezők is szerepelnek, május közepéig látogatható. _________fotó: laufer László Öt venegy pécsi Bolyai-ösztöndíjas A Pécsi Akadémiai Bizottság székházában megalakult a Bolyai Ösztöndíjasok Akadé­miai Klubja. Pécsett jelenleg 51 az ösztöndíjasok száma. A Magyar Tudományos Akadémia kezdeményezésére a művelődési kormányzat 1996-ban bevezette a legjobb egyetemi oktatók-kutatók számára a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat. Ezt követően 1997- ben ugyancsak rendelet született a posztdoktori foglalkoztatás rend­szerének kialakítására és ennek ke­retében Bolyai János Kutatói Ösz­töndíj létesítésére. Az ösztöndíj a 40 év alatti, tehet­séges kutatók anyagi támogatására, a kiemelkedő kutatási-fejlesztési teljesítmény ösztönzésére és elis­merésére létesült. Az ösztöndíjat független, autonóm kuratórium íté- 'li oda nyilvános pályázati rendszer­ben. Az egy-három évi időtartamra elnyerhető ösztöndíjaknak a ki­emelkedő munkára való ösztönzé­sén túl jövedelem-kiegészítő szere­pük is van. A pályázatokat zsűrizik, majd a kuratórium szakértői kollé­giumai döntenek. Az eddigiekben háromszor: 1998-ban, 1999-ben és 2000-ben hirdették meg, majd osz­tották ki a Bolyai-ösztöndíjat. Dr. Sütő Gábor, a PTE Orvoskara I. sz. Belklinikájának adjunktusa, a pécsi klub alakuló gyűlésének a szerve­zője elmondta hogy az országban eddig több mint 700-an részesültek ösztöndíjban. Pécsett pedig jelen­leg 51 a Bolyai-ösztöndíjasok szá­ma. A klubrendszer kialakításával az a cél, hogy minél nagyobb teret kaphasson az interdiszciplinaritás, hiszen hadtörténésztől a nyelvé­szeken át a sebészekig igen széles a skála az ösztöndíjasok körében. A klubrendszer azt is lehetővé teszi, hogy a résztvevők az adott akadé­miai klubkeretek között rendszere­sen találkozhatnak a hazai és a nemzetközi tudomány reprezen­tánsaival. BEBESSI K. A Pécsi Balett a II. Táncfesztiválon Budapesten, a Nemzeti Táncszín­házban lép fel szombaton este a Pécsi Balett a Tánc Világnapja tiszteletére megrendezett II. Tánc­fesztiválon Vágóképek címmel. Három egyfel- vonásost mu­tat be az együt­tes. Az utol­só látomást Keveházi Gá­bor koreogra- fálta Dohnányi Ernő művére, a Táncok Bécs- bőlt, amely ze- készült, Raza nei montázsra Hammadi állította színpadra. Ezt a két produkciót a Carmennel együtt már április elején láthatta a pécsi közönség is. A budapesti fellépés harmadik darabját, a Vágóképeket azonban még nem, ennek a bemutatója az Operaházban volt. A Vágóképek Egerházi Attila munkája, aki azt mondja a darabról, hogy a vágó­képek voltaképpen olyan film­kockákat jelentenek, amelyek a cselekmény fő vonalát hivatottak erősíteni, erős, jelentős pillana­tok, akár bekerülnek a filmbe, akár nem. Ehhez hasonló mo­mentumai lehetnek egy ember életútjának is, erről beszél táncos előadásban a darab, melyet Véne­kéi Marianna táncol. A Pé(csi Balett ebben az évad­ban még három alkalommal lép fel a Pécsi Nemzeti Színházban az egyfelvonásosokkal. cs. l. ________Futnak a képek____________ Az amerikai fodrász A Coen fivérek filmjei belőlem mindig ellentétes érzéseket válta­nak ki: szakmai felkészültségü­ket elismerem, ám hideg profiz­musuk, kiszámított kommuniká­ciós stratégiájuk, amivel érvény­re juttatnak valami burkolt, s többnyire negatív kódú üzenetet, számomra nem rokonszenves, így vagyok Az ember, aki ott se volt (The Man Who Wasn’t There) című filmjükkel is. A han­gulatteremtés, az egységes tónus következetes érvényesítése, a be­fejező szakasz kivételével, szinte kifogástalan. A történet a negyve­nes évek Santa Rosájában játszó­dik. Abban az amerikai kisváros­ban, ahol egykor Hitchcock for­gatta A gyanú árnyékában című filmjét, amelyben egy fiatal lány rádöbben, hogy a rokonszenves nagybácsi egy körözött feleség­gyilkossal azonos. A helyszín azonossága érdekes, s ugyanak­kor szándékosan félrevezető pár­huzamot teremt a két mű között: Joel és Ethan Coen alkotásában is meghal a feleség, és itt is gyilkol a cselekmény mellékszólamában pártfogó nagybácsiként viselke­dő főhős, de mégis minden más­képpen van. Ez a módszer, ami a nézőben olyan várakozást kelt, amire később rácáfol a film, két­ségkívül szellemes és hatásos. Nagyon jól sikerült a környe­zetrajz is. Az ábrázolt kor moz­góképi ízlésének megfelelően fe­kete-fehér képeket látunk, az ak­kori vizuális nyelv eszközeivel életre keltve. A főszereplők hosz- szú hallgatásokkal s szinte rezze­néstelen arccal játszanak, a ka­mera lassú vonulásokkal és szin­te végig a negyvenes évek ameri­kai filmjeire jellemző félközeli képekkel, hűvös, tárgyszerű szekond plánokkal rögzíti a cse­lekményt. Már-már azt monda­nám, hogy stílusbravúrral állunk szemben, csakhogy a leleplező szándékú befejező részben olyan manipulált felvételeket is látunk, amelyek szerintem feleslegesen megtörik a stílus addig makulát­lan egységét. A film egy ügyeskedő kisem­ber, a Santa Rosa-i fodrász törté­netét meséli el. Van benne szél­hámosság, szerelmi háromszög, gyilkosság, öngyilkosság, kivég­zés, baleset, minden, ami az egy­kori „fekete széria” alkotásait to- poszszerűen jellemezte. A Coen fivérek is elutasítják a Hollywood által képviselt-gyártott hivatalos optimizmust, s mintegy az élet­forma fonákját ábrázolják. Ez be­csülendő kritikai attitűd, ám az a tény, hogy csupa szélhámost, zsarolót, csalót léptetnek fel, és még a védőügyvéd számára sem az igazság a fontos, hanem az igazság jól előadható látszata, az egyoldalúság érzését kelti, ami olykor az emberrel mint létező­vel kapcsolatos negatív elfogult­ság szemléletbeli jelenlétének gyanújává válik. A film hőse s egyben narráto­ra, akit Billy Bob Thornton kivá­lóan formál meg, nemcsak erköl­csileg problematikus, elbeszélő­ként is megbízhatatlan: miköz­ben vallomást tesz, gyakran mel­lébeszél, kertel, titkolódzik, félre­vezet. Nem lehet eldönteni, hogy azért ilyen, mert valójában saját magát, önnön történetét sem érti, vagy most már, utólag, tudja azt, amivel az események megtörtén­tekor még nem volt tisztában, te­hát a film címe úgy értelmezhető, hogy nem volt helye a saját törté­netében. Elvileg ott sem volt, amikor a dolgok megestek. De ha most már ott van, az még rosz- szabb. Helyzete bizonytalan. Na­gyobb gond, hogy néha az alko­tók pozícióját, nézőpontját is tisztázatlannak vélem. De ez le­het az én szubjektív problémám. Az ember, aki ott se volt a legjobb rendezés díját kapta Cannes-ban David Lynch új filmjével meg­osztva. Nagy Imre Melyik arc hiteles? (Doris szerepében Frances McDormand) Egy öregember emlékirataiból Komatálat hoztam A hajdani, népfrontos szavazáso­kat, ha lehetett, ellinkeltem, vagy a félszázalék nem-hez tartoztam. Első házasságomban, vasárnap, rendszerint anyósomékhoz utaz­tunk. Az egyik „választás” napján, még hét óra előtt hazaértünk, s mert közel volt a szavazóhelyiség, nőm rávett, menjek vele, legföljebb be­megyek a szavazófülkébe, ami gya­nús dolog ugyanide mégsem lehet megszólni érte. Átmentünk. A vá­lasztási bizottság egyik tagja, lá­nyunk óvodás társának apukája, azt mondja: azt hittem Siklóson vagy­tok, már bedobtam helyettetek. Köszöntük a baráti szívességet. Négy év múlva már nem törtem magam, hogy odafáradjak. Tizen­két éve újra strapálom magam. A választás első fordulója most, fehérvasárnapra esett. Vala­ha e napon, komatálat cipelő kis- komák lépteit lesték a dél-dunán­túli falvakban. Húsvétkor, nyolc­vanöt éves édesanyám mesélte, a harmincas években, Gödreszent- mártonban, ő is vitt komatálat. Úgy emlékszik ugyan, hogy Sándor-napon volt a komálás, tán azért, mert két Sándor lakása kö­zött cipelte a pecsenyékkel, kerek kaláccsal, süteménnyel, piros tojás­sal, pálinkával, borri teli, díszes te­rítővei letakart vesszőkosarat. De ez a szokás a húsvétot követő va­sárnap, vagy néhol az ezt követő hétfőn dívott a Dél-Dunántúlon. Akkortájt, a gazdalegények ko­mának választották egymást, hogy barátságukat végleg megpe­csételjék. Aztán kiszemeltek egy náluk fiatalabb, még nem eladó lányt, s megkérték anhak apját, engedje meg, hogy a lánya koma­tálat vigyen. Mert mindennek megadták a módját. Mindkét háznál nagy tisztelet­tel fogadták a kiskomát. Hellyel kínálták. Ha falatot is, de ennie kellett a pecsenyéből, kalácsból, kortyolni a borból, tudja, nem akármit visz. A család nagy lele­ménnyel pakolta színültig a kosa­rat, hogy minél több finomság el­férjen. „Majd leszakadt a karom, még szerencse, hogy közel laktak egymáshoz” - meséli anyám. Az ünnepi viseletben ékes kis- koma így állított be a házba:- Komatálat hoztam, meg is aranyoztam, szűz hozta szűznek, koma hozta komának. Ha nem tetszik komának, hazaviszem azon az úton, amelyiken hoztam. A nagylányok sem maradtak ki, a barátnők egymást mátkának választották. Mátkájuk anyja, az öregmátka volt. A mátkapár akkor két barátnő jegyességét jelentette, s nem mást. A legszebb, hogy az egymást komává fogadó legények magázni kezdték egymást. Régebben ken­dezni. Az addig tegeződő barátok így adtak tiszteletet, s elsőként te- Wntélyt komájuknak.- Adj Isten, komámuram!- Hozta Isten, komámuram - mondták, s nem mosolyogták, sőt, irigyelték őket pajtásaik. Életre szóló kötés volt a koma- ság. Nem csak keresztszülőt biz­tosítottak leendő gyermekeiknek, de tudták, hogy nagy mezei mun­kában, építkezésben, anyagi baj­ban, háborúban, vészben egy­aránt, családostul segítségére lesznek egymásnak. Volt, aki két héttel előbb kiment a frontra, a komája helyett, hogy az még meg­ülhesse a lakodalmát, s csak az ő transzportjával indult ugyanoda. Édesanyám azt fájlalja, hogy egyik Sándor sem jött meg a má­sodik világháborúból. Bár, Farkas Sándor Magyarországig szökött társaival, de itt a felszabadítók jár­őrei lekaszabolták őket. Dögcédu­lája alapján értesítették a család­ját. Lovas kocsival hozták haza, eltemetni. Nagyjából a komatál-küldés szokását is akkor temették-feled- ték el hazánkban. Új népszokás­ként a komaverés kezdett kialakul­ni. A nép nevében verték a komá­kat. Már nemcsak fehérvasámap. Aztán, mint tudjuk, puhább idők jöttek, s egyszer csak telje­sen váratlanul, mint a mesében: Lássatok csudát! Ránk szakadt a demokrácia! S itt állunk felkészületlenül, egy fia használható népszokás nélkül. Ez különösen érzékelhető volt idén, húsvét előtt és után. Ha magam is politikus lennék, azt mondanám:- Hölgyeim és uraim! Elvtársak és elvtársnők! Latrok és latrinák! Mi­előtt az alpári sárdobálás válna egész évben általános népszokássá, pró­báljuk meg az ellenkezőjét. Ki kelle­ne kényszeríteni, hogy minden vá­lasztás után, a győztes és a vesztes tábor tagjai négy évre komát, mát­kát válasszanak, eddigi ellenfeleik közül. A hasonló erőt, rangot képvi­selők elszívnák a békepipát. Koma­tál-küldés helyett koccintanának egy pohár juhfarkkal vagy fűszeres kadarkával. Közben a vesztes le­mondana előjogáról, hogy a másik országlása idején mindent megtesz azért, hogy tapodtat se mehessen előre az ország. A győztes betartaná ígéreteit, senki sem fúrná meg a hasznos törvénytervezeteket, külföl­dön sem járatnák le a másikat, sőt megvédenék, mint hajdan a falubeli­ek egymást. Lennék a kiskomájuk. De csak tárcaíró vagyok. Álmaim sem fellengzősek. Nem én adok a politikusoknak tanácsot. De az olva­sókat hadd biztassam, ássuk el a csatabárdot. Mindegy, ki kezdte az acsarkodást. Elviselhető életet, sem ígéretekkel, sem sündisznóállással nem teremthetünk. Csak értékek fo­lyamatos létrehozásával.. Ez pedig csak közösen megy. Hiába hiszi ma­gát győztesnek holnap bármelyik oldal. Mindenki vesztes lesz, ha a je­lenlegi indulatokkal akarunk tovább élni, ha a győztes sarcolni akar, s a legyőzött csak a bosszúnak él. Bárhogy lesz, holnapután men­jünk vissza emberszabásúba. Ha nehéz is. Bükkösdi László Torontói színház Pécsett A torontói Tarragon Theatre egyik legsikeresebb produkciója, az /. Claudia magyarországi turnén vesz részt. A Torontóban óriási si­kert aratott darab* amelynek szer­zője és egyben előadója a több fi­gurát is megformáló Kristen Thomson, egy tizenhárom éves lány tinédzserkori problémáiról, kétségeiről és álmairól szól humo­ros és kedves formában. Budapest, Debrecen és Szeged után május 3- án a pécsi Harmadik Színház ad helyet a kanadai produkciónak. id>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents