Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)

2002-04-19 / 106. szám

2002. Április 19., péntek POGÁNY BEMUTATKOZIK 9. OLDAL Azok közé a kistelepülések közé tartozik, amelyeket meg­előz a hírük: és ez nem pusz­tán gyönyörű horgásztavá­nak, a határában lévő repülő­térnek, a meteorológiai állo­másnak, hanem gazdag nép­rajzi adottságainak, takaros faluképének, kulturáltságá­nak is köszönhető.- A város közelsége igen kedvező adottság számunkra - mondja Dragovácz Márk, a település pol­gármestere. - Annak ellenére, hogy helyben nincsenek nagy munkaadók, nem lehet szokvá­nyos értelemben munkanélküli­ségről beszélni, hiszen a közleke­dés az 58-as főút közelsége miatt is nagyon jó, aki akar, talál magá­A LÉLEKSZÁM ALAKULÁSA B 934 1040 698 (583 1970 1990 1996 2002 Pogány, község a zöldövezetben nak munkát. 1994 óta vagyok pol­gármester, és azt tapasztalom, hogy a falu intenzíven fejlődik, az emberek egyre jobb anyagi körül­mények között élnek; és ez annak tulajdonítható, hogy a pogányiak szorgalmasak, soha nem kerülték a munkát. Egy időben született is egy szlogen, miszerint „szegény falu, gazdag portákkal”. Ez azt je­lentette, hogy az egyén jól boldo­gul. Ebbe ma már bele lehet érte­ni az önkormányzatunkat is. A fejlődésről árulkodik a növekvő lélekszám; a településnek 1990- ben 683 lakosa volt, ma már 1040- en vagyunk. Nagyon fontosnak tartottuk, hogy az iskolát vissza­hozzuk - a szülőknek is megtaka­rítás és a gyerekeknek is köny- nyebb, ha itt helyben sétálhatnak el reggelenként az iskolába.- Természetesen azt is hangsú­lyozni szokták, hogy egy oktatási intézmény a falu szellemi bázi­sát jelenti. Ez is rendkívül fontos, de azt is hozzátenném, hogy van egy közösségteremtő funkciója is - az a körülmény, hogy a gyere­kek együtt nevelkednek, egy falu­ban, egy közösségben nőnek fel, a közös gyökerek révén később sem szakádnak el egymástól. Ez még akkor is nagyon fontos, ha csak az alsó tagozatot tudtuk is visszahozni. Az önkormányzat mindazokat, akik tanulnak, szá­mos támogatási formában része­síti. Itt említeném a horvát és a német kisebbségi önkormányza­tot is. Mindkettő nagyon sokat tesz a nemzetiségi népdalok, nép­táncok megőrzéséért, de sajnos ez ma már nem jár az anyanyelv megőrzésével. A vegyes házassá­gokon túl ennek számos más oka is van. Jómagam 1950-es születé­sű vagyok - mi vagyunk tán az utolsó generáció, akik az anya­Dragovácz Márk polgármester nyelvüket még családi örökség­ként hozták magukkal. Minden­esetre van egy idekapcsolódó jó hírünk: tavalyi bemutatkozásunk során még nem számolhattunk be az azóta létrehozott falumúzeu­munkról, amely a soknemzetisé­gű Pogány néprajzi értékeit mu­tatja be.- A település bené­pesült, vonzerejét több mindennek köszönhe­ti. Másfél évtizede van jó minőségű vezetékes ivóvizünk - a kutak vi­ze nitrátos volt. 1997 óta van földgázunk, amit társulás keretében valósítottunk meg. A költség házanként 100 ezer forint volt - ebből a lakóknak 80 ezret kel­lett fizetni, a fennmara­dó 20 ezret az önkor­mányzat adta hozzá. Minden telekre beáll­tunk a csatlakozó csonkkal, megelőlegez­ve azok számára is a pénzt, akik akkor nem tudtak fizetni. A lakos- Az új, 1991 Ságot terhelő 80 ezer fo­rinton azóta sem emeltünk. A kö­vetkező nagyberuházás a szenny­vízcsatorna megépítése a Pécstől délre eső tíz falu társulásával. Most a közösen beadott pályázat kedvező elbírálásában remény­kedünk. A belterületi útjaink meglehetősen rosszak, de sokmil­liós kiadással járó felújításukat ér­telmetlen lenne megkezdeni a kö­zelgő szennyvíz-beruházás előtt. Utána viszont teljes szélességben aszfaltborítást kapnak majd. A járdák felújításánál is ezért rakjuk le a viacolort egyelőre szárazon, •ben épült katolikus templom hogy bármikor felszedhető le­gyen. A közelmúlt időszak ered­ménye a lámpatestek felújítása is - 2001-ben kaptak energiatakaré­kos égőket - sőt, a falu több pont­ján új lámpákat helyeztünk el. Szinte városiasak a fények Po- gányban, és azt hiszem, kevés te­lepülés lehet büszke olyan új iro­daépületre, templomra, mint ami­lyen a miénk. Az irodaépületben a polgármesteri hivatal, valamint a posta, és a kezelésében lévő teleház működik. A FALU TÖRTÉNELME A többnemzeti­ségű település neve a pogány főnevünkkel azonos, az el­ső írott forrás 1181-ből Pagan alakot használ, de szerepel Bogan, Pugan Pogan változa­tokban is. A XIV. században már plébániája van, de a tö­rök hódoltság alatt elnéptele­nedik, XVII. század végén szerbek lakják, majd a követ­kező századtól horvátok né­pesítik be. A magyarok és né­metek letelepedése a XIX. század közepén indul meg, 1930-ban 56 magyar, 333 német és 540 horvát lakosa van. A döntően katolikus la­kosság számára, melynek ad­dig csak kápolnája volt, 1991- ben emelnek templomot. Óvodát és alsótagozatos isko­lát fenntartó, jó szántóföldi adottságokkal és bortermelő hagyományokkal rendelkező község, amely Pécs közelsé­ge miatt is jelentős fejlődés­nek indult az utóbbi években. Megfelelő az infrastruktúrája, a falu fejlődéséről a helyi szolgáltatói szféra megerősö­dése is tanúskodik. Pogány szerepe kulcsfontosságúvá nőhet a repülőtér újbóli meg­nyitásával. Óvoda, iskola: majdnem unikum Az alsó tagozattól az egyetemig minden korcsoport tanulmá- korló, közös, nagy tánccsoport is nyi támogatásban részesül, amellett tánccsoport, kórus fém- van. A civil szerveződés példái- jelzi Pogány kulturális életének elevenségét. ként itt kell említéni a Polgári tát is támoga­tásban részesít. A hagyo­mányőrzést szolgálja a falu­napokon, a kör­nyékbeli tele­püléseken és a soproni német nemzetiségi fesztiválokon fellépő német kórus, és az ugyancsak or­szágjáró horvát „Menyecske kórus”. A hagyo­mányőrző Várépítés az óvoda udvarán A város vonzásában Az oktatási eszközökben példá­san felszerelt iskolába 25 alsó­tagozatos jár, de azt szeretnék, ha többen vennék igénybe a helyi in­tézményt. Négy pedagógus tanít­ja a kisdiákokat, ami azt jelenti, hogy minden egyes gyerekkel kü- lön-külön, egyéni adottságai sze­rint is foglalkozhatnak. Itt kap he­lyet a községi könyvtár, amely hetente egy alkalommal a lakos­ság számára is kinyit. Az óvodai létszám is növekszik. Az alsó tagozattól az egyetemig minden korcsoport részesül valamilyen támogatásban. A legáltalánosabb a tankönyvtámogatás, de állják a nyelvvizsgadíjat is. Hozzájárul­nak a Bursa Hungarica pályázat­hoz, és az önkormányzat két ki­magasló tehetséget - a főváros­ban balettet tanuló általános isko­lás diákot, és egy közel-keleti ta­nulmányokat folytató egyetemis­együttesek munkáját döntően a nemzetiségi önkormányzatok szervezik. A faluban egy magyar, német és horvát táncokat egyaránt gya­Kört, amelynek Tamóczi Lajos a vezetője, és egy baráti szervező­dést, az Unicum Kört is. A község vezetői A község polgármestere Drago- vácz Márk (meteorológus). Alpol­gármester: Birkenstock János (vil­lanyszerelő). A képviselő-testület tagjai: Ács Gyula, Dragovácz Ág­nes, Jakab Béla, Bánfai Mihály, Kövecses Mari, Meng Péter. Po­gány körjegyzőségi székhelyköz­ség, amelyhez Kökény tartozik. Körjegyző dr. Görcsös Judit. A Horvát Kisebbségi Önkormányzat elnöke Dragovácz Ágnes. Testületi tagok: Sztanics János, Székelyiné Orovicza Erzsébet. A Német Ki­sebbségi Önkormányzat elnöke Birkenstock János. Testületi tagok: Jakab Lászlóné, Tencz János. A iskola igazgatója Juhászáé Koltai Zsuzsanna. Óvodavezető Sarbakné Lendvai Etel ■ Az oldal a pogányi önkormányzat és a Baranya Megyei Közgyűlés támogatásával készült. Oldalszerkesztő: Bóka Róbert Pogány szolgáltatásait tekint­ve is a nyitott, dinamikusan fejlődő települések egyike. A többséget Pécshez köti a munkája. A polgárosodó, elegáns házakat sorakoztató településen a mun­kanélküliség elenyésző. A me­zőgazdaság privatizációját kö­vetően három család művel csak földet vállalkozóként, a többség a Reménypusztai Rt.- nek adta bérbe a tulajdonában lévő kisebb-nagyobb parcellá­kat. A baromfi és itt-ott egy-két sertés jelzi az állattartás múló hagyományát, viszont a minő­ségi szőlőtermesztés, a kitűnő pogányi borok kínálata egyre erősödik. Hat éve tartanak borverse­nyeket - mindezt még akkor is fontos említeni, ha ez a pincejá­ró foglalatosság korántsem üz­leti célú, hanem a kulturált bor- ivást és a kiránduló turizmust szolgálja. A szolgáltatásokban sincs hi­ány, a falubeliek helyi szakem­berekhez fordulhatnak, hiszen asztalos, villanyszerelő, kőmű­ves, esztergályos, autószerelő, fodrász - és sorolhatnánk a szakmák hosszú sorát - egy­aránt lakik a településen. Más kérdés, hogy a sikeres iparos vállalkozók egy jórészét az üz­lete, a piaca Pécs városához kö­ti. Nem lenne a kép teljes az Új­telepet és az „öreg” Pogányt el­látó két-három vegyesbolt és a vendéglők - Kaiser, Nyárfás, Tóbiás és egy negyedik - nél­kül. Bár ami a kocsmákat, ven­déglőket illeti, az esti órák kivé­telével meglehetősen üresek; főként, mert a pogányiak nap­közben dolgoznak - jobbára Pé­csett. Az élelmiszerboltok in­kább a napi szükséglet kielégí­tését segítik, hiszen a pogányi­ak döntő többsége a nagybevá­sárlásait a város nagyáruházai­ban intézi. Házak, lovak elnyugvó tótükörben A tó tükre moccanatlan, mintha a tavasszal együtt nehezen éb­redne. Szelíden kanyargó utcácskák - Kossuth, Rákóczi és a falu déli határából idáig futó hosszú Petőfi utca - ereszkednek le ide a dombokról régi, patinás és élénk színű, új házaikkal. De sem a házak, sem a falu felé te­kintő feszület nem láthatja magát a csendes víztükörben. Elébb egy zöld üget - padok, játszótér, sza­badtéri színpad, eredeti szépségé­ben helyreállított gémeskút - az új millenniumi park vezeti a szemet a partig, ahol a vízfelület hatalmas ezüsttábláját az öreg fűzfák sorfala is csillogó tükördarabokra töri. A fák oltalmában cókmókjaikkal baj­lódó, állásaikat kiépítő horgászo­kat látni most is. Lejjebb, ahol sze­líd kanyart vesz a part és dombos­sá magasodik, kis halászbódé áll­dogál, de már tavaszi a nyüzsgés körülötte. A mólók oldalát szögle­tes orrú ladikok kocogtatják, gaz­dájukra várva. A még 1972-ben lét­rehozott 12,5 hektáros horgásztó A tavaszi tópart azóta legendává vált. A gondos haltelepítésről a horgászok növek­vő érdeklődése és országos rekord­fogások - süllők, csukák, pontyok - tanúskodnak. A privatizáció so­rán a pogányiak ugyanis időben ébredtek, a tavat a Reménypusztai Termelőszövetkezettől a helyi Ta­vasz Horgász Egyesület tagjai és az önkormányzat közösen vásárolták meg, hogy valóban a helyieké ma­radjon. Ha a Petőfi utca felé vesszük az utunk, egy-egy műemléki szépsé­gű, szépen tatarozott házra bukka­nunk, a Rákóczi és a Kossuth talál­kozásánál pedig egy V-betű alak­ban kiszélesülő kis térre, amely a hangulatán túl nem is lenne külö­nösképp érdekes. De egy hatalmas hárs alól kemence hasa fehérük elő, melyet nemrégiben mentettek meg, építettek újjá az önkormány­zat támogatásával, sőt már jó ideje minden augusztus 20-án itt gyűl­nek össze az emberek, itt sütik az új, ünnepi kenyeret, amit az első alkalmakkor megszentelt az idő­sebb asszonyok könnye is. Aki először jár Pogányban, an­nak feltűnik egy-egy karám, egy­egy legelésző ló is: egyre töb­ben tartanak lovat kedvtelés­ből, a nemes ál­lat iránti szere- tetből. A láto­gató mindjárt bérlovaglást gyanít a hátte­rében, de érde­kes módon Po­gányban a klasszikus érte­lemben vett fa­lusi turizmus hagyománya nem alakult ki: ugyanis jellegzetesen alkalmi ki­rándulóhely, erre is rendezkedett be. Egy-két napra, általában a hét­végén keresik föl a városlakók, mindenekelőtt a pécsiek. A városközelség kézzelfogható előny a lakók, a községi önkor­mányzat számára anyagilag is, hisz a repülőtér melletti étterem, a légimentők, a meteorológiai állo­más egyaránt bérletet fizet a terüle­tért, ami évi 8 milliós bevételt je­lent. A nagyon szép, gondozott te­Schuller Ádám esztergályos, aki két éve települt le a faluban, kedvenc tárgyai között lepülés jelentősége a repülőtér vár­ható megnyitásával csak tovább növekszik majd. A telekárak azon­ban máris „zöldövezetiek”, püla- natnyilag már csak egyetlen eladó önkormányzati telkük van a ké­szülő rendezési terv előtt. A mint­egy 300 négyszögöles közműves terület 920 ezer forint, de megvá­sárlására az jogosult, aki már öt éve állandó lakos. Akad magántu­lajdonú is, de a telekárak itt 1,5 milliónál kezdődnek. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents