Új Dunántúli Napló, 2002. április (13. évfolyam, 89-117. szám)

2002-04-19 / 106. szám

I 2002. ÁPRILIS 19., PÉNTEK RIPORT 7. OLDAL KULTURA­Nyerjen Nokia 331D-est DOMINO­csomagban! Dunántúli Napló A tegnapi helyes megfejtések: 1: C, 2: B, 3: B Ottlik Géza Iskola a határon című regé­nyében kicsoda Schulze?? A egy tiszthelyettes egy növendék egy ló Hol volt a téli olimpia 1976-ban? A Innsbruckban B Salt Lake Cityben C Szarajevóban 3 Ki volt Ponczius Pilátus? c*] m Júdea helytartója római császár /C/ zsidó főpap Ha tudja a helyes válaszokat, ma 11 és 14 vagy 16 és 19 éra kö­zött hívja a [72] 505-064-es számot, adja meg regisztrációs szá­mát és diktálja be a helyes válaszhoz tartozó betűket. Ha még nem regisztrált, akkor is telefonálhat, neve, elme és telefonszá­ma megadása után regisztrációs számot kap és játszhat! A napi megfejtés akkor telitalálatos, ha mindhárom kérdésre tudta a választ Egy forduló 10 játék­napig tart: hétfőtől a következő hét csütörtökéig. Minden második pénteken sorsolunk, minden má­sodik szombaton közöljük a nyertes nevét A sorsoláson az is részt vesz, akinek a tíz napból csak egyszer volt telitalálata és az is, akinek tízszer. Akinek több telitalálata van, annak a neve annyiszor kerül a képzeletbeli kalapba, ahány tökéletes megfejtése volt Egyetem és társadalom, regionális együttműködés Hat ország 16 egyeteme mint­egy 70 képviselőjének részvé­telével négynapos tudomá­nyos konferencia kezdődik vasárnap este Pécsett. „Minden egyetem olyan, amilyent a társadalmi környezete kitermelt, ki­érdemelt, és persze viszont” - mon­dotta az Egyetem és társadalom - a regbnális együttműködés aktuális problémái című konferenciáról szó­ló sajtótájékoztatón dr. Tóth József, a PTE rektora, aki egy személyben tölti be az Alpok-Adria Rektori Kon­ferencia és a Dunai Rektori Konfe­rencia soros elnöki tisztét. Ehhez kapcsolódóan rámutatott: az egye­tem része egy világhálónak, azon belül nemzetközi regionális hálóza­toknak, és ezek révén hatalmas tu­dást tud összegyűjteni és szolgáltat­ni társadalmi közege számára. A konferencia szervezői a ta­nácskozás legfontosabb céljaiként tűzték ki egy olyan regionális együttműködés tudományos meg­alapozását, amelyben az Álpok-Ad- ria térség egyetemei aktív részvétele hozzájárul a társadalmi, gazdasági, kulturális innovációs folyamatok erősítéséhez, az egyetemek és kör­nyezetük kapcsolatának fejlesztésé­hez - hangoztatta dr. Kottái Dénes rektorhelyettes, illetve Kozma Lász­ló professzor, a konferencia igazga­tója. A társszervezők részről dr. Kékes Ferenc, a Baranya Megyei Közgyű­lés elnöke arról szólt, hogy az egye­tem, valamint Baranya megye és Pécs Önkormányzata összefogva, egymásra tekintettel fejlesztik nem­zetközi kapcsolataikat, és igyekez­nek meghatározó szerephez jutni az Alpok-Adria Munkaközösség­ben, illetve az öt ország szomszé­dos területeinek összefogásából for­málódó új eurorégióban. Dr. Toller László, Pécs polgár- mestere azt hangsúlyozta, hogy egymásra talált a nyitott város- és megyepolitika a nyitott egyetem tö­rekvésével. Miközben Pécs igyek­szik méltó szerephez jutni a globali­tás folyamatában, egyúttal olyan vá­ros, amelyben példamutatóan együtt él sokféle autonómia. Az el­lentétes folyamatok együttes érvé­nyesülése, kezelése olyan problé­makör, amely egész Európát érinti. ______________________________________D. I. KÖ ZÉPISKOLÁS FOTÓSOK. Már 35. alkalommal rendezik meg Pécsett az Országos Középiskolás Fotókiállítást. A kertvárosi 508-as Szakképző Iskola aulájában május elejéig látható tárlatra 160 diák nevezett, közel hétszáz beküldött fényképpel. A pécsi pályázók közül a legsikeresebb Keresztes-Nagy József volt (képünkön Csepp című alkotása), akit Ill.díjjal jutalmazott a szakmai zsűri. ■ Misi bácsi és tanítványai Bosnyák Mihály szakkörének idei ötödik nagy kiállítása nyílt meg a városban. Azt mindenki tudja róla, hogy csak tehetségesekkel foglal­kozik. Ám ennél Misi bácsi többet követel, igaz, szakköre is többet nyújt puszta tehet­séggondozásnál. A mohácsi mozi teljes emeletét el­foglalja Bosnyák Mihály tanítvá­nyainak a napokban nyílt tárlata. A kiállító szakkörösök életkora öttől a huszonévesig terjed. A határozott szín- és merész térkezelésen kívül mindegyik munkára jellemző a rendkívüli igényesség és az alkotó korát meghazudtoló minőség.- Néhány éve kezdtem el óvodá­sokkal is foglalkozni - mondta Bos­nyák Mihály. - A kicsi és nagy fo­galma nálam nem életkortól, kizá­rólag az önkifejezés szintjétől függ. Misi bácsi szakköreire nyolcva- nan járnak, a legfiatalabb ötéves, de van köztük főiskolán végzett rajztanár is. Bekerülni óriási meg­tiszteltetés, így nagyon nehéz: akár fél évig is eltarthat a „felvételi”.- A tehetség önmagában kevés, rajzolni tudókból van a legtöbb - vallja Bosnyák Mihály. - Kell még bőséges érzelmi és szellemi plusz, jó motiváció és ösztönző család. Az lehet és maradhat szakkörös, aki mondani is tud valamit rajzaival. A mester rengeteget költ a minő­ségi eszközökre, de állandó belső igényességet vár el a gyerekektől. A csupa szív emberről kevesen tud­ják, hogy a szakkört befogadó Brodarics Téri Iskola talán legszigo­rúbb tanára. A különböző szakkö­rök is szigorú hierarchia szerint épülnek fel. A szakkör maga amúgy ^ nem állandó pontja is: van több olyan főiskolás, aki óvodás kora óta szakkörös. Ahogy nő a szakkörösök száma, a korábban nemzetközi sikereket is halmozó neves grafikus mind keve­sebbet alkot. Ezt nem lemondás-, nak, hanem cserének tartja, ami­nek ő a nyertese. Váltig állítja, hogy merő önzésből vezeti a szakkört, egyszerűen azért, mert neki jó. Más kérdés, hogy munkásságá­ból nyolcvanan egész életükben profitálhatnak. ___________ilb. Pe zsgő élet primadonnacipőben A Pécsi Nemzeti Színházban az ötvenes­hatvanas évek ünnepelt primadonnája Takács Margit volt, aki idén dupla jubileumot ült, 80 éves lett, és 50 éve lépett először pécsi színpadra. A színésznőt ebből az alkalomból a jövő csillagai, a Valahol Európában gyermek- szereplői köszöntötték fel.- Más volt az a világ! - emlékezik a művésznő a fénykorra. - Persze ez már nem az az időszak, amikor a lovakat kifogták a férfiak a hintóból, és maguk húzták a kocsit. De a virágeső, a csokrok özöne nem maradt el egy-egy premier után, és gyakran pezsgőztek a cipőmből is.- Ilyen felhőtlen volt egykor a színészi pálya?- 1939-ben szereztem meg a színművészeti diplomáját, és növendékként a budapesti Nemzeti Színházhoz kerültem. Itt, valamint az Operettszínházban játszottam a II. vüágháború idején, szóval nem volt könnyű a kezdet. Akkoriban ugyan nem volt nehéz szerződést kapni, de lehetetlen volt megélni a színészi pénzből. Még a ruhát is nekünk kellett állni, Takács Margit 1922-ben született Budapesten. Az Országos Színészegyesületi Iskolán 1939-ben szerzett diplomát. Budapesten a Pódium Kabaréban vált ismert­té, ahol Neményi Lilivel és Mihályi Ernővel játszott együtt. Férjével, Szalma Lajossal 1952-ben szerződtek Pécsre. 1965-ben Érdemes művész lett. Takács Margit 2000-ben fejezte be az aktív színpadi szereplést. amiben felléptünk. Nem csoda, hogy férjemmel, Szalma Lajos komikussal 1949-ben Pécsre szerződtünk.- Ide rögtön primadonnának szerződtették?- Énekelni, zongorázni is tanultam, így ter­mészetes volt, hogy nem csak prózában, hanem a zenés műfajban is próbálkozzam. Énekes­színésznő, ez volt a pontos titulusom. Ha pedig válogatni kellene a sikeres szerepek között, akkor elsőre Gorkij-, Brecht-, Miller-darabok jut­nak az eszembe, az énekes produkciók közül pedig a Bohémélet és a Denevér, no és a Csárdáskirálynő.- Hogy él a nyugdíjas színésznő?- Minden érdekel, ami a színpaddal kapcso­latos, de már elmúlt felettem az idő, nemigen járok el itthonról. Két éve ugyan még játszottam a Hegedűs a háztetőnben, de úgy éreztem, hogy fárasztó már a felkészülés, a próbák. Itthon főként komolyzenét hallgatok, s bár belőlem egykor operaénekesnőt akartak csinálni, a szim­fonikus zenéért jobban rajongok.- Sokat változott a színház az elmúlt hatvan évben?- Amit visszahoznék a kezdeti időkből, az a társaság hangulata, a közösségi élet. Amikor mi ide kerültünk, akkor még előadás után együtt maradt a csapat, szinte együtt éltünk, mindenki barátja volt a másik­nak. Ma pedig fellépés után a színészek szaladnak a dolguk után, nemigen törődnek egymással.- Láthatjuk még a színpadon? Takáts Margit Tomanek Nándorral 1959-ben a Szókimondó asszonyság című darabban fotó: archív- Már nem tudnának olyan szerepet kínálni, amiért újra színpadra állnék, és ezt megmond­tam Balikó Tamásnak is. Élfáradtam, és ezt nekem is, másoknak is tudomásul kell venni. Összegezve a színészi pályám, nem csináltam óriási karriert, de inkább vállaltam a vidéki életet, mert így harmonikus családot alkothat­tunk a férjemmel. Ami pedig a színházat illeti, az nem sokat változott belülről, a darabok ugyan­úgy építkeznek. A szereplőktől megkövetelik, hogy táncolni, énekelni is tudjanak, a ren­dezőknek most is megvannak a maguk rigolyái, szóval a színfalak mögötti világ ugyanaz maradt. Csak a díszletet, és a szereplőket cserélik folya­matosan. MÉSZÁROS B. ENDRE Ének a csodaszarvasról - Pécsett Két Kossuth-díjas művész, Jankovics Marcell és Szörényi Levente segített a pécsi Belvárosi Általános Iskola pedagógu­sainak abban, hogy az iskolai munkában a tanítási-tanulási folyamatok igazi élményekben se szűkölködjenek. A gyerekek megnézték az Ének a csodaszarvasról című filmet, aztán kötetlen beszélgetésen találkoztak az alkotókkal. Várakozásteli a gyereksokadalom hangulata az Uránia Moziban. Csak­nem peng a levegő, mint eleink íján a nyű elröppenése után a húr. Lát­szik a gyerekeken, szeretik a mozit, a mesét, a kalandos forgatagot. Azért ez mégsem tévé. Az Ének a csodaszarvasról című filmet vetítik - az alkotók személyes ajánlásával. A magyarság eredetét, ősi monda- és hitvilágát újszerűén értelmező pro­dukcióról a kritikusok, kommentá­torok már mindent megírtak. A film­be beépültek a magyarságkutatás, eredetkutatás - részben az amatőriz­mus keretei között zajló - újabb eredményei, elméletei, szimbólum­világa is. *A csodaszarvas-monda a kezdetektől átfogja mindezt. Sőt, ahogyan a művelődéstörténészként, szimbólumkutatóként ugyancsak is­mert Jankovics Marcell írja, a film egyfajta másaként említett képes­könyve bevezetőjében: a történet Jankovics Marcell időről időre felröppen a csillagokba, hogy az égen szereplők, elsősorban is a csodaszarvas, mint csillagképek jelennek meg. Mindez a mesék vég­telenjévé alakítja a gondolatok moz­gásterét olyan ismert csillagképek­hez kötődve, mint a Tejút, az Orion, Ikrek, Bika, Fiastyúk és mások. Szörényi Levente már a moziban elénekel, eldúdol a gyerekeknek né­hány ismert slágeréből, zenés szín­padi művéből származó motívu­mot, mondván, ezek mind megta­lálhatók a film zenéjében, ami még­is önálló és új. Dr. Kapusiné Szigethi Emese, az iskola magyar szakos tanára, a ren­dezvény szervezője nem először drukkol már végig egy ilyen napot. Számos színvonalas iskolai ese­mény megszervezése van mögötte, amelyek hatása, híre jóval túlterjedt az intézmény falain. - Az iskola ér­tékközvetítő szerepe ma rendkívül fontos - mondja. - Korábbi, ilyen jel­legű programjainkra is utalva azt tartom a pedagógus elsődleges fel­adatának, hogy élményszerűen ta­nítson. Úgy gondolom, a mai nap él­ményanyagából hosszú időn át me­ríthet a pedagógus és a gyerek egy­aránt. A közvetlen légkörű bevezetés­hez hasonlóan oldott beszélgetés követi délután az iskolában a vetí­tést. Mindenkinek tetszett a mozi­zás, a film. Vonzó, hogy sok benne a számítógépes elem is. A gyerekek értik ezt. Rá is kérdeznek. Szörényi Levente elmondja, hogy három tü­lökkel belefújt a hangmintavevőbe, aztán ezt a három hangot kiosztot­ták a klaviatúrára. És a fúvós tülök­zenéből billentyűs lett. Ott van a ko­boz is. Ez a regösök ősi, ázsiai ere­detű hangszere. Szintén számító­gépre került. A filmrendező el­mondta, hogy az Ének a csodaszar­vasról több mint 30 százalékát szá­mítógép „csinálta”. Azonban, mint mindenki tudja, ez is emberi mun­ka: a rajzolás, festés végig jelen van a filmben. A tematikát illető kérdé­sekre az a válasz a gyerekeknek, hogy itt, most a magyarság legősibb hagyománya elevenedik meg. Azért kellett üyen filmet csinálni, mond­ták az alkotók, hogy megismerhes­sétek saját múltatokat. Mert, aki nem ismeri a múltját, olyan mint az árvagyerek. Ez a mi családunk! Kérdésünkre, honnan ered a szerzőknek a filmben is erőteljesen kidomborodó nemzeti történelmi érdeklődése, Jankovics Marcell el­mondta: „Szüleim Erdélyből és a Felvidékről származnak. A szülői házban ismerkedtem meg ezzel a monda- és mesevilággal. A csoda- szarvassal már négyéves korom óta kapcsolatban vagyok.” Szöré­nyi Levente rocksztár, zeneszerző, zenei múltúnk őstörténetének ku­tatója: „Édesapám sok évet töltött a Budai Várban, az MTA régészeti csoportjánál. Otthon nagyon sokat beszélt erről. „Ezt a lovat” ő adta Mikor lehet kifizetődő? Az Ének a csodaszarvasról című film a Millenniumi Kormányprogram keretében készült. Több mint százan dolgoztak rajta, összköltsége egymillió dollár (mintegy 270 millió forint) volt. Ez ugyan csak századrésze egy hasonló időtartamú, hasonló amerikai produkciónak, megtérülése nemcsak az alkotóknak volna fontos. Ez a tapasztalatok szerint a videokazettán való megvásárlási lehetőséggel együtt következhet be, ami pedig magas nézőszámhoz kötött. Mostanig mintegy 40 ezren tekintették meg a filmet. Szörényi Levente alám. Érdeklődésem aztán az Ist­ván, a király születése időszakában alaposan fölerősödött. Ilyen témájú színpadi művem indokolja és indu­kálja is egyben a történelmi érdek­lődés, érdekeltség szüntelen jelen­létét.” A szép lassan estébe hajló beszél­getés halkuló mondatai között egy­szer csak virágok, virágcsokrok bukkannak fel, de a találkozóra mégsem kerül oda a „Vége” felirat. Az élmény a tanárnő várakozása szerint sem ér véget. Él tovább. BEBESSi KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents