Új Dunántúli Napló, 2002. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

2002-03-31 / 88. szám

2002. MÁRCIUS 31. RIPORT Miután a Vasárnap Reggel kicsit felületesnek és hézagosnak találta a most megjelent Várszegi-köny­vet, megpróbáltuk felidézni Mr. Fotex pályakezdő éveit. Várszegi Gábor afféle amerikai karriert futott be Magyarországon, ötmillió forinttal kezdte, mostanság 300- 400 millió dollárosra becsülik a vagyonát. Persze jóval több is lehet. Hét éve a Financial Times a leggazdagabb kelet-európainak nevezte. Lehet, hogy ez még ma is igaz, persze, ha az oroszokat nem számítjuk. ■ A Fotex nevét minden ma­gyar ismeri, Várszegi. Gábor­ról már csak azok hallottak, akiket jobban érdekel a cég­óriás. A hatvanas évek köze­pén Várszegi Gábor megala­pította a Gemini együttest, s tucatszor végigturnézták az országot, sőt több klubjuk is működött. Akkoriban a zenekarok­nak maguknak kellett boldo­gulni, ha nem volt legalább egy zenész, aki nemcsak a gitárhúrokat tépte, hanem némi üzleti érzékkel is bírt, akkor hamar véget ért a dal. A Geminiben tíz évig Vársze­gi vitte az üzleti ügyeket. Volt alkalma többször kijárni A, pénzügyi és menedzser­iskolákat, hiszen az ORI-ban éppúgy okosnak kellett len­nie, mint a vidéki művelődé­si házakban. Egy hajdani zenésztárs szerint Várszegi sosem fért volna be az Ifjúsági Magazin szupergroupjába: „néha az­zal ugrattuk, hogy be sem dugja a zsinórt, hiszen a bu­li már megvan”. Húszéve­sen már nyugati kocsija volt. Egy öreg VW, ami a hatva­nas években nagy szám volt a magyar utcákon. A Gemini tíz év után ju­tott el odáig, hogy nagyleme­ze (LP) legyen, ami akkori­ban a paradicsom kapuját je­lentette egy popegyüttesnek. Ám alighogy elkészült az al­bum, Várszegi összekülön­bözött a többiekkel. Vikidál Gyulát, az akkor még isme­retlen énekest akarta behoz­ni a csapatba, de a többiek nem értettek vele egyet. Va­lami igaza azért lehetett Vár­szeginek, mert a Gemini ha­marosan feloszlott. Várszegi saját bevallása szerint a Geminiből való tá­vozása óta számítja magát üzletembernek, hiszen azóta nem is foglalkozik mással. Igaz, mielőtt kiment Ameri­kába, még megírta a két leg­sikeresebb Ómega-album szövegeit (Csillagok útján, Gammapolis), de már azt is üzletnek tekintette, s nagyon is jól megfizették. Ám ez sem tartotta vissza attól, hogy világgá menjen. Az akkori zenészpletykák szerint azért vándorolt ki ’80-ban, mert már nem volt A Fotex Rt. április 29-re hívta össze éves rendes köz­gyűlését, ahol módosítja a társaság alapszabályát. A tevékenységi körök közé ugyanis a tervek szerint j felveszik a szállodai szolgáltatást, az ingatlanüzemel­tetést, bérbeadást, s a cég rádió- televízióműsor-szol­I gáltatás jellegű tevékenységgel is foglalkozni kíván. Az igazgatóság javaslata szerint a Fotex - ahogy az elmúlt négy évben - idén sem fizetne osztalékot. miért törnie magát, hiszen mindene volt. Jachtról me­séltek, ami valahol Nyugat- Európában horgonyoz... Eb­ben annyi igazság feltétlenül volt, hogy imád hajózni, és még '77-ben vett egy Balaton 24-est, ami a szakemberek szerint közepes túravitorlás. Több magyar zenész útra kelt a hetvenes-nyolcvanas évek fordulója táján. Bartha Tamás, Laux József, majd Ráduly Mihály. Ám Ameri­kában túl sok jó zenész vár beugrásra a színpad mögött. Várszegi nem akart többé muzsikáim. Beérte annyival, hogy miközben gyakran ha- zarándult, ’82-ben hazahoz­ta a Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalatnak a kiváló ma­gyar származású gitáros, Szabó Gábor utolsó lemezét. Amerikában gyakran ta­lálkozott Bartha Tamással. Síelni és úszni jártak, s Bartha csábította a papíripari bizniszbe, de ez az üzletág nem érdekelte. Manapság biztosan több fantáziát látna a papír-kiskereskedelemben. Valószínűleg nem is nagyon bízott a hajdani szólógitá­ros üzleti képességeiben. Barthát aztán lelőtték, állító­lag a papírmaffia háta mö­gött akart üzletet kötni. Vár­szegi szerint egy nő miatt eresztettek bele több golyót. Mielőtt hazatért, Vársze­gi ajánlatot tett Bodnár Györgynek, hogy alapítsa­nak együtt egy gyorsfotó-ki- dolgozó labort Budapesten. Bodnár nemet mondott, nem hitt abban, hogy ez jó üzlet. „Várszegi bebizonyí­totta, hogy nála a másolás csak a kezdet, neki saját öt­letei is vannak” - nyilatkozta évekkel ezelőtt Bodnár. Egyébként a Fotex vezéré­nek sosem volt üzlettársa, saját bevallása szerint nem volt rászorulva. Jobban sze­reti egyedül intézni a dol­gait. Amikor ’84-ben haza­tért, akkor is egyedül tal­palt, hogy megalapítsa a ké­sőbbi első amerikai-magyar fotószolgáltatási kft.-t. (Ér­dekes, hogy egyszer ’93-ban azt mondta, hamarosan fél­reáll, és egy profi menedzs­ment vezeti majd a Fotexet, s ő csak a cégépítéssel és a külföldi terjeszkedéssel fog­lalkozik majd. Ám ez nem történt meg, több vezető menedzsere azóta más cé­geket vezet, legutóbb Csépi Lajossal szakítottak. Töb­ben visszautasították, míg végül a Skála-Coop, a Fényszöv és az American Writing Supply Corp. társa­ként 11 millió forintos alap­tőkével tető alá hozta a vál­lalkozást. Várszegi 5 millió forinttal szállt be. Várszegi pályafutása az­óta többé-kevésbé ismert, még ha ő maga csak ritkán mutatkozik, nyilatkozni pe­dig egyáltalán nem hajlan­dó. Igaz, egyszer kivételt tett, akkor is nagyon meg­bánta. Hét éve fogadta Nicholas Dentont, a Finan­cial Times budapesti tudó­sítáját, mert a Fotex-házban bérlő CS First Boston veze­tői megkérték rá. Nicholas Denton viszont azt írta, hogy Várszegi a maga 100 millió dollárjával Kelet- Európa leggazdagabb em­bere, helikopterével gyak­ran leszáll a Fotex Plaza te­tején, mellesleg fél az orosz maffiától, valamint a nacio­nalizmustól. A dologban csak annyi hibázott, hogy Denton keverte Várzsegi szavait azzal, amit a Chica­go étteremben vagy máshol magyar ismerőseitől hallott. Helikopter ugyanis sosem szállt le a Fotex Plaza tete­jén, talán nem is kapna rá engedélyt, és Várszegi so­sem félt az orosz maffiától, mint ahogy saját bevallása szerint testőre sem volt soha, és nem is lesz. Dalia László Fantom vagy üzletember? Palotás János ugyan nincs említ­ve a könyvben, ám mint hasonlóan si­keres vállalkozó­nak, van vélemé­nye a Várszegi­jelenségről.- Nem isme­rem közelről Vár­szegi Gábort, és arról sincs infor­mációm, hogy mi­lyen körülmények között építette fel azt a vállalkozást, amit jelenleg irányít. De egy valamit világosan látok: hogy az átvett va­gyont nagyon magas szinten kezeli. Sokkal jobb gazdája a megszerzett javaknak, mint az állam. Annak idején voltak a spontán privati­zációnak érdekes momentumai, amelyeken elgondolkodhatott az ember. Ekkor sokan meg is gazdagodtak, ám a többség számára ez az állapot rövid életűnek bizonyult. Vársze­gi esetében ez nem így történt. Amíg az állam volt a tulajdonosa a mostani vállalkozásai­nak, ezek le voltak rongyolódva. Ő munka­helyeket teremt, gyönyörű üzleteket nyit, egy­szóval nagyon érti a dolgát. Én ezt látom, s ez számomra mindennél beszédesebb. Fülöp Ferenc (képünkön Várszegi Gáborral), az MTK klubigazgatója sze­rint ha annak idején Várszegi nem veszi át az egyesületet, ma már múlt idő­ben beszélhetnénk a Magyar Testgya­korlók Köréről.- Az egész ma­gyarfoci nyeresége, hogy Várszegi Gábor az MTK mögé állt - jelen­tette ki. - Mára ez a csapat a magyar élmezőny egyik legbiztosabb hátterével működő gárdája. Ugyanúgy nyúlt az MTK-hoz is, mint a Fotexhez: hideg fejjel fejleszti, gyarapítja. Különösen az utánpótlás-nevelés a szívügye: nemegyszer ta­pasztaltam, hogy szombat reggel kilenctől dél­után háromig utánpótlásmeccseket néz. Fülöp szerint Várszegi visszafogottságát tisz­teletben kell tartani. Úgy véli, nem igaz, hogy az üzletember nem kedveli a nyilvánosságot.- Ha valamilyen mondanivalója van, sajtó- tájékoztatót tart. Ám ilyen alkalom csak va­lóban fontos események kapcsán szokott előfordulni. Jobban szereti, ha az eredmé­nyei beszélnek helyette. Dián Tamás Külügyminiszter pácban Kínos volt, amikor Martonyi Jánost egy norvég televíziós ádámkosztümben próbálta faggatni, de külügy­miniszterünk kivágta magát. Hogy aztán mit mon­dott és mit nem kollégái­nak, amiért nem ellenőriz­ték, milyen műsorba kapott meghívást, az államtitok. ■ Martonyi János rutinos diplomata, de az oslói kalandra nem készülhetett fel. Az egyik ottani televízió riportere kandi kamerásdit játszott, és úgy faggatta a külügyminisztert, hogy köz­ben kilógott a nadrágjából a nemi szerve. A magyar dip­lomata szemrebbenés nélkül figyelmeztette „a zavaró kö­rülményre” az újságírót. Az, hogy miként eshetett meg ez a kínos szituáció, ki hibázott, rejtély. Hazánk oslói nagykövetségén nem voltak hajlandóak az ügyre reagálni, kijelentették, ebben a kérdésben csak a Külügy­minisztérium illetékes. Hor­váth Gábor külügyi szóvivő szerint a norvég Tv2 azzal kereste meg kinti nagykövet­ségünket, hogy külpolitikai kérdésekről szeretné­nek Martonyival interjút készíteni. Utóbb a nor­vég külügy intézkedett, s el­járt annak érdekében, hogy a tévé ne sugározza a műsort. Görög Ibolya protokoll- szakértő szerint a riporter­nek illett volna előzetesen fi­gyelmeztetni interjúalanyát, hogy milyen műsorba hívja. Hibáztak a magyar szerve­zők is - a kinti nagykövetség vagy a külügyminisztérium illetékesei -, nekik ugyanis tisztázniuk kellett volna a be­szélgetés műfaját. Ha viszont valaki belekényszerül egy ilyen helyzetbe, akkor „venni kell a lapot”, nem szabad megsértődni. Martonyi János pontosan így tett, tehát végül nagyon jól jött ki a kínos ügy­ből - vélte a szakértő. Szent-Iványi István úgy gondolja, Martonyi jól rea­gált a provokációra. A parla­ment külügyi bizottságának elnöke állítja, hogy az interjú magyar előkészítői nagyot hibáztak, nem lett volna sza­bad ilyen megalázó helyzet­be hozni a külügyminisztert. A nagykövetségnek illett vol­na tudni, hogy ki lesz az in­terjú készítője, tőle mi várha­tó. A szabaddemokrata poli­tikus kijelentette: egy nyu­gat-európai diplomatával va­lószínűleg nem merték volna megtenni ugyanezt. Kovács László egykori külügyminiszter szerint Mar­tonyi nem állt a helyzet ma­gaslatán, diszkrétebb, de egyértelműbb megoldást kel­lett volna találnia. A szocia­listák elnöke nem tudja, szándékosan választot­ták-e ki hazánk politi­kusát erre a szerepre vagy vé­letlenül alakult így. Vele sem ilyen, sem ehhez hasonló skandalum nem történt még, és pályafutása során nem is hallott hasonló esetről. Boros Lajos és Bochkor Gábor a kandi kamerázás magyarországi meghonosítói közé tartoznak. Nem csoda, ha a Sláger Rádió Bumeráng című műsorában is foglal­koztak az üggyel. A betele- fonálók közül többen kitűnő ötlettel szolgáltak, hogyan kellett volna a magyar kül- ügymiszternek a kínos szi­tuációra reagálni. Volt, aki szerint Martonyi János azt mondhatta volna: „én diplo­mata vagyok, az pedig az ön belügye, tegye el gyorsan”. Boros Lajos lapunknak kije­lentette, nekik eszükbe sem jutott hasonló tréfa, az, hogy egy ismert politikust ilyen helyzetbe kényszerítsenek. A showman úgy fogalmazott: nem erre jár az agyuk, ők a finomabb humort művelik. Elítélni azonban nem tudja az oslói televízióst, ugyanis fogalma sincs, milyen magas a norvég nézők inger­küszöbe. Elképzelhető, hogy ez a poén náluk még el­megy... A. B. Cs. Ez belügy, tegye el gyorsan! mm ^ ' ' , 3 ■MMjjjB SOf* a^_H_ lg Mr. Fotex Láthatatlan ember - kezdésként így jellemzi Várszegi Gábort az a könyv, amely Fotex: élet és birodalom címmé jelent meg a napokban. Szerzője, Szakács Gábor, az elő­szóban tisztázza: arra vállalkozott, hogy bemutassa azt a céget, amely „mára a magyar köz- és gazdasági élet minden zugába befészkelte magát”. De vajon valóban így van? A kötetben az érintettek nemigen szólalnak me; - lapunk most ezt igyekszik pótolni. ■ A kötetből megtudjuk, miként kezdte Várszegi egy fai mergyártáshoz szükséges kis bolttal, majd kiment Amer kába, ahol a hivatalos életrajz szerint beszállt a gyémántü; letbe. A könyv szerzője szerint azonban ez nem igaz, úg véli, Várszegi más forrásból gazdagodott meg annyira, hog 1984-ben létrehozhassa a mai Fotex elődjét. Szakács Gábc megemlíti, hogy a Fotex viharos gyorsasággal terjeszkedet s került be a tőzsdére, olyan cégeket kebelezve be, mint pé dául az Ajka Crystal, az Europtic Kft., a Ruházati Bolt Váll, lat, a Balaton Bútorgyár, a Kontúr- és Azúrinvest-lánc, Domus Bútoráruház, ületve a Keravill. A kötet írója állítjí Várszegi jó kapcsolatot ápolt a mindenkori politikai elitte A vállalat igazgatósági tagjai között volt például Német Miklós, Békési László, Hetényi Iván, Vértes András, de mostani kurzussal is bensőséges a viszonya, az FTC megv; sárlása előtt az üzletember állítólag Deutsch Tamáss; egyeztetett. A kötet végén Szakács Gábor fel is teszi a kél dést: „mit akar még elérni Várszegi Gábor? Hiszen jóformá a fél ország az övé, illetve a Fotexé...” A könyvben több en bérről is szó esik, ám az érintettek elvétve szólalnak meg. Brody Janos elő­adót a Hungaroton privatizációja kap­csán említi a szerző mint a holding egyik igazgatósági tagját. A zenész megkere­sésünkre elárulta: ma már szinte sem­milyen kapcsolata nincs Várszegivel.- Mi annak ide­jén zenészként is­merkedtünk meg, majd amikor Gábor elhatá­rozta, hogy a Hungaroton révén befektet a ze­nés műfajba, engem is hívott az igazgatóság­ba. De én úgy láttam, hogy nagyon hamar el­ment a kedve ettől a műfajtól. Valószínűleg úgy gondolta, hogy ebben nincs igazán üzlet. Amikor arra kértük Bródyt, mondja el, mi­lyen embernek ismeri Várszegi Gábort, nem akart kötélnek állni.- Tudom, hogy nem szereti, ha róla van szó - mondta. - És felemás érzések vannak ben­nem vele kapcsolatban. Szerintem sokan vannak még így ezzel. Váratlanul segít embe­reknek, majd ugyanilyen váratlanul ejti őket. Valamiféle plazmatikus racionalitás él benne, amit én képtelen vagyok megérteni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents