Új Dunántúli Napló, 2002. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

2002-03-30 / 87. szám

6. OLDAL H Ú S V É T V Á R Ó 2002. Március 30., szombat HAGYOMÁNYOK ÁPOLÓI. Évről évre találkozót adnak egymásnak a húsvéti ünnepek előtt a hímesto- jás-készítők. A pécsi belvárosban megrendezett bemutatókon mindig sikerrel mutatkoznak be a baranyai falvakból érkezett tojásfestők, közöttük a zengővárkonyi asszonyok is. _______________fotó: laufer László Ün nepi ételek a piros tojásos asztalon A háziasszonyoknak nem kis gondja, hogy mi kerüljön az ünnepi asztalra. Legyen hagyomá­nyos, de ne megszokott és ne is túl bonyolult az elkészítése... Prohászka Béla, a Hunguest Erkel Hotel executive séfje, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Békés megyei régió­jának elnöke varázsolt egy pompás asztalt... Prohászka Béla előételnek ajánlotta a pácolt, jiik, lisztben, a felvert egész tojásban, zsemlemor­zsában pántozzuk. Bő, forró olajban kisütjük. A burgonyát meghámozzuk, sóval, borssal, rozma­ringgal ízesítjük, olvasztott vajjal megöntözzük és egyesével alufóliába tekerjük. Sütőben megsütjük. A citromot felkarikázva, bő olajban hirtelen meg­sütjük füstölt sertéssonkát a kiskertek tavaszi zöldsé­geivel. Négy személyre a hozzávalók: 80 de­kagramm füstölt, kötözött sonka, 2 fej saláta, egy csomag retek, egy csomag újhagyma, 2 zöld paprika, 2 fehér paprika, egy csomag snidling, 4 darab tojás. Elkészítés: a páclevet egy evőkanál ecetből, egy evőkanál balzsam­ecetből, egy evőkanál kristálycukor­ból, egy narancs reszelt héjából állít­juk össze. A sonkát ebben a lében ér­leljük egy napig. A tavaszi zöldsé geket tálra helyezzük, rá szintén szeletelve a sonkát, mellé a cik­kekre vágott főtt tojást. A pác­lével meglocsoljuk a tálat. A másik ajánlat a tejben áztatott bárányjava fóliás burgonyával és citrom chips-el. Hozzávalók: 80 deka­gramm báránycomb, 3 tojás, 20 dekagramm liszt, ugyaneny- nyi zsemlemorzsa, 4 decili­ter tej, 3 gerezd fokhagyma, két szál rozmaring, egy kilo­gramm burgonya, 10 deka­gramm vaj, 4 deciliter olaj, ízlés szerint só, fehér bors és 20 dekagramm citrom. Elké­szítés: a combot 8 szeletre vágjuk, kissé klopfoljuk, íze­sítjük sóval, fehér borssal és fokhagymás, rozmaringos tejben 6 órán át hűtőben ér­leljük. Ezután lecsepegtet­harmadik étel a házi nyúlfilé illatos gombákkal töltve, párolt almával. Hozzávalók: 60 deka­gramm nyúlfilé (gerinc, comb), 10 dekagramm championgomba, ugyanennyi laskagomba, 5 dekagramm szárított gombakeverék, 10 deka­gramm vöröshagyma, egy deciliter étolaj, egy tojás, egy kilogramm alma. Só, szerecsendió, fehér bors, 10 dekagramm vaj. Elkészítés: a húst felszúrjuk, ízesítjük sóval, szerecsendi­óval, őrölt borssal. A töltelék finomra vágott vöröshagyma üvegesre pirítva, a gombák cikkekre vágva és a kevés vízben áztatott, szárított gomba. Sóval, borssal íze­sítjük, belekeverünk egy egész tojást, meg­töltjük a húst és sütő­ben pirosra sütjük. A magház nélküli almát fel- karikázzuk és kevés vaj­ban megpároljuk. Prohászka Béla fonott kalácsot és rosé bort ajánl ezekhez az ünnepi étkekhez D-FOTÓ: KOVÁCS ERZSÉBET Kapjon-e igazi nyuszit a gyerek? Húsvét hétfőjén a locsolás a legtöbb helyen még ma is szokás. A locsolás, illetve a locsolók fogadása legalább félnapos csalá­di program, amire készülni kell. Az alábbiakban néhány jó ta­nácsot szedtünk csokorba. Nagyanyáink még nem boltban vá­sárolt festékkel színezték a húsvéti tojásokat, hanem a természetben található anyagokkal. Járjunk el mi is így. A húsvéti tojásokat növé­nyek, zöldségek színező anyagai­nak felhasználásával is megfesthet­jük. A biotojásfestés nemcsak egészségesebb a vegyi anyagokkal történő színezésnél, hanem pénzkí­mélő megoldás is. A természetben található növények, zöldségek leve­leinek, héjának a felhasználásával a húsvéti hímes tojások szinte min­den színét megkaphatjuk. A vörös­hagyma külső, száraz leveleinek felhasználásával barnára, a lila­hagyma héjával pirosas barnára, a vöröskáposztával, céklával pirosra, lilára, a bodzával kékre, a kurkumá- val sárgára, a spenóttal, csalánnal zöldre festhetjük a tojásokat. A legegyszerűbb biotojásfestés, ha a vöröshagyma külső, száraz le­veleiből oldatot főzünk és a forró lé­be beletesszük az előzőleg kemény­re főzött tojásokat. Minél tovább hagyjuk a tojásokat az oldatban, an­nál sötétebb színt kapnak. Ha hí­mes tojást szeretnénk, akkor mie­lőtt a hagymalébe beletennénk, ta­passzunk rá petrezselyem- vagy ló­here-levélkét, rögzítsük gézzel és így tegyük a fazékba. A levelek he­lyén a tojás természetes színe meg­marad, hímes tojást kapunk. Ha erősebb kontúrt szeretnénk, világo­sabb színű tojásokat válasszunk. Ahány ház, annyi ajándékozási szokás. Van ahol csak édessége­ket, csokitojást, -nyuszit, -kakast, -tyúkot, -báránykát kapnak a gyere­kek, másutt kisebb-nagyobb játéko­kat is. A lényeg sosem az ajándék árán van, hanem az ötleten, olykor nagyobb örömöt okoz egy saját ké­szítésű nyuszis kispárna vagy háti­zsák, mint a szupermarketben vá­sárolt, méregdrága, márkás holmi. A kisebb gyerekek szüleinél, a nagyszülőknél gyakran felmerül a kérdés, kapjon-e a gyerek igazi nyu­szit húsvétra? A kérdést mindenki­nek magának kell eldöntenie, a nyuszitartás ugyanis nem egyszerű dolog, többnyire nehezen egyeztet­hető össze a család életrendjével. Nem árt mindezt előre mérlegelni, hogy az ünnepek után se bánja meg senki, hogy a nyuszi nyuszit hozott és a kisgyerek öröme ne vál- jon sírássá. __________f. kovács éva Az élet győzedelme a halálon „Keserűen kínzatul, vas szegekkel veretül...” Sok szállal kötődünk ma is a természethez. A régi korok em­berei pedig még inkább a tél és a nyár kettősében éltek, ben­ne a halál és az élet párhuzamát látták. Ebből fakadóan szin­te minden népnél hasonló hiedelemvilág kapcsolódott a ta­vasz beköszöntéhez, a megújulás, az újjászületés örök remé­nyében. Abban, hogy az élet győzedelmeskedik a halálon. Az egyik legnagyobb keresztény ünnep a húsvét, amelyben párhu­zamosan tovább él az ősi tavasz­köszöntő, tavaszünnep jelleg is, mivel egybeesik a tavaszi napéj­egyenlőség idején tartott termé­kenységi ünnepekkel, népi vígas­ságokkal. E népi ünnepekben szintén fontos elem a feltámadás és az újjászületés. Az ünnep elnevezése különbö­ző nyelveken más és más. Ango­lul passover, ami átrepülési je­lent, de használják a germán gyö­kerű „easter” - német oster - kife­jezést is. Utóbbi a germán mon­davilág alvilági úrnőjére, Ostrára utal, akinek tavasszal volt az ün­nepe, s elnevezése a Keletre, a napfelkeltére utal. Arra az időre, amikor egyre hosszabbodik a fényt, a reményt adó Nap útja. Ér­dekes módon a valamin való átre- pülés, kikerülés az erdélyi Csík­ban is használatos: a húsvéti körmenet neve kikerülés. A húsvétban túljutunk valamin (rosz- szon, nehéz időkön) és reményekkel felvértezve érünk a rügybontó ta­vaszba. Az ünnep rendjét a ni- ceai zsinat 325-ben sza­bályozta aszerint, hogy mindig a tavaszi napéj­egyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap legyen húsvét vasárnap­ja. E szerint legkoráb­ban március 22-én, leg­későbben pedig április 25-én lehet. Ezért aztán nem könnyű „megje­gyezni”, fejben tartani a dolgot, s évről évre a naptárba nézve kapha­tunk eligazítást. Az idén március 31-re esik az ün­nep, ám legközelebb 2013-ban lesz ismét már­cius 31-én húsvét. A bibliai történet köz­ismert. Szamárháton, zarándokként érkezett Jeruzsálembe Jézus, ke­zében pálmaággal - a béke jelképével -, hogy ott ünne­pelje a peszahot, a zsidók egyip­tomi rabságból való megszaba­dulásának ünnepét. Az emberek ruhákat terítettek eléje a porba, gyermekeiket pedig magasra emelve kérlelték, hogy áldja meg azokat. Ám a jeruzsálemi főpa­pok elérkezettnek látták az időt, hogy megszabaduljanak tőle, csellel, az áruló Júdás segítségé­vel tanítványai körében fogták el. A Jézus bevonulását oly na­gyon ünneplő, „csodaváró” em­berek pedig elfordultak tőle; Ba­rabás kapott felmentést, Jézus keresztet. Nagypéntek Jézus kereszthalá­lának napja, gyászünnep. Az egyik legrégibb magyar nyelvem­lékünk, az Ómagyar Mária sira­lom mondataival utaljunk rá: „Vi­lág világa/virágnak virága./Kese­rűen kínzatul/ Vas szegekkel vere­tül. ” Ismert mondóka: „Nagypén­teken mossa a holló a fiát, ez a vi­lág kígyót, békát reám kiált!" A templomokban az oltárokat leta­karják, a harangok hallgatnak. A hívők a kálváriadombokra vonul­nak, s főt hajtva, imádkozva meg- megállnak az egyes stációkat jel­ző kápolnáknál. Nagyszombat azonban már a feltámadás jegyében zajlik. A sö­tét, dísztelen templomokat virá­gokkal, zöld ágakkal díszítik fel, az esti körmenetek, a templo­mokban a tűz gyújtása - amely Jézus és a remény - adja hírül, hogy a megváltás közel van. Este pedig már a harangok is „vissza­jönnek Rómából”. A böjt ekkor ér véget; este meg lehet szegni a sonkát, másnap pedig a sonka mellé tojás és torma kerülhet. Hi­szen húsvétvasárnap a feltáma­dás napja. Sok országban szokás e nap hajnalán a napfelkeltét egy magas hegy ormáról végignézni, hiszen hiedelem: a felkelő nap Krisztus feltámadásának bizonyítéka. És a Nap öröme újabb népszo­kásokat csal elő. A feltámadás hétfője minden keresztény kul­túrkörben vidám mulatságokban, családi együttlétekben megteste­sülő ünnep. A locsolás ősi termé­kenységi rítusból fakad, régeb­ben faluhelyen még az itatóvá­lyúban is megfürdették a lányo­kat, amit mára felváltott a szagos­vízzel, kölnivel való locsolkodás öröme. (Mondái magyarázat is fűződik hozzá: a Jézus sírját őrző katonák hideg vízzel öntötték le feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat azért, hogy elhall­gattassák őket.) A finom falatok­kal megrakott „komatál” küldése jegyében életre szóló barátságok kötődnek. Sok helyen az országban, főleg Kecskemét környékén és Bara­nyában, a német nemzetiség kö­rében szép szokás az úgyneve­zett Emmausz-járás, annak emlé­kére, hogy a feltámadt Jézus a ta­nítványaival az Emmauszba ve­zető úton találkozott. Ilyenkor az emberek vagy a faluszéli kápol­nákhoz, vagy a szőlőhegyekbe, a présházak környékére kitelepül­nek, s jóféle falatokkal, italozás­sal, baráti körben múlatják a na­pot. KOZMA FERENC Baranya németek lakta falvaiban, így Máriakéménden is szokás az Emmausz-járás fotó; l. l. Ágyba döntő pillanatok Húsvétkor az alkohol is fokozza a jókedvet A húsvéttal remekül lehet poénkodni, viccelődni. Ráadásul a locsolások helyszínein elfogyasztott nedűk mennyisége to­vább fokozza a férfiak jókedvét. Ez az ünnep kalandok soka­ságát kínálja gyermeknek, fiatalnak, aggastyánnak egyaránt. Úgy is fogalmazhatunk: a húsvét az erősebbik nem ünnepe, aminek varázsa, élménye mélyen átjár minden locsolkodót. Néhány körös-sárréti emberrel saját húsvéti történeteiről, ta­pasztalatairól beszélgettünk.- Húsvét előtt mindig komoly el­képzeléseink voltak. Azt tervez­tük, ha a locsolkodással legalább 500 forintot „keresünk”, akkor a fél Magyarország édesség- és já­tékkészletét megvesszük. Ez a óhaj nem is volt egészen elérhetet­len, hisz’ harminc éve 500 forint komoly pénz volt. Igaz, ekkora összegért nagyon sok lányt, asszonyt kellett meglocsolni, mert a legtöbb helyen 50 filléreket ad­tak. Akkoriban a közeli rokonok sem honorálták a „műveletet” tíz­húsz forintnál többel - közölte egy negyven év körüli férfi.- Ha fiatal korunkban egyik­másik háznál sok női ruhát lát­tunk kiaggatva, tudtuk, ott bizto­san van locsolnivaló asszony, lány, menyecske. A mi fiatalsá­gunk idején nem a kölnivíz, ha­nem a vedemyi víz vagy a szódás­üveg volt a locsolkodók igazi „fegyvere”. Akkor a hölgyelmek húsvéthétfőn többször kellett ru­hát váltaniuk - mesélte egy nyolc­van év körüli férfi.- Néha olyan locsolóverseket mondtam, hogy egyik-másik asszonyka egészen belepirult. Aki viszont értette a tréfát, az nagyo­kat derült a pajzánságokon. Per­sze, efféle versikék szavalására még ma is képes vagyok. Az a bi­zonyos „locsolóm” viszont már korántsem működik úgy, mint le­génykoromban - jegyezte meg egy korosodó férfi. A kalandok sora szinte kifogy­hatatlan. Például rengeteg variá­ció vetődött fel a kölnivíz hígításá­val kapcsolatban is. E téren főleg a gyermekek eszköztára volt bősé­ges. Sőt, ha egyik másik hölgy vagy leány tudta volna, hogy mi­vel locsolták meg, bizonyára elte­kintett volna az öntözési manő­vertől. Mások a tojásokkal kapcsolat­ban ékelődtek.- Húsvéthétfőn mindig két „to­jással” indultam locsolkodni. Haza ennek a tojásmennyiségnek a többszörösével tértem, de a hitestársam mégsem fogadott kitö­rő lelkesedéssel. Pedig én mindig egyből a hálószoba felé vettem az irányt, ahol persze nem az asz- szony, hanem - több férfitársam­hoz hasonlóan - a részegség dön­tött ágyba - mesélte egy hetven év körüli úr. magyari barna

Next

/
Thumbnails
Contents