Új Dunántúli Napló, 2002. március (13. évfolyam, 59-88. szám)
2002-03-14 / 72. szám
if 2002. Március 14., csütörtök MÁRCIUS 15. A ___M AGYAR SAJTÓ NAPJA 7. OLDAL Átadták a sajtónapi díjakat A kollégáira a legbüszkébb A MÚOSZ Aranytoll-díja: Mitzki Ervin A Magyar Sajtó Napja alkalmából tegnap rendezett ünnepségen több sajtókitüntetést is átadtak, emellett a hiteles tájékoztatásért járó díjakat is ezúttal kapták meg az érintett cégek, szervezetek. A Baranya Megyei Önkormányzat, Pécs városa és a Dunántúli Napló szerkesztősége közösen volt a házigazdája a Magyar Sajtó Napja alkalmából tegnap rendezett ünnepségnek. Itt adták át Pécs Város Sajtódíját, amelyet idén Somogyvári Valéria, a Pécsi Rádió szerkesztője vehetett át. A megyei önkormányzat ősszel, a megyenapon adja ki saját kitüntetését, tegnap viszont a korábban meghirdetett sajtópályázat eredményhirdetését tartották. Az írott kategóriában Szalai Kornélia szabadúszó újságíró, Mitzki Ervin, lapunk nyugalmazott főszerkesztője és Mészáros Attila, a Dunántúli Napló főmunkatársa kapott díjazást, míg az elektronikus pályaművek közül Simon Márta, a Magyar Televízió munkatársa két munkáját valamint Kovács Zoltán, a Magyar Rádió pécsi stúdióvezetőjének riportját emelték ki. Gazdára talált „A hiteles és sokoldalú tájékoztatás díja”, ezt idén a Dédász Rt. és a Pannonpower Rt. megosztva kapta a cégek között, míg a nonprofit ágazatban a Duna-Dráva Nemzeti Parkot választották a megkérdezett újságírók. A WHO Egészséges Városért Alapítvány Sajtódíját idén Schweier Rita, a Pécsi Rádió munkatársa vehette át, mivel a kuratórium szerint kiemelkedően sokat tett munkájával a környezeti nevelés, az egészségvédelem terén. A Dunántúli Napló kiadójának kollektívája Szimpátia-díjat alapított, ezt idén Szuló Györgyné munkatársunk kapta meg. Minden évben titkos szavazáson döntenek lapunk újságírói a Magyar Lajos-díjról, amelyet a legnívósabb teljesítményt nyújtó kolléga kap: idén Cseri László kapta meg az elismerést. Mitzki Ervin, lapunk nyugalmazott főszerkesztője a MÚOSZ Aranytollát pénteken veheti át a fővárosi sajtónapi rendezvényen. NY. SZ. Az ünnepség keretében Pauska Zsolt, a Dunántúli Napló főszerkesztője és dr. Toller László Pécs polgármestere szerződést írt alá a pecs.hu elnevezésű internetes portál közös üzemeltetéséről __________ ___________ ____ FOTÓ: MÜLLER ANDREA Az ünneplőbe öltöztetett Tragédia Tresz Zsuzsa a jelmeztervezője a Nemzeti Színház nyitódarabjának A millenniumi ünnepségsorozat csúcspontjaként március 15- én nyit az új Nemzeti Színház Budapesten. Az első bemutatóra, Madách: Az ember tragédiájára több, mint fél éve készül a stáb, és az alkotók között ott található egy pécsi is, Tresz Zsuzsa jelmeztervező.- Fél éve megszűnt a kapcsola- az előadás? Hihetetlenül pontos, tom a külvilággal, azóta csak en- fontos és monumentális munkát nek a darabnak élek - mondja végzett a társaság, nyugodtan ne- Tresz Zsuzsa. - Hogy milyen lesz vezhetném a Tragédia társulatáÉva jelmeze az Athéni... ...Ádámé az Egyiptomi színben nak is, annyira összecsiszolódott a csapat. Én úgy kerültem közéjük, hogy Szikom János rendezővel már 1994 óta jó a viszonyom. Akkor Kamondy Zoltán rendezte A szív bűnei színdarabot, melynek én voltam a jelmeztervezője, és ez az előadás az akkori Országos Színházi Találkozón learatott szinte minden díjat. Itt figyelt fel rám a Pécsi Kamaraszínház művészeti igazgatójaként Szikora János, és azóta több darabban együtt dolgoztunk. Aztán tavaly a POSZT idején telefonált, hogy mi lenne ha... Természetesen azonnal elvállaltam, hiszen létezik-e ennél nagyobb ünnep és lehetőség, mint egy színházavató nyitódarab?- Jelmeztervezőként is nagy feladat, hiszen 15 színen játszódik a történet, olyan ez, mintha 15 felvonásos lenne az előadás, mindig más-más helyszíneken, öt átlagdarabra jutó szereplővel. Nagy formátumú munka, és egészen eltérő minden eddigi tragédiarendezéstől. Szikora János több síkban ábrázolja, és bizonyos helyeken újraértelmezi a mű gondolatait. Én azonban inkább a jelmezekről beszélnék, melyeknél ugyanúgy törekedtem a korhűségre, a valóságos hatásra, mint a látomásszerű elemekre. Meg kell mondjam, életem egyik legfontosabb munkája volt ez, és jómagam még nem látom a fától az erdőt, majd a közönség fogja visszaigazolni, hogy a társaság miként dolgozott. Mindenesetre a Tragédia társulata még nincs eufórikus hangulatban, mindenki a jól végzett munka utáni kellemes fáradtság állapotában van, és jó kedélyű, mert egy üres színházba egy működő monumentális előadást sikerült varázsolni. Hogy milyenek lettek Tresz Zsuzsa jelmezei, azt nemcsak a Nemzeti Színház előadásain ismerheti meg a pécsi színházrajongó, mert Havas Henrik könyvet írt a darab létrejöttéről, és a kötet most jelenik meg az Alexandra Kiadó gondozásában. Ebben pedig több Tresz Zsuzsa-jel- mez is helyet kapott, közülük a mellékelt képünkön látható. MÉSZÁROS B. ENDRE A szavak a legalaposabbak Magyar Lajos-díj: Cseri László Pályája nem úgy indult, mint aki a médiában szándékozik tevékenykedni. Tanulmányai befejezése után előbb egy tervező vállalatnál, majd magántervezőként kereste a kenyerét, ma is állnak Pécsett a Magaslati úton, Mohácson és a falvakban azok a házak, amelyeket Cseri László álmodott meg. Tíz év után azonban rájött, mégse neki való ez a szakma, elsősorban azért, mert az építészetből csak az esztétika érdekelte, az anyagszerűsége és ipari háttere inkább taszította. Ekkor jött az első nagy váltás, és megszületett Cseri László, a fotós. 1977-ben (azaz a díj akár 25 éves jubileumának is szólhat) bekopogtatott a Dunántúli Napló szerkesztőségébe, ahol riporterként alkalmazták. Addigra minden fotográfiáról fellelhető szakkönyvet elolvasott, mint mondja, soha semmit oly gyorsasággal nem tanult meg, mint fényképezni. Első fényképei az ormánsági cigánytelepeket mutatták be, s mindjárt díjat is nyert velük. A következő években a fotóművész és a fotóriporter egy személyben dolgozott. Az előbbi kiállításokon és pályázatokon vett részt, nyert díjakat Belgiumtól Törökországig, amerikai szaklapok méltatták; a második a napilap igényeinek és céljainak megfelelően végezte a munkáját, ami pontosan olyan lo- holós, de felettébb változatos élet volt, mint amilyennek egy riporter életét elképzeljük. Ám eljött az a pillanat, amikor a fényképezés is kevésnek bizonyult, ugyanis alkotójuk úgy érezte, a fotó a világnak csak a felszínét mutatja meg, sekély, hiányzik mellőle a szöveg. E pillanattól fogva kezdett el tevékenykedni Cseri László, az újságíró. Úgy érezte: a verbalitás elválaszthatatlan a gondolkodástól, minden kifejezhető a szavakkal, mélyen és alaposan. A napi újságírói lét, persze, mint minden, Janus-arcú:- Itt is megvannak azok a területek, amik kényelmetlenek és kellemetlenek. De ezekért legtöbbször kárpótol ennek a szakmának a különös kihívása. A magam részéről kifejezetten kedvelem a bonyolult és első látásra áttekinthetetlen feladatokat. Azokat, amik nyomozással járnak, ahol ki kell deríteni, kinek az oldalán áll az igazság. Igaz, azt is fel kell vállalni, hogy a cikkek nyomán nagyon sok barátot szerez magának az ember, de ugyanany- nyi ellenséget is - véli Cseri László. Majd így folytatja: - Egyelőre, úgy érzem, nem közeleg újabb váltás az életemben. Bár az írás legmagasabb formájának az irodalmat tartom, nem óhajtom be- leártani magam. Kielégít a munkám, azzal együtt, hogy az Echo című kritikai lapba megírom azokat az írásokat is, amelyek terjedelmi vagy időbeli okok miatt nem fémek bele a Naplóba. MÉHES KÁROLY A Magyar Újságírók Országos Szövetsége március 15-én a Magyar Sajtó Házában Aranytoll-díjjal tünteti ki újságírói életművéért Mitzki Ervint, a Dunántúli Napló egykori főszerkesztőjét, aki nyugdíjasként ma is aktív tagja a szerkesztőségnek.- Örömet, meghatottságot és egy kis számvetéskészítést hozott a hír, amikor megtudtam, hogy én is az Aranytoll-díjasok közé kerültem - reagált Mitzki Ervin. - Negyven esztendőt töltöttem ennél a lapnál, s ez idő alatt igen jeles személyek vehették át a pécsiek közül ezt a megtisztelő szakmai kitüntetést. Erről a különleges listáról három kortársamat szeretném kiemelni, Pálinkás György tanítómesteremet, akinél 1961-ben kezdtem a szakmát a gazdaságpolitikai rovatban, Pákolitz Istvánt, aki akkoriban publikálta a Dunántúli Naplóban első verseit, és Báling Józsefet, akivel együtt formáltuk éveken át a lap arculatát. Az emlékek felidézése során kiderül, hogy Mitzki Ervin a fővárosból került 28 évesen Pécsre, mint nyomdász, és a lapnál végigjárta a ranglétra minden lépcsőfokát, a munkatárstól a fő- szerkesztői posztig. Amikor a sikerekről kérdezem, munkakörtől független dicsőségeket említ.- Mindig azt tartottam a lap legfőbb eredményének, hogy a Dunántúli Napló munkatársai bárhová utaztak országos sajtó- tájékoztatóra, soha sehol nem kellett szégyenkezniük vidéki mivoltuk miatt. Arra is büszke vagyok, hogy ez az újság érte el először a megyei lapok közül a 100 ezres példányszámot. Másrészt elsőként adtunk egy regionális bulvárlapot, mely hosszú ideig egyedül volt hétfőnként a piacon. Ez az újság később átalakult vasárnapi számmá. A szabad szellemére jellemző, hogy evvel is elértük a 75 ezres példányszámot. Ez a lap egyébként sok mindenben megelőzte a korát. Talán az sem véletlen, hogy olyan kollégák, mint Thie- ry Árpád, Lázár Ervin, vagy Bertha Bulcsú mindig büszkék voltak Dunántúli Naplós múltjukra. Mitzki Ervin 1989-ben saját elhatározásból átadta a főszerkesztői stafétabotot, de az elmúlt tíz évben sem távolodott el a laptól, oldalszerkesztőként, hobbi és kiskertoldalakon újságíróként jelentkezik egy-egy írással. Mint mondja, nem akar elszakadni a kollektívától, ha semmi dolga, akkor is besétál a szerkesztőségbe, beszélgetni a barátokkal, a fiatalokkal. Mindemellett szervezői készségét is kamatoztatja a Megyei Horgász Szövetség elnökeként. - Szerencsés ember vagyok, amire vágytam, azt majdnem mindig elértem - mondja összegzésül, majd gyorsan hozzáteszi: - Azért egyszer még szeretnék eljutni a Volga és a Kaszpi-tó torkolatába hatalmas ikrájú tokhalakra pe- cázni! MÉSZÁROS B. E. Szeretni, érezni és érteni a beszélgetőtársat Pécs Város Sajtódíja: Somogyvári Valéria A Magyar Sajtó Napja alkalmából Pécs Város Önkormányzata Sajtódíjjal tüntette ki Somogyvári Valériát, a Magyar Rádió Pécsi Körzeti Stúdiójának vezető szerkesztőjét. A rendkívüli mértékű kíváncsiság az újságíró adottságai közül az egyik legfontosabb - vallja Somogyvári Valéria. Nincs olyan új- ságírói-riporteri témakör, rádiós „terület”, amelyen ne dolgozott volna. Már hajnalok hajnalán bent van a stúdióban, hogy mint szerkesztő, mindenkit megelőzve találkozzon a nap híreivel, eseményeivel. A műsorkészítés az élete. - Soha semmit nem akartam elérni azonkívül, hogy a körülményekhez képest jó műsort készítsek és közel kerüljek a hallgatókhoz - mondja. - Olyan jó barátságosan megszólítani őket. Egészen fiatal hölgyként sportújságírással kezdte pályáját. Első írásai a Dunántúli Naplóban jelentek meg. Abban az időben még zsúfolásig megtelt az ökölvívó- csarnok és 20 ezer néző szorongott a Vasút-pályán. A rádiózás akkor kezdte igazán izgatni, amikor a közlő stílust a beszélgetős rádiózás váltotta fel. 30 éve készít közlekedési műsorokat, az idegenforgalomba úgy szeretett bele, hogy sátorral végigbarangolta szinte egész Európát. A mezőgazdasággal foglalkozva agrár szak- képzettséget is szerzett. Eredeti foglalkozása könyvtáros volt. Hogy mi az, amit pályája során mégis a szívéhez legközelebbinek érzett? - A szakma sok úgynevezett „legnagyobb élménnyel” ajándékozott meg - mondja. - Kedvenc műfajom a portré. Az a tapasztalatom, hogy minél gazdagabb, értékesebb az egyéniség, annál szerényebb. Aki sokat tud, azzal is tisztában van, mennyi mindent nem tud még. Ez az egyszerű emberekre is gyakran jellemző. Szeretem, érzem és úgy gondolom, értem is beszélgetőtársaimat, akik ezért nagyon hamar megnyílnak a mikrofon előtt. Beszélgetünk arról is, mit jelent ebben a szakmában a legendás pé- csiség. Semmiképpen provincializmust! Nagy nevek során siklunk végig. Hajdan mind itt kezdték, és pályájuk csúcsán is büszkén vallották magukat pécsinek. Az időről időre ismétlődő fővárosi csábítások Somogyvári Valériát sem kerülték el. - Pécsinek lenni, nem elég, ha itt születtünk, mint az esetemben is történt - vallja. - A körzeti rádiózás egyben azt is jelenti, hogy az újságíró horizontja nem ér véget a városhatárnál, ugyanis reggel három, délután kettő, este pedig egy hullámsávon adunk több megyének szóló műsort. Tehát messzebbre kell látni, kicsit másként gondolkodni az arányokról. Mégis, Pécs szépségére, szellemiségére való tekintettel semmiféle csábításnak nem tettem eleget, maradtam a mediterrán hangulatok városában. Nem bántam meg. ______________________________BMMSIIC