Új Dunántúli Napló, 2002. március (13. évfolyam, 59-88. szám)

2002-03-09 / 67. szám

PÉCSI TÜKÖR 2002. Március 9., szombat 8. OLDAL Dinamikus és optimista- 2002 tavaszán a polgármester mi­lyennek látja vámsát ?- A legjobb az lenne, ha most két légi felvételt egymásra kopírozhat- nánk: egy 1998-ast és egy 2002-est, akkor ugyanis markánsan kitűnné­nek a különbségek. Az apátia, a de­presszió évei után egy feltörekvő, di­namikus és optimista várossal talál­kozhatunk már - mondja dr. Toller László. - Ha egy ilyen képzeletbeli térkép belső tartalmát is megnéz­zük, feltűnik, mennyi a diák, hiszen ma Pécsett 23 ezer gyerek vesz részt az oktatásban csak az önkormány­zat által fenntartott intézmények­ben, és a Pécsi Tudományegyetem­nek mintegy 26 ezer hallgatója van. A munkanélküliség 6 százalék, a kulturális rendezvények száma négy év alatt gyakorlatilag megkét­szereződött, a minőségi javulásról nem is beszélve. Ha a tavasz szem­üvegén át nézzük a világot, akkor az élet, a mozgás, a jó hangulat moti­válja az embert. A város élni tud és élni akar. Emlékezzünk vissza pél­dául a 4-5 évvel ezelőtti szilveszte­rekre, amikor 50 ember 20 rendőr által szemel tartva mulatott a Szé­chenyi téren, ma már tízezer feletti azok száma, akik együtt akarják kö­szöntem a főtéren az új esztendőt. Ez is a közösségről szól.- Tehát társadalmasodik a vá- ms?- Úgy gondolom, igen, s ennek köszönhetően ma három területen biztos, hogy Pécs a legjobb az or­szágban: az oktatásban, a kultúrá­ban és a történeti emlékek gondo­zásában. Egy adatsor szerint a fejlő­dés dinamikájának tekintetében Pécs a tizenvalahányadik helyről a hetedik helyre rukkolt elő. Ha a szellemi potenciált nézzük, Pécs és Debrecen messze megelőzi a többi magyar várost, kivéve persze Buda­pestet. A legutóbbi tudományos kutatás eredménye pedig - amely a regionális vezető szerepre való al­kalmasságot vizsgálta - magasan Pécsnek ítélte az első helyet. Mind­ez együtt azt jelenti, hogy Pécs po­tenciálja olyan erős, hogy bizakod­va tekinthetünk a jövőbe.- Ma még mintha több lenne a lehetőség, mint a konkrétum.- Mindenképpen javul a helyzet, ha a közeljövőben elkészül a pogá- nyi repülőtér, és akkor is, ha a ter­vezett autópálya-építések a déli ha­tártól indulnának, nem Budapest­ről. Az is több, mint lehetőség, hogy az ipari parkban egy ezer főt foglalkoztató középüzem épüljön. Dr. Toller László polgármester- Ezek a közeljövő reményei. De milyen napjaink valósága?- Talán a legfontosabb: az egye­tem léte, az oktatás, a tudomány fej­lődése nemcsak a város, de a régió húzóágazata. Kiemelendő az ide­genforgalom szerepe, valamint a ke­reskedelem és a szolgáltatások ma­gas foka. Az 1500 munkahely, a 100 ezer négyzetméter kereskedelmi alapterület, amely az elmúlt három évben létesült, 25 milliárd forintnyi beruházás eredménye. De nemcsak regionális bevásárlóközpont, ha­nem regionális energiaközpont is. Lassan stabilizálódnak a tradicioná­lis pécsi üzemek is, a dohánygyár, a bőrgyár, a húsipar, tehát a gazdaság megerősödött. Kevesen gondolnák, hogy a pénzvilág, a bankok és a biz­tosítóintézetek regionális központjai mind Pécsett épültek ki. A köztudat­ban azonban inkább az él, hogy Pécs a kultúra városa, és természete­sen ez így igaz. Szinte nincs olyan napja az évnek, amikor ne lenne va­lamilyen színvonalas kulturális ese­mény Pécsett. 222 év és a tulipán Bár nem kerek, de a háromszor is­métlődő szám miatt figyelemre méltó az évforduló: idén tavasszal lesz 222 éve, hogy Pécs városa - hosszú küzdelem után - megkapta a szabad királyi város rangot és hozzá a címerét. A Mária Terézia által aláírt uralkodó diploma dátu­ma 1780. január 21-i, de a rangra emelés ünnepélyes pécsi kihirdeté­se április 19-én történt meg. Pécs város polgársága tehát a 222 évvel ezelőtti márciuson az ün­nepi készülődés jegyében élt: mi­lyen látványos, fényes külsőségek­kel fogadják a Budáról érkező kirá­lyi küldöttséget. Végül is lovasegységek, gyalogo­sok és katonazenekar kísérte be a városba a deputációt, tarackok dö­rögték az üdvlövéseket április 18- án. A királyi diploma felolvasása a népnek és átadása város vezetői­nek a következő napra maradt. A ceremóniát nagy közös lakoma kö­vette a Fő téren ökörsütéssel, zsem­leosztogatással, borkiméréssel. A rendkívüli jelentőségű ese­ményhez közvetlen köze nincs, de szintén tavaszra esett a hajdani pé­csiek egyik kedves, hagyományos népünnepélye, a Tettyén tartott Tu­lipán-ünnep, amely Í9. század vé­gén kezdett gyökeret ereszteni, de az első világháború szele elfújta. Bár nem teljesen: egy évtizede ötletadója lett a Pécsi Napoknak. A mediterrán hangulatok városa A Mecsek védelmében kétezer évvel ben. Pécs a „Szőlő és a bor városa”, s ezelőtt fejlődött várossá Sopianae. A az sem véletlen, hogy a generációk rómaiak, akik a mediterránumból jöt- óta itt élő igazi pécsiek a saját szőlő­iek, nem véletlenül érezték magukat birtokhoz tartozó „tőke” szóból ere- otthon ezen a vidéken, s bizonyára deztetve tűkének nevezik magukat, így vannak ezzel ma is Itáliából érke- Ma már azt is tűkévé fogadják, aki ké- ző vendégeink. Aki forró nyári napo- sőbb jött és nem tudott, nem akart kon végigtekint a Széchenyi téren, szabadulni a város varázsától, ha az vagy délutáni-koraesti hangulatban illető igazi pécsinek vallja magát, átsétál a Jókai téren, avagy estelente A „pécsiséget” nehéz megfogal- megfordul a korzón, a Király utca mazni. Pécs az Pécs. Csak önmagá- szabadtéri éttermei, kávézói között val mérhető. „Nekem: A VÁROS és megpihen a Színház téri szökőku- mindörökre.” - vallotta róla Csorba tak kőpárkányain, máris Itáliában Győző. Az biztos, hogy hozzá tarto- érezheti magát. Harkány felől, autó- zik az ugyancsak déües hangulatot val érkezvén megpillantva a várost, árasztó szabadtéri fesztiválok soka- mintha Toscana, vagy Lazio dombjai sága, a Tavaszi Fesztiváltól az arany- között utaznánk. ló sétatéri gesztenyefák alatt zajló Az itáliai reneszánszon nevelke- Pécsi Napokig. Az Országos Színhá- dett költő, Janus Pannonius itt éne- zi Találkozót kísérő kavalkád, az kelte meg a télben virágzó mecseki egyetemisták ünnepei, a szőlő és a mandulafát, melynek késő példányai bor ünnepe és az azt kísérő bordai­ma is ott virítanak kora tavasszal a fesztivál mind mind az utcákra, a te- hegyoldalban. Ha onnan lenézünk, a rekre hívja a városlakókat és á ven- drávai síkságig, túl a messzeségben dégeket. A pécsiek ilyenkor magu- óhatatlanul az itáliai és dalmát parto- kát ünnepük és az életet, s ez az igá­kat fürdető Adriát fürkésszük. Persze zi közösségformáló erő. hiába, pár száz kilométerre van. Most tavasz van. Lekerül a nagy­Azért nekünk Pécs - egy pályázat kabát, elővillannak a formás lábak, nyertes szlogenje szerint - így is „a ringanak a feszülő blúzok. A medi- mediterrán hangulatok városa”. Aki terrán hangulathoz tartozik az is, ha a nyár végén a hegyre felfutó keskeny, férfiember ilyenkor afféle pannon de- görbe utcákban sétál, gyümölccsel te- rűvel Szemléü a vüágot, s a közelgő ti öreg fügefákra bukkan a terméskő- nyárra gondol.:. falakkal védett kertekben és a szőlők- Panics György Az elmúlt napok már a tavaszból adtak ízelítőt fotó: laufer László A kötődésről és a pécsiségről Azon lehetne tanakodni, hogy a nélkülözhetetlen turisztikai, illetve beruházó-fogó reklámoktól eltekintve vajon szüksége van-e még Pécsnek hódoló dicséretekre. Az viszont biztos, hogy a hozzá fűződő szeretet és a pécsiség újra és újra megfogalma­zása a város polgárai számára igazi lélekerősítőként fontos. Dr. Bellyei Árpád professzor, a POTE volt rektora, a PTE Ortopédia Klini­kájának igazgatója:- Beregszászon születtem, Kapos­váron érettségiztem, de nekem Pécs a legszebb város Magyarországon. Minden, ami itt található, gyönyörű és értékes: a történelmi múlt, a mai fi­atalság, a világörökség, a város fekvése, szelle­misége, kultúrája. Egy­szer egy európai csalá­di utazásról hazafelé tartva, ahogy az úton feltűnt előttünk Pécs, feleségem felkiáltott a kocsiban: „Nem tu­dom, miért kell nekünk máshová utazni, ami­kor itthon milyen szép minden!” Hát azért is érdemes megismerni a nagyvilágot, hogy utána jobban érté­kelhessük saját környezetünket. Dr. Catherine Feidt-IUés szülész­nőgyógyász, Franciaország tisztelet­beli pécsi konzulja:- Nekem Pécs két nagyon fontos dolgot jelent. Az egyik, hogy itt hihe­tetlenül pezsgő a szellemi élet, kultu- rátis és poütikai területen egyaránt. Talán mert a várost évszázadok óta különböző nemzetiségek lakják, itt sokkal toleránsabbak az emberek. El­fogadják egymás véleményét, a viták után nincs harag, s az is tetszik, hogy nem csak felszínes dolgokról lehet vi­tatkozni. Pécsett nem unatkozik az ember, akár minden estére talál vala­milyen tartalmas programot. A má­sik, ami számomra nagyon vonzó Pécsett, az a város nagyon változatos építészete, a különböző korok és stí­lusok egymásra rétegződése. Hu­szonhat éve élek itt, de még mindig találok izgalmas, új dolgokat, kö­szönhetően a remek pécsi építész is­kolának. Bcdikó Tamás, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója:- Nekem túlfűtött érzéseim van­nak Péccsel kapcsolatban, én rajong­va szeretem ezt a várost. Sokszor el­hagytam és elhagyom, jöttem-men­tem a világban, a családom most is Budapesten él, de, mint egy örök sze­retőhöz, mindig visszatérek Pécshez. Pedig eredetileg nem is vagyok pécsi, hiszen Miskolcon születtem, igaz, nyolc hónapos koromban ide kerül­tem. Kétlaki életet élek, de Budapes­ten tartózkodva is lélekben pécsinek érzem magam. Sok személyes kötő­désem van Pécshez, igyekszem a kapcsolataimat, a munkámat felhasz­nálni arra, hogy ne csak kapjak, de ad­ni is tudjak valamit ennek a gyönyörű városnak: érezze, hogy szeretem. Dr. Körinek László egyetemi tanár, a Német Szövetségi Köztárság tiszte­letben pécsi konzulja:- Csak elfogultak lehetünk, ha ez a város adott kuüsszát a fiatalságunk­nak, szerelmeinknek. Én itt szület­tem. Látom azon polgár elődeim tel­jesítményét, akik hajdan együtt emelték a városfalakat, és együtt vé­delmezték, együtt dolgoztak, ünne­peltek, vigadoztak. Magyar, német, délszláv, zsidó polgárárok éltették to­vább ezt várost, de ebbe a sorba még a törököket is belevehetjük: nálunk még ők is hagytak hátra szép dolgo­kat. Számomra ettől a sokféleségtől európai Pécs. Olyan élő organizmus, ahol érzem, hogy nekem, jelenlegi polgárának, mint aktuális láncszem­nek, kötelességeim vannak. Dr. Kékes Ferenc, Baranya Megyei Közgyűlés elnöke:- Tüke vagyok a szó legszorosabb értelmében. Családunk több mint kétszáz éve Pécsett él, én is itt szület­tem, itt végeztem iskoláimat, itt dol­goztam mindig. Nem tudtak elcsábí­tani innen anyagilag jelentős állások­kal az ország más részére, mert nem tudtam elszakadni a várostól. Azt val­lom: bizonyára lehet Pécsen kívül másutt is élni, de nem érdemes. Azért nem, mert ebben a városban másutt szinte sehol nem tapasztalha­tó harmóniát érzek. Az pedig sajátos értelmet ad az ember életének, ha e szellemi, erkölcsi és anyagi harmónia kiteljesítésén fáradozhat sok-sok ba­ráttal körülvéve. Dr. Kiss László alkotmánybíró, egyetemi tanár, 1970 óta él Pécsett:- Én Vas megyében szültettem és cseperedtem fel, oda hazamegyek, itt meg otthon vagyok. Pécs embersza­bású város visszaváró, hazaváró fajta. Aki elmegy, úgy megy el innen, hogy visszajönne. Komplett város, minde­ne megvan, ami a normáüs életvitel­hez szükséges. Van aurája, egyedi hangulata, kultúrája. Barátkozó vá­ros is: ha ember itt él 20-30 évig, ak­kor biztos, hogy gyalogosan nem ér oda időre, ahova menni akar, mert annyi ismerőse, barátja van, akikkel megáll beszélgetni. Pedig Pécs lépté­ke jóval nagyobb annál, hogy ez ma­gától értetődő legyen. Vagyis Pécs nyitott és szabadlelkű, talán a medi­terrán jellegéből fakadóan is. Ezekből áll össze az ember pécsisége, még ha nem is tüke. ■ Készült Pécs Önkormányzata és a PW Rt. támogatásával. Oldalszerkesztő: Dunai Imre Madártávlatból a belváros fotó: t. l. Munkában a várostakarítók - egyre tisztábbak a közterületek Éled a természet, sokasodnak a A jó idő beköszöntővel, a vegetáció megindulásával számos al­vállalkozó kezdte meg tevékenységét a város területén. Koor­dinálásukat, irányításukat a Pécsi Városüzemelési és Vagyon­kezelő Rt. szakemberei végzik. A parkok és a parkerdők gon­dozásának feladataira idén - hosszú évek után először - nagy­ságrendekkel több jut, mint az előző esztendőben. A városban jártunkban-keltünkben az elmúlt hetekben gyakorta talál­kozhattunk zöldterületi, parkgon­dozási munkákat végző, illetve a közterületeken takarító csapatok­kal. Novák Gyöngyitől, a PW Rt. parkgondozási csoportvezetőjétől megtudtuk, az országban a főváros után Pécsett van a legnagyobb zöld­felület: 320 hektárnyi. A fák a legér­tékesebbek: lombkoronájuk az oxi­génellátás szempontjából meghatá­rozó. Védelmükre idén fasor vissza- ifjító, -megújító, illetve fásítási prog­ramot indítottunk. A fagymentes időszaktól megkezdődött a met­szés; a kártevők, s a gombásodás el­leni védekezés, lemosás. A tavasz kezdetekor a sövénynyí­rás, gyepkaszálás, majd a virágosí- tás van soron. Idén a világörökségi helyszínhez méltó széles körű virá- gosítást terveznek. A belváros mel­lett számos más városrészben meg­jelennek majd a virágágyások, vi­rágkapuk. Látványos eredmények várhatók, ugyanis az előző évihez képest idén mintegy 40 százalékkal nőtt a pénzkeret. Arra az ideátis ál­lapotra törekszik a PW Rt., hogy egy négyzetméternyi zöldterület gondozására száz forint jusson. Ilyenkor a köztisztasági felada­tok is- megnövekednek: az illegális szemétlerakók megszüntetése és annak a sok hulladéknak az eltaka­rítása, amelyet télen „jótékonyan” takar a hó. Porkoláb Kámly, a PW Rt. köztisztasági csoportvezetője irányításával folyamatosan, város­részről városrészre járva végzik ezt a munkát a megbízott alvállalko­zók. 75 darab vadonatúj, tetszetős, zöld színű, öntöttvas hulladékgyűj­tő edény kerül ki hamarosan a köz­területekre a hiányzó, megrongált darabok helyére. Több százezer fo­rintot költ a PW Rt. a régi edények átfestésére is. Speciális műanyag bevonatot képező festékkel védi majd az időjárás, illetve a változó hőmérséklet viszontagságai ellen. Folyik a rendszeres kézi- és gépi ta­karítás, a lombgyűjtés; a zónás par­kolók mintegy 50 ezer négyzetmé­feladatok ternyi felületének locsolással törté­nő megtisztítása, portalanítása. A tavaszi „nagytakarítások” sorá­ba illeszkedő látványos feladat volt a közelmúltban a Magyarürögi víz­folyás Béke parkon áthaladó szaka­szának megtisztítása, amely a bur­kolt vízmeder mintegy 1,5 km-es szakaszának kézi iszaptalanítását jelentette. Várkonyi Viktória vízgaz­dálkodási előadó tájékoztatója sze­rint a Mecsekből eredő és a Pécsi­vízbe torkolló vízfolyás burkolt medréből mintegy 2,5 ezer köbmé­ter iszapot sikerült eltávolítani. így szebb, tisztább, az egészségügyi el­várásoknak megfelelő, megnöveke­dett vízszállító képességű lett a pa­tak. Az iszapszállító munkagépek nyomvonalának helyreállítására ha­marosan füvesítés kezdődik az érin­tett területen.

Next

/
Thumbnails
Contents