Új Dunántúli Napló, 2002. február (13. évfolyam, 31-58. szám)

2002-02-27 / 57. szám

Ül 2002. Február 27., szerda ___________________________________________________________________KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Kitárulkoznak elhallgatott titkaink A vagina monológok kérdéseire mindenki életében ott rejlik a válasz Interjúk a vaginákkal, ez is lehetne a cí­me annak a színdarabnak, amelyet a Harmadik Színházban rendezett Mora- vetz Levente, hiszen kétszáz, hölgyekkel folytatott beszélgetés adta a mű hátterét. A hétfői bemutató előtt viszont a várako­zó nézők már arról sustorogtak, hogy mennyire botrányos a játék „sokat ígérő” címe, és ráerősít-e a tartalom?- Persze, hogy meglovagolták ezt a sikamlós témát, mert ez biztos kasszasiker - vélekedett egy idősebb hölgy, majd hozzátette: - Többet most nem mondok, majd a műsor után meg­látjuk. Tény, hogy sokan tülekedtek a bejáratnál, négyötödrészt hölgyek, a férfiak többsége pe­dig a harmincas, negyvenes korosztályból. Az előadás végén felszabadultan, nevetgélve özönlött kifelé a tömeg.- Szorongva ültem végig az előadást, állan­dóan gondban voltam, hogyan tegyem a lábam- mondja a darab után egy középkorú úr. - A feszengésem oka az volt, hogy úgy éreztem, a darabban elhangzó, a hölgyeket ért sérelmek­hez, bűnökhöz férfiként mindenképpen kö­zöm van. Ugyanakkor olyan aspektusból láttat­tak a színésznők eseteket, amely bizonyosan megváltoztatja a továbbiakban néhány kérdés­ben a hölgyekhez való viszonyomat.- Obszcén volt a cím, ezért elolvastam né­hány írást a darabról előzetesen, mert nem tudtam mire készüljek. Valójában ennél sok­kal keményebb történetekre számítottam, de az biztos, hogy nagyon megfogott az előadás- vélekedett egy fiatalember. - Az külön tet­szett, hogy a szabadszájúságba a közönséget is bevonták. Összességében tetszett a bemu­tató, a színészi előadások főként, de hogy mit mondok majd róla az ismerőseimnek, arra még aludnom kell egyet.- Érdekes volt, és nagyon igazat mondtak a nők altáji problémáiról és annak minden érzelmi kihatásáról - mondja egy negyve­nes nő. Biztos vagyok benne, hogy a férfiak képtelenek lennének nyelvezetben, tartal­mában ennyit és ilyen mélységekben be­szélni a saját megszemélyesülő nemi szer­Xantus Barbara és Nyertes Zsuzsa jelenete vükről. Ironikusan, színesen mindenről szó esett, ami egy hölgyet kislány korától nyug­díjas éveiig érhet ebből a különleges, alsó látószögből. Szerintem egy új színpadi mű­faj született.- A mű címe kíváncsivá tett, de a valóság sokkal jobb volt, mint amit vártam - mondja egy hölgytrió egyik tagja. A másikuk rákont­ráz, ilyesmiről a nők egymás között nem be­szélnek, pedig nem ártana, mert tanulságos esetek elevenedtek meg, és feloldják az eltit­kolt görcsöket. A harmadik hozzáteszi, bizto­san ajánlani fogja ismerőseinek, nézzék meg, mert ez egy olyan té­makör, amiről mindenki hallgat, pedig rengeteg megbeszélnivalót rejt. Ezt az előadást még hetekig fogjuk elemezgetni - vélekednek egyöntetűen. Pécsi férfiszínészek is ott ültek a nézők között, ők úgy összegez­ték véleményüket, hogy a lányok nagyon jól megoldották a szerepü­ket, pedig nem volt könnyű dol­guk. Ebben a darabban nincsenek szituációk, a színészi jelenlétnek van csak súlya, az empatikus készség a lényeg. Szerintük hihe- tetien nehéz lehetett a humoros je­lenetekből a fájdalmas, érzelmes helyzetekbe váltani, és sokszor egy apró hiba is tönkretehette vol­na a produkciót. • - Úgy hisszük, ma már minden természetes, eltűntek a tabuk, de ezt a darabot látván be kell valla­nom, sok újat tanultam a női nem­ről, holott már megéltem egyet és mást velük kapcsolatban - jegyzi meg egy ékesebb úr. - A darab egy­általán nem trágár, időnként szinte ismeretterjesztő jellegű volt. Arra mindenkép­pen rávilágít ez az előadás, hogy a férfiaknak folyamatosan újra kell értékelniük a női nem helyzetét. MÉSZÁROS B. ENDRE Válasszunk hangszert! Minden végzős hallgatóra 1,5-2 hely jut A hangszeren tanuló fiatalok kisebb része hivatásszerűen, nagyobb hányada amatőr szinten zenél felnőtt korában zenekarokban vagy éppen sa­ját szórakoztatására. Nem mindegy tehát, ki milyen hangszert választ, hiszen igény rá a későbbiekben kü­lönböző mértékű lehet. A tanári kar összetétele és a hangszer iránti zenekari igé­nyek határozzák meg azt, hogy például egyes fúvóshang­szereken hányán tanulnak, mondja Apáthy Árpád., a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskola igazga­tója. A zeneiskolában jelenleg 6-7- en tanulnak fagottozni, 90-en fuvolázni, 55-en klarinétozni és 16-an oboázni, hogy csak a fa­fúvósoknál maradjunk. Ugyanis egy fúvószenekarban alig van szükség oboára, míg klarinétos és fuvolista szép számban akad, a kisebb vidéki zeneka­rok pedig elvannak oboa nélkül is, ott nincs is oboaoktatás. Azt is figyelembe veszik tanárok és szülők is, hogy azok a fiatalok, akik nem a profi zenész pályát célozzák meg, hobbiként olyan hangszert válasszanak, amelyet amatőrként is jól tudnak hasz­nosítani. Akadnak persze olyan területek is, amelyek kimarad­nak az alapfokú zenei oktatás­ból, ilyen a népzene, amelyre ugyanakkor igen komoly igény lenne. De népi hangszert okító tanárt Magyarországon csak Nyíregyházán képeznek, az ott végzettek pedig nemigen kerül­nek el Pécsre. Hárfára például egyáltalán nincs igény, szinteti­zátorra viszont lenne, de az igazgató nem engedi be az épü­letbe. Ennek oka az, hogy sok zongorista választaná inkább a szintetizátort, amely csalóka hangszer, mert kis be­fektetéssel nagy eredmé­nyeket lehet vele elérni. A Liszt Fe­renc Zeneisko­lában évi át­lagban 8-10-en mennek szak- középiskolákba zenét tanulni, közülük 5-6 kerül főiskolákra. Az iskola félszáz tanárából 15- 20 valamikor itt kezdte zenei pályáját, a testület tehát volta­képpen sikeresen termeli ki sa­ját utánpótlását. A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Zeneművészeti Intézetébe a jelentkezést nem elsősorban a hangszer határoz­za meg, ide a nevek vonzzák a hallgatókat, mondja az igazga­tó, Kircsi László, tehát az okta­tókhoz jönnek. így előfordulhat egy-egy hangszerből túljelent­kezés, de minden végzős ennek ellenére 1,5-2 hely között válo­gathat részint azért, mert sok a zeneiskola, részint pedig a kü­lönböző zenekarok is várják a fiatal muzsikusokat. CSERI LÁSZLÓ Ki mit tud? Hagyományteremtő rendezvény a romáknak Baranyában A cigány folklórral kapcsolatos Ki mit tud?-ra kerül sor márciusban Pécsett, baranyai együttesek és szólisták rész­vételével. Érdeklődő sok van, jelentke­ző azonban egyelőre kevés. Ki mit tud?-ot rendez a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület Pécsett a Pécsi Cigány Kisebbségi Önkormányzattal kar­öltve, melynek jelentkezési határideje már lejárt ugyan, de még ezen a héten várják a jelentkezőket a Rácz Aladár Közösségi Házban. A Baranya megyében élő hagyományőr­ző együttesekre, zenekarokra, daléneke­sekre, vers- és prózamondókra számíta­nak. Bár eddig több százan érdeklődtek, vi­szonylag kevesen jelentkeztek, mondja dr. Kosztics István, az egyesület elnöke. Ennek elsősorban nem a nevezési díj az oka, amely szólószám esetén ezer, együttesek­nél háromezer forint, hiszen a díjat sok he­lyütt a települési önkormányzatok, iskolák, óvodák magukra vállalták. Sokkal inkább az információk hiánya, akad olyan helyi új­ság, amelyik nem vállalta fel, másutt pedig csak a napokban jelenik meg az erről szóló hir. így nem tudhatják a potenciális ver­senyzők, hogy a pénz- és tárgyjutalmakon kívül a szervezők felvállalják a sikeresen szereplők belföldi és külföldi szerepelteté­sét. Ha kiderül, hogy a megyében jó szín­vonalú hagyományőrző együttesek mű­ködnek, akkor nem kell azzal élnie az egye­sületnek, amire korábban akadt példa, hogy például svájci vagy osztrák igény ese­tén somogyi és tolnai együtteseket ajánla­nak ki. A cigány hagyományokkal kapcsolatos Ki mit tud? az első ilyen típusú rendezvény lesz a megyében, és a szervezők szeretnék, ha mindez hagyományt teremtene. Az ün­nepélyes díjkiosztásra és a gálaműsorra a Baranyai Cigányok V. tavaszi fesztiváljának zárónapján, március 30-án kerül sor. CSERI LÁSZLÓ Vihar Nagynyárádon Indulatok a művelődési ház igazgatójának felmentése miatt Nagynyárádon vihart kavart a művelődési ház igazgatójának posztjáról való eltávolítása, és az intézmény vállalkozásba va­ló kiadásának híre. A falu megosztott az eljárás megítélésé­ben, a településről elszármazottak pedig felháborodásuknak adtak hangot. Abban sem egységes a szakértők állásfoglalása, hogy mindehhez ki kellett volna-e kérni a minisztérium véle­ményét vagy sem. testületi ülésre került sor Nagy­nyárádon január 31-én, ahol a kép­viselők a művelődési ház igazgató­jának, Zsifkovics Józsefnének köz­alkalmazotti munkaviszonyát hét igen szavazattal egy nem ellenében felmentéssel megszüntették, más­napi hatállyal. Február elsején reg­gel hat órakor közölték telefonon mindezt az igazgatónővel, aki 35 évet dolgozott az intézményben a szakma szerint páratlan eredmé­nyességgel, majd öt nappal később írásban is megkapta felmentését az­zal, hogy 8 hónapi végkielégítésre jogosult. Közölték vele, hogy a mű­velődési házat vállalkozásba adják ki, ezt később meg is hirdették. Olyan munkát nem tudtak részére felajánlani, amely végzettségének megfelel, voltaképpen túlképzett­nek minősítették. A könyvtár zárva van, az épületet pedig a takarítónő „működteti”. Tizenhárom Nagynyárádról el­származott ember is felháborodásá­nak ad hangot szerkesztőségünk­nek írt levelében amiatt, hogy Dél- Dunántúl egyik kulturális fellegvá­rát tették tönkre a képviselő-testület „egy éjszaka rossz álma, vagy négy év tétlensége” után. Hiszen, aki részt vett egy igazi sváb lakodalma­son, látott már búcsúfa-állítást, kék­festő fesztivált, végig ülte a Téli es­ték szakmai konferenciáit, az tudja igazán, érvelnek, hogy milyen profi módon működő társadalmi tevé­kenységet lehetetlenített el a fel­mentési határozat. A volt igazgatónő érdeklődé­sünkre elmondta,* hogy a polgár­mester régi vágya teljesült ezzel, hi­szen már a mostani ciklust megelő­ző kampánybeszédében is említet­te, hogy öt le kell váltani. Megvá­lasztása másnapján ellátogatott az intézménybe, ahol vagy tíz eszten­deje nem járt, megtudakolni, mi­lyen is egy vidéki művelődési ház. Az ingatlan vállalkozásba adása nem tűnik túlzottan átgondoltnak, mondja Zsif- kovicsné, aki egyetlen érdek­lődőről tud, egy bácsiról. Ő is az igazgatónő segít­ségét kérte, mert egyedül nem ké­pes megírni a pályázatát. Művelődési házat átszervezni 1997 óta nem le­het ad hoc ötlettől vezérelve, ehhez minisztériumi jóváhagyás kell, amit a nagynyárádi önkormányzat el­mulasztott megkérni. Az 1997. évi CXL. törvény egyértelműen rendel­kezik arról, hogy az önkormányza­ti rendelet hatálya alá tartozó köz­művelődési intézmény létesítése, átszervezése, megszüntetése, ille­tőleg tevékenységének 60 napon túli szüneteltetése esetén a testületi döntés meghozatala előtt 30 nappal a minisztérium véleményét be kell szerezni, és annak tartalmát a testü­lettel ismertetni kell. Felhívhatta volna minderre a jegyző a képvise­lők figyelmét, de a Nagynyárád és Sátorhely ügyeit körjegyzőként végző szakember szeptemberben elment szülési szabadságra, helyet­tesítéséről pedig még most is csak tárgyalások folynak. Dr. Sólya Nán­dor babarci körjegyzőt is csak egy hónappal ezelőtt kérték fel a nagy­nyárádi körjegyző helyettesítésére. Miután ő a munkáltatójától meg­kapta ehhez a hozzájárulást, az írásbeli megbízást várja. Szeptem­bertől, hogy az ügyek jogszerűen folyjanak, tudtuk meg az önkor­mányzat egyik emberétől, a polgár- mester jogi tanácsadót alkalmaz, dr. Lusztig Péter személyében, de ő nyilvánvalóan nem láthatja el a jegyzői teendőket. Mind a nagy­nyárádi, mind a sátorhelyi polgár­mester ígéretet tett arra, hogy a kör­jegyző helyettesítéséről gondosko­dik, állítja dr. Solymosi Veronika, a Baranya Megyei Közigazgatási Hivatal törvé­nyességi főosz­tályának vezető­je. A törvény csak azt írja elő, hogy a jegyző tartós akadá­lyoztatása ese­tén helyettesítés­ről gondoskodni kell, ám erre vo­natkozó határidőt nem ír elő. De mindenképpen szükség van jegy­zőre, hiszen egy sor feladat nélküle nem hajtható végre, és a jogi ta­nácsadó semmiképpen nem váltja ki, hiszen nincs aláírási joga. A költ­ségvetés elkészítéséhez és a válasz­tási iroda vezetéséhez viszont a körjegyző nélkülözhetetlen. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának közművelődési szakértője, Nagy Sándor, aki a Pécsi Ifjúsági Háznak 1975 óta igazgató­ja, érdeklődésünkre elmondta, hogy a minisztérium megkerülése egyértelműen törvénytelen. Ha a határozathozatal előtt kérték volna az intézmény vállalkozásba való ki­adásához a hozzájárulást, akkor a minisztérium a megyében működő szakértőket kérte volna fel részletes szakvizsgálat elvégzésére, de ez nem történt meg. A babarci körjegyző, dr. Sólya Nándor viszont úgy gondolja, ha az intézményt, mint ingatlant adják ki vállalkozásba, de a közművelődési feladatokat az önkormányzat to­vábbra is elláttatja valakivel, akkor nem kell a minisztériumtól előzetes engedélyt kérni. A polgármester, Hágendorn József mindehhez semmiféle vé­leményt -nem fűzött, ugyanis ér­deklődésünkre leszögezte: a Du­nántúli Naplónak nem nyilatko­zik. Majd megtalálja azt a médiu­mot, amely úgymond nem egyol­dalúan tájékoztatja a közvéle­ményt, és nemcsak a negatív, ha­nem a pozitív történésekről is hírt ad. « ______________________________CSERI LÁSZLÓ EG YÉNI FORMÁK, SZÍNEK TÁRLATA. A Magyar Foltvarró Céh pécsi székhelyű Dél-dunántúli Régiójának tavaszi kiál- lítására várják a nagyérdeműt Pécsett, a Megyeri út 4. sz. alatt lévő galériában.______________________fotó: müiler andrea

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents