Új Dunántúli Napló, 2002. február (13. évfolyam, 31-58. szám)

2002-02-25 / 55. szám

Ü 2002. Február 25., hétfő KULTÚRA -RIP ORT 7. OLDAL SIKERES KÍSÉRŐK. A baranyai fiatal zenészekből álló Unter Rock Kapelle eddig főként a pécsi Leőwey Gimnázium híres nemzetiségi tánccsoportjának húzta a talp alá valót. A főleg német népzenei ala­pokat feldolgozó csapat egyre többször szerepel már saját műsorá­val, a közeljövőben a USÁ-ban is bemutatkoznak a muzsikusok. _____________________________________________________________________FOTÓ: LÄUFER LÁSZLÓ Bi llegő kőmobilok Kuti László szobrászművész térértelmezései A hatalmas faplasztika kitöltötte a Széchenyi téri Pincegalériát fotó: müller a. Hatalmas, fából való plasztikája kitöltöt­te a Pécsi Galéria Pincegalériáját. Éppen csak bezárt Kuti László szobrászművész­nek, a Pécsi Művészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettesének egy nagyobb önál­ló pécsi kiállítása, máris egy újabb tárla­ton láthatjuk munkáját. Lopják, szétszedik, eltörik a szobrait. El is vi­szik, ha lehet - mármint a vásárlók, a műgyűj­tők. Van egy nagyon hosszú szobra, ami csak szétszedve, darabokban szállítható. A Bóloga­tó című kisplasztikája a minap még a Pécsi Galéria nagy, Széchenyi téri Pincegalériájá­nak egybefüggő hatalmas terét kitöltő, 14,5 méter hosszúságú faplasztikájának a környe­zetében állt a „Hal-kan-fej” című alkotással együtt. Ritkán fordul elő, hogy egy kiállítás mindössze három műből álljon, Kuti László szobrászművész eredeti térértelmezései azonban még ezt is lehetővé teszik. Az emlí­tett plasztikák egyike a februárban a Közelítés Művészeti Egyesület pécsi kiállításán is látha­tó. Az egyesület tiszteletbeli tagjaként Kuti Lászlót is felkérte kiállításra. Gettó Tamás épí­tész a minap elhangzott megnyitójában a sza­badság és a játékosság fogalmait emelte ki Ku­ti műveivel kapcsolatban. Ezek a szobrok két­ségtelenül játékosan átlépnek minden plaszti­kai és közmegegyezéses konvencianialitáson, és a szabadságot egyfajta felszabadultságként jelenítik meg. Különféle tárgyi, formai helyzetek­ben értelmezik a külön­ben homogén teret. Kuti László attraktív szobrai energiákat hordoznak, testesítenek meg. Mozog­nak, legalábbis billegnek, ezáltal folyamatosan újra­strukturálják a teret, ahol vannak és annak szűkebb- tágabb környezetét. Ezál­tal idézőjelbe is teszik. Az ugyancsak billegő és mo­bilként felfogható faplasz- tika-kolosszus most szét­szerelt állapotban a hajdani IFOR-telepből ki­alakított nagy, közös műterembe került. Eb­ben a műteremben - a Bencsik István Kos- suth-díjas szobrászművész mesterkurzusán végzett - Kuti László együtt dolgozhat szob­rásztársaival és barátaival, többek között Bö­szörményi Istvánnal, Nyári Zsolttal, Miklya Gáborral és Rezsonya Katalinnal. Nyári kivé­telével e szűk baráti kör tagjai ugyancsak kiál­lítanak a Közelítés tárlatán. A szétszerelt faplasztikát magának a pince­galériának a tere inspirálta. A szobor önmagá­ban állva csak potenciál, energia, lehetőség valamire, amely arra vár, hogy valaki meg­mozdítsa. Kell hozzá egy kívülálló szemlélő, aki meglöki. - Amikor a szobor készül, na­gyon sok mindenre gondol az ember, de van­nak dolgok, amiket sokkal jobban megfogal­maznak mások - mondja Kuti László. - A szobor nyugalmi állapota egy „felhúzott álla­pot”. Aki meglöki, tulajdonképpen „használ­ja” a szobrot, amivel kapcsolatban többszörö­sen aláhúzandó a „haszontalanság”. Ugyanis, ha csak célszerű és praktikus dolgokkal vesz- szük körül magunkat, sivárrá válik az élet. A munka címe: Nagy időtöltő. Ez paradoxon. Közvetlenül nem használható semmire. Vi­szont rendkívül fontos. Enélkül talán lehet, de nem biztos, hogy érdemes élni. BEBESSI KÁROLY Üvegbe zárt üzenetek A napokban nyílt meg Pécsett, a Művészetek Házában Makky György Türelemüvegek című kiállítása, amely a különös mű­faj első pécsi bemutatkozásának tekinthető. A kulturális gyökerek őrzése Tömlöcben sínylődök, barátok, szabadidős és nyugalmazott ten­gerészek hódoltak hajdan ennek a műfajnak. A lexikonok, szak­könyvek, művészettörténészek és az esztéták egyáltalán nincse­nek zavarban a türelemüvegek művészet voltát illetően. Az min­denesetre teljes bizonyossággal állítható, hogy a középkorban fő­leg az áristomokban, a hosszabb hajóutakon és a világtól elzárkó­zott szerzetesek kolostoraiban le- ledzett olyan mennyiségű sza­bad idő, amely e türelemfaló mű­nem műveléséhez szükségelte­tett. így aztán az évszázadok so­rán értékük szerint szelektálódott türelemüvegnek és a kolostor­üvegnek elnevezett munkák vala­miképpen megmaradtak, művé- szettörténetileg is lecsapódtak, leülepedtek. A türelemüveg pa­lack, amelynek a nyílásán hosszú csipeszekkel, nyurga instrumen­tumokkal építette ki a művész a parányi betlehemet, színházbel­sőt, bibliai helyszínt és így to­vább. A kolostorüveg síkban kép­zelendő el és képszerűen, relief- szerűen építkezik aprólékos fi­nomsággal. A türelemüveg kör­bejárható, a kolostorüveg képsze­rűen szemlélendő. Egyik legjele­sebb mai magyar türelemüveg­művész Makky György a Magyar Tudományos Akadémia Művé­szettörténeti Kutatóintézetének munkatársa, eredendően fotográ­fus és restaurátor. Lengyel László művészettörténész barátja és a műfaj egyedülálló szakértője meglepő ütkokat árult el az üveg­művészről. Például azt, hogy Makky az egyik legtürelmetle­nebb ember, aki­vel valaha is ta­lálkozott. Türel­metlenül, mind­emellett érett művészettel gyö­möszöli bele a világot a hajdan finom' nedűket tartalmazó buté- liákba, türelem­üvegeibe. A mű­vészettörténész szerint egy türel­metlen ember „dolgos meditá­ciói” ezek a mű­vek. Pontosab­ban eme meditá­ciók gyümölcsei. Vannak a műfaj­nak eltökélt szerelmesei, gyűjtői is. Kétségtelen, ritkán tapasztal­ható művészeti bemutatón ilyen anyagi, tematikai, formai gazdag­ság - efféle megkötöttségek mel­lett. Kuriozitására való tekintettel és a saját mindenkori türelmet­lenségünkkel is szembenézendő, bárkinek ajánlható ez a kiállítás. A művész türelmetlenségére még az is jellemző, hogy nem bírja az öncélú, idővesztegető vonato­zást, ezért maradt távol a megnyi­tótól is. Amiért mindőnk szíves elnézését kéri. Mesterkurzusok a Művészetiben A Pécsi Művészeti Szakközépis­kola képzési formájához szerve­sen hozzátartoznak a mester- kurzusok, amelyeket az intéz­mény erre a célra elkülönített keretéből finanszíroznak. A 2001/2002-es tanév máso­dik félévében is neves művésze­ket várnak az iskola hangver­senytermébe. A napokban mu­tatta be Bánky József zongora- művész Chopin 24 prelűdjét, március 1-jén Fejér András har­sonaművész tart kurzust, aki az azt megelőző nap ad koncertet. Varga Gábor kla'rinétművész március 9-én, Jandó Jenő zon­goraművész pedig április 19-én találkozik a növendékekkel és a tanárokkal. Szabadi Vilmos he­gedűművész kétnapos kurzust tart május 6-án és 7-én. Elsősorban az iskola növen­dékeinek szólnak ezek a progra­mok, mondja Vida Loránd, a Művészeti Szakközépiskola ze­neművészeti igazgatóhelyettese, de részt vesznek a főiskolai hall­gatók és a zeneiskola növendé­kei is. A szomszéd megyék zene­iskolái is komoly érdeklődést mutatnak, Bánky József Chopin- matinéjára még Marcaliból is jöt­tek. Tekintettel arra, hogy volta­képpen iskolai programokról van szó, ezek ingyenesek min­den érdeklődő számára. cs. l. Az 1996 óta működő Lorenzo Szociális és Kulturális Köz- alapítvány elsősorban cigány szervezetek és magánszemé­lyek támogatását tűzte ki maga elé célul. Az aktuális segélyezéseken túl az idei év egyik programja a játszóhá­zak folytatása és a cigány történeti forráskutatás befe­jezése. Márfi Attila főlevéltáros, a Lo­renzo elnöke arról tájékozta­tott, hogy a Várostörténeti Mú­zeummal közösen, főképp az egyházi és népi ünnepeken szerveznek játszóházat a ci­gány gyerekeknek, de külső helyszíneken is lesznek progra­mok tavasztól.- Ezeken a összejöveteleken mindenkit szívesen látunk. A legfontosabb tán az, hogy a gye­rekekkel - cigányokkal és nem cigányokkal - könnyebb megis­mertetni a közösségi együttélés formáit, és ezek az alkalmak is fontos pillanatok lehetnek a be­illeszkedés segítésében - véli Márfi Attila. A Kisebbségeket Kutató Köz- alapítványon belül zajló cigány­ság-történeti kutatás már eddig is érdekes adatokkal szolgált. Például kiderült, hogy hivatalo­san egészen az 50-es évek végé­ig nem létezett cigánykérdés, csakis, össztársadalmi problé­mákat (egészségügy, oktatás stb.) tárgyaló feljegyzések egyes fejezeteiről vélhető, hogy valószínűleg cigányokról lehet szó bennük. 'A kor terminológiája szerint „nincstelenekként”, „kóbor sze­mélyekként”, „szociális réteg­ként” említik csak a cigánysá­got, majd utóbb „románként”. A helyzet 1956 után kezdett vál­tozni, ekkortól készültek az el­ső felmérések a cigányok hely­zetéről, majd 1962-től kezdő­dött meg a cigánytelepek felszá­molása, a városok peremkerüle­teinek feltöltése. A majdan, re­mények szerint kötetté összeál­ló tanulmányok azt is boncol­gatják, hogy miért szaporodtak el a negatív jelenségek és alap­vetően mi okozta a cigányság­gal szembeni negatív értékítélet kialakulását. Márfi Attila hangsúlyozta: - A cigányság sorsában is elkerül­hetetlenek voltak a változások, ám mindemellett az a fontos, hogy ne veszítsék el kulturális gyökereiket - és ezen nem csak a zenét és a táncot értem, ha­nem a gazdag fantáziát, a szín­világot, ami oly különlegessé te­szi ezt a népcsoportot. M. K. BEBESSI K. Apró csodák a palackokban fotó: tóth l. Ami nincs megírva szakácskönyvben A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Mecseki Regionális Szervezete pénteken immár negyedik alkalommal rendezte meg legjobb szakácsmestereinek az Aranytányér versenyt. Előételt, fő­ételt és desszertet kellett elkészíteni a hét séfnek, akik közül az I. díjat Gólyák Csaba, a Barna Söröző főszakácsa vihette haza. A Delta Étterem konyhájába való­ságos labirintusrendszeren ke­resztül lehet eljutni, mintha való­ban minden titkok színhelyére ve­zetne az út. De valamiképp így is van, amikor az ember az Aranytá­nyér szakácsverseny sebbel-lob- bal készülődő, lábasok, tepsik fölé hajoló fehér sityakos mesterei kö­zé toppan. Vajon melyik tálon pi­hen -a későbbi győztes menüben megadott, már nevében is érdek­feszítő „Borgőzös pisztrángte­kercs zöldségkavalkáddal, olíva- olajos zöldbazsalikomos vinai- grette-tel”? Rántott húst, marha- lábszár-pörköltet itt senki ne ke­ressen, a legegyszerűbb krump­liköret is „vajon pirított mogyoró- burgonya” névre hallgat. Kerényi Pétert a nagy konyhában kezdem el faggatni, de már a har­madik mondatnál a szoba méretű „hűtőszekrényben" találom ma­gam, ahol a hideg előételek és a desszertek várják sorsukat.- Ezen ételek talán sose léteztek korábban, a verseny résztvevői ál­modják meg maguknak. Aztán ha a fejben összeállt, akkor, mintegy edzésképpen, kétszer-háromszor lefőzöm a menüt. Ilyenkor derül ki, megáll-e a zöldség vagy sem, ferdére kell-e vágni, vagy más­képp. Egy ilyen menüsor csapat­munka, amíg a mártásban lévő zöld, sárga, piros paprika ilyen ap­ró lesz, az három ember néhány órai munkája, igazi monoton rab-’ szolgatevékenység. A divatot szinte mindenki köve­ti. Ahogy mondják, néhány éve a hírét sem lehetett hallani a csírák­nak, magoknak, vadrizsnek, vöröslencsének - ma versenyeket lehet velük nyerni. A szervező-elnök, Tankó József szerint sok minden átalakulóban van.- Az ilyen összejövetelek arra is jók, hogy egymástól ellessenek trükköket a kollégák, a zsűritől meg hasznos tanácsokat kapjanak. Megváltozott például a húsétel-kö­ret aránya. Korábban kétharmad -egyharmad volt a szokás, ma ez szinte fele-felére állt át, azzal, hogy a köret mindig páratlan számú, könnyű zöldségekből áll össze. Vi­szont a klasszikus magyaros éte­leknél szigorúan be kell tartani a hagyományokat, elvégre egy kül­földi vendég el is húzná a száját, ha szójagranulátummal töltött ká­posztát szolgálnának fel neki.’ Szembetűnő, hogy a mesterek egy-egy bőröndnyi saját „szerszám­mal” érkeztek a vetélkedőre.- Én csak úgy hívom: a túlélőszett - magyarázza Gólyák Csaba. - Ez nagyjából ötven esz­köz, faragók, spicccsövek, tálaló kanalak, halpucoló, sajtkés, egy­szóval sok minden, de nem az összes. Nincs is mit csodálkozni rajta, elvégre a fodrász is a saját ol­lójával vág. Ha a megfelelő kellé­kek megvannak, az már fél siker! A siker másik fele az alapanyag és az ihlet - aztán már csak az a kér­dés, mit szól a kreációkhoz a zsűri? Várhelyi Miklós, az InterConti­nental séfje és Berényi Imre mester­szakács a laikus (és egyre éhesebb) vendég számára csodás alkotásokat alaposan szétcincálja, a szó fizikai és szakmai értelmében is. Ahogy hordják fel eléjük a sorszám szerin­ti menüket, egyre másra hangzanak el a dicsérő és bíráló megjegyzések.- A gyümölcsmártásba a snidling nem a legmegfelelőbb díszítés... A csicsóka nyers... Szeretném érezni a bor ízét... érzem is... Pulykarolád, de hiszen ez nem rolád, olyannak kellene lennie, mint a rétesnek... Angol paraj, hadd lássuk, milyen ízű, mért is ne kötözködjünk egy ilyen nívós versenyen? A zsűri elnöke egy idő után mint­egy mentegetőzve fordul hozzám:- Úgy tűnhet, csakis a hibákat ke­ressük a szakácsmesterek főztjé- ben, pedig koránt sem erről van szó. Az ízek mellett az étel látványának is jelentős a szerepe FOTÓ: LÄUFER L Hanem csak arról, ha már ennyi energiát, ötletet, fáradságot fektettek ezekbe a munkákba, lehetőség sze­rint ne csak a részvétel élményével gazdagodjanak, hanem értő szakta­nácsokkal is. Nem hiszem, hogy a kritikai észrevételek bántóak lenné­nek, hiszen csak azt szolgálják, még jobban, még ízletesebben főzzenek a továbbiakban vendégeiknek. És ebben alapvetően most sem volt semmi hiba, hiszen a népes vendégsereg jó közönségnek bi­zonyult, és sokkal, de sokkal ha­marabb eltüntette a versenymű­veket, mint azok az előző két-há- rom nap során elkészültek. Aztán hogy mit eszik szívesen egy mesterszakács? Erről álljon itt a győztes hitvallása:- Egy szakácsnak ne legyen kedvenc étele. Szeressen min­dent. Az a jó, ha egy babfőzeléket ugyanolyan lelkesedéssel tud el­készíteni, mint egy rafinált finom­ságot! - mondta Gólyák Csaba. Úgy legyen. MÉHES KÁROLY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents