Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

2002-01-06 / 5. szám

LABDARÚGÁS 2002. JANUAR 6. Benne élő történelem- Minek tartja magát: sportújságírónak vagy már inkább műsorvezetőnek?- Bármit is csinálok, éle­tem végéig sportújságíró le­szek, hiszen 28 évig volt éle­tem központi kérdése, hogy mi történik a focipályán. De gondolom, így van ezzel Komlósi Gábor, Borókai Gá­bor vagy éppen Bárdos And­ris is, hiszen most ők is egé­szen mással foglalkoznak, de a lelkűk mélyén szerin­tem mindig sportújságírók maradnak. Persze ez nem jelenti azt, hogy visszavá­gyom, most színesebb életet élhetek, jobban kiteljesedhe­tek, s a Napkelte hetesében benne lenni az maga a csúcs, de az ember az első szerel­mét sohasem felejti el...- Mindazonáltal korán kezdte: a legenda szerint már nullaévesen is az Üllői útra járt.- Hogy jártam, az túlzás, de valóban: 1950-ben szület­tem, és apám akkor épp a Fradiban focizott, így anyám fogott és kitolt a Fradi-pályá- ra, hogy megnézze apámat. Ha apám statisztikus lett vol­na, akkor nyilván a hivatalba vitt volna, de mivel az öreg futballista volt, hát a focipá­lyára kellett cipelnie, vagyis nálam ez a személyiségrom­boló fociőrület a szülőktől örökölt szakmai ártalomnak köszönhető.- Akkoriban még nem számított rossz pedigré- nek, hogy valaki a foci­pályán nő fel...- Persze hogy nem, rá­adásul én akkor még csak azt láttam, hogy a pályán a Mé­száros Dodó bá­csi, a Czibor Zoli bácsi, a Deák Fe­ri bácsi, a Budai Laci bácsi, a Ko­csis Sanyi bácsi meg az apám focizott. Aki kisgyerek korától ilyen eszméletlen számú meccsen nő fel,'abba örökre beleivódik a foci, oly­annyira, hogy még a mostani sem tudja eltántorítani.- Kíváncsi a maiakra is?- Már nem kell minden meccsen ott lenni, a tévének háttal ülve is tudod, mi törté­nik a pályán. Csak tévén né­zek focit, s ha olyan durva hibát követek el, hogy szom­bat délután bekapcsolom, tíz perc múlva a távkapcsolóval babrálok. Végigmegyek a 120 csatornán, bele-belené- zek egy-egy műsorba, aztán visszatérek a magyar focira: eltelt ugyan tíz perc, de saj­nos tudom, hogy az égvilá­gon semmiről sem marad­tam le. Ilyet korábban nem tehetett meg az ember, s „Világsztárok íröccsöztek a konyhánkban nem csak amiatt, mert nem volt 120 csatornája. Például kinek jutott volna eszébe, hogy az Aranycsapat utáni legjobb magyar társaság, a ’67-es Fradi egyik meccse alatt átkapcsoljon?! Az a Fra­di a csúcsok csúcsa volt, em­bertelen pocsé­kolás lett volna akár egyetlen pillanatát is el­szalasztani.- Azért dü­hös a maiakra, mert elvették tőlünk ezt az életérzést?- Az emberek 99 százalé­ka azért van rossz véle­ménnyel a focistákról, mert nem szakadnak meg, mert nem futnak eleget. Pedig ez abszolút hülyeség, szerin­tem egyáltalán nem igaz, hogy nem akarnak, hogy nem futnak eleget. Más a baj, nem tudnak focizni. Már a szó klasszikus, alberti ér­telmében. Hiába na, egysze­rűen nem úgy áll a lábuk. Vá­lasztott szakmájuknak nem mesterei, hanem csak lelkes művelői. De ha látok egy rendes elfektetős cselt, ellá­gyulok: erre a Gera gyerekre például nem tudok haragud­ni. Már nem tudom, melyik meccsen, de eldöntött há­rom védőt, feküdtek mögötte mint a bábuk, aztán spiccel el a kapus mellett, na hát az élvezet, isten áldotta pillanat volt, megvillant benne az, ami a többiben nincs. Ilyen­kor azt hiszem, nincs baj, de persze csak önámítás az egész, és marad a nosztalgia.- Van min, nemde? Az évekkel ezelőtt írt Apám regénye című kötetében a kor összes nagyágyúját megemlítette. Tényleg olyan színes egyéniségek voltak, vagy csak egy kis­gyereket ámítottak el?- Ha éjjel zajt hallottam és kimentem a konyhába, ott íröccsöztek az akkori világ­sztárok: több generáció, előbb apám csapat- és kor­társai, Rudas, Puskás, Hideg­kúti, Deák Bamba, később, amikor klub-, illetve olimpiai edző lett, játékosai: Mészöly vagy Farkas. Engem nagyon érdekelt, miket beszélnek, állandóan lestem és figyel­tem őket. Szerencsés va­gyok, mert a konyhában olyan focitörténelmet szív­hattam magamba, amelyet semelyik futballakadémián, az A vagy B vagy Pro licen­ces képzésen sem lehet. De sohasem láttam ellenséges­kedést, Albert iszonyú jól el­volt Göröccsel, és Tichy is prímán érezte magát közöt­tük. Akkoriban az is durva­ságnak hatott, amikor azt Lakat T. Károly Détári Lajos megkésett kará­csonyi ajándékként végre megkapta a Kispest kispad- ját. Már korábban, Szurgent Lajos távozása idején is oda­ülhetett volna, ám hiába vél- . ték többen tutinak „Döme” kinevezését, mégis Glázer Róbert lett a piros-feketék trénere. Decemberben aztán Glázer Újpestre szegődött, a Kispest meg edző nélkül maradt. Koncz László tulaj­donos azonnal a lehetséges utódon kezdett töprengeni, de később bevallotta: legin­kább Détári Lajost szerette volna megnyerni a posztra. Hiszen ki más segíthetne a vergődő piros-fekete ala­kulaton, mint a nyolcvanas évek kispesti sztárja? Détári olyan a kispesti szurkolók­nak, mint a fradistáknak Nyilasi. A klub „őskövülete” már a puszta jelenlétével garancia lehet a sikerre. Az egykori válogatott közép­pályás már szeptemberben elvállalta volna a felkérést, de végül csak most, máso­dik nekifutásra nyerte el a megbízatást. Détári eddig Csepelen dolgozott, ahol nagyon jó kapcsolatot alakított ki a ve­zetőkkel és a játékosokkal. Ezért korántsem elképzelhe­tetlen, hogy egyes csepeli fo­cisták tavasszal már kispesti szerelésben feszíthetnek. A frankfurti exlégiós szerint Tornyi Barnabás az ünnepeket itthon töltötte, ám ter­vei szerint hamarosan ismét odébbáll. Az edző öt hónappal ezelőtt - a viharos kispesti időszak után - Kuvaitba távozott, ahol az Al-Tadhamont irányította. Valószínűsíthető, hogy Tornyi visszatér az arab ország­ba, de mostani magyarországi jelenléte több klubveze­tőt is spekulációra ösztökélt. Tornyi nem is tagadta: keresték őt, szám szerint négy klub­elöljáró, de miután az állásokat azóta betöltötték, a to­vábbiakban feles- ? leges beszélni er­ről. Mellesleg Ma­gyarországon szin­te mindenhol kelle- f metlenségek érték, és a rossz emlékek |ÍJp miatt inkább távol- ■_ tartja magát az itthoni W közegtől. ■|!r - Egy-két kivételtől elte­kintve itthon az eredmé­nyességem dacára is sok konfliktusom volt a klubvezetőkkel - mér- »3* -Íɧ legelt Tornyi. - De az is lehet, hogy éretlen vagyok az itthoni fejlett struktúrá­hoz. Kuvaitban végre meg­becsülték a munkámat, és rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam. Az Al-Tadha- mon ugyan a kiesés ellen küzd, de a klub elnöke na­gyon marasztalt, minden­képp ott szere­tett volna tarta­ni. Én viszont itthon akartam tölteni az ünne­peket. Kuvait­ban nem akár­kik értékelték. Berti Vogts például, az egykori német szakvezető, aki jelenleg a kuvaiti felnőttválogatott szö­vetségi kapitánya, felkérte a szövetséget, hogy kreáljon Tornyinak egy állást: ő lenne ugyanis Vogts asszisztense, és megkapná az egyik kor- osztályos válogatottat.- Jelenleg jól halad az ügy, valószínűleg a szövet­ség felajánlja az állást. Per­sze az arab viszonyokat is­Kuvaitban Berti Vogts is lobbizik érte merve, ez csak akkor vég­leges, ha a kezemben van a repülőjegy... Tornyi hozzátette, ha mégsem jönne össze, akkor csupán olyan helyen dolgoz­na, ahol abszolút partnernek tekintik, és minden feltételt biztosítanak a nyugodt mun­kához.- Miután na­gyon sok rossz tapasztalatom van, csak olyan csapat jöhet szó­ba, ahol egyene­sek velem, és edzőként jól érzem magam. Reálisan néz­ve nyugati klubról nem be­szélhetünk, hiszen a magyar edzőknek arrafelé nem te­rem babér, nem érdeklőd­nek irántunk. Szívesen dol­goznék a továbbiakban Ku­vaitban, a viszonyokat már megtapasztaltam. Az ottani futballban akad egy-két do­log, amelyet bevezethetnénk idehaza is. (szabó)- 1950-ben született, édesapja Lakat Károly, a Fradi kétszeres bajnoka, majd bajnokcsapatának edzője (1967-ben és ’68-ban); az olimpiai válogatott trénere­ként kétszeres olimpiai bajnok;- Az ifjabb Lakat média-pályafutása: 1969-1997-ig a Népsport, majd a Nemzeti Sport munkatársa, labdarú- górovat-vezetője; a Sport Plusz főszerkesztő-helyette­se; jelenleg a Napkelte főszerkesztője, műsorvezetője;- 1 vb-ről, 2 olimpiáról és 4 Eb-ről tudósított;- Műsorvezetőként saját sorozatában a komplett ma­gyar politikai és gazdasági elittel készített interjút. kiabálták, hogy „Bunkó Be­ne!” vagy hogy „Csürhe”. Nem létezett szurkolók kö­zötti utcai háború, játékosok közötti ellentét. A maiakról nehezen tudom elképzelni, hogy két rivális klub játékosa összejárjon. Azt hiszem, ezért maradok inkább a tévé­nél. Valahogy az arcok tűn­tek el a pályákról. Vincze Attila korai lenne bármilyen erősí­tésről beszélni, hiszen első lépésként a jelenlegi keretet szeretné felmérni. Détári gyakorlatilag ugyanazzal a szakmai stáb­bal dolgozhat Kispesten, mint azt elődje, Glázer Ró­bert tette, a pályaedzők kö­zül csupán Kovács Kálmán távozott. Noha Döme vitte volna magával Kispestre He­gedűs György kapusedzőt és Szabó Andrást is, de vé­gül ezt a tervét kénytelen volt feladni, így minden ma­radt a régiben. Détári vi­szont reméli: vele a csapat a középmezőnynél is előrébb jut. Hogy meddig, azt majd meglátjuk. Sz.T. Barna fehéren, feketén „ÉRETLEN VAGYOK AZ ITTHONI FEJLETT STRUKTÚRÁHOZ" Petryzselymet árul A NÉMET HARMADOSZTÁLYBAN AZ EGYKORI VÁLOGATOTT Nem sokat vetődött tavaly Petry Zsolt. A ka­pus hosszas légióskodás után tért haza, a Dunaferr szolgálatába állt, ám hét bajnoki után Egervári Sándor a kispadra ültette, és új­fent Rabóczki Balázst favorizálta. Petry azon­ban annál többre taksál­ta magát, mint hogy hét­végeken a dunaújvárosi tartalékok mellett szo­rongjon, így a helyzet gyorsan egyértelművé vált: amint lehet, távo­zik. Erre a napokban sor is kerülhet.- Úgy hírlik, egy német harmadosztályú csa­patba igazol. Igaz ez?- Igen, a Padernborn keresett meg. A héten Gróf Andrással, a Duna­ferr ügyvezetőjével pró­báltunk egyezségre jutni, mert ingyen nem enged­nének Németországba, ők pedig egy bonyolult német törvény alapján csupán akkor fizethetnek értem, ha felmondom a klubomnál a szerződé­sem, avagy ingyen igazol­hatnak.- Akkor mi a meg­oldás?- Nekem kell áldozatot hoznom. A Dunaferrnél még vannak járandósá­gaim, amelyeket nem kaptam meg. Lemonda­nék ezekről, ha cserébe ingyen elengednek a Padernbornhoz.- Hogyan találta meg ez a klub?- Jakab László segítsé­gével, aki Hrutka János és Szűcs Lajos német- országi szerződésénél is közreműködött. Szólt, hogy egy harmadosztá­A Bundesliga harmadik vonalánál tovább is nyújtóz­kodna a harmincnyolcszoros válogatott kapus lyú klub kapust keres, ki­esési gondjai vannak. Úgy érzik, segíteni tud­nék ebben.- Harmincöt évesen egy kapus még bőven védhetne magasabb szinten is. Nem érzi visszalépésnek?- Most ez a lehetőség adódott, itt kell helyt- állnom. A Dunaferrnél nincs jövőm, megrom­lott a kapcsolatom a ve­zetőséggel. Pedig jól in­dult minden. Rabóczki Balázs helyére igazoltak, és mindenki mögöttem állt. Egervári Sándor el­mondta, hogy ha esetleg Balázs szerződése meg­hiúsul, akkor sem lesz változás, én maradok az első számú kapus. Jól ment minden, a sajtóban is remek kritikákat kap­tam. Aztán kikaptunk az MTK-tól 3-2-re, és attól fogva nem számított rám. Azzal indokolta, hogy bizonytalannak ér­zett, én pedig azt felel­tem, hogy a kispadon nem tudok segíteni. Be­széltem neki arról, hogy én ezt nem pénzkereseti lehetőségnek tekintem, hanem a sportág alázata miatt csinálom. Nekem a játék a mindenem. Ezért ha nem számíta­nak rám, inkább távo­zom, és nem mérgezem tovább a levegőt.- Úgy látszik, a pech- széria Magyarországra is követte, mert az utób­bi években külföldön sem volt szerencsésebb.- A szerencseszéria ki­lencéves koromban kez­dődött, és valahol akkor ért véget, amikor a Feyenoordhoz kerültem, majd a Frankfurtnál foly­tatódott. Azt hiszem, ha a két klub közül bárme­lyiknél több lehetőséget kapok, akkor most más­ról beszélgetünk. Tisz­tában vagyok a képes­ségeimmel: Európa bár­mely klubjának kapujába beállhatnék.- Ezek szerint a né­met harmadosztályt nem levezetésnek te­kinti?- Koránt sem. Ha sike­rül megfelelően játsza­nom, talán újra észre- vesznek és akkor még bármi jöhet. Szabó Tamás Második nekifutás I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents