Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)
2002-01-06 / 5. szám
2002. JANUAR 6. ARCKÉP M A (köz)pénz erős embere Az utóbbi három évben sok száz milliárd forint közpénz sorsát tudakolta kérlelhetetlen következetességgel a kormánytól Keller László szocialista képviselő. Az Ország- imázs Központban elköltésre kerülő 13 milliárd forint kapcsán 2160 kérdéssel sorozta meg a kancelláriaminisztert. A honatya legújabb „ellenfele” a Regionális Fejlesztési Holding. A képviselő szerint a választóktól kapott mandátuma arra szól, hogy megakadályozza az adófizetőktől beszedett pénz „lenyúlását”. Amikor tevékenysége kényelmetlenné vált, a kormányoldal megpróbálta „levadászni”. A közpénzekkel garasosan bánó politikus saját bevallása szerint szerényen él, és nincsenek nagy pénzbe kerülő álmai. Mindenesetre a pártja is egyre előrébb tolja, s ebben biztos szerepe van sikeres nyilvános u szerepléseinek. Miközben ő az Országgyűlés költségvetési <§ bizottságának elnöke, tavaly az MSZP parlamenti frakciójá- a nak helyettes vezetőjévé választották. Azért néha szakít j§ időt a hobbijaira, vagyis fut, £ focizik és szaunázik.- Sokak szerint sportot űz abból, hogy gólt lőjön a kormánynak. A költségvetési pénzek fel- használását firtató kérdéseivel, interpellációival csakúgy, mint a parlamenti focicsapatban.- A kormánypártiak évente egyszer szállnak ringbe az ellenzéki focicsapat ellen egy meccsre. A legutóbbin vesztésre álltak, de aztán nagyon durva eszközöket vetettek be ellenünk. Volt kemény szöveg, és persze volt „betartás” is. De kétségtelenül álltam a sarat. Hasonló kemény stílusra számítok a következő hónapokban a választási kampányban is.- Betartanak önnek a focipályán kívül is ?- Komoly fogást eddig nem találtak rajtam.- Próbálkoztak?- Politikai körökben ezt úgy mondják, hogy kísérletet tettek a levadászásomra. Több fideszes politikus is szellőztette a kormánypárti sajtóban, hogy kíváncsiak lennének arra, mit felelnék ^Ipnmagamnak, ha a Nemzeti Üdü- *4ési Alapítvány vagyonának fel- használásáról kérdezném magasamat olyan vehemenciával, ahogy az Országimázs Központ ügyeiről faggatódzom. De megüzentem nekik, ha fogást akarnak rajtam keresni, máshol tegyék, mert az üdülési alapítványra soha nem volt hatásom. Mendemondákat is gyártottak rólam. Például azt, hogy népjóléti államtitkár koromban magamnak akartam privatizálni a hévízi tavat. De volt olyan is, hogy csak egyszerűen szóltak, jó lenne egy üggyel leállni. Egyszer megüzenték, ha megdög- lesztjük a miniszterelnök felelősségét firtató vizsgálóbizottságunkat, meg békén hagyjuk a kormányfő apjának bányáit, akkor ők leszállnak a Dunaferr-ügyről.- Összeadta már, hogy az elmúlt három évben hány milliárd forintnyi közpénz felhasználását reklamálta meg az Or- bán-kormánynál?- Nem, erre eddig még nem volt időm, de most hogy mondja, nem ártana leltárt készítenem. Megjegyzem azért, mert kitört a téli szünet a parlamentben, még nem állok le, van még bőven mit megtudnom a kormánytól.- Ezek szerint vannak újabb ügyek a tarsolyában?- Akadnak. De inkább arra gondoltam, hogy szeretnék jól felkészülni a kormányzásra, ehhez pedig a lehető legtöbb információra van szükségem. A választásokig az Orbán-kormány még sok milliárd forintot mozdít majd meg úgy, hogy az nem jelenik meg a költségvetésben. Gondoljon csak a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül lebonyolított ügyletekre, de utalhatnék az ÁPV Rt.-re vagy a Regionális Fejlesztési Holdingra is. Arról, ami a Holdingnál folyik, egyelőre még én is csak vajmi keveset tudok.- Szavaiból kihallható, hogy vágyik egy bársonyszékre.- Én arra vágyom, hogy hatékonyabban, eredményesebben tudjak szolgálni, de ez nem bársonyszék kérdése. Nekem egyébként senki nem ígért meg semmiféle bársonyszéket.- Hagyjuk a rejtjeleket. Ha jól értem, hiába állt be Medgyessy Péternek, az MSZP miniszterelnök-jelöltjének Tízek néven emlegetett csapatába, továbbra is magányos hős maradt.- Nem érzem magam hősnek. A Tízek közé Medgyessy Péter felkérésére kerültem. Olyan szerepet kaptam ebben a csapatban, amilyet már korábban is betöltöttem. A Tízek feladata az volt, hogy egyértelművé tegyük: a szocialisták milyen értékeket tartanak fontosnak, hogy képesek új arcokkal előállni, nyitni a társadalom minden rétege felé.- Múlt időben fogalmaz. Kifújtak a Tízek?- A kampány beindultával mindannyiunk feladatai változnak, változik az ehhez szükséges eszközrendszer is.- Említette, hogy vágyik az eredményre. Most nem lehet valamijó magának, az elmúlt három évben több tucat ügyet tárt a nyilvánosság elé. Csakhogy az ügyekből végül is nem lett semmi, mind elaludt.- Gondolja ön! A megnyilvánulásaimmal a közvélemény számára sok mindent világosabbá tettem, még akkor is, ha annak eredményeként senkit nem vittek el a börtönbe. Én az eredményességet nem ezzel mérem. Hanem azzal, hogy általam kedvezőnek tartott irányba terelhettem bizonyos folyamatokat. Abban, hogy az MSZP-nek ma nagy a társadalmi támogatottsága, hogy kormányzati szerepre készülhetünk, egy kis szerepem nekem is van.- Mire igazán büszke ebből a három és fél évből?- Az Országimázs Központ pénzfelhasználásainak napvilágra tárása az egyik. De említhetném a 2001-2002-es költségvetésben lévő nyugdíjemelést is. Módomban Keller László Született: Ózdon, 1955. június 15-én Családi állapota: nős, két gyermek apja Iskolai végzettsége: Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetem fővállakozó szak, Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki Kar Foglalkozása: hivatásos politikus Pályafutása: 1979-től 1996-ig az üzleti szférában dolgozott előbb műszaki, majd közgazdasági szakemberként, felszámolóbiztosként. 1994-95-ben a parlament költségvetési és pénzügyi bizottságának tagja, majd alelnöke. 1996. és ’98. között a Népjóléti Minisztérium államtitkára. 1998-ban listáról kerül be a parlamentbe. állt saját szavaival revolvereznem Járai pénzügyminiszter urat. A nyertesek a nyugdíjasok, ők végül a kormánypártok eredeti szándékánál, a 10,3 százaléknál magasabb emeléshez jutottak az idén. Említhetném a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot is, ahol sikerült megállítani a pénzlenyúlást, rablást. Persze még ma sem teljesen átlátható a támogatások felhasználása, de legalább a legdurvább dolgok talán megszűntek.- Ha már emlegette az Országimázs Központot, szinte már legenda, hogy ön, amikor nem kapott kielégítő információt annak vezetőjétől, több mint kétezer kérdéssel bombázta Stumpf István kancelláriaminisztert. Akkor 13 milliárd forint sorsát firtatta. Mire jutott?- Ma már világosan látjuk - az Állami Számvevőszék vizsgálatai is ezt mutatják hogy az Országimázs Központ funkciója nem más volt, mint a kincstár és az Ezüsthajóba ültetett Happy End közötti pénzügyi kapcsolat Bár Keller Lászlónak sokszor betartanak a pályán, állja a sarat megteremtése. A két Fidesz-barát cég a költségvetési előirányzat 94 százalékát vitte el tavaly. Idén sem jobb a helyzet. Talán sikerült bemutatnunk azt, hogy a Központ egyszerre törvénytelen, ésszerűtlen és morálisan elfogadhatatlan döntések végrehajtásának az eszköze. S amikor mindez napvilágra kerül, akkor mindezért senki nem vállalja a felelősséget. Most a labda a legfőbb ügyésznél van. Több hónapja várom érdeklődéssel, hogy mire jut az általa irányított ügyészség.- A másik „kedvence" az autópálya-építés. Volt, hogy túl kátyúsnak találta az elkészült szakaszt, volt, hogy a köz- beszerzés elmaradását kifogásolta, de a végén még szegről- végről a kazettaügyben elhíre- sült defendes Földi Lászlót is belekeverte a dologba. Miért fáj önnek annyira, hogy épülnek az ország útjai?- Erről Kuncze Gábornak, az SZDSZ elnökének egy szellemes parlamenti megjegyzése jut az eszembe. Azt mondta, hogy Mis- kolctól Füzesabonyig a Széche- nyi-terven utazott, majd utána Füzesabonytól Budapestig az előző kormány által építtetett autópályán. Ez nagyon kemény kritika. A jelenlegi kormány addig nem kezdett autópálya-építésbe, míg a klientúrája számára nem találta ki a járható utat. Hamis hivatkozásokat hallhattunk a hazai vállalkozások támogatásáról, miközben az érintettek nagyon jól tudták, hogy csak bizonyos vállalkozások támogatásáról volt szó. A munkához jutásban a meghatározó az volt, hogy volt-e fideszes kapcsolatuk. Sikerült olyan feltételeket teremteni, hogy a felcsúti focicsapat vállalkozója mára megerősödött, de valószínűsíthető, hogy a miniszterelnök édesapjának vállalkozása sem a magán autópályaépítésekből nőtt meg olyan mértékben, ahogyan az a cég papírjaiból látható. Ami pedig A Defendet illeti, az csak tulajdonosa az Olaj- terv holdingnak, amelynek még érdekes szerepét ismerhetjük meg az M7-es Zamárditól épülő szakaszán. A minőség vonatkozásában tett észrevételeim idővel be fognak igazolódni.- Honnan ered a szenvedélyes érdeklődése a pénz iránt?- A szüleim nehezen tudták előteremteni az egyetemi tanulmányaimra valót, úgyhogy diákkoromban megtanultam becsülni a pénz értékét. Amikor a választóktól arra kaptam felhatalmazást, hogy politikusként az ő pénzük sorsával is törődjek, őrködjek annak felhasználása fölött, akkor ezt nekem nagyon komolyan kellett vennem. Higgye el, ebben a mondatban most nincs semmi ünnepi kinyilatkoztatás, pátosz. Csak teszem a dolgomat, ahogy a választók tőlem azt elvárják.- Miközben ön lett a magyar Robin Hood.- A társadalom zöme kiszolgáltatott. Ha nem fizeti az adót, a hivatal megjelenik nála, és elveszi tőle, de a polgárnak abba már nincs beleszólása, hogy mire fordítják a pénzét. Ezért egyszerűen nem tehetem meg, hogy csak akkor legyek aktív, amikor a pénz felhasználásáról döntünk, akkor is annak kell lennem, amikor a kormány elkölti a parlamentben megszavazott milliárdokat. Megjegyzem, én ezt nem csak ellenzékben teszem így, így voltam vele akkor is, amikor az MSZP kormányzott.- Pártberkekben sokan emlegetik azt a több száz milliárd forint privatizációs bevételt, amit 1995 végén mezei képviselőként az SZDSZ-es Gál Gyulával kiénekelt Horn Gyula akkori miniszterelnök szájából. Emlékszem, a költségvetés szavazása előtt néhány perccel a kormányfő még titkos megbeszélésen próbálta az ingadozó szocialistákat magához édesgetni, de végül önök győztek. Hogyan maradhatott akkor mégis meg az MSZP-ben?- Pedig néhány miniszter fejben már osztotta a milliárdokat. Úgy véltük, nem lehet a pénzt csak úgy szétosztogatni, azt az adósságtörlesztésre kell költeni. Ez a történet is mutatja az MSZP és a Fidesz közti különbséget. Egy ilyen partizánakció a Fideszben elképzelhetetlen lenne, azonnali kizárással járna. Nálunk viszont akkor gyakorlatilag semmiféle következménye nem lett.- Semmi szőnyeg szélén állás, kizárási kísérlet, fizetésmegvonás?- Semmi. Horn Gyula ugyan cseppet sem örült annak, amit csináltam, de tudomásul vette. Hosz- szú ideig, talán vagy fél évig nem köszönt nekem. Ereztem, haragszik. De államférfiúi nagyságát mutatja, hogy egy évvel később felkért a népjóléti államtitkári posztra.- A fegyelmezettebb politikát folytató Fidesz mellett szól viszont, hogy ők mindig meg tudják csinálni, amit akarnak.- Azt tudják megcsinálni, amit a miniszterelnök és szűk köre akar. Rábólintanak arra, amit a Wermer Andrások, Simicska Lajosok kitalálnak. A kormányzó többség vakon bízik most bennük, de az sosem jó, ha a dolgok vita nélkül dőlnek el. Az elmúlt négy év alatt mindenféle kemény helyzettől megkímélték magukat. Nem nyúltak hozzá az egészségügyhöz, az adórendszerhez, mert túl sokak érdekeit érintette volna. Csináltak viszont 130 milliárd forintos titkos költségvetési megszorítást az alkalmazotti kedvezmények és a nyugdíjemelés visszafogásával, amiből aztán jutott az osztogatásra. Idén az alultervezett inflációból szereztek maguknak szétosztható pénzeket.- Visszautalva a már emlegetett bársonyszékre, mennyi karriervágy van abban, amikor egy egy ügyet felvállal?- Genetikailag kódolva van bennem, hogy harcoljak az ilyen ügyekért. Apám, aki ma már nyugdíjas, olyan munkásember volt, aki ha valamibe belekezdett, azt végig is csinálta. Ezt láttam tőle gyerekként. Innen ered, hogy egyegy akadály nem téríthet el, a legapróbb részletet Is megvizsgálom, s próbálom felgöngyölíteni egyegy ügy hátterét. Csík Rita * t
