Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)
2002-01-28 / 27. szám
I 2002. Január 28., hétfő KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Gödörben a kulturális intézmények A pécsi kulturális intézmények idén minden eddiginél nehezebb anyagi helyzetbe kerülnek a hamarosan elfogadásra kerülő, tervezett városi költségvetés ismeretében. Akadnak köztük olyanok is, melyek tevékenysége tervezhetetlenné válik. Az idén 25 esztendős Pécsi Galéria Gamus Árpád. igazgató elmondása szerint nagyjából csak annyi pénzt kap az önkormányzattól, mint 1989-ben. Dologi kiadásra kétmillióval kevesebbet mint tavaly, és ha kifizetik havonta a kötelező rezsit, akkor 390 ezer marad, amely ahhoz képest nagyon kevés, hogy egymillióra lenne szükségük a működéshez. Hiszen a programokhoz hozzá tartoznak a szállítási költségek, a szakmai anyagok elkészítése, és ha egy olyan kiállítást, mint amilyen a mostani „3 sziget”, biztosítani is szeretnének, akkor még közel kétszázezret fizethetnének, de ez az esetükben elképzelheteüen. Az sem normális folyamat, mondja az igazgató, hogy például az augusztusban megnyüó kiállításukat jóval később, úgy decemberben finanszírozza az ön- kormányzat, a pénzügyi tervezés ugyanis soha sincs összhangban a tevékenységükkel. A Pécsi Horvát Színház azért van csak könnyebb helyzetben, mert bár a város intézménye, jelentős állami támogatást is kap. Ennek ellenére, mondja Vidákouics Antal igazgató, azt tudni kell, hogy bevételi tervüket növelte a város, tehát a tavalyi nagyjából 4,5 millió helyett idén 6 milliót kell teljesíteniük. Ez azt jelenti, hogy meg kell emelni a jegyárakat, propagálniuk helyiségeik bérbe adását, és több szponzori támogatást kénytelenek előteremteni. A kulturális intézmények közül talán a legnehezebb helyzetben a Pécsi Kulturális Központ van, nemcsak szerteágazó tevékenysége miatt, hanem azért is, mert az önkormányzat évek óta csökkenő támogatást biztosít számára, mondja Laknemé Bröckler Andrea igazgató. Bár idén egymillióval kapnak kevesebbet, amely első hallásra nem tűnik soknak, de az összköltségvetés felét kell bevételből finanszírozniuk. A szponzorok ugyan hozzájárulnak a különböző rendezvények költségeihez, melyeket pályázati pénzek is hizlalnak, de ezekből a szigorú elszámolás miatt lehetetlen a fűtésszámlákat vagy a béreket fedezni. Márpedig az idei kötelező béremelések után 11 millió forint hiányzik a bérkeretből, ezt kigazdálkodni nem lehet. Az önkormányzat által ajánlott 2 százalékos létszámleépítés pedig a 35 fős létszám figyelembe vételével 0,7 embert jelentene, akinek leépítése semmit sem oldana meg. Az önkormányzati támogatás már korábban sem tudta követni a közalkalmazotti bértáblát, de a mostam ötvenezerre növekedett minibálbérhez nem rendeltek hozzá pénzt arra hivatkozva, hogy a város sem kapott ehhez semmit a központi költségvetésből. Az igazgatónő levelet írt a kulturális bizottságnak, jelezve a problémát, s azt, hogy ilyen feltételek mellett az alapító okiratban meghatározott feladataikat nem képesek ellátni. Hiszen azt egy önkormányzati rendelet is kimondja, hogy amire nincs fedezet, azt a feladatot el sem láthatják. Ez ugyan a mindennapos gyakorlattal komoly ellentmondásban áll, hiszen a pályázati pénzek mind • utóelszámolásúak, a rendelet értelmében voltaképpen semmiféle tevékenységet nem végezhetnének. Nagyon komoly gond, panaszolja Brückler Andrea, hogy Magyarországon a közművelődés, területén nincsenek évről évre garantált állami pénzek - ellentétben a színházzal vagy a szimfonikus zenekarokkal -, minden pénzért küzdeni kell, ezért ilyen helyzetben, mint amely most fennáll, nem tervezhető a tevékenységük. Nem valószínű, hogy a költségvetésen a város változtatni tudna, válaszolt érdeklődésünkre dr. Újvári Jenő alpolgármester. A különböző bérjellegű növekményeknek ugyanis nincs meg az állami fedezete, ezért ezt a városnak egyéb helyekről kell pótolnia. Hiába növekedett meg tehát a költségvetés egy-két milliárddal, a belső arányok eltolódtak. Az véleménye szerint elképzelhetetlen, hogy az intézmények ennek következtében működésképtelenné válnak, a költségvetést eddig is, ezután is módosítják majd év közben. CSERI LÁSZLÓ ARATÓ ZSÓFIA FESTMÉNYEI várják az érdeklődőket Pécsett, a Café Jam-ben. A tegnap megnyílt tárlat február közepéig látogatható. Felvételünkön a Huzat című alkotás látható. reprodukció: m. a. SZATIRKÁK Párizs-Dekár rali. Veszélyes átkelés Schirillák és Kharübdiszek közt. Börtönparancsnok telefonja: rabomobil. Micsoda idők! „Képzeld, egy éjszakára kint hagytam a kocsimat az utcán, s lelopták a nemesfém felnijeimet. ” Elhallás: Samsung és Delila. A kamarazene kedvelőinek: Leonyid Bajin hegedül, Mogyeszt Alpakkov zongorázik, Tatyjana Szofisztina dorombol. Az élet szexuálarcosbál. Mérlenne Dietrich. A jegyellenőrök szalagkorlátnak öltöztek. Szívvel az infarktus felé! Madarat tolláról, embert mobiltelefonálásáról. Marafkó László A felvidéki színésznő beugrása A kitűnő szoprán hang csak ráadás, prózai szerepekre készül Stubendek Katalin még éppen csak készülgetett a pécsi színházi bemutatkozásra a Valahol Európában egyik főszerepében, amikor sajátos debütálásra kérték fel. Beugróként megmentette a Jézus Krisztus Szupersztár több előadását. Előbb egy tehetséges fiatal karmesterrel, Stauróczky Balázzsal kötött szerződést a Pécsi Nemzeti Színház, aztán kiderült, hogy felesége, Stubendek KataUn sem akárki, így neki is rögtön lehetőséget teremtettek a bemutatkozásra. Akkor még nem sejtették, hogy előadásokat mentenek meg ezzel a döntéssel, mivel a Dés László musicalét próbáló énekes-színésznőnek köszönhető, hogy január 19-én, szombaton nem kellett bezárni a színházat. A Jézus Krisztus Szupersztár ment ekkor két előadásban, és a Mária Magdolnát alakító mindkét énekesnő megbetegedett. Simon István ügyvezető igazgató kérésére pedig Stubendek Katalin fél nap alatt megtanulta a számára teljesen ismeretlen szerepet.- Ritka manapság a színészházaspár.- Mi három éve vagyunk házasok. A Győri Nemzeti Színházban ismerkedtünk meg, ahol együtt dolgoztunk a My Fair Lady előadásán. Innen már együtt szerződtünk a zalaegerszegi színházhoz, ahol két esztendőt töltöttünk. Balázs tavaly augusztustól már Pécsett tevékenykedik, én pedig októberben jöttem utána.- Úgy tudom Győrig sem volt egyszerű eljutnia.- Felvidéki vagyok, észak-komáromi, és Pozsonyban végeztem a Szín- művészeti Főiskolát, szlovákul. Innen a komáromi magyar nyelvű Jókai Mór Színházhoz kerültem, ahol a vizsgaelőadásomat, Molnár Ferenc Liliomjában Jukkát játszottam. A darabot a győri színház akkori igazgatója rendezte, s ő hívott el később Győrbe a My Fair Lady-be Elisa szerepére.- Hogyan tovább?- A Valahol Európában musicalben a női főszerepet játszom, aki egyébként a darab elején még fiú. Valójában prózai szakon végeztem a főiskolán, a zenéhez korábban csak annyi közöm volt, hogy édesapám zenetanár, és én is tanultam zongorázni. Aztán a musicalszerepeknek köszönhetően egyre jobban odafigyeltem a hangomra. Ugyanakkor szeretnék a későbbiekben az éneklés mellett prózai szerepekben is bizonyítani. Tudni kell azt is, hogy egyéves a kislányunk, és most még „vele” is egyeztetnünk kell minden döntésünket. Egyébként még csak vendégként lépek fel Pécsett, hivatalosan Zalegerszeghez köt a szerződésem. Megjegyzem, ebben a szakmában nagyon gyorsan változik minden, előre tervezni lehetetlen, példa erre a legutóbbi beugrásom is. Mindemellett szeretem a kihívásokat, az egyre nehezebb szerepeket, mert ez arra kényszeríti az embert, hogy tanuljon, fejlődjön, ne hagyja abba. MÉSZÁROS B. ENDRE Három sziget A Patak Csoport kiállítása a Pécsi Galériában Több mint 50 művész alkotásai láthatók tegnaptól .a Pécsi Galéria Széchenyi téri kiállító- termében, a Patak Csoport kiállításán. A „társulat” elsősorban vidéki művészekből álló egyesület, amely igyekszik progresszív értékeket felmutatni a képzőművészet terén. A progresszív értékeket felmutató, elsősorban nem a fővárosban élő képzőművészekből, festőkből álló csoportosulás több mint 50 tagja munkáiból mutat be jelentős válogatást a Pécsi Galéria 3 sziget címmel, melyet Sze- madám György Munkácsy-díjas festőművész, művészeti író nyitott meg tegnap délután. Nemzedékünk tagjai - értendő ez alatt a mai, a szokottnál kissé tágabban értelmezett középgeneráció képzőművészeinek java része - egész életük során különféle csoportokhoz tartoztak és tartoznak ma is. Magyarországon az 50-es évek második felétől kezdődően számos, olykor meglepő elnevezésű csoportosulás jött létre, mint például a Csernus Kör, a Petri Galla Kör, a Numero 1., a Szentendrei Szabadtéri Tárlatok és a belőlük kinövő Vajda Lajos Stúdió, a Pécsi Műhely, a Budapesti Műhely, a Rózsa Kör, a Kreatív Gyakorlatok és az ebből kifejlődő FAFEJ és az INDIGÓ, az Új Szenzibilitás, a SZAFT vagy az Érzéki Konceptualitás. Ezekhez hasonló „vidéki képződmény” a Patak Csoport 'is, amely 1994-ben alakult. Valaki úgy fogalmazott velük kapcsolatban, hogy „a Patak nem helységnév, hanem állapot”, amely ösz- szekapcsolja a sziget, illetve a fészek képzetét a patak fizikai állapotával. Persze a Sziget költői fogalom és képi metafora. Szemadám szerint manapság minden alkotó ember, aki nem veti bele magát kétségbeesetten vagy esetleg éppen örömmel a diktált „trend” kaotikus tengerébe, az szigetlakó, partra vetett hajótörött, menekült, társadalmon kívül rekedt csavargó, deviáns, öntörvényű őrült, magányos hódító, és nem utolsósorban mániákus építkező. Azok az alkotók, akik e kiállítást megtekintik, választhatnak a fentiek közül, a nézők pedig, mint kívülállók, szabadon csaponghatnak valameny- nyi állapot megjelenési formái, vagyis az alkotások között. CS. L. Diákként az Óperencián túl és innen Elméleti tudásukkal messze felülmúlták bennszülött tanulótársaikat Nem túl fényesen szerepeltek a magyarok azon a OECD- felmérésen, amely nemrég azt vizsgálta, hogy a diákok miképp tudják a tanultakat az életben alkalmazni, hasznosítani. Érdekes és egyben jellemző, hogy a sorban közvetlenül előttünk a gazdag Németország található, amely nem keveset fordít az oktatásra, és annak színvonala soha nem volt gyenge. Erre is utalt Kömyei László, az Oktatási Minisztérium államtitkár-helyettese a felmérés tanulságairól nyilatkozva: az eredmény nemcsak a magyar, hanem egy országcsoport oktatási rendszerének a jellemzője. Már csak ezért is furcsa szituációba kerülnek azok a diákjaink, akik belekóstolhatnak egy másféle iskolai szisztémába is. Az oktatási stratégiai irány szerint egyensúlyra törekedve úgy kell majd a felhasználói ismereteket emelni, hogy a tárgyi tudáson se essen csorba. Mindez azt is feltételezi, hogy a diákjaink terhelése tovább növelhető. Itt most nincs hely kitérni ennek az oktatás szféráját messze meghaladó lehetséges hatásaira. Egy biztos: máshol másféle gyakorlatot követnek. Három idén érettségiző pécsi leőweysta tanult egy időben vendégdiákként idegenben az AFS, egy Amerikában létrehozott alapítvány ösztöndíja révén. Az alkalmasság alapján kiválasztottak az idegen országban pótcsaládhoz kerülnek, és persze nemcsak abba, hanem az idegen oktatási rendszerbe is be kell illeszkedniük. A pécsi fiúk tapasztalatai javarészt összecsengenek, noha másmás közegben voltak. Keszthelyi Dániel Hollandiában élt és tanult.- Amikor kimentem, az alapkifejezéseken kívül nem tudtam hollandul, csak angolul, de az embernek talparaesettnek, törekvőnek kell lenni idegen környezetben. Én megtanultam egy új nyelvet - mondja. - Az iskolában azt tapasztaltam, hogy a gyakorlati oktatásra több időt hagynak és bőven van pénz eszközökre. Sok olyan oktatási módszert használtak, amelyekkel nem az elméleti tudást, hanem a gyakorlatiasságot célozzák meg. Az elméleti felkészültségemmel semmilyen nehézségem nem volt. Hollandiában a természettudományos tantárgyakból rendre olyan dolgokat tanultunk, amelyeken itthon én már egy-két évvel korábban túljutottam. Voltak viszont olyan gyakorlati dolgok, technikai eszközök, mechanikai elemek, műszerek - főként fizikából -, amilyeneket még életemben nem láttam. Az órákon, a vizsgákon az elméleti tudást felhasználva kellett aztán eljutni egy bizonyos célig. Zsoldos Bálint egy kaliforniai kisváros négyezer fős iskolájába járt háromnegyed évig. Az eredeti célja az volt, hogy megtanuljon perfekt angolul. Odakint már arra tette a hangsúlyt, hogy megismerje a teljesen más világot.- Próbáltam úgy élni, mint egy hétköznapi amerikai. A vendégdiákokat körülrajongták. Számomra plusz meglepetés volt, hogy zseninek tartottak. Nem gondoltam, hogy ekkora különbség van a két oktatási rendszer között. Még a Leőweyben szerzett angol nyelvtani helyességem is sokkal jobb volt, mint a szlenggel beszélő amerikai diákoké. Nagyon megbecsültek diáktársaim: tőlem kérdeztek, én segítettem nekik órai feladatokban. Szerettem iskolába járni itthon is, de ott kevesebbet kellett tanulni, és nem remegő gyomorral ment be a diák az iskolába, hogy „úristen, ma írnom kell egy dolgozatot”. Hazatérve vissza kellett szoknom ahhoz, hogy iskola után mindennap le kell ülni tanulni. Másodikosként mentem ki, de ott negyedikesnek léptettek elő. A végén letettem az amerikai érettségit és a felsőfokú C nyelvvizsgát. Az amerikait nálunk is elismerik állami érettséginek, illetve tehettem volna különbözeti vizsgát, de nem akartam kihagyni egy évet: azUSA-ban szerzett új tudásommal itthon nem sokra mentem volna. Balázs Péter bevallja, a kalandvágy is motiválta a jelentkezéskor: ki akarta próbálni magát, mire jut egyedül idegenben. Massachusetts államban volt, az USA a keleti partján.- Az a hír járja, hogy az értelmiség krémje ebből az államból kerül ki: jó hírű egyetemei és egyéb iskolái vannak. Ettől függetlenül a középiskolában az itthon megszerzett tudásommal vígan eléldegéltem - emlékezik. - Kezdetben voltak nyelvi nehézségek, amíg belerázódtam az amerikai angolba. Shakespeare-t rendszeresen eredetiben olvasni is különös volt. A reáltárgyakban azonban a tudásommal magasan a többiek fölött voltam, társaimmal együtt vendégdiákként tiszteletet érdemeltünk ki. Pedig a magyar és az amerikai iskolai értékrend különbözik. Nálunk főként a megszerzett ismeretanyag számít, náluk a tanórák utáni tevékenység - sport, zenekar, színjátszás stb- szinte ugyanakkora hangsúlyt kap. Az tetszett, hogy az amerikai oktatás - legalábbis, ahol én voltam - a középiskolában is kreditrendszert, és minden tantárgy szintekre osztott. A tanulóknál azt nézik, melyiküknek mihez van leginkább tehetsége, és azt a tantárgyat tanítják ne- ki magasabb szinten. ______dunai i.
