Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)

2002-01-22 / 21. szám

HI 2002. Január 22., kedd RIPORT 7. OLDAL KULTÚRA PILINSZKY-DARAB A PÉCSI HARMADIK SZÍNHÁZBAN. A Pannon Várszínház és a PHSZ közös pro dukciójában Pilinszky János „Urbi et Orbi” - A testi szenvedésről című költői játékát mutatták be Ván- dorfi László rendezésében tegnap Pécsett is (felvételünkön Szakály György a fehér pápa szerepében). To- vábbi előadások még: ma, holnap és holnapután este 7 órakor.___________________________fotó, tó™ l. A média tágas műtermeiben Kismányoky Károly tanszékvezető egy új kutatási témáról A Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kara Vi­zuális Művészeti Intézetének egyik új tanszé­ke a Mediális művészeti informatika címet vi­seli. Az Art Tv csatornáján látható művészeti adások hátterében eme tanszék körvonalai rajzolódnak ki, az ottani produktumok kel­nek életre. A hajdani legendás Pécsi Műhely ma már kultúr- históriai érdekesség. Erőteljes alkotói közösségé­ből sokfelé vezettek az utak, Kismányoky Károly filmkészítő lett, majd évekig vezette a Pécsi Kör­zeti Televízió-stúdiót. Most az egyetem Művésze­ti Karának tanszékvezetőjeként is tőle kértünk tá­jékoztatást a Mediális művészeti informatika tan­szék munkájáról.- Nagy és emlékezetes évtizedek előzményeire támaszkodik az a folyamat, amit valamennyien ta­pasztalhattunk, amelynek során a hagyományos, klasszikus művészet bekerült a média-térbe - mondja a művész. - Ettől jó ideig mindenki félt, holott az történt, hogy az informatikai forradalom néven ismert jelenség, a sokrétű technikai fejlődés révén a művészet zárt rendszerébe is behatolt. 1986-ban kezdődött el Pécsen az egyetemi szintű művészeti oktatás. Kismányoky Károly már akkor, filmes vendégoktatóként jelenvalóvá tette a képzőművészeti animációt az oktatásban. A hallgatók az idő tájt a Pannónia Rajzfilmstúdi­óban, ületve az akkori Pécsi Közösségi Televízió­nál tehették próbára ilyen irányú képességeiket. A mostani új egyetemi tanszék vezetője mindkét helyen otthon volt. Filmjei készítése közben is el­mélyült tanulmányokat folyatott a mozgó festé­szet, grafika, a mozgó képzőművészet jelensége­ivel kapcsolatban. Az elmúlt évek során az idő­közben kialakult művészeti karon belül is min­den lehetséges tendenciát sikerült kipróbálni, a képzőművészed dokumentumkészítés problé­máitól a mozgó festészeti problémákig. A célt a művészeteknek a média-térbe történő bevitele, bekapcsolása képezte. Kiderült, hogy Pécsett egy országosan egyedülálló lehetőség van erre, az ez­zel kapcsolatos kutatásra, mi­vel a művészetek rendkívül széles skálája van jelen a mű­vészeti karon belül. Ez a zené­re és a vizuális művészetekre egyaránt érvényes. A munkában résztvevők va­lamennyien az Ars lónga vita brevis est, azaz: a művészet örök, (minden más relatív!) alapigazságából indultak ki és ezt vallják ma is, amikor a művészetek széles kö­rét bejuttatva a média-térbe, kutatják, vizsgálják ennek összefüggéseit, hatásmechanizmusait. Magát a média-teret is újraértelmezi ez a kutatói­művészeti nézőpont, a művészetek átmennek egymásba, áthatják egymást. Egy-egy folyamaton belül műfajváltások is lehetségesek. Uj határ- helyzetek, határértékek kerülnek a kutatás látóte­rébe. Ezzel szorosan összefüggésben, a megke­rülhetetlen jelenségek, problémák vizsgálatára jött létre a művészeti karon belül az a média-mű­hely, amelynek hallgatói már rendre díjnyertesen vesznek részt az őket érintő pályázatokon. Kísnwnyaky Karoly Tv-jegyzet Fotelek, székek Ünnepségek a kultúra napján A Magyar Kultúra Napjának ün­nepi megemlékezését a Megyei Önkormányzat ma délután a Ba­ranya Ház dísztermében tartja. Itt kerül sor a nívódíjak átadásá­ra, a Baranya Galériában pedig Hanna Halinen, a Finn Köztár­saság budapesti nagykövete nyitja meg a finn hősi eposz, a Kalevala ihlette kiállítást, a pécsi Kós Károly-díjas faműves szob­rász és grafikus Szatyor Győző munkáiból. Ugyanitt nyílik Bos- nyák Mihály mohácsi grafikus Képzőművészeti Műhelyének is kiállítása. Az ünnepséget meg­előzően a Pécs-Baranyai Kultu­rális Szövetség tisztújító köz­gyűlést tart. Ünnepség lesz a pécsi Várko- nyi Nándor Könyvtárban is, ahol Örökségünk a világban címmel a Pécsi Olvasók Egyesü­lete és a Városi Könyvtár szer­vez megemlékezést dr. Újvári Je­nő alpolgármester és Kárpáti Gábor régész közreműködésé­vel. Sásdon az Általános Iskola aulájában Sólyom Katalin szín­művész Megmondom a titkát pódiumműsorát adja elő. Sziget­váron a Weiner Leó Zene- és Művészeti Iskola hangverseny- termében lesz ünnepi előadás, a Városi Könyvtárban pedig könyvkiállítás nyílik. Komlón a Gyere Kata táncba! néptáncbemutató adja a fő prog­ramot ma délután a Komlói Szín­házban, a több korcsoportos Pöndöly együttes szereplésével. Fotelek barna magánya. Üres ker­ti székeké. Pilinszky elárvult, időtlen tárgyai, vagy a fény ön­magával eltelt, vidám fecsegése az impresszionisták képein. Mándy Iván mozijának, liftjei­nek, padjainak hódolatteli, titko­kat súgó révülete, amely kallódó tehetségek álmairól, tárgyakba költözött emlékekről beszél. Nem evilági teremtmények. Az a szék viszont konkrét és súlyos alkotmánynak tetszik, me­lyet mostanság látni a Satelit hét­végi, 22 órakor kezdődő adásá­ban: mélykék háttérben barna ülőalkalmatosság. Ám lehet, hogy csak illúzió, és csak attól tet­szik súlyosnak, ahogyan azt Ha­vas Henrik birtokba veszi. A ka­mera is gondoskodik arról, hogy a képernyőt robosztus látvány töltse ki: ám ha figyelünk, rájö­vünk arra is, hogy a tolakodónak tetsző, hanyagul királyi póz olyan ember „öltözete”, akit a szakmá­ja a távolságtartás és empátia örökös váltólázára nevelt. Ezek a beszélgetések a megszólított kö­zönséggel - legyen szó börtönről vagy halálbüntetésről - jól illesz­kednek a barna fotel, a kék háttér ünnepi komorságához, a trónust ostromló „népítélet”, a közvéle­mény egyfajta tükreként. Itt, mi, a közönség vagyunk a másik, a „kötekedő” fél, következésképp gyakran populáris, esendő közhe­lyeinket hallhatjuk vissza. Az utálatos „vagy-vagy” utcasarki lo­gikáját (lásd. még: melyik pártra szavazzunk?), néha zseniális sej­téseket is. Havas felkészült; pró­bál túllendülni és túllendíteni az ismert érveken; a kör gyakran mégis ördögi; és ha levennénk a képet, az éjszakai rádiós disputá­kat idézné. Szepesi György asztrológusnak viszont a széke nem, csak a va­rázsgömbje látszik. Annak is csak egy szelete. A számítógép. Ez a dramaturgiai közép. Maga Sze­pesi valójában soha nem kom­munikál, mert azzal a csillagok munkájába avatkozna bele. A székek Mónika műsorában sora­koznak a legközönségesebben. Nem is székek: ülőkék. A színes rivaldafény kegyeltjei, mégis min­dig van bennük valami bomírt egykedvűség, ahogy pácienseiket fogadják. Egészen más szék Fábryé, az asztal mögött, hogy szószék, hokedli, kakasülő, hor­dó, trónszék, sámli vagy tulipá­nos láda legyen, és amely arra is jó, hogy sűrűn felpattanjon belő­le: a fehér bohóc hűségét és hűt­lenkedését eltűrje. A nagy, tespe- dő fotelek ott elől egészen mások: arra valók, hogy hívogató sárga kelyhükbe a pillangók, Fábry ját­szótársai belerepüljenek. A szék nem tud meglenni Fábry, Fábry meg fotelek és játszótársak nél­kül. ______________________I BÓKA RÓBERT Ké zműves-bemutató Orfűn Pályázaton nyert pénzből felújítják az Orfűi Kézműves Egye­sület egyik épületét, és ott egy 100 négyzetméter alapterületű, múzeumi jellegű népi iparművészeti bemutatót alakítanak ki. Balta, fejsze, bárd címmel ren­deztek tavaly nagy sikerű kiállí­tást Orfűn, a kézműves egyesület gyűjteményéből. A korábbi fafa­ragó műhely helyén működő egyesületet Hajda Zsigmond népi iparművész, formatervező vezeti. Elmondta, hogy a telephely az önkormányzat tulajdona, velük együttműködve nyertek most fej­lesztésre fordítható pályázati pénzt a Széchenyi-terv kereté­ben. A 4,8 millió forintot a mű­helynek, raktárnak és kiállítási te­remnek használt három osztató, népi műemléki jellegű, paraszt­ház renoválására fordítják. Gyűj­teményükben jelentős mennyisé­gű tárgy, szerszám, munkaesz­köz halmozódott fel. Ezek múze­umi tárolást igényelnek. A mun­ka mellett a bemutatók folyama­tos, színvonalas megrendezése is az egyesület alapcéljai közé tarto­zik. Jelenleg öt faragó, három fa­zekas, egy bőrműves, egy népi hangszerkészítő, továbbá peda­gógusok, múzeumi szakemberek alkotják az egyesületi tagságot. Tevékenységükben első helyen áll a kézművesség. Az oktatás a népi iparművé­szettel, az ősi életmóddal függ össze. Feladatuknak érzik a múlt század eleje erdőszéli életformá­jának rekonstruálását és bemuta­tását, a természetközelséggel ösz- szefüggő, ökologikus tudás föl- élesztését. A tagok megélhetése, érdekeik képviselete és érvénye­sítése mindennapos teendő. Most az állandó kiállítási terem és a műtárgyraktár kialakításán dol­goznak. A kérdésre, hogy a mai magyar népi iparművészet képes volna-e nagyobb szerepet betölte­ni Európa ilyen jellegű piacain, az egyértelmű igen a válasz. Hajda Zsigmond elmondta még: - Min­dig is a finn iparművészet és for­matervezés volt az eszményké­pem. Az elmúlt évtizedekben ta­pasztaltam is jelentős elmozdu­lást nálunk egy európai értelem­ben piacképesebbnek tetsző irányba. A fejlődés ellenére a hát­tér még itt-ott zavaros. Szervezeti téren például köztudott, hogy több egyesület is van a megyé­ben, de megyei szinten ezek nem kapcsolódnak egymáshoz. Miha­marabb szükség volna tehát egy megyei szervezetre. B. K. Álarcosbálok évada, farsang Báléjszakák, fölhevült táncosok, petrezselymet áruló leányok, báli naptár és táncrend. Mi minden tartozott a hajdani „farsán- gos" kelléktárba, mígnem végre a gavallér fennakadt a horgon. Ma már elképzelhetetlen, hogy valakinek csak éjfél felé esik le a kelléktárt húszfilléres: egész este a saját feleségének udvarolt... A farsangi fánk január 6-a óta rág­csálható minden szempontból tel­jesen megalapozottan. Jóllehet a császárvárosból, Bécsből már az elmúlt napokban báli csúcsról ér­keztek híradások. Nálunk a Vízke­reszt, azaz január 6-a farsang hiva­talos kezdte. Ezen a napon doban- dók ki a karácsonyfák és ezzel együtt veszi kezdetét egy bolondos évada az évnek, ami a mindenkori 40 napos húsvét előtti nagyböjtig tart. Gál Éva főmuzeológussal, a pécsi Várostörténeti Múzeum mb. osztályvezetőjével a száz és a jóval több évvel ezelőtti pécsi báli hely­színeket, szokásokat, a farsang főbb színfoltjait tekintjük át. A krampampulit javában kor­tyolgatták ilyenkor már a férfiak. Á jókedvet sebbel-lobbal fölser­kentő ital valójában cukrozott pá­linka volt, amit meggyújtottak, majd a szép, kékes lángok ki­hunyta után fogyasztottak. Ketye­gett már a báli naptár is, minden valamirevaló farsangi rendezvény foglalata. - A kellékek, maszkok szépen elkészítve várták, hogy a báli ruhák tartozékaként, kiegé­szítőjeként a farsang egész éva­dán át ott legyenek a hölgyek ke­ze ügyében - mondja a főmuzeo­lógus. - A Ferenc József-i boldog békeidők lenge báli ruhája még a fűzőre alapozódott. A darázsdere- kú ruhák csak derékban lévén szűkek, igen tetszetősek voltak a táncparketten. A földig érő bő szoknyák diva­tos pasztellszínei feledhetetlen hangulatúvá festették át a télvégi esték szürkeségét. Az anyag se­lyem, tafota, muszlin volt. Fodrok, csipkék, szalagok, „máslik" deko­rálták a ruhát. Ilyenkor a látvá­nyos ékszerek is előkerültek az ékszerdobozokból. A hölgyek az egész alkart díszítő, ujjatlan csip­kekesztyűt viseltek. Így a deréköv­be rejthető táncrend - díszes kis füzetecske irónnal - is könnyen kezelhető volt. Mert a szigorú eti­kett elkerülhetetlenné tette a tánc­rend használatát, mi több: egy kis selyemből, muszlinból készült, fi­nom csipkézetű, gyönggyel díszí­tett báli táskát és legyezőt is előírt a hölgyek számára. A báli meghí­vók, a bálok kö­rüli teendők, ki­egészítő esemé­nyek és maguk a bálok minden részletét, moz­zanatát szabá­lyozó etikett zord és sérthe­tetlen előírásai­ra példaként Gál Éva a Pécsi Jótékony Nőegylet 1925. évi Álarcos Báljának meghí­vóját mutatja. Az ezen olvasható „tízparancsolat" első három pont­ja szerint: A jelmez nem azt akar­ja jelenteni, hogy elfelejtsünk fel­öltözni! Az álarc arra való, hogy kedvesen elrejtsük kilétünket, de nem arra való, hogy annak örve alatt szabad folyást engedjünk az ízléstelenségeknek! A nagyon ud­varló férfi gondoljon az éjfélre, amikor az álarc levetésével köny- nyen kisülhet, hogy egész este a feleségének udvarolt! A múlt század eleji boldog bé­keidők rangosabb pécsi báli hely­színei közé tartozott például a Nemzeti Kaszinó, a későbbi hely­őrségi klub épülete. Aztán a mel­lette lévő Hattyú ház, amelynek Hattyú termében Liszt Ferenc is megfordult. Ezt a termet egybe le­hetett nyitni a Nemzeti Kaszinó nagytermével, így aztán volt hely a táncra. A Polgári Kaszinó a Má­ria utcában a Széchenyi tér felőli részen volt. A Jókai téren pedig a mai Elefántos házban működött a Schneckenberger, a Ferencesek utcájában pedig a Rihmer-terem. Felkapott farsangi báli színtérként volt ismeretes a Fogadó az Arany­naphoz, a Király utca középső ré­szén. A híres megyebál, jogász­bál, a különféle egyletek, a tűzol­tók, a postások bálja mind másutt volt. Az etikett szerint például az 1800-as évek vége felé a gavallér­nak ekképpen illet szólnia: - Sza­bad kémem Nagysád, egy lassúra (csárdásra, négyesre stb.)! A vá­lasznak pedig emígyen kellett hangoznia: - Szívesen, örömmel. Esetleg: - Nagyon sajnálom, de már el vagyok ígérkezve. A rende­zőség zord verdiktje szerint petre­zselymet senki sem árulhatott. A báli naptár közhírré tétele után egymást követték a farsangi ese­mények. A pécsi Várostörténeti Múzeum már évek óta rendez az ilyen jellegű eseményekhez kap­csolódó kiállításokat. Kicsomago- lódnak és látókörünkbe kerülnek a féltve őrzött raktári tárgyak, hogy ha csak röpke időszakokra is megidézzék a letűnt korokat. Leg­utóbb karácsonykor volt- ilyen. A régmúlt elengedhetetlen báli kellékei Most a farsang következik. Lesz a gyerekeknek, diákoknak előadás, játszóház. Vitrines bemutatón lát­hatjuk viszont az említett tárgya­kat, például a táncrendeket, legye­zőket, és egyéb báli kellékeket. Megidézhetjük a régi-régi far­sangokat, amikor még nem is él­tünk. Száz éve már, több is talán... BEBESSI KÁROLY FOTÓ! TÓTH L.

Next

/
Thumbnails
Contents