Új Dunántúli Napló, 2002. január (13. évfolyam, 1-30. szám)
2002-01-13 / 12. szám
2002. JANUAR 13. ARCKÉP Egy reneszánsz professzor Sárközy Tamás professzor 1972 óta tanít gazdasági jogot, így a mai menedzserek java a tanítványa volt, s bár volt a Németh-kormány igazságügyi miniszterhelyettese is, ő azt állítja, hogy csak kölcsönben volt három évig a kormányzatban. Nemrégiben hagyta el a közgázt, hogy új tanszéket építsen a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi karán. Már ezt is nagy kalandnak tartja, hiszen azt mondja, az ő korában már tanácsadónak kell lennie az embernek, az operatív munkát a fiatalokra kell hagyni, akik még bírják a kíméletlen tempót. Igaz is, ha magyar gazdasági tanácsadóról beszélünk, Sárközy az egyik legtekintélyesebb, s akár naponta vállalhatna tiszteletdíjas előadásokat. Nem is tartaná magát jó gazdasági jogásznak, ha nem volna nyakig benne az üzleti világban, hiszen különben legfeljebb az elméletet oktathatná, s ennek a tanítványai látnák kárát. Többször azt a luxust is megengedi magának, hogy a barátainak ingyen adjon tanácsot. Nincsenek különösebb igényei, se villára, se jachtra nem gyűjt. Imádja a hokit, tíz évig volt a Magyar Jégkorong Szövetség elnöke. Azt mondja, elég volt. A sportból persze nem vonult ki, a sporttörvény első tervezetét még ő készítette. És évek óta a Magyar Jogász Egylet elnöke. Utazni szeret, s nagyon kevés szeglete van a világnak, ahol még nem járt. Pedig nem tud autót vezetni, a kormányt mindig a feleségére bízza.- Hogy lehet egyszerre kutatni az információs forradalmat, könyvet írni a sporttörvényről, tanácsot adni egy multinak és társasági törvényből vizsgáztatni egy hallgatót? Sárközy Tamás: Viszonylag könnyen. Nagyon szeretek dolgozni. Hosszú a nap, bár az én koromban már nem árt beiktatni egy kis úszást, szaunázást vagy sörözést. Egyébként pedig mindig igyekeztem visszatartani magam a túlvállalástól, viszont szeretek sokfélével foglalkozni. Persze számomra az akadémia kutatópályám és az egyetemi katedra volt a legfontosabb, ám abból Magyarországon régen se lehetett megélni, ezért vállaltam tanácsadást, hogy csekély professzori fizetésemet kiegészítsem. Ugyanakkor milyen alapon tanítottam volna gazdasági jogot, ha fogalmam sincs mi zajlik a piacon. Szegény hallgatóim úgy mentek volna ki az élétbe, hogy csak a paragrafusok számát tudják. Az akadémiai kutatásokat pedig sosem hagytam abba, hiszen 1969-ben a Jogtudományi Intézetben kezdtem elméleti jogászi pályámat. Most például az információs társadalom és a jog kapcsolatával foglalkozom, így beleástam magam a multimédiába. Ez tényleg egy új világ. Régen ha ma- lacságokat írtak, beletették egy borítékba és akit illetett, az elolvasta. Most ráteszi ugyanezt az Internetre és miután a szolgáltató továbbítja, önhibáján kívül rengeteg ember látja, személyiségi jogokat sért... Ezt a problémát meg kell oldani, személyiségi jogi, adatvédelmi szerződési és kártérítési jogi oldalról egyaránt, mégpedig komplexen, egymással összehangolva.- A napokban jelenik majd meg a könyve a sporttörvényről, és ahogy tudom, a jogszabályokkal nincs gond, ugyanakkor még sosem kapott ennyi pénzt a magyar sport. Akkor tehát minden nagyon szép, minden nagyon jó? Sárközy Tamás: A sport állami támogatása V; kétségkívül rendkívül megnövekedett. A jogszabályokkal viszont gond van, mert szerintem a 2000. évi sporttörvény ^ helyes alapgondolásait jogtechnikailag igen alacsony szinten valósították meg. Ezt jelzik a törvény módosítgatásai is. Helyesnek tartom azt az elképzelést, hogy a sportszövetségek alapvetően két csatornán jutnak pénzhez, nevezetesen a Nemzeti Sportszövetség, illetve a Magyar Olimpiai Bizottság útján. Az ISM finanszírozási lehetőségeit viszont tovább szűkíteném, és a nemzeti sportszövetségek létrehozása után szerintem kérdésessé válik hosszú távon a két sportközalapítvány fenntartásának szükségessége is.- A sportágak szövetségei viszont bőszen vitatják, hogy ki mennyit kap, s valóban nehéz lehet eldönteni, hogy miért a vívás és miért nem a jégkorong kasszáját töltik meg. Sárközy Tamás: Sajnos, valószínűleg a Nemzeti Sportszövetséget is úgy ítélik meg majd, hogy 2002- ben például kinek mennyit juttatott. Az nem járható út, hogy egyesületeket támogassanak, hiszen régebben számtalanszor megtörtént, hogy az egyesület szinte minden fillért a focira j áldozott, míg az atlétáknak vagy a pólósoknak nem jutott. Angliában könnyű, ott zömmel egyszakosztályos egyesületek vannak. Tehát sokkal szerencsésebb és igaz- J ságosabb szerintem, / ,jksi M ha a sportági szövetségeken keresztül kapják a pénzt a sportegyesületek. Persze a Nemzeti Sportszövetségen belül ütközni fognak a szövetségek, meg kell tanulniuk egymással szolidárisnak lenni és a magyar sport hosszú távú érdekeit részesíteni előnyben. Legnagyobb bánatomra a jégkorong nyilván nem konkurálhat a vívással, igaz én is a vívást részesíteném előnyben.- A fociban viszont továbbra is nagy a zűrzavar, ahány egyesület, annyi modell és a Ferencvárosnál még az érzelmek, indulatok is keverednek az üzlettel. Sárközy Tamás: Az önmagában nem baj, hogy több megoldással kísérleteznek. Az alaphibát 1998-ban követték el, amikor előkészítetlenül és gazdasági megái a p o - zottság nélkül arra Sárközy Tamás: milyen alapon tanítottam volna gazdasági jogot, ha fogalmam sincs mi zajlik a piacon kényszerítették a vezető sportegyesületeket, hogy labdarúgó szakosztályaikból mesterségesen üzleti vállalkozásokat csináljanak. Létre jöttek a sportegyesületek egyszemélyes kft.-i, a törvényes minimumtőkével. Egy- vagy most már hárommilliós törzstőkével viszont ezek a vállalkozások életképtelenek. Befektetőket kell keresni, de ez az eladósodott, gazdaságtalan társaságoknál meglehetősen nehéz. Több próbálkozás van, pl. összekötni a labdarúgó-befektetést ingatlanbefektetéssel (Győr), tőkeemeléssel bejönni a társaságba csekély vé- terárral (Vasas), avagy jelentős vételárral imma- teriális értékeket venni, ami a Ferencvárosnál történt. Talán nemsokára találkozhatunk egy labdarúgó vállalkozás tőzsdére vitelének kísérletével is. Kicsit türelmesebbnek kellene lenni és az érzelmek helyett egy kicsit gondolkodni.- Az unión kívül is van f élet, de miután mégis inkább kapun W*' belül szeretnénk lenni, át kell-e írni majd a társasági törvényt, ha belépünk? Sárközy Tamás: Amikor 1988-ban készült a társasági törvény, jobbára nyugati tankönyvekből, törvény- könyvekből alkottuk meg. A 1997-es változat viszont már nemcsak életképesebb, hanem pontosabb is lett. És néhány lényeges esetben azért módosítottunk, hogy szinkronban legyen az Európai Uniós jogszabályokkal. így aztán az uniós szakemberekkel most mindössze három pontban van vitánk, s abból kettőben igazuk is van. Kifogásolják a vállalatfelvásárlási szabályozásunkat is, ám az általuk javasolt szisztémát még az ő parlamentjük sem fogadta el. Nálunk liberálisadban járnak el érvénytelen társasági szerződésnél, vagyis még utólag is lehet korrigálni. Ők szigorúbbak, a pénztártól való távozás után nem fogadnak el reklamációt, kifogást. Legközelebb jövőre fogjuk újra átnézni a társasági törvényt, hiszen 5-6 évenként szoktuk felülvizsgálni, de legfeljebb kisebb módosításokra lesz szükség.- A privatizációnak vége, lassan már az ÁPV Rt. is felszámolja magát, s az állam legfeljebb csak belepiszkálhat a piaci viszonyokba. Ön többször bírálta a privatizációt, például a közüzemek eladását, lehetett volna egészen másképp is? Sárközy Tamás: A privatizációt a volt szocialista országokban mindenképp végre kellett hajtani, hiszen többségi állami tulajdon mellett lehetetlen a piacgazdaság. Magyarország nagy előnyre tett szert szomszédaival szemben, hiszen a 90-es évek végére lényegében befejeztük a privatizációt, a magántulajdon az állami tulajdonnal szemben fölénybe került. Egyes számítások szerint Magyarországon már kisebb az állami szektor, mint Ausztriában. Az állami tulajdon fölénye mellett nem lehet belépni az Európai Unióba, ezt több szomszédunk - amelyeknél lassítva megy a privatizáció - nemsokára tapasztalni fogja. Persze ez súlyos áldozatokkal, visszaélésekkel is járt. Emellett természetesen egyes konkrét privatizációs tranzakciókat utólag mindig kifogásolni lehet, a ki- bicnek tudniillik semmi sem drága. Én például biztos kevesebb közüzemet privatizáltam volna, de lehet, hogy a döntéshozóknak nem volt más választásuk. Nem helyes utólag' okosnak lenni. Mindig lehetett volna „egészen másképp” is, csak időközben elmúlt a döntési lehetőség.- Amikor Bárándy ügyvéd űr elpirult a magyar igazságszolgáltatás egyes döntései miatt és Hegedűs ügyész úr kinevezését visszavonták, mert aláírt egy aggódó levelet a Magyar Jogász Egylet elnökeként, nem érezte úgy, hogy nyilatkoznia kell? Sárközy Tamás: Nem. A Magyar Jogász Egylet szakSárközy Tamás Született: Budapest, 1940, október 26. Tanulmányai: ELTE JTK (1958-63) Pályája: az Építésügyi Min. jogtan. (1963-69), MTA Áll.- és Jogtud. Int. tud. munkatársa, főmunkatársa, váll. jogi oszt.vez. (1969-), másodállásban a polg. jogi részleg vez., tud. tan. adó (1993-), MKKE (BKE) gazd. jogi tanszékén egy. docens (1972-79), egyetemi tanár (1979-), tszv. (1981-), a Min. tan. parlamenti titk., (1987-90), igazságügymin.h. (1988-90), deregulációs korm. biztos, a társ. törvényt kidolgozó kodifikációs biz. vez a Gazdaság és Jog főszerk.(1989-90) a Magyar Jogászegylet ein., az MTA felügyelő biz. tagja (1995) a Magy. Jégkorong Szöv. ein. (1988-98) Az áll.- és jogtud . kand. (1972), dokt (1978). Díj: Állami Díj (1985). Főbb művel: A társasági törvény (1988), Gazdasági státusjog (1995), A hatékonyabb kormányzásért (1996), A rendszerváltozás és a privatizáció joga (1998). mai egyesület és nem érdekképviselet. Még közhasznú szervezetnek sem minősítettük magunkat, annyira távol akartunk maradni a politikai élettől és csak a szakmával foglalkozni. Az elnök egyébként sem nyilatkozhat az elnökség döntése nélkül, magánvéleményem egyébként természetesen van. Az elnökséget időközben összehívtam, és ha a többség ezt szükségesnek látja, véleményt fogunk nyilvánítani.- A menedzserek és jogászok többsége hallgatott Sárközy előadást és vizsgázott Sárközy tanár- árnál, így sokan meglepődtek, amikor elhagyta a közgázt, feladta a tanszékét. Sárközy Tamás: 1972 óta tanítottam a közgazdasági egyetemen, a 70-es évek végén már professzor voltam és 1981 óta vezettem a gazdasági jogi tanszéket. Amikor tavaly 60 éves lettem, úgy gondoltam, eljött az ideje a távozásnak, nem helyes, ha egy ember jogfelfogása tartósan meghatározó egy egyetemen. Emellett ezt már 30 éves koromban elhatároztam, amikor láttam, hogyan mészárolják le az idősödő professzorokat. Nem értettem egyet a közgáz intézményi és tantervi változásaival, a tömegoktatással pedig elszakadtam a hallgatóktól. így amikor felkínálták, hogy a műegyetem új Gazdaság- és Társadalomtudományi Karán felállíthatok egy európai típusú üzleti joggal foglalkozó tanszéket, az ajánlatot elfogadtam. Itt nem lesz tömegoktatás és négy félévben is taníthatok valódi gazdasági jogot, viszonylag kevés embernek. Szeretném megújítani a tananyagot. Természetesen lélekben mindig közgázos maradok. A gazdasági jogból pedig a szemléletmódot kell megtanulni: békére, barátságra, kompromisszumra kell törekedni.' Aki kardot ránt, kard által vész el. Dalia László
