Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-06 / 332. szám
2001. December 6., csütörtök R I P O R T 7. OLDAL KULTÚRA Könyv látott dolgok...Pécs A MŰVÉSZET ÚJ OTTHONA. Ünnepi műsorral és Romfeld Ákos fotóművész kiállításával új galéria nyitotta meg kapuit tegnap a pécsi Apáczai Nevelési Központban. A Kapocs Galéria első, bemutatkozó tár- lata december 15-ig várja az érdeklődőket. _________fotó: müller andrea Ta más könyve A pécsiek megint vigadnak Luca-napi varázslatok: december 11-13. Nem kis feladatra vállalkozott az Alexandra Kiadó, amikor elhatározta, hogy látott dolgok...PÉCS címmel megjelenteti reprezentatív albumát, amelyet egy fővárosi szerzőpáros jegyez: Szebeni András fotóművész és Hernádi Gyula író. A kötet, amely feltehetően vitákat vált majd ki szakmai körökben, úgy tűnik, hogy az eddigi Pécs könyvek legszebb, legprofibb módon tervezett és szerkesztett darabja. Maga az ötlet, hogy egy város arculatáról, sajátos hangulatairól, értékeiről olyanok szóljanak képben és szövegben, akik nem ott élik mindennapjaikat, akik nem ismerik minden rezdülését, titkait, rejtett szépségeit és szégyenfoltjait, nem kis kockázattal jár. Ugyanakkor kétségtelenül azzal az izgalommal párosul, hogy a kívülálló egy település olyan oldalait is megláthatja, amely a helybélinek a megszokásból adódó érdektelensége folytán fel sem tűnik. A könyv első pillantásra rendkívül megnyerő, elegáns, s egyértelmű jelzésekből tudatja az olvasóval, nem tudományos igényű munkáról vagy akár hagyományosnak tekinthető részletes útikalauzról van szó, hanem Pécs városának szubjektív interpretálásáról. S mint a címlap kicsit elferdített képillusztrációjából és annak laza kézzel történő aláfestéséből kikövetkeztethető: valamiféle friss, vázlatszerű tálalásmóddal találkozhatunk belül, olyasmivel, mint amilyenek a fotográfia felfedezése előtti korszakokban az útirajzok lehettek. Ha ekként szemléljük a könyvet, akkor voltaképpen nem kell csalódnunk, s így talán az sem zavaró, hogy érezhető a munka gyorsasága, riportszerű lendülete, hogy hiányoznak az őszi és téli évszakok, s hogy nem szerepelnek a kötetben azok a finomságok, amelyek csak egy huzamosabb ittlét során bukkannak elő. Ez a könyv nyilván nem erre vállalkozott, nem a mérnöki precizitással kiszámított kompozíciók, a statikus beállítások gyűjteménye, hanem színes látlelet, helyzetjelentés, pillanatképek sora jelen állapotainkról. Aki nem erre vágyik, annak a kiadó egy a jövő héten bemutatandó másik albumot kínál A város mindörökre címmel, amelynek alkotó hármasa inkább a részletek szépségeit és örökkévalóságát hangsúlyozza. Aki pedig a tudományos alapossággal megszerkesztett, de látványos várostörténeti munkát hiányolja, az majd Sonkoly Károly művészet- történész-műemlékes kutató Pécsről szóló sorozatának első darabjával vigasztalódhat a közeljövőben. De amíg az előbbi két kötet az olvasóval való találkozásra vár, addig ez utóbbi kiadóra. Remélhetőleg valameny- nyi találkozó örömteli lesz. CSERI LÁSZLÓ Szebeni András-Hemádi Gyula: látott dolgok...PÉCS Alexandra Kiadó, 2001 A fogyatékosok világnapja alkalmából könyvet jelentetett meg a pécsi Fogd a Kezem! Alapítvány Tamás könyve címmel. A könyv egy értelmiségi házaspár szellemi fogyatékos gyermekének története, amelyben megszólalnak szakemberek, és hangot kapnak a szülői érzések és tapasztalatok is. A lényegében tudományos ismeretterjesztő mű arról az erőfeszítésről szól, amit a szülők, a pedagógusok és a társadalom megértő része vállalt, hogy a gyerek megtalálja a helyét, és lehetőségekhez képest teljes életet éljen. A kiadó a hasonló gondokkal küszködő szülőknek és a fogyatékosokkal foglalkozó pedagógusoknak ajánlja a könyvet, illetve mindenkinek, hogy a távolságtartó előítéletek helyett segítőkészség vegye körül a hátrányt szenvedőket és családjukat. A Tamás könyve a Fogd a Kezem! Alapítvány címén (7634 Pécs, Kovács Béla u. 10., tel/- fax 72-252-322) rendelhető meg, illetve kapható Pécsett, a Medicina tudományos könyvesboltban, Ferencesek utcája 7. Egy napokban megjelent, Pécsről készült fotóalbum egyik mondata szerint a pécsiek újabban állandóan vigadnak. Miért lenne Luca- nap kivétel? A vigasságra utaló mondatot egyébként dr. Toller László, Pécs polgármestere idézte, amikor tegnap a szervezők - a város Kulturális Központja - nevében sajtótájékoztatón ismertette az idén már ötödik alkalommal megrendezendő Luca-napi varázslatok programjait. Márpedig ezek a bor jegyében és árnyékában zajlanak majd a Dominikánus Házban, a Színház téren, az August Senoa Horvát Klubban. A számos, szőlészethez-borá- szathoz kötődő program - mint amilyen a Mohács-Bóly Fehérborút, a tokaji Orémusz Szőlőbirtok, vagy a Senoa Klubban magyar és horvát bortermelők bemutatkozása, az újborok mustrája - és egyéb kulturális műsorok között egy erdélyi együttesre külön is érdemes figyelni. A KükülMásról se hallunk, olvasunk, mint a nagyvilágban és a vele ezer szállal összefűzött saját kis világunkban végbemenő gyökeres változásról. Szociológusok, politológusok, moralisták és egyéb hitelesített isták értékrendváltozásról szónokolnak. Hétköznapi nyelvre lefordítva, a ma embere számára úgy átlagban más lett az érték, mint valamikor. Vagyis mást is másért érdemes (?) tanulni, kitűnő diáknak lenni, a szakmát elsajátítani és naponta hivatásszerűen gyakorolni. Előfordul, hogy a gyermekek szemrehányást tesznek szüleiknek, hogy nem nevelték őket a mai életre, és ezért mint élhetetleneket körülröhögik a sikeremberek. Ez a változás a nyelvben, a beszédműveltségben is megnyilvánul. Korántsem jelenthetjük ki, hogy a nyelvhasználatra az igénytelenség, a megbotránkoztató alpáriság jellemző. Az általános elszegényedés annál inkább. Ha valaki veszi a fáradságot, és kívülállóként belehallgat két ún. átlagember társalgásába, akkor ilyenféle szöveget rögzíthet: „Szia, csau, csősz, szevasz. - Heló, te vagy az? - Nem, a sarki kofa - Na, mi van? (Mondja) - Ezt nem mondod komolyan!? - így igaz! - Ilyen nincs! - Gondolj lő menti- Szászcsávás zenekarára és dalárdájára. Csütörtökön, 13- án délután a Színház téren, este a Dominikánus Házban mutatják be immár a tengeren túl is ismert különleges muzsikájukat. A falu lakóinak kétharmada magyar, egyharmada cigány, s e népességösszetétel eredménye az egyedi hangzás. Húsztagú kórusuk a népzenében nálunk szokatlan módon több szólamban énekel. Csütörtökön lesz az újborok mustrája is. A jók között is a legjobbnak minősülő díja egy Szatyor Győző fafaragó művész által készített csodálatos hordó lesz. Üresen ugyan, de - vettük ki a polgármester szavaiból - jövőre még tömöttebb mezőnyben kell majd kiérdemelni, mert Pécs első embere is fontolgatja nevezését a mustrára, bár beígért „nyu- gatszenterzsébeti vegyes fehér cuvée”-borát mintha maga is egyelőre a futottak még kategóriába sorolta volna. Persze, a vigasság jegyében. csak bele! - Tudod, az a privi nem jött be. - Miről beszélsz? - Hát a Casablancáról - Ez jól hangzik - És a privi önki? - Jó kérdés - Ezt komolyan mondod? Na neee! Jaj, neee! : És te? - Minden rendben? - Jól vagy? - Béká mondom: bejött. - Nem úgy gondoltam - A haver? - Annak már annyi - Szlömösödik - Ez nem semmi - Lehidalt - Pedig az élet nem erről szól - Figyelj! Adj neki egy kis időt! - Érted? - Messze nem erről van. szó - Közel se gondoltam komolyan - Miről beszélsz? - A srác bun- gizik - Nem csipkedi magát. - A régi haver nem vevő az infóra - Ez nem jött át a híradásokon, pedig minden média nyomatta ezerrel a témát - Figyelj! Nem akartalak megbántani. Érted? - Sasszézzunk be ide a kricsmibe. Dobjunk be egy tüsit! - Add meg a koordinátáidat, hogy tudjam, hol szlömösödsz. Látom, nem vagy valami penge.” - Folytatható. Csupán a beszédhelyzet megfejtése kíván némi fejtörést. - Végső szükség esetén ez is megteszi. De napjaink haszonelvű világában, még a hajmeresztő és érthetetlen reklámok világában (ld. Biopon mosogatópor!) sem jutunk messzire vele. Ne engedjük kialudni a nyelvi műveltség igényét! Rónai Béla Háromszobányi Németország Manapság ugyan az angol a vezető idegen nyelv, de azt hiszem, Európának ebben a szegletében nekünk, magyaroknak a német ismerete még mindig elengedhetetlen. S főképp itt, a Dél-Dunántú- lon. A Herzliche Grüße kiállítás a német nyelv és kultúra iránt igyekszik kedvet csinálni. A Tiborc Utcai Magyar-Német Nyelvű Iskola- központban a Goethe Intézet szervezésében megnyílt kiállítás voltaképp egy kis Németországot kínál az érdeklődőknek: szóban, képben, zenében, fotóban egyaránt. A kiállítás három részre, három házra: pirosra, kékre és sárgára oszlik. A színek az érzést, a megértést és a felfogást szimbolizálják. Tudhatjuk-e vajon bármely alapos nyelvórák alapján, vajon miképp becézik a németek szerelmüket? Vagy ha méregbe gurulnak, vajon milyen káromkodásokat vágnak egymás fejéhez? Ugye, az ilyesmi egyetlen nyelvkurzuson sem tananyag. Milyenek voltak a 60-as, 70-es évek? Mi legfeljebb az NDK-s verziót ismerhettük, de manapság már a nyugatnémet „vonal” is megmosolyogtató. Es vajon a műholdas adókon látható, régi filmekből megismert kifejezések jelentenek-e még valamit a mai Harry Potter-világban? Felismerjük-e csupán mosolyáról Michael Schumachert vagy Joschka Fischert? Itt kipróbálhatjuk. Mint ahogy azt is megtudhatjuk, mi a „legnémetebb” dolgok története: a karácsonyfáé (felettébb aktuális), a perecé, a farsangolásé, az Oktoberfest-é. De találkozhatunk Derrickkel éppúgy, mint a német világmárkákkal, az adidasszal vagy a Bayer Aspirinnal. Egy nyolcvanmilliós nép múltja és jelene csupán néhány négyzetméteren összezsúfolva, ám egyben gondolkodásra és részvételre serkentve! M. K. Magyarul - magyarán Elképzelt beszélgetés Akihez menetrendszerűen betörnek Berkesden a rendőrőrs létrehozásától várnak változást Berkesd két jól elkülöníthető részből áll. A régiből, amelyre a hagyományosnak nevezhető, fésűs beépítésű parasztházak a jellemzőek, és az újból, ahol sátortetős házak sorakoznak. Az elmúlt évtizedekben sok család költözött ki a városokból, elsősorban Pécsről a jó állapotban lévő parasztházakba, köztük a régi falu legszélére az az egyedülálló anya gyermekével, aki mindezt már bánja, hiszen rendszeresen kirabolják. És ma már úgy gondolja, ezt a problémáját senki sem tudja vagy akarja megoldani. N. két esztendeje költözött ki Berkesdre a pécsi panelből. Úgy gondolta, vidéken könnyebb is és egészségesebb is az élet. Házat vett tehát, s ott él fiával. Három-négy hónapig nem is volt semmi baj, mondja, aztán betörtek hozzá, s azt követően félévente menetrendszerűen újra és újra. Eddig ötször fordult elő, három esetben feljelentést is tett a rendőrségen.- A falu szélén lakom, füves, földes út vezet oda, nyilvánvalóan ez is bátorítja az elkövetőket. Rácsot tetettem föl az ablakra, de kétszer azt is leverték - panaszolja a fiatalasszony. - Utoljára tévét, gázpalackot vittek el, korábban többek között a fiam számítógépes játékát. Eleinte volt biztosításom, de már nem tudom fizetni, egyébként sem felelt meg a biztosítónak a rács, amely nem szabványos, hanem ívelt, nem szerettem volna ugyanis börtönrácsot az ablakomra. N. szerint senki sem tud neki segíteni. Naponta jár be Pécsre dolgozni egy szeretetszolgálathoz, nem tudja tehát a házát őrizni. Elmondása szerint a faluban mindenki tudja, kik a tettesek, és senki nem mer elmenni hosszabb időre hazulról úgy, hogy ne hagyna valakit otthon, felügyelni a házra. Próbált segítséget kérni a polgármestertől, aki a rendőrséget ajánlotta, a pécsi polgárőrségnél, ők viszont csak pénzért mennének ki. Azt mondja N„ hogy az általános iskolás gyerekek pontosabban tudják, mikor mit loptak el tőle, mint ő maga, hiszen apróságokat is elvittek a kerti szerszámtól az evőeszközig. A pécsi Gyárvárosi Rendőrőrs parancsnoka, Palkovics Sándor szerint a bűncselekmények száma Berkesden nem több, mint a környék hasonló nagyságrendű településein. Ebben az évben nyolc esetben követtek el bűn- cselekményt ismeretlenek Berkesden, de ebben a lakásbetöréseken kívül volt egyéb is, például telefonkábelre való rácsatlakozás. Nagykozárban nyolc, Eilenden három, Perekeden öt, Romonyán öt, Szilágyon kettő volt az ismeretlenek által elkövetett bűncselekmények száma. N.- nel kapcsolatban három esetről van tudomásuk, a tévélopás ügyében nyomon vannak, várható a tettes kézre kerítése. Palkovics Sándor biztos abban, hogy nem válik majd a falu kárára, ha Berkesden az önkormányzat segítségével szolgálati lakást és új irodát alakítanak ki a körzeti megbízott részére, akihez Eilend és Szilágy is tartozik majd. A körjegyző, Hendzselné Papp Ilona nem osztja N. véleményét a faluról. Ő például három hétre ment szabadságra, de senki nem tört be hozzá. Az önkormányzat pedig mindent megtesz a lakók biztonságának érdekében, hamarosan biztosítja a körzeti megbízott számára a szolgálati lakást és az irodát, még az is elképzelhető, hogy egy gépkocsit is vásárolnak neki, amelynek csak az üzemanyagát kell a rendőrségnek biztosítania. A település polgármestere, Szabó László álláspontja közelebb áll N.-éhoz. Balszerencsésnek tartja, amiért többszörös elszenvedője a betöréseknek, s amelyek véleménye szerint nem is olyan ritkán fordulnak elő. Sűrűn lopnak mindenféle eszközöket a kapálógéptől a stílfűrészig. Az ő kutyával őrzött udvarából, éppen a kutya mellől csenték el idén tavasszal a lánya segédmotoros kerékpárját és a fia mountain bike-ját. A rendőrség azért nem tud minden esetről, mert sokan nem tesznek bejelentést arra gondolván, úgysem történik semmi, az idősebbek pedig nem utazgatnak be busszal a városba, hogy feljelentést tegyenek. Megoldást véleménye szerint az hozhat, ha a jövő év elején kiköltözik a körzeti megbízott, addigra elkészül az iroda és a szolgálati lakás felújítása, és szeretnének mezőőri és polgárőri szolgálatot is felállítani tavasszal. Ezt nemcsak a helybeliek, hanem a pécsi pincetulajdonosok és cégek is támogatnák. Mindezzel, elvárásai szerint, ha nem is szűnik meg, de jelentősen csökken majd a bűnesetek száma a környéken. Legutóbbi információnk szerint elkapták a tettest, aki beismerte a tévé ellopását. Mindezek után azonban a napokban újra betörtek N.-hez, mint mondja, teljesen tehetetlen, segítséget már senkitől sem várhat, talán csak a nyilvánosságtól. cseri l.