Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)

2001-12-29 / 353. szám

2001. December 29., szombat KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL Könyv Pécs repülőgép-távlatból Mostanában hírt adhattunk né­hány új Pécs-album megjelenésé­ről, amik számos meglepetéssel szolgálnak, jóllehet „csak” azo­kat az utcákat, házakat tárják elénk, amiket olyan jól ismerni vélünk. A Pécs ortofotóit egybegyűjtő album azonban úgy mutatja be a várost és közvetlen környékét (de még Orfűt is), ahogy még a madár se látja. Mert a pontosan 6772 méter magasból, különle­ges, digitális fényképészeti eljá­rással készült felvételek volta­képp térképek. Térkép lesz tehát e táj, de oly módon, hogy mégis közünk marad hozzá, mert egy­től egyig meg lehet számlálni a házakat, és ki-ki böngészheti, hogy a Csend utcában vagy a Ti­borc utcában melyik is az a szür­ke vagy piros pöttyöcske, amely mögött - jobban mondva: alatt - egy család éli életét. De ugyanígy rá lehet csodálkozni a dzsámira, a felülről is rémisztő pusztaságot mutató Búza térre, vagy arra, mennyi sportpálya van a város­ban! Pécset elhagyva pedig lehet örülni a Mecsek zöldjének, an­nak, hogy a kötetben akadnak olyan dupla oldalak, amelyeken alig-alig látszanak utak, épületek, csakis végtelennek tűnő erdősé­gek. Pécs ortofotói egyben egy 296 négyzetkilométernyi terület tu­dományos igényű bemutatása. Mint dr.Tóth József, a PTE rekto­ra, földrajzprofesszor előszavá­ban rámutat: a települések, külte­rületek reális képének ismerete minden tervezési-elemzési fel­adat alapfeltétele, hiszen a gazda­sági, infrastrukturális, környezeti problémák megoldása itt kezdő­dik - a tökéletes helyismeretnél. A kötet képanyaga valóban gyönyörködtető. Köszönhető ez annak, hogy a digitális képfeldol­gozás nagy mértékben kikü­szöböli a légi felvételeket több­nyire rontó pára és levegőszeny- nyezettség. Az ortofotók ráadásul kiegészülnek az emberi szem számára amúgy láthatatlan infor­mációkkal is, ugyanis az infra- színes képeken jól felmérhető a növényzet állapota, valamint a talaj és a vizeink eltérő összetéte­le, szennyeződése. ________________ MÉHES KÁROLY Pé cs - Ortofotók Székely és Társa Kiadó Pécs, 2001 ÉVSZAKOK címmel gyermekrajzokból láthatnak kiállítást az érdek­lődők Pécsett, a Café Zaccban. A tárlat január 20-ig látogatható. ___ FOTÓ: MÜLLER ANDREA Ké p, keret, és egy kis plusz „Páfrányszavú csönd” - méltatta egyik kiállításának megnyitója azokat a külö­nös hangulatokat, amelyeket Takácsné Varga Júlia gyűjt össze. E csönd gyöke­rei, festményei zöldjének és kékjének bölcsője valahol a Kopácsi-réten vannak. Több mint ötven éve él Pécsett, de a szü­lőföld holtágakon ringó ladikja indította a természetszeretet felé. Ma napsütéses idő van. A két szoba tulajdon­képpen csak a falra rakott képekkel van búto­rozva. Az egyik ajtó szárnya mögötti sarok­ban a „műterem”, apró festőállvány, asztalkán ecsetek, festékestubu- sok. Közel a fényhez, ami átjárja mindkét he­lyiséget.- Mindig vadászok­kal jártam a természe­tet, de a vadászok vala­hogy mást látnak egy vaddisznóban, egy őz­ben, de egy fában is, mint én. Úgy gondo­lom,valamivel többet érzek. Nem tudnám pontosan megmondani, mi ez a plusz, de ennek benne kell lennie az el­készült képben. Azt szoktam mondani, az alkotás a festményből, a keretből, és ebből a bi­zonyos kis pluszból áll.- A jövő az, amikor csak festő leszek - teszi hozzá. Ma egy ügyvédi irodában dolgozik. - Legalább öt évre szóló terveim vannak. Mada­rakat szeretnék most már festeni. Egyelőre kevés az időm, amit állvány előtt tölthetek. Pénteken rajzolok - egy témáról legalább hat­hét változatot -, szombaton és vasárnap fes­tek, hétköznap munkaidő után fejezem be a képet. Ha már egyszer kész - lehet, csak két év alatt -, akkor többet nem nyúlok hozzá. Azt szeretném, ha mindenki, aki a képeimre néz, ráérezzen, milyen szép a természet. És a festményt látva meghallja az erdő neszeit, a madarak dalát, megcsapja a fák illata is. Rajzolt, sokat, kislány korában is, de csak a középiskola vége felé kezdett el komolyabban foglalkozni a festészettel. Haraszti Pál (Zsol- nay Képzőművészeti Szakkör), majd Lantos Ferenc tanítványaként számos technikát ki­próbált, a linómetszéstől az akvarellig. Legalább 30-40 természetkép a műterem falán. Nincs mind itt. Van olyan, amitől nem válna meg. Ezek a lakásában vannak, átköl­töztetve innen a fényt, a hangulatokat, színe­ket és emlékeket az otthonába. A siker? Számos tárlaton szerepelt már. Pécsett volt 1997-ben az első önálló kiállítása.- Fontosak, de ta­lán még fontosabb a közösséghez tarto­zás. Tagja vagyok a baranyai alkotó va­dászok társaságá­nak. Figyelünk egy­másra. Évente több alkalommal találko­zunk itt a műter­memben. A bemu­tatóimra eljönnek akik szerétnek, akik szeretik a képeimet. Ha ezt látom, örö­met érzek, s úgy gondolom, ez siker. M. A. Futnak a képek Piros szalmakalap Kár, hogy Koltai Róbert nem húsz-harminc évvel ezelőtt készí­tette el Csocsó című filmjét, ami­kor más transzparensekkel, keve­sebb vörös festékkel ugyan, de még létezett-a május elsejei felvo­nulások szokása. Akkor még kel­lett volna némi kurázsi e témá­hoz, ma viszont kizárólag a mű­vészi-dramaturgiai minőség ad­hatná meg e vállalkozás valódi értelmét. Jól pergő események, eleven, hús-vér figurák, vérbő ko­mikus helyzetek sora. Ha tehát a Csocsó színvonalas filmvígjáték volna. Sajnos, nem az. A legnagyobb gond, hogy a címszereplőről szinte semmit nem lehet tudni. Ki ez a Csornai Gusztáv, akiről többen állítják, hogy tanár, ám ezt vagy elhisszük, vagy nem. -Koltai Ró­bert kétségkívül rutinosan adja az általa svejkivé formált figurát, aki­nek mindenről van egy története, mégis nagyon messze vagyunk nemcsak Svejktől, de Pepin só­gortól is, s erről nem a színész te­het. Koltai Róbert igyekezete sem tudja feledtetni velünk azt a tényt, hogy ez a hős, filmbeli tár­saihoz hasonlóan, egyszerűen nincs megírva.'Az a jelenet példá­ul, mikor a szovjet laktanyában, orosztanár lévén, tolmácsolnia kell, nem azért kínos, mert kide­rül, hogy korántsem perfekt Pus­kin és az amuri partizánok nyel­vén, hanem mert a helyzet fonák jellege komikai szempontból nincs kiaknázva. A nyökögve elő­adott „on szkázál”-oknál talán humorosabb lett volna, ha az ávós tiszt értelmetlen mozgalmi habiatyának fordítása gyanánt előadott volna valamilyen memo­ritert, vagy esetleg felmondta vol­na, teszem azt, a hatodikos orosz­könyv egyik épületes olvasmá­nyát. A szövegek párhuzamos ab­szurditása így valóban kiérdemel­te volna a sikeres „sútkának”, tré­fának kijáró elismerést. Arról sincs fogalmunk, hogy valójában kicsoda is lenne az el­beszélő, s mi köze van Cso- csóhoz. A szereplők egymás köz­ti viszonya általában is tisztázat­lan, és csak növeli a zavart, hogy a színészek játéka sincs össze­hangolva, ami pedig alapvető rendezői feladat lett volna. Gás­pár Sándor folyamatos dühkitö­rései egy idő után csak azért nem unalmasak egészen, mert az em­ber attól tart, menten megüti a guta, nem a hőst, hanem a szí­nészt. Azt pedig végképp nem le­het érteni, Zenthe Ferencnek mi­ért csupán annyi a feladata, hogy elmondjon három trágár kifeje­zést. Jó viszont a sirógörcsöket kapó tanárnő villanásnyi figurá­ja, a május elsejei felvonulás kór­házi részlegében az ötéves terv elemeként sikeres felgyógyulást ígérő haldokló, és Básti Juli a hallgatag ávós asszony szerepé­ben. De, sajnos, fél kezünkön is meg lehet számolni azokat a kép­sorokat, amelyeken nevetni le­het, amelyek dramaturgiai és vi­zuális szempontból is kidolgo­zottak. Ilyen az amuri partizánok jelenete, akiket az acélvárosi út­törők személyesítenek meg, s hogy a nagy melegben ne kelljen rohamsisakot viselniük, Csocsó pirosra festett szalmakalapokat ad a fejükre. Ezeknek kellene alakzatba állva kiadniuk a dísz­tribün felülnézetéből „a nagy ve­zér dicső nevét”, ám a viharos kedvvel feltámadó szél pelyva­ként elsodorja a szalmakalapo­kat. Ezek a felvételek pontosan beállítottak és hatásosak, egy­szerre tartalmasak és leleplezően humorosak. Egyébként az a gyanúm, hogy a film, könnyűnek találtatván, maga is elszáll a levegőbe Cso- csóval együtt, mint a piros szal­makalapok. Nagy Imre Csocsó és Pék elvtárs (Koltai Róbert és Máté Gábor) Egy öregember emlékirataiból Tűké bál ürügyén A hetvenes évek végén, volt néha egy bonviván külsejű, sármos asszisztensem. Jogra járt, estí tago­zatra, de néha a tévében külsőzött. A lányok odavoltak érte. Egyszer, szekszárdi forgatásról hazaindulva, kért, hogy a barátnője is jöhessen velünk Pécsre. Égőszemű, karcsú szépség volt Edit. Ma is a felesége. Bár, nemcsak az élet, a szerelmek is göröngyösek. Dénes, ma jó nevű ügyvéd, há­rom lány apja. Törzshelyén, a Roy- alban, meséltettem, mert jelezte, hogy ő biztosan ott ropja majd janu­árban, az első Tüke bálon.- Csak anyai ágon vagyok a szó hagyományos értelmében tüke, bár apám is itt született, még Petterson néven. Osztrák névvel azonban nem lehetett magyar katonatiszt. Magyarosított, de nővérei tovább is megtartották régi nevüket. Apám megsebesült a Donnál. Felépülve, 45 után Mohács katonai várospa­rancsnoka volt. Aztán, mint hor- thystát leszerelték. Segédmunkás lehetett, culáger a vasútnál. Ott is helytállt, de amikor kitüntették, ráír­ták az oklevélre: Pallós István él, de nem munkás. Később anyai nagy­bátyám, a Weiserből lett Vajta kárpi­tos műhelyében dolgozott. Nekem is volt tőlük egy ma­gashátú fotelem. Nagyon szerettem - vetem közbe.- Kisiparos nem csinálhatott se- lejtet, az más cégek előjoga volt. Egyébként akkor sem hagyták bé­kén. Még 1966-ban is volt nálunk egy házkutatás, amely során apám összes katonai kitüntetése eltűnt. Állítólag egy rendőrtiszt gyűjtötte a kitüntetéseket. A nővérem eleve közgazdasági technikumba jelent­kezett, én a gépipariba, technikusok még lehettünk. Csak öcsém ment már gimnáziumba, mint egyéb származású.- Érettségi után a tervezővállalat­nál voltam műszaki rajzoló, s gé­pészszerkesztő. Most nagy hasznát veszem. Ha ránézek egy tervrajzra, hiába gondolják, hogy az ügyvéd úgysem lát ezen semmit, engem nem lehet átverni. Felszámolási ügyeknél ez fontos.- Huszonhat évesen mehettem egyetemre. Amikor ügyvédjelölt let­tem, nagyon büszke voltam. Azóta néha behúzom a nyakam, ha ró­lunk van szó. Tudod, 1982-ben 74 ügyvéd volt a megyében, ma 400 van. Országosan még jobban felhí­gultunk. Sztárügyvéd ország-világ előtt magántitkokat fecseg ki a tele­vízióban. És nem rúgják ki, legföl­jebb ügyfele megvonja a megbízá­sát. Senkit sem rúgnak ki, az inkor­rekteket, az élősdieket, az antikol- legálisokat sem. Egyre kisebb a te­kintélye a szakmának. Indulásom­kor, ha egy ügyvéd mondott valamit rendőrségen, ügyészségen, bírósá­gon, odafigyeltek. Ma egynek tekin­tenek az ügyeskedőkkel.- Mit jelent neked Pécs?- Nem tudom. Sosem próbáltam máshol. Nincs összehasonlítási ala­pom. Van egy házam a hegyolda­lon, picinyke telken. A ház és a kerí­tés közé, amit nagyképűség lenne kertnek nevezni, ültettem egy szőlő­tőkét. Igaz, futót. Tudom, a tükeséghez hozzátartozik. Ritkán ülök autóba. Az irodámba vagy a tárgyalásokra lesétálok a városköz­pontba. Nagyon élvezem a szobám ablakából is, séta közben is a belvá­ros látványát. Tíz éve nem gyújtot­tam rá, a megspórolt cigaretták árá­ból megengedhetem, hogy taxival menjek haza, ha fáradt vagyok.- Mit hiányolsz?- Az elveszett polgári értékeket, de az egész társadalomból. Olya­nokra gondolok, mint az adott szó, amihez nem kell írásos dokumen­tum, hogy betartsák. Öt éve nem tu­dom elérni, hogy a gazdasági jog és a családjog találkozzon. Nem csak az adott szó értéke devalválódott, de az állampolgárt sokszor a törvény sem védi meg. Törvények és rende­letek a családok egy részét, hogy megéljenek, bt.-k alapítására kényszerítették. De mi van, ha bom­lik a család? Hiába halmoztak föl sokévi munkával vagyon megosztá­sánál a családjogot nem veszik fi­gyelembe. Nem tekintik közösen szerzettnek. Aki belül maradt, ki­menti a bt.-ből a pénzt, csődbe viszi azt, s a válás végén, a kisemmizett egy forintot kap. Ezért is gondolom, hogy manapság az ügyvéd legfonto­sabb feladata nem a pervesztés, ha­nem a mediáció, magyarul a peren kívüR megegyezés. Állítom, még a legkilátástalanabb jogvitákban is, a felek megegyezése szerencsésebb, mintha kívülálló dönt a legjobb be­látása szerint. A felek azt is tudják, amit a bíróságon nem mondanak el. Ilyenkor lehet, hogy nem a jog érvé­nyesül, de valami igazság közeli do- log.- Én nem politizálok, de kimon­dom, valószínű, a vidéki táblabíró­ságok felállításának elmaradása po­litikai megfontolásból történhet csak, ami elsősorban a gazdasági perekben katasztrofális. A felszá­molási ügyekben a Megyei Bíróság az első fok, másodfok a Legfelső Bí­róság. Elképesztően leterhelve és el­havazva. Nincs közbülső hatóság. Egy cégfelszámolásnál, mondjuk, eljutunk végre az ítéletig. Az érde­keltek még használhatnák valamire, ami nekik juthat. Ám az egyik fél fellebbez. Megkérdik miért? Azt mondja, csak. Ez a csak, minimum másfél évet jelent. Beszéljünk in­kább a Tüke bálról. Minek. Anyám ugyan Pécsett született, az anyja is, de én itt jött- ment vagyok. Pedig, de eljárnám ott a botos táncot. Ülve. Bükkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents