Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-24 / 350. szám
2001. december 24., hétfő liftes Af*§ Karácsony 19 Székely Bertalan: Erzsébet mint magyar királyné, 1869 Tedd boldoggá az én Valériámat!” A kölcsönös köszöntéseket követően, este nyolc után átmentek Rudolfhoz, aki nagy szeretettel üdvözölte leendő sógorát. Sisi másnap a jegyespárral vonatra szállt, hogy Münchenben élő édesanyjának — akit apja halála óta nem látott — bemutassa a vőlegényt. A vonaton a császárné azt mondta a fiatalembernek, hogy a továbbiakban ne felségezze őt, hanem tegezze és szólítsa mamának. Ferencnek azonban sehogy se állt rá a szája, minden mondatát úgy fogalmazta, hogy ne kelljen megszólítani leendő anyósát. Sisi megunva a körülményeskedést, rászólt: „Most már mondjál valamit, amiben a te előfordul!” Alig egy hónappal később, 1889. január 30-án Sisi boldogságának örökre vége szakadt - fia, Rudolf trónörökös Mayerlingben öngyilkos lett, főbe lőtte magát. Ettől kezdve a császárné nem találta a helyét, ha csak tehette, még többet utazott. A császári palota, a bécsi Hofburg állandóan a tragikusan elhunyt fiát idézte fel benne. „Itt nemcsak érzi az ember, itt naponta emlékeztetik, szinte mindig újra látja, mi történt, s a terhet nem lehet lerázni. Sokszor az az érzésem, mintha Rudolf az én hitemet lőtte volna le.” — jelentette ki a lányának. Sisi a gyászruhát, amit a mayerlingi tragédia után magára öltött, haláláig nem vetette le. Csak egyszer öltözött át pár percre világos ruhába, 1889 karácsonyán, az Adriaitenger partján fekvő Miramare-ban, hogy Mária Valériát és Ferencet köszöntse — sírva, forró ölelések között — eljegyzésük évfordulóján. Azon a decemberen karácsonyfát sem állítottak, az ajándék és a születésnapi ünnepség is elmaradt. A következő két karácsonyt Sisi Ferenc Józseffel kettesben töltötte, Mária Valériával és gyermekeivel leginkább ünnepek után találkozott. A következő évtől aztán — ahogy közeledett a tél — betegségére hivatkozva útra kelt; délre utazott. 1893-ban például Madeirára, a császár karácsonyra írt levelét is ott kapta meg: „Hű szeretettel kívánok szerencsét és az ég áldását, kérem további jóságodat és elnézésedet. A szerencse tulajdonképpen helytelen kifejezés, elég némi nyugalom, jó egyetértés és kevesebb boldogtalanság, mint eddig.” Ám hamarosan még ennek a kevesebb boldogtalanságnak is vége szakad, mert Erzsébet királynét, a világ szeretett Sisijét, a kor legszebb asszonyát 1898. szeptember 10-én Genfben, egy anarchista meggyilkolja. Talán kevesen tudják, hogy Erzsébet királyné karácsonykor született. Miksa, bajor herceg negyedik gyermekeként, 1837. december 25-én látta meg a napvilágot a possenhofeni kastélyban. Különös égi jelnek tartották karácsonyi érkezését, továbbá, hogy a nap vasárnapra esett, s hogy foggal jött a világra. Utóbbi állítólag Napóleon esetében is így volt. A kicsit másnap nagynénje, Erzsébet porosz királyné tartotta keresztvíz alá, s az Erzsébet Amália Eugénia nevet kapta, de a család születésétől fogva Sisinek, illetve Sissynek becézte, amit később — ahogy ismertté vált — a fél világ átvett. A Wittelsbach-lány — a későbbi Erzsébet királyné — tehát a születésnapját karácsonykor tartotta. Hogy milyenek is voltak Sisi karácsonyai, arról próbálunk képet rajzolni, eredeti dokumentumok alapján. Sisi büszke volt arra, hogy vasárnap és karácsonykor született. Egyik versében így vall erről: „Vasárnapgyermek vagyok, Nap szülötte; / Trónom arany sugarából kötötte, / Koronám tündökletből fonta össze, / S van fénye száz-szám, laknám mind közötte.” Ennek ellenére kevés boldog karácsonya volt. A legtöbb talán gyerekkorában, a Wetterstein- hegység s a Zugspitze ormai alatti meleg családi fészekben. Boldogtalanságának alighanem három oka lehetett. Az egyik, hogy Sisi apja természetét örökölte, aki sehol nem érezte igazán otthon magát. A másik ok, hogy soha nem tudott beleilleszkedni a császári udvar merev világába. Még csak szó volt az eljegyzésről, amikor Sisi már kétségbe esve jelentette ki nevelőnőjének: „Igen, szeretem a császárt! Csak ne lenne császár!” Végül a harmadik — valószínű legerősebb — ok: Ferenc József anyja, Zsófia főhercegnő erőszakos természete, ami Erzsébet önállóságának sorozatos csorbítását jelentette. Sisi és Ferenc József első közös karácsonya — akkor még mint menyasszony-vőlegény ünnepeltek — 1853-ban, Münchenben volt. A karácsonyfa alatt a jegyesek a maguk képét ajándékozták egymásnak. Ezek lóháton ábrázolják őket. Ferenc József még egy gyönyörű virágcsokrot és egy papagájt is átnyújtott menyasszonyának, amit fél órával korábban egy gyorsfutár hozott a bécsi pálmaházból, illetve a schönbrunni állatkertből. A császári pár karácsonyairól meglehetősen hézagosak a feljegyzések. Az 1856-ost például Velencében töltötték, s az ünnep azért lehet említésre méltó, mert a déli Velencében szinte beszerezhetetlen volt a karácsonyfa. Ferenc József végül uralkodóhoz illő megoldást választott: a botanikus kertből hozatott egyet. A következő feljegyzés 1869 karácsonyáról szól. Erzsébet az ünnepet Rómában töltötte, a nápolyi király és felesége vendégeként. Mária királyné — Erzsébet testvére — a szentestén adott életet leánygyermekének. Sisi szeretetével elhalmozta húgát, éjjelnappal mellette állt, hálóköntösben járkált a palota hideg szobáiban, amitől meghűlt, köhögött. Szamártejjel gyógyította magát. Most ugorjunk nagyot az időben, az 1887. év karácsonyához, amely egybeesett Sisi ötvenedik születésnapjával. A császári család az ünnepet — mint oly sokszor — a gödöllői kastélyban töltötte. A gróf Gras- salkovich Antal által az 1700-as évek közepén építtetett palotát a kiegyezés után bocsátották a császári és — a kiegyezéstől — egyben a magyar királyi pár rendelkezésére. Attól kezdve Gödöllő Sisi kedvelt tartózkodási helye lett. Az őszt általában itt töltötte, legtöbbször egyedül, férje nélkül. Ilyenkor nagy falkavadászatokat rendeztek, amelyeken a kor legjobb lovasai között számon tartott Erzsébet is résztvett. A nyolcvanas évek közepétől izületi fájdalmai miatt ugyan már nem ült lóra, de azt követően is sokat mozgott, sétált a kastélykertben és kutyákkal nyulakra vadászott. Erzsébet királyné húsz éven keresztül a névnapját is csaknem mindig Gödöllőn ünnepelte. Ilyenkor a falu lakói fáklyás felvonulással és szerenáddal köszöntötték. Karácsonykor aztán Sisi viszonozta a sze- retetet, megajándékozta a kastély alkalmazottait és a vadászatok segítőit. Budán született lánya, Mária Valéria, a „magyar gyermek” pedig édességet és pénzt osztogatott a szegény gyerekeknek. Az 1887. évi karácsony elég rossz hangulatban telt el. A királynét megviselte a tudat, hogy ötvenéves lett, s ízületi fájdalmai sem enyhültek, erős lábfájások gyötörték. Á szentestén fia, Rudolf trónörökös is részt vett feleségével, a hideg Stefánia hercegnővel együtt, akit Sisi nem kedvelt, fakónak tartott és lenézte. A merev és hűvös hangulatban a királynénak megváltást jelentett, amikor Rudolfék fél hétkor elköszöntek, s Sisi véget vethetett a karácsonyi-születésnapi ünnepnek. A következő advent Sisi életének talán legboldogabb karácsonya volt. Mária Valéria eljegyzése tette azzá, A húszéves főhercegnő kezét Ferenc Szalvátor toscanai főherceg kérte meg. A szentestén Rudolf kis kötet Heine-levéllel lepte meg anyját. A császár szótlanul, de gúnyosan nézte az ajándékot. Amikor este hétkor Rudolfék a maguk karácsonyfájához hazamentek, a császár magához hívatta a vőlegényt. Mielőtt a kézfogóra sor került volna — amelyen csak a jegyespár vett részt —, Sisi a lányával és a császárral hármasban maradt a toalettszobájában, ahol megható jelenetek játszódtak le. Mária Valéria anyja nyakába borult: „Kérlek, bocsáss meg mindazért, amiben ellened vétkeztem.” Erzsébet válaszából szomorúság érződött: „Ó, szeretném, ha volna több megbocsátani valóm, akkor nem esnék olyan nehezemre, hogy odaadjalak.” Az eljegyzés a császári párt még közelebb hozta egymáshoz. Sisi átölelte Ferenc Józsefet és szerelmet vallott neki: „Úgy, de úgy szeretlek!” Az uralkodó egészen elérzékenyült: „Na nem, tényleg? Ezt is régen hallottam már.” Mária Valéria ezt követően átment a tanulószobában várakozó Ferenc Szalvátorhoz és odaadta neki a kezét. Az eljegyzés megtörtént. Mária Valéria ekkor magához kérette Sisit, aki levetette a november közepén elhunyt apja halála miatt viselt gyászt, s világos ruhában jelent meg. Fiatalosan ragyogó volt és szépséges. Lányáról készített pasztellképet ajándékozott Ferencnek, s magához ölelte a fiatal vőlegényt: „Nagyon szeretlek! Ferenc József és Erzsébet 1879-ben három gyermekével, Gizella férjével, Lipót herceggel és a két unokával (a bajorországi Erzsébettel és Augusztával) Szomorú és boldog adventek a császári családban Erzsébet királyné karácsonyai A gyerekeket az egész világon megkérték, rajzolják le, vagy készítsenek szalma-, esetleg rongybubákat, faragjanak szobrocskákat: milyennek képzelik Jézuskát. Roppant érdekeseket képzeltek, ufószerű kis zöld leány-Jézuskák is készültek, meg sok leukémiás Jézuska, katona-Jézuska gázálarccal, meg sebesült Jézuska, akinek taposóakna elvitte a fél lábát, de azért hál’ istennek volt énekes, dobos meg gitáros kicsi Jézus, punk meg borotvált fejű, de összesen csak félmillió gyűlt össze vagy maradt meg, mert a többit ellopták út közben. A jóságos Jézuska hiánycikk, többnek van szüksége rá, mint ahány elhiszi, el tudja képzelni, rajzolni. Néhány tízezer azon a hajón utazott, amelyet a Sárga-tengerben elsüllyesztettek kalózok. Állítólag ugyanazok süllyesztették el, akik a világbajnok vitorlást, de azt hitték hogy különböző, jó üzletet jelentő célokra gyermekrabszolgákat szállít a Noé bárkájának álcázott tengerjáró. Néhány tízezer Jézuska azon a repülőgépen utazott - turistaosztályon - amelyen az új esztendő is készült Kandaharba, tejporral, kecskesajttal megrakodva, de valahol eltűnt. Karacsiban még megvolt, onnan Quettába irányították, ahonnan Peshawarba repült volna, vöröses sziklasivatag fölött, de eltérítették. Azóta senki sem tud róla. Egy kabuli amerikai pilótalány kapott egy SMS-üzenetet, amely szerint a repülőgépet a föllázadt Jézuskák vették birtokukba, és közölték, hogy csak száz év múlva szállnak le, mert az emberek most nem jók. Az újságok kezdtek bolondokat írni. Egy dél-amerikai őserdőben 172 Jézuska - átlagéletkoruk 16 év - hadsereget szervezett, elfoglalta a skandináv csillagvizsgálót, tudományos intézetet állított fel. Megkísérelnek erőszakkal győzni a gonoszon. A kis seregen belül már kialakultak sajnos szembenálló csoportok, a legkülönfélébb eszközöket szeretnék bevetni A legkülönösebb az volt, hogy jelentkeztek muszlim, sintoista, buddhista, ateista,- meg baloldali és jobboldali Jézuskák, és mindannyian őszintén azt állították, szeretnék, ha megjavulna az emberiség, ha jóságos és ártatlan emberek nem halnának meg többé, de ha mégis, hát szenvedés nélkül, és nem erőszakos halállal. Sőt, az egészen szélsőséges Jézuskák még azt is felvetették, hogy mindenki csak annyit éljen, ameny- nyi jót tett másokkal, amilyen jó volt ő maga - de aztán a többség elvetette a vakmerő javaslatot, mert akkor túl kevés ember maradt volna életben, mások meg, kevesen, ismét évszázadokig éltek volna, mint a Bibliában. A nagyon elszánt Jézuskák afféle idegenlégiót, kommandócsapatot akartak szervezni, intervenciós osztagot, amelynek az lett volna a feladata, hogy lefagyasz- szák azokat néhány száz évre, akik azt hiszik, csakis nekik van és nekik lehet igazuk. Szerencsére akadt néhány idősebb és tapasztaltabb Jézuska, aki az elmúlt kétezer évben már sok mindent látott, az lebeszélte őket erről a megoldásról, már csak azért is, mert ha a hibernáltakat csak ötszáz év múlva támasztják fel, olvasztják ki, legalább annyi bajt okozhatnak, mint most. A Jézuskák szociológiai kutatócsoportja azt vizsgálta, vannak-e politikai pártok, amelyek közelebb állnak az önzetlen, igazi jósághoz. Értékelhető eredményre nem jutottak, ugyanis a pártprogramok, stratégiák és választási röpiratok elemzésével kezdték, és már-már úgy látszott, a világon sehol semmi szükség nincsen megváltásra, az a lehető legjobb kezekben van, nincs olyan politikai csoportosulás, amely ne ígérne korrupciómentes, nyomort nem ismerő, az igazságot mélyen tiszteletben tartó, a bűnösöket megbüntető világot. „Ha az ígéreteket nézzük, nekünk itt semmi dolgunk” - mondta a legtapasztaltabb Jézuska. Aztán megnézték, mi történt, ha az emberek hittek az ígéreteknek, és nagyon elszomorodtak. L eültek tanácskozni, hogy vajon nem lenne itt az ideje Jézuska- sztrájkba lépni, néhány évre visszavonulni, nem adni a nevüket, az arcukat, az énekeiket semmiféle sze- retetünnepséghez, amíg a Gonosz, olykor ájtatos képet öltve, ilyen nagyhatalomként viselkedik - kicsiben és nagyban. Amíg milliók éheznek, százezrek pusztulnak el ártatlanul, miközben a CD-lemezekről, a rádiókból, televíziókból egyszerre zeng a Mennyből az angyal - és a bombák robbanása. Hogy mit határoztak, nem tudom, a CNN még nem mondta be. Bodor Pál (D1URNUS) > ( ) az emberiség jobbítására, egy indonéziai keresztény gyerekek rajzolta zöld Jézuska jóságvizsgáló gépen dolgozik, és akiről kiderül, hogy rossz, és nem is képes megjavulni, azt átrajzolják krampusznak. Kis Jézuska-scifi
