Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)

2001-12-23 / 349. szám

Jónás Rita Születési idő, hely: 1968.11.19. Esztergom Családi állapota: menyasszony Gyermeke: Réka Piroska (7) Iskolai végzettsége: Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházi szerepei: Dorothy (Óz, a csodák csodája), Irina (Három nővér), Egérke (Örkény: Macskajáték), Mari (Molnár Ferenc: Liliom), Karinthy Színház - Bolond vasárnap (Vízöntő Klára) Televíziós műsora: Kölyökklub, Teleparti Hobbi: antikvitás, utazás gyomrom van, nekilátok karácsonykor, és készítek huszonharmadika tájékán egy hatalmas fazék szé­kelykáposztát. Kirakom a kertbe, rakok rá egy fedőt, megfagy, nem is kell hűtő- szekrénybe tenni. Nálunk az ünnepi különlegesség a hótorta, amit talán most ka­rácsonyra összehozok. Megcsinálom a piskótát, és megtöltöm baracklekvárral. A tetejére tojáshabot verek fel, rásütöm, és ettől fehér lesz az egész, a közepére kerül a Mikulás, és kész a hótorta. Karácsonykor hús­levest szoktam készíteni, szilveszterre a Jónás-féle lencsét. Ez is inkább ma­gyaros, úgy csinálom, mint­ha gulyás lenne. Füstölt hús, kolbász, zöldségek, azt főzöm össze a lencsé­vel, isteni finom. Gyermekkorában mindig az éjféli mise zár­ta a szentestét. Megtartot­ta a családi szokást?- Természetesen. Mak- kosmáriára járunk éjféli mi­sére. Tavaly különleges ba­bát kapott a gyerekem, azt kellett dajkálni az éjféli mi­sén, de elmentünk. Utána aztán két babát kellett ha­zavinnem, hiszen a kislá­nyom az egész napi izgal­maktól elaludt.- Evezzünk egy kicsit más vizekre. Egy ismert kalózkapitánynak illik szeretni a hajózást...- Gyermekként kaptam a szüleimtől az akkoriban nagyon népszerű cseh­szlovák, műanyag gyerek- sílécet, amin apukám meg­tanított síelni. Tizennyolc éves korom óta nem síel­tem. A hajózásról annyit, hogy a tenger szerelmese vagyok. Rosszul vagyok, ha évente egyszer nem tu­dok elmenni a tengerhez. Ülők vagy állok mellette, és hallgatom. Imádok úsz­ni, amatőrként búvárkod­ni. Hajózni is szeretek, voltam tengerjáró hajón többször is, és persze ka­lózhajón is megfordultam már Görögországban. Amikor a szervezőknek megmutattam a Kölyök- klubban készült képeket, alig akarták elhinni, hogy egy magyar kalózlánnyal állnak szemben. Egyéb­ként az alkatomnál fogva mindenki azt hiszi, hogy sportolok. Pedig nem. Most inkább sovány va­gyok, mint jó karban lévő ember, de remélem, ez a pár hiányzó deka majd visszajön.- Nemrég jelent meg el­ső lemeze, ahol énekesnői tudásáról is számot ad. Hány órát töltött a stúdióban?- Hát nem egyik napról a másikra készült el a lemez, hiszen csak akkor adok ki egy munkát a kezemből, le­gyen az bármi, ha úgy ér­zem, tökéletesre sikerült. Több évvel ezelőtt vetődött fel a lemez elkészítésének ötlete. Lassan megíródtak a számok, úgy másfél év alatt. Amikor elkészültek a dalok, bevonultam a stú­dióba. A legtöbb számot többször is felénekeltem, hiszen mint minden más­ban, ebben is maximalista voltam. Sokan azt képzelik, ez nemcsak a gyerekeknek, hanem a családoknak ké­szült. Ma még nem tudom, lesz-e folytatása.- Arra még nem gon­dolt, hogy kiadjon egy sa­ját mesegyűjteményt?- Nem gondoltam rá, de már többen megkerestek ilyen ötlettel. Ha rólam je­lenne meg egy könyv, az is mesés lenne, az is a gyere­keknek szólna. De én csak akkor vágok bele, ha meg tudok felelni a feladatnak. Ha úgy érzem, hogy nem, amíg nincs erre időm, ad­dig nem csinálom. De ta­lán nem titok, hogy a gye­rekek körében népszerű Kölyökklub menük recept­könyvét rövidesen kiad­juk, amely egy családi receptgyűjtemény lesz. Olyan ételek elkészítésé­nek a módját találhatják majd meg benne, amelyek a mindennapi asztalunkra valóak, és gyorsan elké­szíthetők. A mai szakács- könyvekben csak francia és kínai ételkülönlegessé­gek vannak, a mákos nudliról nem írnak.- Ha előre tekernénk az idő kerekét, önből Holle anyós nagymama válna.- Igen, szeretnék olyan lenni. Ám addig van még mit tennem az életben, az egyik legeslegfontosabb, hogy a kislányomnak le­gyenek testvérei. Ugyan­úgy, ahogy nekem. Remek dolog, amikor sok unoka együtt van, játszik.- A kislánya szeretne egy kistestvért?- Mégpedig egy kis­lányt. Remélem lesz még fiam is, lányom is, csak egészségesek legyenek. A Holle anyósághoz hozzá­tartozik, hogy minél béké­sebb otthonom legyen, ki­csit remete, mint a mese­beli anyónak. Kiköltöztem Budakeszire. Egy mini pa­rasztházam van, amely szinte egy meseházikó. Olyan, mint egy mézes­kalácsház. Szeretnék erdő mellé költözni. Makkos- márián, a templom mellett vettem telket. Ez már na­gyobb ház lesz, hogy a rengeteg unoka kényel­mesen elférjen benne. És akkor ott megteremt­jük majd a saját Kölyökklubunkat, amely­ben a végtelenségig ját­szunk, és jól érezzük majd magunkat. Ott és ak­kor majd senkit sem érde­kel, hogy nem messze a háztól miként rohan to­vább ez a világ. B. Molnár László Mindig is a legszentebb ünnep volt a karácsony Jónás Rita életében. Gyermekkorukban Rita és két testvére azon versenyeztek, hogy melyikük tud több szalmaszálat berakni a kis Jézus jászoljába, ami annyit jelentett, hogy valamelyi­kük jót cselekedett. Nagyon örül annak, hogy ha­lálos beteg édesanyjának még el tudta újságol­ni: megkapta a Kölyökklub műsorvezetői tisztét. Ő nemcsak a képernyőn, hanem a valóságban is mesevilágban él, és azt szeretné, ha nagymama­korában, Holle anyóként játszhatna a kisunokái- val. Lemezét több éven keresztül készítette, hiszen akárcsak az élet más területén, itt sem akarta addig megjelentetni, amíg nem érezte, hogy most jó, most már mehet. Imád, de most nincs ideje főzni, főleg magyaros kajákat készít, és nemsokára megjelennek a Kölyökklubban megfőzött étkek receptjei.- Volt egy film, a Nem kell mindig kaviár, amelyben a főhős azzal zárta a részeket, hogy ha én ezt a klubban elmesé­lem... Ön is ezt teszi im­már négy éve a Kölyök­klubban?- Az életemet jelenti ez a gyerekműsor! Á sorsnak vagy az Istennek hatalmas adománya, hogy ez a mun­ka engem megtalált. Sokan azt hiszik rólam, hogy pe­dagógus vagyok, ám a ta­nári vénát a génjeimben örökölhettem, hiszen pe­dagóguscsaládban nőttem fel. A gyerekek szeretetét nyilván tőlük örököltem. Nagyon nagy a korkülönb­ség a testvéreim és köz­tem, ezért engem örök gye­reknek tekintettek, és te­kintenek a mai napig. En­gem mindenki nevelt, a nagyszüleim, a szüleim és a tesóim.- Megpróbáltak embert faragni a kistestvérből?- Szó sincs faragásról. Néha ugyan még ma is túl­zásba viszi a bátyám a dol­gokat, szerintem a száz fe­lé közeledve is a kishúgá- nak fog tekinteni, és meg­próbálja irányítani az élete­met. Próbáltam ellenkezni, de már inkább ráhagyom. Szerintem innen eredhet, hogy gyereklelkű felnőtt maradtam. Egy ideig pél­dául zavart, ha megkérdez­ték, miért van az, hogy te mindig mosolyogsz? Pedig az életemet tekintve nem vagyok annyira pozitív, de nem tudom, a mai borzal­mas világunk miért lenne attól jobb, ha én is egy megkeseredett felnőtt lennék.- Emlékszik még az el­ső Kölyökklubra, amikor először került hirtelen annyi kis piros és sárga kalózivadék közé?- Sosem fogom elfelejte­ni! Amikor a válogatás zaj­lott, éppen a legkeményebb időszaka volt az életemnek. Ez volt édesanyám életének utolsó hat hete. Mivel nem voltam szerződésben se­hol, levonultam Esztergom­ba, és ez alatt a hat hét alatt végig ott voltam a gyerme­kemmel a kórházban. Az anyu lakásában éltünk, és reggel bementünk a kór­házba, éjszaka mentünk haza. Telefonon hívtak a válogatásra, amely szeren­csére egybeesett a Vígszín­házban a Padlás című elő­adás felújító próbájával. Aztán felhívtak, hogy lesz még egy forduló. Megint csak egy napra kellett eljön­nöm anyu mellől. A máso­dik felvételen már gyere­kekkel kellett dolgozni. Az egyik kislány sírva fakadt, valamelyik társa bántotta. Akkor semmi sem volt fon­tosabb, csak az, hogy meg­vigasztaltam a kislányt. Mint kiderült, ez volt a dön­tő. Árpa Attila, az RTL Klub kreatív igazgatója kijelen­tette, hogy aki így tud bán­ni a gyerekekkel, annak va­ló a gyerekműsor vezetése. Édesanyám halála előtt há­rom nappal hívtak fel, hogy enyém a műsor. Anyukám­nak még el tudtam monda­ni. Tíz nappal később eb­ben a lelkiállapotban vettük fel a Kalózdalt, amit lehe­tett hallani évekig a televí­zióban. így kezdődött. Ret­tenetesen izgultan az első felvételeken, aztán ment minden a maga útján.- A gyerekek a leg­őszintébb kritikusok. A kislánya mennyire mond­ja el véleményét az édes­anyja televíziós szereplé­séről?- Szerencsére az ő sze­mélyiségére semmiféle ne­gatív hatással nincs, hogy én a televízióban dolgo­zom. Ez egy pluszélményt ad neki, hiszen nemcsak akkor játszunk, ha otthon vagyunk, hanem akkor is lehet velem játszani, ha nézzük a tévét. A munkám miatt mindig megnézi a Kö- lyökklubot. Engem nem il­letett kritikával, de ahogy nő, egyre több mindent lát meg velem kapcsolatban. Melyik játék jobb, melyik volt unalmas. A többi gye­rek visszajelzéseivel továb­bítom ezeket a véleménye­ket a mi kis stábunk felé.- Holnap délután meg­jön a Jézuska. Nagy már a sürgés-forgás Jónás Ritáéknál?- Csodálatos családban nőttem fel, és mi az ünnep­re mindig lelkesen és hosz- szan készültünk. Emlék­szem, volt egy jászol, és a gyerekeknek minden jó cselekedetéért egy-egy szal­maszálat be lehetett tenni a jászolba. Mindhárman azon versenyeztünk, hogy ki tud több szalmaszálat beletenni, hogy minél pu­hább fekhelye legyen a kis Jézusnak karácsonykor. Az egész egy varázslatos, me­sés történet volt. Apukám eltűnt reggel, csak sejtet­tem, hogy a pokróccal lefe­dett üvegajtó mögött ott le­het. Ő készítette a kará­csonyfát, anyuék sürgölőd­tek a konyhában, este csi­lingeltek az angyalok, be­vonult a család nagyma- mástól, nagypapástól, kör­beálltuk a fát, énekeltünk, imádkoztunk, aztán jött az ajándékosztás, a vacsora, utána játék éjfélig. Az éjféli mese zárta a szentestét. Mesevilágban nőttem fel. Ezt próbálom továbbadni. Mindig kitalálok valami kü­lönlegességet. Most is feldí­szítem a lakást, égők világí­tanak, harangok szólnak a lakásban. Az ajándékok is készülnek már, a legna­gyobb, remélem kellemes „A sorsnak vagy Istennek hatalmas adománya, hogy ez a munka engem megtalált” Mikulás. Elmeséltem az egész történetet, a Szent Miklós-legendát, és a mai követőiről is beszéltem. Et­től függetlenül ő most is Mikulás napján hajnalban felébredt, és azt mondta, hogy menjünk és nézzük meg, mert szerinte itt volt a nagy szakállú, nézzük meg a csizmáját. A karácsonyról meg nem kellett még be­meglepetés lesz a szeret­teim részére.- Kislánya mennyire van tisztában az ajándé­kozás, a karácsony lénye­gével?- Ő még elhiszi a Miku­lást és a Jézuskát, kérdem én, miért romboljam le ezt az álomvilágot egy hétéves kislányban? Nyáron meg­kérdezte ugyan, hogy van-e szélni vele, ő így hiszi el az egészet.- A háziasszony szere­pét is el kell ilyenkor ját­szani. Mennyire érzi ott­hon magát a konyhában?- Sajnos a munkám mi­att kevés időm jut rá, de mindenkit megnyugtatok, tudok főzni. Mások is mondják, praktikus ötle­teim vannak. Magyaros 2001. december 23. * ARCKÉP *7 RITA MESEVILÁGBAN EL iJ 1

Next

/
Thumbnails
Contents