Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-16 / 342. szám
4 ★ RIPORT★ 2001. decembgu^S. ________________________________________________________________________________________________________________________________ü H ORBÁN VIKTOR SZUPERSZTÁR Sokait álltak sorba a Vörösmarty téren, amikor a miniszterelnök dedikálta a rádióinterjúiról szóló könyvet a Könyvnapon, s Orbán éjfélig fel sem állt, míg az utolsót nem dedikálta. A vérében van a politika, s ahogy saját pártjában mindig az történt, amit ő akart, most ez az országban is így van. Ellenfelei is elismerik, hogy tehetséges politikus, átütő személyiség, legfeljebb rossz oldalon áll. így aztán az sem véletlen, hogy a Fidesz vele tud eladni mindent. Kéri László még országlása előtt írt róla könyvet, most két másik készül. Ha a drámaírók nem volnának szégyenlősek, már próbálnák a róla szóló darabot. Magyar miniszterelnökről életében még sosem jelent meg ennyi könyv, s akár Happy Enddel végződik, akár nem, a korszakot Orbánról fogják elnevezni. Tamás Pál szociológus szerint alapvetően három oka lehet annak, hogy most könyveket írnak a miniszterelnökről. Az egyik az, hogy a szerzők pénzt kapnak értük. A másik, ennél fontosabb, hogy Orbán Viktor rendkívül érdekes személyiség, az elmúlt 10-12 év egyik legfontosabb politikusa, ezért az ő sikerei, kudarcai, változásai foglalkoztatják az embereket. S az ő pályafutásán keresztül jól megragadható a rendszerváltás története. De az sem elhanyagolható szempont - fogalmaz az MTA Szociológiai Kutatóintézetének igazgatója -, hogy közeledik a választás, és esetleg politikai megfontolásból mindkét oldal megíratja a saját könyvét, hiszen a társadalom egy része kíváncsi lehet rájuk. A kandidátus elképzelhetőnek tartja tehát, hogy - mivel a Fidesz kampánya egyben Orbán Viktor kampánya - megjelenik egy miniszterelnököt támogató, továbbá egy kritikus hangvételű kiadvány. Tamás Pál ezeket kurzus-, illetve ellenkurzuskönyveknek tartja, amelyek az áprilisi választások után - akár győz a Fidesz, akár nem - már senkit sem érdekelnek. S ugyanaz lesz a sorsuk, mint a hasonló politikai műveknek, óriási árengedménnyel árusítják majd ki őket. Csak a narancs volt címmel nemrégiben interjúkötet jelent meg a Fidesz történetéről, megalakulásától 1994-ig. Pikantériáját az adja, hogy öt olyan egykori és még aktív politikus nyilatkozik benne, aki 1993-ban, illetve egy évvel később elhagyta a pártot. A könyv írója, Petőcz György szerint nem a kiszorult kisebbség visszarúgásáról, hanem öt komoly ember múltidézéséről van szó. A leegyszerűsítve csak „fodoristáknak” nevezett volt fiatal demokraták természetesen gyakran szóba hozzák a jelenlegi miniszterelnököt is. Orbán Viktor tehetségét, tudását, határozottságát mindenki elismeri, viszont akarnoksága nem szimpatikus számukra. Molnár Péter azt mondja róla, a kollégiumi időszakban „nagyon tudatos, nagyon célratörő vezetőként lépett fel”. Fodor Gábor úgy fogalmaz, „Viktor hirtelen megnövekedett országos ismertsége a párton belül is megerősítette a helyzetét. Bizonyos periódusokat leszámítva addig is ő volt az első számú vezető. Én szívesen foglalkoztam politikával, de soha nem tudtam úgy elképzelni az életemet, hogy ezzel fekszem és kelek. Viktornak viszont ez volt az élete. A vérében van a politika. Más nem érdekli, mással nem is tud foglalkozni.” Ám az időközben politikai ellenféllé lett szabaddemokrata képviselő így folytatja: „Nagyon sajnálom, hogy 1998-ban már egy teljesen más Orbán Viktort ért el a jóslatom (azt mondta 1988-ban, hogy tíz év múlva ő lesz az ország miniszterelnöke). Az egész országnak veszteség, hogy az akkori bátor, liberális politikus valahol útközben elveszett, és tekintélyelvű jobboldali politikus vált belőle.” A nyilatkozók arról is részletesen szólnak, hogy szerintük miként romlott meg a viszony a kilencvenes évek elején a párt vezetőségében, és mekkora szerepe volt ebben Orbán Viktornak. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy Orbán tartott a párt talán legnépszerűbb, de a hatalmi technikákat, a többiek maga mellé állításának, a másik lenyomásának módszereit nem ismerő, és nem használó Fodortól. A mostani miniszterelnök egyszerűen jobb politikai sakkjátékos volt. így ír erről Szelényi Zsuzsa: „Viktor ragyogó színész és tömegkommunikátor. Mindig pontosan felmérte, milyen szintű érdeklődés, kétkedés vagy félelem bujkált egy-egy csoportban, mi volt a meghatározó hangulat, és annak megfelelően tudott beszélni. ...Viktor hatása alól csak kevesen tudtak kibújni, ehhez komoly bátorságra és kritikai képességre volt szükség, főleg abban a légkörben, amit hosszú, tudatos munkával kialakítottak.” Kért László írta az első könyvet Orbán Viktorról. A politológus 1993 nyarától 1994 elejéig beszélgetett a politikussal, ebből született az interjúkötet. Kéri lapunknak úgy fogalmazott, semmit sem kellene visszavonnia, hiszen addig jól mutatja be Orbán politikai pályafutását. Persze érdemes lenne folytatni a könyvet - mondja -, már tudja is, miről szólnának az újabb fejezetek. Az 1994-98-as időszaknak A jobboldali egység kovácsa, a '98-tól napjainkig tartó korszaknak pedig A fiatal miniszterelnök csetlései, botlásai és imázsépítése lehetne a címe. A kérdés inkább az, hogy leülne-e vele újból beszélgetni a miniszterelnök, hiszen az elmúlt években sokat írt róla, s nem éppen pozitív felhanggal. Bár Orbán alkalmazkodóképessége végtelen, s miután lételeme a hadakozás, lehet, hogy tetszene is neki a szópárbaj. Ám valójában csak akkor lehetne realitása a megírásának, ha a Fidesz elbukná a választásokat. S bizonyos idő eltelte után, amikor Orbán már higgadtabb fejjel tudná értékelni az eseményeket, 2003 nyarán folytathatnák az interjúkat. Kérit ugyanis kutatóként is nagyon érdekelné, hogy a politikus hogyan tudja politikailag, emberileg feldolgozni, hogy letaszították a hatalom csúcsáról. Debreczenl József is gőzerővel dolgozik egy Orbán Viktorról szóló könyvön. A közírót két évvel ezelőtt az Osiris kiadó kérte fel, miután Antall Józsefről megjelent kötete hatalmas sikert aratott, több kiadást ért meg. Debreczeni kis töprengés után vállalkozott a feladatra, hiszen jól ismeri a miniszterelnök pályafutását, az első ciklusban képviselőtársa volt, 1994 ősze és 1996 tavasza között pedig a tanácsadója. Egyetlen feltétele az volt, hogy a kiadó igazgatója tájékoztassa Orbán Viktort a készülő könyvről. A kormányfő nem volt lelkes az ötlettől, attól tartott, hogy a választási kampányban felhasználhatják ellene. A kiadó mindenképp meg akarta jelentetni a könyvet, ezért Gyurgyák János igazgató és Nagy Andor, a miniszterelnök kabinetfőnöke abban állapodtak meg, hogy a választások után, júniusban lát napvilágot a kötet. A szerző szerint Orbán Viktor nem működik együtt vele, de - mint fogalmazott - sok értelme nem is lenne annak, hogy interjúkat készítsen vele, hiszen hivatalban lévő miniszterelnökként nem biztos, hogy őszinte lenne. Hangsúlyosak lesznek a kényes kérdések is, foglalkozik például a bányaüggyel. Ám hogy ténybeli tévedés ne legyen, tavasszal elküldi a kéziratot a miniszterelnöknek. Kende Péter szintén könyvet ír a kormányfőről. Ám amikor felhívtuk, lapunknak azt mondta, túl korai még erről beszélni, és sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánja értesülésünket. Más forrásból azonban megtudtuk hogy az újságíró interjúkötetet készít legalább 70-80 emberrel beszélt már ed dig is. Megszólalnak benne politikusok Orbán Viktor osztály-, évfolyam- és katona társai, családtagjai, ismerősei» A könyv nem politikai elemzés, inkább bulvárjeilegű. VAZLAT EGY KIRALYDRAMAHOZ Orbán úgy drámai figura, ahogy van. Nem csupán színpadi, drámai. Színpadi és színpadias figurából túlkí- f nálat van, színpadi figura annyi van, mint kampányidőben az óriásplakát. Buffók, komikusok, csálé karakterek, eltolt szolgáló- leányok, személyzet a kilós áruból. Ez a magyar közélet átlaga, s mert remény nem hevít, párt- fegyelem nem köt, így hozzáteszem: itt is, ott is. Orbán kilóg e sorból, pedig testileg csak a tornasor végén állhat. Valószínűleg ott is állt akkor, amikor nagyobb dolog volt a sor elején állni. Kis izgő-mozgó gyerek lehetett éles ésszel, kemény térddel, és még hegyesebb könyökkel. Akkor sem tudunk mit mondani róla, ha így volt. Ez is kevés. Ez nem dráma, csak lélektani regény. A dráma akkor kezdődött, amikor elhatározta, hogy... miniszterelnök lesz. Egy viszonylag hiteles öreg értelmiségi, bizonyos Fejtő Ferenc mesélte, hogy amikor nyolcvannyolc (nem nyolcvankilenc, akkortájt még számítottak az ilyesfajta nüanszok) nyarának egy forró délutánját az akkor még ismeretlen ifjúval töltötte, aki mellékesen megjegyezte, miniszterelnök szeretne lenni. Amikor a bölcs öreg arrébb rakta egy mosollyal, hogy ezzel így vannak mások is, az ifjú szeméből előcikázott egy vülám, és fogai közül csak ennyit szisszent: de én az is lészek. Ez így már derekas drámai alaphelyzet. Van egy kicsi, de okos fiú, aki elhatározta, hogy nem egyszerűen karriert csinál, hanem ő lesz az első. Ez nem is egy dráma, hanem kettő. Vagy egy állandó lelkiismeret-furdalásé vagy egy állandó készenlété. Az igazi Hamlet mindig figyel, mindig kontrollál. Az egyik szcenárió szerint azért lehetett ilyen magabiztos, mert spontánnak látszó átalakulások titokzatos irányítói egyszerűen kiválasztották, mint alkalmast. Ha így van, akkor ez a rajt drámája, az önjáró báb tragédiája. Ha azonban, s higgyük el, hogy így volt, csupán önmaga ambíciója feszült neki a célnak, akkor még izgalmasabb. Nincs szebb annál, amikor valaki olyasvalamit akar, amire elméletileg nincs esélye, de mégis nagyon akarja, végül el is éri. Izgalmas drámák az ilyenek, mert nagy a tétjük. Az ifjú hős gyorsan konfliktusba kerül mindenkivel, hiszen máshogy mér, másként számít neki az idő, másként kell teljesítenie. Az ilyen hős nem képes örülni, még ha meg is tartja gyermekkori játékainak némelyikét. Nézzék meg, Orbán szája szegletében müyen mély az árok ezen a tulajdonképpen kölykös arcon. Az arc derűs, a vonal mélysége árulkodik a összeszorított fogakkal töltött esztendőkről. Ez az ember a hatalomért van, ez élteti, ezzel él. Nem kis formátum, alkalmas arra, amit visel. Olyan szólista, aki hangszerrel a kezében született, de semmi esélye nem mutatkozhat arra, hogy a középszerűnél jobb zenészek ellenében mutathassa meg, mit is tud igazán. Orbánnak másodosztályú mellék- szereplői vannak, s harmad- osztályú ellenségei. Orbán igazi nagy király. Álmodozó, bátor, könyörtelen. Az ilyen királyokról drámát előbb lehet írni, mint demokráciát működtetni a neBrutus döfte le Caesart, a kornak mégis Caesar volt a neve. A mának Orbán. vükben. Zavarja is rendesen. Nem hivatalnok, akinek az a lényeges, hogy működjék a rendszer. Orbán nem működtető, hanem rendszerteremtő. Ez a fiú tartalommal töltötte meg saját szlogenjét, itt valóban több történt mint kormányváltás. Rendszere utoljára Kádárnak volt, aki szovjet importból és magyar royalista hagyományból gyúrta össze a maga sajátos szocializmusát. Orbán egy főpap és egy vezérigazgató jellemvonásaiból a magáét. Ahogy szerepel, az a főpásztori, ahogy gondolkodik közben, az erősen igazgatói szerepre vall. Megteremtette a mérsékelten demokratikus, mennyiségelvű Magyarországot. Jófelé jár, erre van vevő. Itt nem egyenlőségre vágynak, hanem több aranyéremre, mint amennyi a szomszédnak van. Mi a tragikus vétsége? Az, hogy önmaga képére formál egy országot. Mindenütt van, mindenhol általa szólnak. S a dráma az egészben az, hogy ehhez túl fiatal. Nagyon ifjú volt, amikor elkezdte, nagyon fiatal volt még akkor is, amikor felért a csúcs közelébe. Nem mondom, hogy a csúcsra, mert az még csak ezután jön. Az orbáni tragikum abból áll, hogy ellenfél nélkül jut olyan magasra, ahonnan már nem lehet lemászni, csak leesni. Most harminc- nyolc éves. Lehet még kilenc éve odafent. Akkor lesz negyvenhét. Most tisztelik, elfogadják, VAN. Ő vezeti az országot, s ami a legfontosabb, az embereket is. De minden nagy és kis vezér egyszer siralmas véget ér, mert a vezetettek szégyellik el magukat, hogy miért hittek neki. Az orbánizmusban sok a teológia, a hidd el és boldog leszel. Minden jelenbeli bajra mond egy távoli eredményt. Ezek pedig egyszer majd elfelejtenek teljesülni, s akkor ő lesz a bűnbak. Bűn pedig van bőven, hiszen ő nem megváltani, átváltani jött a bűnt. S akkor nem jöhet úgy el, hogy marad, aki előtte volt. Az istenelvű demokratáknak a végén meg kell halniuk, vagy el kell bujdosniuk. Nagy jelenet: egy középkorú férfi, kezében bőrönddel. Egyszer majd azt tanítják, uralkodása alatt jött létre a modern Magyar- ország. De ez akkor majd, abban a tragikus pillanatban nem segít rajta. Orbán Viktor ideális drámahős. Az más kérdés, hogy a nevéhez fűződő demokráciában ki merne bemutatni bármit is, amiben őrá ismerhetünk. SlPOSHEGYl PÉTER
