Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-15 / 341. szám
2001. December 15., szombat KULTÚRA RIPORT 7. OLDAL A LENAU-DÍJ ÁTADÁSA PÉCSETT. Báling József, a Dunántúli Napló volt főszerkesztő-helyettese, a Lenau Egyesület alapító tagja (jobbról) és Hambuch Géza, a Magyarországi Németek Szövetségének egykori elnöke (balról) vehette át az idei Nikolaus Lenau-díjat Kerner Lőrinctől, az egyesület elnökétől (kö- zépen). A díj a magyarországi németek legrangosabb kulturális elismerése. ________fotó: laufer László Ba rtoli felfelé, Pavarotti lefelé ível Nagyon szép és izgalmas komolyzenei lemezeket adnak ki karácsony körül a világ jelentősebb hanglemezcégei, köztük a Hungaroton is. Remélhetőleg a legtöbbjük hozzánk is eljut. Gluck olasz operaáriáiból énekel a Decca lemezén Cecilia Bartoli, aki a tavalyi Vivaldi-albumára Gram- my-díjat kapott. A gyönyörű hangú, 35 éves olasz mezzoszoprán nyerte el 2001-ben a londoni Gramophone magazin az idén már huszonötödik alkalommal odaítélt díjai közül az egyik legrangosabbat, az „Év előadója” címet. A Kirov Orchestra adja elő ugyancsak a Decca hanghordozóján Valery Gergiev vezényletével Sztravinszkij Tavaszi áldozatát és Szkrjabin Poem of Ecstasy című darabját. Pavarotti énekel azon a lemezen, amely Donizetti-, Bellini-, Verdi- és Puccini-áriákat tartalmaz. Pavarotti énekesi képességei az utóbbi években sokat vesztettek régi fényükből, és ez - írja egy shanghaji lap a művész néhány nappal ezelőtti fellépése után - már régen nem titok az opera világában. Most negatív kritikák egész sorát kapta a távol-keleti országban, ahol nem igazán tudta kivágni a magas C-t. Remélhetőleg ez utóbbi lemezfelvételen még minden rendben van. Beethoven, Brahms, Chopin, Debussy, Mozart, Schoenberg, Schubert, Schumann, Stravinsky és Webern műveiből játszik a „the art of pollini” című, a Deutsche Grammophon által kiadott lemezén Maurizio Pollini, korunk egyik legkiválóbb zongoraművésze. A lemez a művész elmúlt harminc évben rögzített felvételei közül való válogatás eredménye. Bartók mindhárom zongoraversenyét tartalmazza a Sony korongja, amelyen a Los Angeles-i Filharmonikusokat Esa-Pekka Salonen vezényli, zongorán közreműködik Yefim Bronfman. A Hungaroton is kiadott néhány érdekességet karácsony előtt. A Hungaroton 50 éve sorozat darabjai között található például az Énekesek, a Karmesterek, a Zongoristák és a Vonós játékosok című ösz- szeállítások. Megjelent Vásáry Tamás Beethoven-, Chopin- és Lisztműveket tartalmazó CD-je, aztán a Zenés mesék-Mesés zenék feleimet viselő lemez, amelyen Mozart Varázsfuvoláját hallgathatjuk Halász Judit, mint mesélő közreműködésével. Érdekesnek ígérkezik az Ismerd meg Beethoven zenéjét című kiadvány, amely az Egmont nyitányt, az V., VII., VIII. és IX. szimfóniát, a c-moll zongora- versenyt és a hegedűversenyt foglalja magában. CSERI LÁSZLÓ Futnak a képek A Fal két oldalán Még 1989-ben láttam a bécsi Burgtheaterben egy kiváló Tett Vilmos-előadást, amelynek egyik érdekessége az volt, hogy a rendező modern környezetbe ültette át Schiller szövegét: a kantonok lakói gépkocsikkal közlekedtek, a teherautók reflektoraival küldtek egymásnak titkos fényjeleket, a színészek munkászubbonyt, illetve katonaruhát viseltek, s a színpadon az akkor még álló berlini falra emlékeztető díszletépítmény emelkedett, amit a drámabeli lázadás során a szereplők leromboltak. Az előadás plasztikusan jelezte, hogy ez az abszurd építmény, amely az önkényuralom jelképévé vált, nemcsak az emberek jelenére volt hatással, de a hagyományokhoz, a múlt szövegeihez való értelmezői viszonyt is befolyásolta. A Falról, leomlása után is kellett szólni, mert gyászos emléke, tudatbeli jelenléte sokszor a köveknél is szilárdabbnak bizonyult. Az alagút (Der Tunnel) című német film, amelyet Roland Suso Richter rendezett, 1961-ben játszódik, közvetlenül a hírhedt építmény létrehozása után. Hőse, Harry Melchior barátaival alagutat ás a fal alatt, hogy ennek segítségével kimentsék Kelet-Berlinben rekedt hozzátartozóikat. Százötven méter hosszú folyosót kell ásniuk a mélyben, ebből közel száz méternyit az NDK területe alatt, hogy elérjék céljukat, miközben számtalan nehézséggel kell megküzdeniük, és az elhárítás is akcióba lépett ellenük, A történet, mint a film záradékából kiderül, valós tényeken alapul, hőseit élő személyekről mintázták. Ebben a témában tehát egyaránt benne rejlett egy doku- mentarista mozgókép és egy kalandfilm lehetősége. Roland Suso Richter inkább ez utóbbi megoldást választotta, amit már az is jelez, hogy a főszerepet egy Bruce Willisre emlékeztető .színészre, Heino Ferchre bízta, aki egyébként legalább úgy megoldja szerepét, mint „hasonmása” tette volna fénykorában. A történet is egy kalandos mozidarab dramaturgiája szerint alakul: lassú expozíció, fokozatosan gyorsuló tempó, kiélezett küzdelem vakmerő lépésekkel a befejező szakaszban. A jók diadalmaskodnak, a megtévedtek jó útra térnek, illetve megtisztulnak. Mindezt precíz kidolgozásban látjuk, izgalmas sztoriként tálalva. A jeleneteket német műgonddal állították be, fény- ___ képezték és Ef*?’ vágták, a színészek pontosan értik feladatukat. A rendező többször figyelmezteti nézőit, hogy mégsem csupán kalandfilmet néznek. Ezek közül a jelzések közül az a megoldás a leginkább mérlegelésre sarkalló (s egyben a legszellemesebb), hogy a szereplők a cselekmény során egy alkalommal filmforgatásba cseppennek. Éppen Az alagút című produkciót forgatják nagy apparátussal, amerikai ízlés szerint. Hőseink megütközve, értetlenül szembesülnek saját történetükkel. A fikció megkettőzésével a rendező alighanem egy számára nemkívánatos értelmezési stratégiát igyekszik elhárítani, ám intő szavánál olykor meghatározóbbnak bizonyul a dramaturgia jellege, amely elsősorban mégiscsak egy izgalmas akciósort ad elő a rabok kiszabadításának toposzát alkalmazva. Vannak viszont jelenetek, amelyek ehhez a jó moziszínvonalhoz képest is határozottan megemelik a filmet. Hadd idézzem az egyiket, talán a legjobbat, leghatásosabbat. Fritzi (Nicolette Krebitz) Nyugat- Berlinben élő lány, kedvese, Heiner viszont az NDK-ban volt kénytelen maradni, mert katona, éppen a falat építi. Ott találkoznak, állnak a fal két oldalán, titokban egymás kezébe juttatott cédulákkal érintkeznek. Égyszer a fiú kétségFritzi szerepében Nicolette Krebitz beesetten át akarja magát vetni a falon, de egy határőr lelövi, ott haldoklik az építmény tövében, miközben a lány sírva beszél hozzá a túloldalról: „Heiner, hallasz engem?” A kamera felülről fényképezi a jelenetet, együtt mutatja a végleg elválasztottakat. Körülöttük sivár, lakatlan házak, téglával berakott ablakok. Ez a kép tragikus német tapasztalatot hordoz. Nagy Imre Új bemutatónk: Kamaraszínház: Gogol: A revizor Vígjáték Továbbra is műsoron: Nagyszínház: | Büchner: Danton halála - dráma Támad a szél - balett I Lehár Ferenc: Víz özvegy — operett [ Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő - dráma Arthur Miller: Pillantás a hídról - dráma Camoletti: Boldog születésnapot - bohózat Puccini: Pillangókisasszony - opera Webber-Rice: Jézus Krisztus Szupersztár - rockopera Bernstein: Kamaraszínház: Bóbita bábszínház: Jókai Mór: Az aranyember-színmű Mese Szaltán cárról Első pozícióban - balett A bűvös tűzszerszám Szobaszínház: Mosó masa mosodája Ugo Betti: Bűntény a Kecskeszigeten - színmű I Csehov: Ványa bácsi - színmű Nagyszínház: 2 szerda 7 óra Danton halála 18. péntek 7 óra Danton halála Szabó Samu Mendelényi 3. csütörtök 7 óra Danton halála 19. szombat Szalma 3 óra Jézus Krisztus Szupersztár 4. péntek 7 óra Támad a szél 7 óra Jézus Krisztus Szupersztár Mendelényi 20. vasárnap 3 óra Boldog születésnapot 5. szombat 3 óra Víg özvegy Bakos 7 óra Víg özvegy 7 óra Boldog születésnapot eladott ház Latinovits 6. vasárnap 3 óra Támad a szél 22. kedd 7 óra Pillangókisasszony Bakos József Attila 8. kedd 7 óra Támad a szél 23. szerda 7 óra Danton halála Ady Janus Pannonius 9. szerda 7 óra Mesél a bécsi erdő 24. csütörtök 7 óra Támad a szél Petőfi Weöres 10. csütörtök 7 óra Danton halála 25. péntek 7 óra Pillangókisasszony Csorba Sipos 11. péntek 7 óra Pillantás a hídról 26. szombat 3 óra Boldog születésnapot 12. szombat 3 óra Víg özvegy 7 óra Boldog születésnapot 7 óra Víg özvegy Som lay Oray 27. vasárnap 3 óra West Side Story 13. vasárnap 7 óra Boldog születésnapot 7 óra West Side Story Bemutató bérlet 29. kedd 7 óra Víg özvegy 15. kedd 7 óra Pillangókisasszony Arany Vörösmarty 30. szerda 7 óra Támad a szél 16. szerda 7 óra Pillangókisasszony Pákolitz Berzsenyi 31. csütörtök 7 óra Danton halála 17. csütörtök 7 óra Támad a szél Radnóti Kamaraszínház: 8. kedd f.4 óra Az aranyember 9. szerda f.4 óra Az aranyember 110. csütörtök f. 8 óra Első pozícióban Arany 25. péntek f. 8 óra A revizor Bemutató előadás 26. szombat f. 8 óra A revizor Kálmán Bóbita bábszínház: 6. vasárnap 10 óra 13. vasárnap 10 óra Mese Szaltán cárról A bűvös tűzszerszám Szobaszínház: 8. kedd f. 8 óra Bűntény a Kecskeszigeten 13. vasárnap f. 8 óra Bűntény a Kecskeszigeten 15. kedd f. 8 óra Ványa bácsi 16. szerda f. 8 óra Ványa bácsi 30. szerda f. 8 óra Ványa bácsi .vasárnap 10 óra Mosó Masa mosodája . szerda 3 óra Mosó Masa mosodája . szombat 4 óra Mosó Masa mosodája Egy öregember emlékirataiból Utó pia Utópiában Nem nálunk történt. A Közép-Ke- let-Balkán egy másik államában, Utópiában. Ott is érvényes volt: a hír szent, a valóság lényegtelen. Állítólag egy tojásfejű, Utópia történelmének hajiíalán azt mondta: nem fognak a tények befolyásolni, elveim vannak. A tézis, mind a politikában, mind a zsurnalisztikában, korszakokon át hatott Utópiában. Egyébként itt kétféle újságíró volt. A glosszisták nevezetes személyiségek voltak. Bármit ki tudtak forgatni. Néha maguk firkáltak malac- ságokat emlékművek falára, aztán jól lehúzták a semmit sem tisztelő huligánokról a vizeslepedőt. A másik típus, a lapaj, rohangált, hogy az Életről tudósítson. Jegyzetelt, szereplőket kérdezett. Emberekkel is találkozott, nemcsak problémákkal. Élete keresztje volt, hogy sosem fért el húsz sorban, amit írni akart. Pedig ennyi fért tőle a lapba. Ezért ócsárolták az olvasók: csak ír valamiről, de nem ír meg semmit. így a lapajok előbb-utóbb nem mentek az emberek közé. Telefonon vették föl az anyagokat, a tűzesetektől a színházi premierig. Történt, hogy az egyik mellékvárosban, a választási kampány közeledtével, a helyi főpolitikust utasították, szaporázza közszerepléseit, mert pártja a jövőben is... Polit Pali eddig is hajnaltól éjfélig átvágott, avatott, leplezett, megnyitott, üdvözölt, fogadott, kezetfogott és mosolygott. Rég szanatóriumi pihenésre lett volna szüksége, beszédírójával együtt. Rögtönözni már csak annyit tudott: jajistenem. A beszédeket ösz- szekeverte. Az útavatáson a gyermek szavalóverseny nyitását kezdte olvasni, a Miasszonyunk Zárda új- raszentelésén a kacérverseny díjátadására írtakat.- Ne írj semmit! Vége! Tömve a fejem, nem fér bele már semmi! ordította beszédírójának. - Nem megyek sehova. Vagy ha mégis, azt mondom: Jó napot. Megnyitom. Legyenek boldogok. Beszédírója művelt ember volt, aki kötelezőként, még a Noszthy fiú esetét is olvasta, érdekes javaslattal állt elő: - Tavaly, a Borház avatására megtanultad azt a rövid beszédet. Nagy sikert arattál vele. Szinte még tudod. Esetleg húzunk belőle. Holnap eltérő helyeken szerepelsz, más közönség lesz mindenütt. Mondhatod ugyanazt. Papír nélkül jobban is hat. Másnap négy helyen díjazták ovációval Pali frappáns beszédét. Oda is súgta tollnokának: bezzeg az ellenzéktől nincs itt senki. Most láthatnák, ki kell a népnek! Sajnos nem vették észre, hogy egyetlen ember, mindenütt ott volt. Egy isten átka, minden baj forrása, politikusok megkeserítője, egy újságíró. Sehol egy falatot, kortyot nem nyelt, csak jegyzetelt, s futott. Lapaj volt, akinek elmagyarázták, most ne telefonáljon, legyen jelen. Ez fontos. Úgy tűnik, Polit Palira jövő vár. Figyeljünk rá. Emberünk figyelt, s harmadszorra már észrevette, hogy a főpolitikus ugyanazt mondja. De mivel fáradt volt és nyűgös, csak ezt írta: „ ... A XIV. Nemzetközi Akvarell Bi- ennále megnyitóján Polit Pál azt mondta: Meg kell ismernünk egymás termékeit, aki mindig csak a magáét szopogatja, nem válhat közösségi emberré. Ne verjük ki a másik kezéből a poharat, csak azért, mert mást szeret, mint mi. Ha elviseljük, előbb-utóbb megértjük, s lehet, hogy egyszer magunk is megszeretjük a másik ízlése szerint való mámort. Legyünk nyitottak a csábításokra. Ez a legjobb közérzetjavító program. Az új házasságkötő felavatásán egyszerre tíz házaspár ígért örök hűséget. Polit Pál avatóbeszédében kiemelte: Meg kell ismernünk egymás termékeit, aki mindig csak a magáét szopogatja... Játszóteret avattak az új lakótelepen. Avató beszédében P. P. megerősítette: Meg kell ismernünk... a másik ízlése szerinti mámort... A Nemzeti Utópia Szövetség ez évi betonkopjafa állítása alkalmából P. P. leszögezte: Meg kell... Legyünk nyitottak a csábításokra... Természetesen mindenütt a teljes részletet idézte. Majd így zárta: No comment!” Az olvasószerkesztő, aki a szerkesztőség alagsorában lakott, s legföljebb temetésekre járt ki az épületből, nem tudott részt venni az előző napi szerkbiz ülésen, épp utolsó anyósát temették. S elfelejtették megmondani neki, milyen feladatot kapott lapajunk. így aztán csak nézte a hosszú írást, s hüm- mögött. Ez a Lökött Lapity, már megint nem tud mértéket tartani. Amúgy jó kedve volt, már telefonon sem zaklathatja az anyósa, ezért először csak azt vette észre, hogy négyszer írja le ugyanazt a kolléga. Részeg lehetett. Gyorsan kihúzta a három ismétlést. Nézi, most meg zagyva. Átalakította kicsit: „Tegnap megnyílt az Akvarell Biennále, felavatták a Bánat telepi játszóteret, az új házasságtörő termet, és a NUSZ 12. betonfáját. Az avatóbeszédben P. P. kiemelte: (itt az egyszeri szöveg) majd: No comment.” A tördelésnél kiderült, sok a hirdetés. De az eseményanyagot nem lehetett kidobni. Csak meghúzták kicsit. A történtek felsorolása után ennyi maradt: „Polit Pál kiemelte: Meg kell ismernünk egymás termékeit. No comment.” Az olvasók rö- högcséltek Lökött Lapityon. Ám Polit Pál meghívta egy pohár borra, amikor összefutottak. Azóta tege- ződnek. Bükkösdi László i
