Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)

2001-12-11 / 337. szám

KULTÚRA -RIP ORT 7. OLDAL 2001. December 11., kedd MEGNYÍLT AZ ÚJ GALÉRIA. A pécsi Közelítés Egyesület immár a második galériáját avathatta a hét végén: a Belvárosi Áruház megürese­dett felső szintjén a város egyik legnagyobb kiállítótermét alakították ki. Az első tárlaton, melyet Várkonyi György művészettörténész (közé- pen) nyitott meg, az egyesület húsz tagja állította ki műveit. _________________________________________________________fotó, tóth l. A boldogság mellékhatásai Bródy János a szövegíró elhagyatottságáról, Lovasiról és az élet egyéb dolgairól Hosszú pihenő után új lemezzel jelentkezett Bródy János. Nem tagadja meg önmagát, ezúttal is ironikus, kritikus hangvételű anyagot hozott össze, a sorok mögötti jelentéseket pedig soká­ig lehet fejtegetni. Természetesen Tini ezúttal is politi­zál, és az élet dolgairól is jelképek­ben mondja el véleményét. Azt a ci­nikus gondolatot szem előtt tartva, hogy a boldogság egy rövid átmene­ti állapot a reménytelen vágyakozás és a beteljesült csalódás között. Az ország legismertebb szövegírója a hétvégi lemezbemutató koncertjén a pécsi Ifjúsági Házban mindemel­lett úgy fogalmazta meg lapunk kér­désére új albumának lényegét, hogy igyekszik felhívni a figyelmet arra az apróbetűs kiegészítő szöveg­re a kockázatokról és mellékhatá­sokról, amelyet rendre elmulaszta­nak mellékelni a tévéből és hirdeté­sekből ömlő boldogság- és sikerre­ceptekhez.- Elhanyagoltam az elmúlt hét esztendőben az előadóművészi mi­voltomat, inkább alkotóként szere­peltem. Ezt az albumot viszont a ba­rátaim kikövetelték, mivel elunták már a korábbi repertoáromat. Éve­kig pihentem, ki kellett cserélődni a sejtjeimnek jelképesen is, de most már az orvosok szerint is megújul­va, súlyos betegségemből teljesen felgyógyulva a régi szinten próbál­tam önmagam új dalokban megfo­galmazni - vélekedik a lemez szüle­téséről Bródy.- Szándékosak a lemezen a poli­tikai felhangok?- Alapvetően emberi kapcsola­tokról írom a dalokat. Ha a kapcso­latok egy-két ember között szövőd­nek, akkor barátságról, szerelemről van szó, ha azonban több embert azonos kapcsolat határoz meg, az már elkerülhetetlenül társadalmi je­lentőségű, politikai értelmezési le­hetősége is van. Én megpróbálom művészként elmondani a vélemé­nyem erről a vüágról. Ámbár az is igaz, hogy a dalok cserélődnek, de én ugyanaz maradtam: most is a magyar történelmi hagyományokba beágyazódott szabadelvű liberaliz­mus környékén lavírozok gondola­taimmal.- Ez az ötödik szólólemez, de ha az Ülést, a Fonográfot, Koncz Zsuzsa és Halász Judit lemezeit is összegez­zük, mekkora a lista?- Ha mindent beleszámítunk, akkor elvileg nincs olyan magyar ember, akinek ne lenne egy Bródy János lemeze, ugyanis 10 millió eladott album van a hátam mö­gött. Zeneszerzőként, szövegíró­ként, előadóként vagy közremű­ködőként több mint 70 korongon van ott nevem, mindemellett in­kább előadóművésznek tartom magam.- Apropó közreműködő. Mint ki­derült, több Ómega-dalnak is a szö­vegírója.- No, ezeket a lemezeket nem is számoltam ide. Igen, ez abban a korszakban történt, amikor lom. Józsi és Presser Idei kiszállt a csapat­ból, s velük távozott a szövegíró Adamis Anna is. Ekkor kértek fel engem baráti közvetítőkön keresz­tül. Csak segítettem, nem minden dalt én írtam, és kialakítottam nekik egy olyan szövegkömyezetet, ami­ben jól érzik magukat. Persze akad egy-két dal, mint például a Léna, amelyik teljesen az én szövegem.- Vállalta volna, ha ké­rik, hogy a nevét is adja hozzá?- Azt gondolom, hogy a szövegírók nagyon kis presztízzsel rendelkez­nek, s ha csak szövegíró lettem volna akkoriban, úgy örömmel vállalom. De én egy konkurens ze­nekar tagja voltam, más­részt nem is volt olyan fontos soha az Omegánál, hogy ki írja a dalokat.- Nyomon követi a fia­tal társak munkásságát?- Itt Pécsett elmondha­tom, hogy Lovasi Andrást nagyon szeretem, és a Bandi a hegyről is a kedvenc lemezeim közé tartozik most, így karácsony tájékán. Sze­rintem egyébként Lovasiról is sokan csak most fogják megtudni, hogy ő a Kispál és a borz szövegírója, aki pedig valójában költő, és már egy évtizede zenében fogalmazza meg a maga mondanivalóját. De figye­lem a nagy társak jelenét is, Sztevanovity Dusánra gondolok, és Horváth Attilára- Mi van még az új lemezen kívül Tini tarsolyában?- Tolcsvay Lászlóval egy balett­zenét fejeztünk be éppen kevés kis szöveggel a Győri Balett számára, legközelebbi munkám Koncz Zsu­zsi új lemeze lesz, talán nyárra el­készül. De addig még jó néhány koncert következik, mert a zene gyógyszer a léleknek, s ezt az albu­mot ajánlom mindenkinek, akinek lelki fájdalma, bánata van. Némi kis vigasztalásul, mert ez „Kocká­zatok és mellékhatások” nélkül hallgatható. MÉSZÁROS B. E. Luca-napi varázslatok Az adventi ünnepkör népi ha­gyományait idézik föl mától három napon keresztül a pé­csi Színház téren és a Domi­nikánus Házban. A karácso­nyi kézműves- és borvásár sátrai előtt hagyományőrző csoportok szerepelnek dél­utánonként, de az esti pro­dukciók is fölelevenítenek néhány népszokást. Ma este a Bor, dal, szerelem című zenés irodalmi műsor e három fo­galom varázslatos egységét kívánja bizonyítani. S hogy a varázslat tel­jes legyen, Kömyei Béla borakadé­mikus a Mohács-Bóly Fehérborút tíz választott borát analizálja és kí­nálja a műsor szerves részeként. Az országosan is egyre eredmé­nyesebb fehérborút termékeit kö­vetően kedden a nemzetközi hírű tokaji Oremus Szőlőbirtok és Pin­cészet hat borát ismerhetik meg a vendégek zenés termékbemutató keretében. Csütörtökön délután és este a Kis-Kükiillő mentéről, a Szászcsá- vási dalárok és zenekar vendégsze­repei. Az erdélyi falu református magyarjainak férfikórusa bár nem olvas kottát, több szólamban éne­kel történelmi és egyházi dalokat, bordalokat. E tudásukkal a világ számos or­szágában keltettek ámulatot. A falu egyharmada cigány, a zenekart is ők alkotják. Népzene és tánc, hangszeres kísérettel előadott, több szólamban énekelt népdalok egy-két nemzetiségű falu harmóni­áját hozzák Pécsre Luca-napra. Es­ti műsoruk előtt az újborok must­ráján aranyérmet nyert borokból is kóstolót kap a közönség. K. B. L. Tv-jegyzet Füstös emlékek A műanyagpohár a nyolcvan- százkilós süldő oldalán pihen. A pohárnak most ez az örök vadász­mezőkre távozó, bontásra előké­szített jószág az asztala, jégcsap- fehér derekát fagyos levegő ölelge­ti, benne a nyeletnyi pálinkának rezzenetlen a tükre. Csak a mélye duruzsol: azt súgja a disznónak, fütyül a mínuszokra. Fölöttük magasodik a botiér. Akár egy paraszt-triptichon fő oltárképe lehetne, amit Katalin napján Domaszéken cserkészett be az M2 kamerája a Faluház cí­mű vasárnapi riportjában, de fest­hette volna a tragikusan és korán elhunyt festőművész, Zoltánfy Ist­ván is, a szegedi tanyavilág lelké­nek mély ismerője. A riporterhölgy is angyalian bájos, és elbájolóan kíváncsi rendületlenül sorjázó kér­déseivel. Mindez szép is lenne és igaz, ha nem sugározná át az élet­képet a ma divatos és itt is elural­kodó, „profi” készületlenség. Mert tán meg lehet tudakolni a böllér- től, szokott-e disznókkal álmodni („disznókkal nem, a feleségem­mel szoktam" - szól a suta kérdés­re adható válasz), de legalább a ri­porternek illő lenne tudni, ha már ilyet kérdez - függetlenül attól, hogy babonás-e vagy sem hogy a népi hiedelem szerint disznóval álmodni halált jelent. Fiz nem hangzott el, az viszont igen, hogy a mangalica igazi magyar fajta, és milyen jó, hogy újra tenyésztik íz­letes, alacsony koleszterintartal­mú húsa miatt. Ám ha a fajtale­írásoknak hinni lehet, akkor sem a riporternek, sem a válaszadó­nak nincs igaza, mert a mangali­cát csak a XIX. század harmincas éveitől kezdik tenyészteni Magyar- országon, miután a szerbiai sumadia fajtával, valamint a ma­gyar szalontaival és a bakonyival keresztezve kinemesítették. Szép tájnyelvünkhöz is kell né­mi fül. Ugyanis amikor a süldő sonkáját vágják-kanyarítják le a „bonc”-asztalon, az egyik domaszéki megjegyzi, hogy csak azok vágják fel így a jószágot, akiknek nincs „tehetségük föl­emelni”. Ehhez tehetség kell? - kér­di a hölgy kedvesen, nem érezvén azonnal, hogy a kifejezés alatt ter- hetősséget, a szükséges eszközök meglétét kell érteni. Kétségtelen, ezek apróságok. A város könyökében lévő kisközség puccos magánházaival, fóliabiro­dalmával, barackosaival a legdi­namikusabban fejlődő települése­ink közé tartozik. Domaszéket már rég nem a homokba fúlt földet átkozó szegényparasztok, hanem módos gazdák vagy városban dol­gozó, hagyományaikat idővel vég­leg elfelejtő polgárok lakják, ahon­nan a disznóvágások régi füstillata elillant már; a szalma sercegése, a pörkölő zúgása is csak az időseb­bek emlékeiben él. BÓKA BOBÉRT Hová tűnik a borból az igazság? Kistermelők panaszai minőségi és mennyiségi határokról, értékesítési csapdákról Három „apróság” bántja a kistermelő boros gazdát: sumákolás nélkül nem törekedhet a legtöbb mennyiségre, a legjobb minő­ségre, s főképp nem azzal a szándékkal, hogy ebből hasznot lásson. Úgy érzik, hogy az őstermelőt szép lassan rákényszerí­tik, olcsó áron a nagygazdáknak adják át a termést, vagy csal­janak, hazudjanak, ha boldogulni akarnak. A szőlőben ilyen hideg téli napon már csak a pincében akad teendő, s egy-egy kupa bor mellett készít számvetést a borosgazda az idei ter­mésről, az év eseményeiről. A jóféle villányi nedűt ízlelgetve most mégis keserűen összegzi a házigazda a bo­rászatot érintő friss változásokat:- Mindinkább kiderül, hogy a bortörvény és a jövedéki törvény kifejezetten a nagy szőlőtermelők szájíze szerint készült, annak elle­nére, hogy időnként ők is panasz­kodnak rá. A pár száz négyszögöl területen gazdálkodókkal viszont rendesen kibabráltak. Ha ugyanis a jogszabály betűinek tisztességesen eleget teszünk, akkor szüret előtt három héttel a szőlőtermés harma­dát lemetszhetjük a földre, hadd pusztuljon, hiszen minden más megoldás törvénytelen, vagy gaz­daságtalan.- A minőségi bor titulus elérésé­hez a bortörvény korlátozza egy adott terület termésmennyiségét, egy négyzetméterre egy liter bor előállítását engedélyezi - száll be a sérelmek ismertetésébe a szomszé­dos szőlőültetvény tulajdonosa. A gond ott van, hogy egy nemes fajtá­nak, például a Cabemetnek ez a termésátlag megfelel, az Oportó vi­szont másfélszer nagyobb mennyi­séget ad, ha gondos gazda foglalko­zik vele.- Ha az ember átlépi ezt a ter­mésátlagot, akkor az elkészült vég­termék béltartalmától függetlenül csak tájborként regisztrálható, mi­nőségi borként nem, és ez óriási különbséget jelent az értékesítés­nél - teszi hozzá a házigazda. - An­nak van egy kis sansza, akinek több területe közül egyik-másik rosszabb termésátlagot hozott, s így kiegyenlítődik az átlag. A többi­eknek pedig marad az a megoldás, hogy levágják a földre szüret előtt a fürtök egy részét, mondván, a ma­radék így magasabb cukorfokot, jobb béltartalmat hoz. Az idén egyébként ezt már „nyugati mintá­ra” több helyütt megcsinálták Vil­lányban.- Persze ezt a levágott egyhar- mad részt el lehet adni szőlőként, de akkor csal a gazda - tér ki a rész­letekre egy harmadik poharazó társ, aki újabb problémát is felvet. - A must 19,5 fokosra javítható, s eb­ből a zárt erjedésű boroknál 12,4- es maligánfokú bor lesz. De a vö­rösbornál ez nem reális, mert a nyílt erjedés miatt egy alkoholszá­zalék a folyamat során elpárolog, így a 19,5-ös mustfok legjobb eset­ben 11,4-es maligánú bort eredmé­nyez. Nem korrekt a vörösborok efféle megkülönböztetése. A kistermelők, az 5-15 ezer négy­zetméteren gazdálkodók a nagy­üzemi szinten termelőkkel szem­ben 3 méter helyett csak 1,8-as sor­távolsággal telepítik a tőkét, más­ként metszenek, több rügyre eresz­tik, a hozam tehát lényegesen jobb. A szőlő béltartalma így sem romlik, mert a talajkezelésük alaposabb, körültekintőbb, miként egész évben a terméssel is sokkal többet foglal­koznak. A jogszabály tehát arra kényszeríti őket, hogy nemtörődöm módon gazdálkodjanak, lerontva a termésátlagot a „minőségi bor ter­melési szintjére”. Ha pedig ezt sike­rül elérniük, újabb csapda vár rájuk az értékesítéskor. Attól ugyan egy­előre még hallgatólagosan eltekinte­nek az ÁNTSZ emberei, hogy az ős­termelőkön is számon kérjék a szi­gorított egészségügyi követelmé­nyeket - mindenütt ki kellene csem- pézni a pincéket, és bevinni a vízve­zetéket - de az adóhivatal már nem ilyen elnéző. A kis tételben értékesí­tő borosgazdák csak kannás kisze­relésben, vagy minimum kétliteres flakonokban árusíthatják termelvé- nyüket, palackozva nem.- Évente húsz hektó Oportót ké­szítek, s jó esetben 250-300 forin­tért tudom eladni literjét így, mű­anyag kiszerelésben - panaszolja a vendéglátó borász. - A művelés költsége ugyancsak 300 forint kö­rül alakul, vagyis inkább veszíteni lehet az ügyleten. Ha palackozhat­nám, akkor egymillió körüli nyere­ség lenne a végeredmény, mert úgy kétszer drágábban lehetne értéke­síteni, s bár a fináncok nem ellen­keznek, de az adóhivatal rögtön le­csap a renitenskedőre. Ha felad­nám az őstermelői mivoltom, vál­lalkozóként palackozhatnék is, de akkor arról is számlát kellene ad­nom, ha két órára napszámost fo­gadnék, vagy ha egy kiló műtrá­gyát vennék. Adminisztrációban így sincs hiány, de úgy megsokszo­rozódna az irodai teendő, hivatalo­kat lehetne csinálni minden kis pincéből.- Nem véletlen, hogy a bortör­vénybe bekerült az egy hektáron egy hektó bor teremjen passzus, mert ez a minőségi, nem pedig a mennyiségi borkészítésre ösztö­nöz - mondja Szende Gábor, a vil­lányi hegyközség hegybírója. - A visszavágott szőlőnek sokkal jobb a mustfoka, a béltartalma, s ezt a rendelkezést az egész országban egységesen kérik számon. Bár ma­gam nagytermelő vagyok, nekem is van olyan területem, ahol a mennyiség miatt csak a tájbor kate­góriába fértem be. A kistermelők viszont azt nem tudják, hogy más szőlőmben, ahonnan az ezer forint feletti áron értékesített palackozott borom származik, a termésátlag a 70 hektó/100 hektár értéket sem érte el. Másrészt a palackos értéke­sítés jobb áraira lehet irigykedni, de azt a bort el is kell tudni adni, megteremtve a piacot hozzá. Szende Gábor még hozzáteszi, azzal sem ért egyet szakmai szem­pontból, hogy a vörösborkészítést hátrányos megkülönböztetésben részesítenék. Mert vörösbort is le­het zárt erjesztéssel előállítani, tar­tályokban, csak az sokkal költsége­sebb. Mindemellett a nagygazdák sem örülnek a bortörvény és a jö­vedéki törvény minden pontjának, például a kistermelők szerinte el sem tudják képzelni, mit jelent ha­vonta minden darab zárjeggyel el­számolni a fináncoknak. Szóval a friss jogszabályok még forrásban vannak, csak az ülepítés után derül ki, hogy fogyasztható-e a végső mi­nőségük. MÉSZÁROS B. ENDRE

Next

/
Thumbnails
Contents