Új Dunántúli Napló, 2001. december (12. évfolyam, 327-355. szám)
2001-12-09 / 335. szám
2001. december 9. ★ ARCKÉP *7 A döglött ügyek élesztgetője A Teve utcai rendőrpalota mellett sivárnak, lepusztulnak tűnik az a belvárosi épület, ahol a legérdekesebb és legveszélyesebb ügyekben nyomoznak. Kovács Lajos szerint nem is baj, hogy nem a központban dolgoznak, hiszen a szervezett bűnözés elleni harc különleges munka, itt rendkívül sok titkos iratot tárolnak, nagyon komolyak a biztonsági intézkedések, s ami szintén nem mellékes, az Aradi utcai házban van fogda is. Lehet, hogy e nagy titkolózásnak köszönhető, hogy amikor kerestük az ezredest telefonon, illetve az épület portáján, sokáig nem tudták, kiről van szó, s amikor arra hivatkoztunk, hogy ő a „döglött ügyek” osztályának vezetője, furcsán kérdeztek vissza. Holott a közvélemény előtt is jól ismert Kovács Lajos, hiszen az elmúlt évek legnagyobb port felkavart bűncselekményein dolgozott. Többek között hatalmas szerepe volt abban, hogy kiderült, ki és hogyan rabolta el, majd ölte meg Farkas Helgát, a Bene-Donászy rablógyilkospárost is ő és kollégái kapták el, de Magda Marinkó sem foglalja imába a nevét, és számos, eddig már lezárt és még felderítetlen alvilági leszámolásos ügy főnyomozója. Állítja, szinte teljes bizonyossággal tudja, ki követte el és rendelte meg például Seres Zoltán vagy Fenyő János meggyilkolását. S mint megtudtuk, még „véletlenül” is képes egy - bár még nem elítélt - tettes nyomára jutni. Dr. Kovács Lajos Született 1949-ben Budapesten Legmagasabb Iskolai végzettsége: Rendőrtiszti Főiskola, államés jogtudományi egyetem Munkahelyei: 1970-től 1979-ig BRFK gyilkossági csoport, majd ORFK életvédelmi alosztály, jelenleg az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatósága Nyomozó Főosztályának helyettes vezetője, illetve az Erőszakos és Vagyon Elleni Ügyek Osztályának vezetője: rendfokozata: ezredes Családja: nős, felesége pedagógus, két felnőtt fia van- Kinek a pihent agyából pattant ki az ötlet, hogy döglött ügyek osztályának becézzék ezt a munkahelyet?- Orbán Péter országos rendőrfőkapitány találta ki, egy sajtótájékoztatón használta először ezt a megnevezést. Egyébként semmi negatív felhang nincs benne. Sőt, nagyon találó a kifejezés, sokkal jobb, mint a hivatalos név, az hogy erőszakos és vagyon elleni ügyek osztálya. Egyébként külföldön is vannak hasonló részlegek, sikertelen, felderítetlen ügyek egységének hívják őket.- Tehát arról van szó, hogy azokban az esetekben, amikor a kollégái kudarcot vallanak, akkor jönnek önök, és felderítik az eseteket.- Ez azért nem ilyen egyszerű. Évente 4-500 ezer bűncselekményt követnek el hazánkban, s köztudott, hogy a rendőrség rendkívül leterhelt. Ha néhány hónapon belül nem sikerül a tettest kideríteni, akkor baj van, hiszen az újabb és újabb bűncselekmények elveszik az időt és energiát a régebbi ügyektől. Ez utóbbiak között van azonban számos olyan - főleg a szervezett bűnözéshez köthető amelyben mindenképp szeretnénk eredményt felmutatni nemcsak azért, mert ezek az ügyek az érdeklődés homlokterében állnak, hanem mert szakmailag reális esély van a felderítésre. Ezek tartoznak hozzánk, s az esetek 90-95 százaléka élet elleni cselekmény.- A közvélemény el is várja, hogy a hatalmas felháborodást keltő alvilági leszámolásos ügyekben sikereket érjenek el. S van bőven tartozásuk.- Ez a munka nem megy egyik napról a másikra. Három éve alakult meg az egységünk, s most jutottunk el abba stádiumba, hogy rálátásunk van a nagyjából 1996-ban kezdődött folyamatra. Az egyes ügyekben sok nyomozás folyt, de komplexen mi foglalkozunk a bűncselekmények hátterével, összefüggéseivel. S jelentősen javult a helyzetünk, több segítségünk van. Először is - bármennyire furcsa - az eltelt idő. Három-négy év elteltével ugyanis megváltoznak az emberek közti viszonyok. Amíg korábban a bűnözők hallgattak, védték egymást, mert barátok, „munkatársak” voltak, mostanra többen riválissá, ellenséggé váltak, így megérheti nekik, ha beszélnek. Másrészt hatalmasat fejlődött a technika, olyan modern nyomozási és bizonyítási eszközökkel rendelkezünk - lehetőség van például DNS-vizsgálatokra -, amelyekről korábban nem is álmodhattunk, s korszerűsödött a nyilvántartási rendszer. Nagyon fontos, hogy javult a jogi környezet, van lehetőség tanúvédelemre, vásárolhatunk információt, köthetünk vádalkut. Ennek is köszönhető, hogy értünk el komoly eredményeket.- Ez mind nagyon szép, csak az emberek azt mondják, szeretnék már rács mögött tudni például Prisztás József, Döcher György, Fenyő János, Seres Zoltán, és az eltűnt Szlávy Bulcsú kivégzőjét, illetve a megrendelőt.- Ez az igény teljesen jogos. Az ilyen eseteknek több fázisa van. Első, amikor operatív információink vannak, de a nyílt nyomozás szakaszáig még nem jutottunk el. A második: tudjuk hogyan és miért történt a bűncselekmény, ismerjük a végrehajtót és a felbujtót, de még nem tudjuk bizonyítani. A harmadik eset, hogy a bíróság foglalkozik vele, ezek az ügyek már rendben vannak...- S van egy negyedik, amikor fogalmuk sincs semmiről.- Valóban. Visszatérve az ön által említett ügyekre, annyit mondhatok, a legtöbben gyakorlatilag teljes bizonyossággal ismerjük a cselekmény mozgatórugóit, körülményeit, elkövetőit. Most jön a java, a bizonyítás.-De - gondolom - nem árul el semmit.- Jól gondolja.- Mit ígérhet, mikor jutnak abba a szakaszba a nyomozások, hogy már az állampolgároknak is beszámolhatnak róluk?- Semmit sem ígérek. {Ja azt mondanám, hogy fél vagy egy év múlva, akkor a határidő leteltének másnapján számon kérnék rajtam az eredményt, s lehet, hogy nem tudnék újat mondani. Sokszor ugyanis csak a véletlenen, egy vallomáson múlik az egész.- Akkor úgy kérdezem, melyik ügyben várható leghamarabb eredmény?- Borzasztó nehéz erre válaszolni, egyetlen nyomozó sem merné ezt kategorikusan kijelenteni. De ha már nagyon ragaszkodik hozzá, megkockáztatom: Fenyő Jánoséban.- Mit gondol, a tettesek tudják, hogy ön tudja?- Gyanítom, hogy igen.- Nem fél?- Nincs mitől. A bűnözők is tudják, ha rendőrre támadnak, kíméletlen hajszát indítanak ellenük a kollégák, addig nem nyugszanak, amíg meg nem találják az elkövetőt. Ráadásul nincs is értelme kiiktatni egy rendőrt, hiszen azonnal a helyébe lépne valaki, aki ugyanannyit tud a dolgokról.- Néhány hete megjelent a Maffiaregény című könyv, amely hatalmas botrányt kavart, hiszen a rendőrség és az alvilág feltételezett összefonódásáról szól. S rendkívül tényszerűen, hihetően tálalja a legfontosabb bűncselekményeket. Mi a véleménye, igazak az ott leírtak, s szereztek áj információkat a kötetből?- Kínos a helyzetem, hiszen én is szerepelek a könyvben, ráadásul a szerző egyik tévészereplése során megemlített, hogy én azon rendőrök közé tartozom, akik nem korruptak. Nem szeretnék olyan helyzetbe kerülni, hogy engem egy újságíró a kollégáim számára követendő példaként állít, másrészt meggyőződésem, hogy a legtöbb rendőr tisztességes. Ugyanakkor tény, a könyvben bemutatott bűncselekmények nagyjából a valóságban is úgy történtek, a kötet pontosan ábrázolja az eseményeket. De mi már továbbjutottunk az ügyek fölgöngyölí- tésében, tehát újdonságot, általunk nem ismert tényeket nem tartalmaz.- Doszpot Péterről is csak azután jelentek meg olyan hírek, hogy ő is sáros, amikor a politikusi pályát választotta. Mit gondol, ha ön is erre adná a fejét, önt is kikezdenék?- Doszpot Péterről nagyon jó a véleményem. A támadás hátterében feltehetőleg az áll, hogy valakiknek szúrta a szemét, hogy médiasztár lett, így szerzett magának néhány ellenséget. De ez nemcsak a mi szakmánkban fordul elő. Az pedig teljesen kizárt, hogy én valaha is politikus legyek.- Nem akartam megsérteni, csak elvi lehetőségként említettem.- Akkor rendben van. Valószínűleg én sem kerülném el, hogy besározzanak, hiszen a politikai ellenfeleknek mindig ez az érdekük, másrészt a politikusokról általában rossz az emberek véleménye.- Ön ki tud egyáltalán kapcsolódni? El tudja egy időre felejteni, hogy mi a munkája?- Nehezen. Jó példa erre a körmendi gyermekgyilkosság, amelynek nyomozásába véletlenül csöppentem bele. A rendőrökre jellemző, hogy ha gyereket gyilkolnak meg, akkor valami furcsa érzés lesz úrrá rajtuk, képtelenek megállni, lehiggadni addig, amíg el nem kapják a gyilkost. Én épp Hévízen pihentem, amikor a sajtóból értesültem a megdöbbentő esetről. Néhány napnál tovább nem bírtam, és elmentem Szombathelyre, majd Körmendre, ahol régi ismerőseim dolgoznak. Megnéztem videón a helyszínt, elolvastam a jelentéseket, és gyanús lett nekem valami. Az, hogy a korábban tanúnak jelentkező Tánczos Gábor azt mondta, a lépcsőházból hallotta a kislány halálhörgését. Ez teljes képtelenségnek tűnt számomra, hiszen nem hallatszhatott ki több ajtón keresztül. Erre felhívtam a megyei kollégák figyelmét, s a többszöri kihallgatás után egyre gyanúsabb lett a fiatalember. Talán nem tűnik szerénytelenségnek - bár a legnagyobb érdem természetesen a Vas megyei rendőröké -, ha azt mondom, ez is közrejátszott abban, hogy sikerült elkapni a feltételezett tettest. De, hogy a kérdésére is válaszoljak, a zenehallgatás és az olvasás megnyugtat.- A krimik is?- Igen. Ebben a műfajban a kedvenc íróm Raymond Chandler és Ed McBain. De szívesen megnézem a tévében Columbo és Poirot történeteit is.- Ahogy hallgatom, önnek szenvedélye ez a munka. Milyen szépséget talál abban, hogy gonosztevők után kutat?- Nem akarok érzelgőssé válni, de hihetetlenül jó érzés hosszú, olykor évekig tartó munka után elfogni egy veszélyes bűnözőt. A nyomozás során számos probléma adódik, gyakran jutunk holtpontra, és fel kell állnunk a padlóról. S ha ez sikerül, mindenkit örömmel tölt el, elfog bennünket a lelkesedés, s újult erővel folytatjuk. De azok a baráti, kollégiális kapcsolatok sem mindennaposak, amelyek nálunk kialakulnak. Egyébként a különleges eseteket szeretem a legjobban, s gyakran találkozom ilyenekkel. A Farkas Helga-ügy- ben az volt a rendkívüli, hogy az első klasszikus emberrablás volt hazánkban. Magda Marinkóban az volt a döbbenetes, hogy szerb katonaként milyen profi módon, könyörtelenül gyilkolt. Donászy Aladár, a katonatiszt pedig valódi stratéga volt. Gondosan megtervezte a támadásokat, figyelemmel követte a nyomozást, tudta, hogyan kell sokkolni a tanúkat, elterelni a figyelmet. Fenyő János meggyilkolásában az volt a megrázó, hogy egy ismert embert, egy médiacézárt nappal, a nyílt utcán, sok járókelő szeme láttára sorozatlövésekkel végeztek ki. A Nógrádi-fivérek ügyében pedig az az elképesztő, hogy Zsolt, a középszintű, nem túlzottan okos olajbűnöző hogyan vezethetett az orránál fogva több politikust, az öccse pedig, akit apagyilkossággal gyanúsít a rendőrség, miként tarthatta ezt titokban három évig.- Hogyan fogadja, amikor meg van róla győződve, hogy a vádlott bűnös, és a bíróság mégis felmenti?- Nagyon rosszul. Az ügyvédek felelősségére gondolok ilyenkor. Nekik nem az lenne a dolguk, hogy egy nyilvánvaló bűnöst kihozzanak a börtönből, hanem hogy elérjék, méltányos büntetést kapjon védencük.- Erre az ügyvédek azt mondják, a kliensükkel szemben ott áll az állami igazságszolgáltatás egész gépezete - ember, pénz technika - ahhoz, hogy bebizonyítsák bűnösségüket. Ne várják el tőlük, hogy ne használjanak ki minden lehetőséget az érdekükben.- Nem tudom, kinek jó, ha egy gyilkos szabadlábra kerül. De hadd mondjak el egy példát. Az ismert ügyvéd, az azóta meghalt Orosz Balázs védte egy emberölési ügyben Magda Jánost. Mindenki tudta, hogy ő a gyilkos, de miután a rendőrség elkövetett egy eljárási hibát, s ezt az ügyvédje kihasználta, a szolnoki férfit jogerősen felmentették. Néhány év múlva Magda újra ölt. Ekkor megkérdeztem Orosz Balázst, mit érez. Nem tudott semmit mondani.- Az ön munkája rendkívül érdekes, sok olyan tényt, adatot ismer, amit más is szeretne tudni. A családja nem faggatja?- Ritkán, de szóba kerül otthon a munkám. Főleg az olyan ügyek, amelyekkel a tévé, a rádió is sokat foglalkozik. De vannak annyira megértőek, hogy nem kérdeznek olyanokat, amiket senkinek sem mondhatok el. S amikor nagyon kíváncsiskodnak, elmesélek nekik néhány sztorit, amelyben sem állam-, sem szolgálati titok nincs. Almási B. Csaba l
