Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)

2001-11-29 / 325. szám

2001. November 29., csütörtök RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A Nívódíjak tévéseknek Szerdán Szegeden ünnepelték a 25. éve alakult MTV Körzeti Stúdi­ókat. A jubileum alkalmából Mendreczky Károly, az MTV Rt. el­nöke nívódíjakat adott át a körzeti stúdiók munkatársainak. A pécsi közösség tagjai közül elismerés­ben részesült Belénessy Csaba fő- szerkesztő, Klán Judit főszerkesz­tő-helyettes, Bucski Csilla rende­ző, Balázs Mihály szerkesztőség- vezető-helyettes és Strasszer Lász­ló műszaki vezető. m. k. Új szövetség Pécsett megalakult a Települése­kért és a Művelődésért Baranyai Szövetség. Közel 30 szervezet hozta létre a szövetséget, több ezer taggal. A szerveződés jog­elődje 1989-ben alakult azzal a céllal, hogy Baranya művelődési értékeit őrizze és továbbfejlessze. A szövetség tiszteletbeli elnöké­nek dr. Bihari Lajos orvost, a Ma- gyaregregyi Baráti Kör elnökét vá­lasztották meg. A szövetség elnö­ke Bokor Béla, a megyei önkor- mányzat alelnöke lett. _______■ Sz axofon-orgona duó a bazilikában. Dés László dzsessz-szakszofonos és Szamosi Szabolcs org­onaművész a pécsi bazilikában tegnapelőtt este először adta elő nagyközönség előtt a nagyrészt Max Reger korálműveire épülő, a virtuóz improvizációknak tág teret adó koncertjét. fotó: tóth l. A vevők az érzelemre vevők Herpai Zoltán tárlata nyűik a Kortárs Galériában antik romokkal tűzdelt táj. Kísérteties a gon­dolati hasonlóság Caravaggio Krisztus sír- batétele művével, és az alkotó nem is tagadja, azonos volt a szándéka, a művészet halálát megörökíteni.- A kedvenc képem ez az 110 x 140 centi- méteres olajfestmény - mondja Herpai Zol­tán, így Pécsett is a főhelyre kerül a ma meg­nyíló tárlaton. Hogy miért temetem ilyen gro­teszk módon, egy műalkotáson a képzőművé­szetet? Nos, a festők többsége elfordult a figu- ralitástól, a múzeu­mok, az állam szinte kizárólag az elvont, absztrakt produktumokra vevő, azokat támo­gatja. Más kérdés, hogy a kiállítás­szervező Varga László szerint a képzőművészet mai mecénásai, a betérő vásárlók egyértelműen a tör­ténetet elmesélő, érzelmeket kifejező alkotásokat kere­sik, s ebből a kate­góriából az egyik legkelendőbbek a Herpai-festmények. ■■ Herpai Zoltán kiállításán 28 kép Nonfiguratív milliók, figuratív százezrek A vásárlók a figurális képek alkotóitól gyakrabban és többet vásárolnak. A top­lista: Herpai Zoltán, Szász Endre, Mág Tamás, Puskás Imre, Galambos Tamás. A nonfiguratív festmények alkotói keve­sebb munkát adnak el, de sokkal drá­gábban. A befutott nevek közül néhány: Mazzag István, ef. Zámbó István, Konok Tamás, Kovács Tamás Vilmos. A figurális kompozíciók ára 100 ezer fo­rintnál kezdődik, s a legdrágábbak is alig érik el az egymilliós értéket, míg az elismert nonfiguratív képekért az egymil­lió az alsó határ, de inkább a hárommilli­ós ügyletek a jellemzőek. látható, s a művész úgy fogalmaz, látásmódjá­ra leginkább a reneszánsz és a szecesszió ha­tott. Herpai Zoltán egykor a Galaktika folyó­irat illusztrációival, sci-fi témájú képekkel, rockegyüttesek albumborítóinak tervezésével tűnt lti. Az elsők között készített óriásplakátokat, de mint kifejti, ennek a műfajnak nálunk nincs jövője, Nyugatról irdatlan mennyiség­ben érkeznek már a kópiák. A figurális festé­szet ellenben ha ingadozva is, de megáll a sa­ját lábán. A mostani tárlat azt bizonyítja, még szálfa egyenesen is tud járni. _________________________________________MÉSZÁBOS B. E. I * ' VJ Magyarul - magyarán Magyarítás A horogkereszt árnyékában Kidobják az otthonból a település kitüntetettjét? Steibler Sándor: „Szerintem nem biztos, hogy velem van bajuk...” Nemrégen érkezett a levél a németországi Mühlhausenből a beremendi képviselő-testületnek címezve. A levél utolsó sora­iban ez áll: Higgyék el, saját lelkiismeretük fogja meghálál­ni, ha felül tudnak emelkedni sérelmeiken és megnyugvást ad­nak egy igazi beremendi embernek.” Steibler Sándor rengeteget tett a községért, ha igaz, még a német- országi cserelátogatásra utazó gyerekekre is költött. Hogy illően sikerüljön a vendéglátás. Mindenesetre érdemeinek fel­sorolása helyett egy tény: Beremendért Emlékéremmel tün­tették ki, s ilyesmit nem mindenki kap ott a délbaranyai településen. Nagyon megnézik, hogy kinek adják. Steibler Sándor egyébként Né­metországból települt haza (1956. november 4-én indult neki a ha­tárnak), az általa szeretett faluba, oda, ahol ifjúkorát töltötte. Még családját, rokonságát is „odahagy­ta” azért a vidékért, melyről sok­szor álmodott. Időnként persze hazamegy (most is újévig az Ulm menti Ehingenben van), rendezni dolgait, de mint mondotta, valójá­ban itthon érzi magát otthon. Ab­ban az új gondozási házban, amelyre bármely baranyai telepü­lés büszke lehetne. Pedig Steibler urat a képviselő- testület felszólította: fizessen be az önkormányzat kasszájába 600000 forintot, vagy költözzön ki a házból. Magyarázatképpen: az egyik önkormányzati rendelet szerint csak a helybeliek költöz­hetnek be kedvezményesen az otthonba (1200000 forint beug­rót Steibler is lefizetett már), az idegenek, nem idevalók 1800000-ért válthatják meg az öregkori ápolás jogát. A „beremendiséghez” az ott­honba lépés előtt legalább ötéves helybenlakás kell, de Steibler ezt az öt évet ötvenhat előtt töltötte itt. A jog nem ismer pardont, ha a jogalkalmazók se ismernek. Hiába gyűjtött Németország­ban a település számára jelentős összegeket, szervezett nemzeti­ségi napokat, dolgozott a Megbé­kélés Kápolnájáért, a református templomért, szervezett csere­utaztatásokat. Mondják, hogy az utóbbiból nőtt ki németországi testvérkapcsolat, s ennek nyo­mán látogatnak az iskolás­gyerekek évről-évre nyelvtanulás céljából Mühlhausenbe és kör­nyékére. Németországban, telefonon ér­tük utol. Steibler Sándor elmondta, hogy megpróbált a döntés ellen apellálva bírósághoz menni, de végül is visszavonta beadványát. Belátta, a bíróságon semmire sem megy.- Azért egy cseppet sem va­gyok elkeseredve - válaszolta kér­désünkre -, csupán bosszant a dolog. Mert nem hiszem, hogy csupán a pénzről volna szó...- Miről?- Akad az önkormányzatban olyan ember is, aki mellettem van, miközben mások ellenem fordultak. Látszólag velem volna baj, de sokkal inkább az ő meg­osztottságukban keresendők az okok. Mindenesetre bízom ab­ban, hogy felülemelkednek az in­dulatokon és méltányosságból megváltoztatják a döntésüket.-És ha nem? Fizetni fog?- Többet egy fillért sem. Az ügyészséghez fogok fordulni....-Mitgondol, mi húzódhat meg az ügy hátterében?- A képviselők egy része és a polgármester közti ellentét. Heindl kiállt mellettem. Kell-e több?... Heindl József, Beremend pol­gármestere nem óhajt a kérdés­ben nyilatkozni, bár annyit elárul, hogy szerinte sem pusztán pénz­kérdésről van szó. Egyébként szívből sajnálja, ' hogy a helyzet így alakult, és bí­zik abban, hogy januárban min­den megoldódik. Ugyanis január 2-a a végleges fizetési vagy kiköltözési határidő. Fekete Attila helyi képviselő, bizottsági elnök szerint a képvise­lők meghozták a határozatukat, az ellen nincs apelláta. Akármi­lyen érdemei is vannak Steib- lernek, fizetnie vagy távoznia kell. E patthely­zetben írta Mühlhausenből Rostán Mária (Maria Rostán) a levelét, mely­ben a lényegre tapint soraival: „Nem hiszem, hogy túlzás, ha azt mondom, hogy Sándor az utóbbi tíz évben Beremendért élt... Önök­nek megvan a joguk, lehetőségük, hogy kivételt tegyenek, hiszen az életben szinte semmi nem fehér vagy fekete. Ha a jog nem fedi az igazságosságot, akkor még min­dig ott a méltányosság..." Önök ­Herpai Zoltán A halott bohóc című festménye - a mostani kiállításon is fő helyre került Napjaink egyik legkeresettebb festőmű­vészének, a figurális stílusban alkotó Herpai Zoltánnak nyílik ma kiállítása a Kortárs Galériában. A tárlat december 8- áig látható. A halott bohóc az egyik legismertebb fest­mény a kortárs magyar figurális alkotások kö­rében. A kép a klasszikus középkori felépítést követi, középen kontúros alakok siratnak egy bohócot - a művészetet -, a háttérben pedig A magyar nyelvművelők - ma anyanyelvápolók - szinte kezdettől fogva az idegen szavak elleni küz­delmet tekintették fő feladatuknak. Kétségtelen, hogy a magyarral valamilyen módon kapcsolatba ke­rülő nyelvek hatása a szavak átvé­telében mutatkozik meg elsősor­ban. Ezért a nyelvművelés három fő területe: a tisztogatás, a gazdagí­tás és a szépítés közül az igyekezet az elsőre irányul. Akik idegen szó­val purizmusnak nevezték ezt az irányzatot, egyben a túlzás jelen- tésámyalatát is hozzá értették. Hírneves nyelvtudósunk, Simonyi Zsigmond még a XIX. szá­zad végén önálló könyvet szentelt e munkának. Érdekes módon ezt a címet adta könyvének: Antibarba- rus. A görögök ugyanis mindent, ami nem volt görög, barbárnak ne­veztek, mai szóval: idegennek. A nyelvi idegenség ellen ő is és köve­tői, utódai az idegen nyelvekből át­vett szavak megmagyarosítására, magyar szóval való helyettesítésére törekedtek. A Magyar Tudomá­nyos Akadémia irányította ezt a munkát, mégpedig szómagyarító pályázatok meghirdetésével. Csupán egy ilyen pályázatról szólók. A Jelenkor 1896.1. számá­ban jelent meg a „közönséget s író­inkat arra biztatván, hogy a nyelv­tisztítás érdekében fáradozzanak.” 30 idegen szót sorol fel: apokrif, ba­nális, bizarr, blazírt, bríiszk, bur- leszk, cinikus, demagóg, dilemma, fantasztikus, groteszk, illuzórikus, imponál, konvencionális, kupié, lo­jális, markáns, naiv, obskúrus, pa­radox, pikáns, reklám, szubtilis, sport, szalon, triviális, verv(e), ver­zió, zsargon. i Ki-ki a maga szókincsismerete 1 alapján benyújthatná a maga pá­- lyamunkáját. Szerintem sok ta- . nulsággal járna, és tükrözné az 1 azóta végbement változásokat.- Annak idején kilenc hónappal ké­- sőbb hirdettek eredményt. A 30 szó közül csak tíznek ítél- í ték oda az egy arany jutalmat.- Ezek: szubtilis = szálfinom, bla- t zírt = magaúnt, banális = átszeli,- bríiszk = förmeteg, pikáns = ger- t jes, demagóg = tömegbujtó, cini­- kus = ebhitű, reklám = haszonhír, obskúrus = hátmögi, sport = bi­, rok. Több, mint egy évszázad telt el : azóta. Csak igen tüzetes, aprólé- i kos vizsgálattal lehetne eldönteni,- hogy hányán használták őket, , vagy hogy a kiagyalóikon kívül- mások is használták-e. l Ha összevetjük az Idegen sza­- vak szótárának, vagy a Magyar- ételmező kéziszótárnak a megfe- , lelőivei, azt tapasztaljuk, hogy ; szinte semmi sem maradt belő­■ lük. Néhányat pedig az átlag ma- i gyár (ha van ilyen) nem is ismer, ) a tájékozottabbak pedig ugyanígy használják. A fantasztikusról I Kosztolányi alapján Diurnus fej­- tette ki véleményét lapunkban. A- bürokrata, a demagóg, meg a- markáns pedig alighanem a szó­gyakoriság előkelő helyén állnak. Még csupán annyit, hogy a ■ méltatott pályázat egyik résztve­vője és díjnyertese Vajda János, „koszorús költőnk”-nek nevezve • őt. Kiemelt dicséretet kapott a- sport helyett ajánlott birok szavá­ért. Lám, még a nagy lelemények ■ is milyen mulandók! Rónai Béla Hármas könyvbemutató színhelye volt szerdán a Pécsi Tudomány- egyetem Modernkori Történeti Tanszéke: a nagykanizsai Canissa Kiadó egy szakmai konferencia nyitányaként prezentálta Schind- lerről, Keitelről és a Wehrmacht ka­tonáiról szóló köteteit. Ez utóbbit Vitári Zsolt doktorandusz hallgató fordította, és dr. Ormos Mária aka­démikus lektorálta. Magyar Zsolt, a kiadó vezetője elmondta, a piacon főképp olyan II. világháborúról szóló könyvek kap­hatóak, amelyeket angolszász szer­zők jegyeznek. Épp ezért arra töre­kednek, hogy bemutassák, vajon mint látják közelmúltukat a német történészek, hiszen a nézőpont vi­tathatatlanul más. Harsányi Iván professor emeritus arról szólt a kö­tetek kapcsán, hogy csak örvende­ni lehet ezeknek a tudományos megalapozottságú, jegyzetanyag­gal, hivatkozásokkal ellátott mun­káknak, ugyanis a ponyván árusí­tott temérdek Hitler- és Mussolini- életrajz láttán azt hihetné az ember, hogy klónozták a 20. század diktá­torait. Ugyanakkor sose árt emlé­keztetni: ugyan a nemzeti szocia­lizmus 12 éves uralkodás után ka­tonai vereséget szenvedett, ám olyan eszméket gyúrt össze, ame­lyeknek máig ható kisugárzásuk van, és jelenleg is úgy tűnik, hogy sokáig meg fog gyűlni velük a ba­junk. Ezért fontosak a korszakot boncolgató, hiteles művek. _____________________________________UK. életkoruknál fogva sem - érezhetik át azt, amit én megértek. Amikor elvitatják Steibler Sándortól bere- mendi mivoltát, ettől ő esetenként túlzásokra is ragadtatja magát, ami hozzájárulhatott a viszony el­mérgesedéséhez. De ha Önök felül tudnak emelkedni egy idős, beteg, sok viszontagságon átment, elke­seredéseiben vagdalkozó ember cselekedetein, olyan gesztust gya­korolhatnak, amit soha nem kell szégyellniük...” Rostán Mária is egykori bere- mendi (családjával a háború utáni kitelepítések áldozata volt), maga is töprengett a visszaköltözésről, de aztán letett róla. Ő is tulajdo­nosa a Beremendi Emlékérem­nek, együtt vette át azt Steiblerrel az 1998-as auguszutus 20-i ün­nepségen. Van, aki azt mondja, hogy ők keften rengeteget tettek egykori szülőfalujukért. Nehéz forintosí- tani, de minden bizonnyal jóval többet, mint az a vitatott 600 000 forint. ______________KOZMA FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents