Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)

2001-11-28 / 324. szám

2001. November 28., szerda RIPORT 7. OLDAL KULT U R A ­A BETEGEK JOGAIRÓL 11. A tájékoztatásról Sajnos aligha tévedek, amikor azt állítom, hogy az egészség- ügyi ellátás során a beteg embe­ri méltósága, autonómiája leg­gyakrabban az elégtelen tájé­koztatás vagy éppen a tájékozta­tás elmaradása miatt sérül. Amikor az orvos felír egy gyógy­szert, azt még csak-csak elmondja, hogy az a cukorbetegségünkre va­ló, de nem feltétlenül teszi hozzá, hogy van más, igaz, drágább gyógyszer is, ami megóv a beteg­séggel járó látásromlástól is. A vá­lasztott szülész elmondja a terhes anyának, hogy esetleg császármet­szésre kerülhet sor, de azt már nem, hogy ő abban a műtéti techni­kában gyakorlott, amely után bikini alá nem rejthető heg márad. A pél­dákat lehetne sorolni. A közös mindegyikben az, hogy információ hiányában nem tudunk saját érték­rendünkön alapuló autonóm dön­tést hozni a testünkről, esetleg to­vábbi életminőségünkről. Még in­kább kiszolgáltatottabbá válunk. Az egészségügyi törvény előírja az orvos tájékoztatási kötelezettsé­gét: „A kezelőorvos... a beteg álla­pota által indokolt rendszeresség­gel, a tőle elvárható ismereteknek megfelelően és legjobb tudása sze­rint... tájékoztatja a beteget annak egészségügyi állapotáról. [...] A szóbeli tájékoztatás nem helyette­síthető az előre elkészített általános ismertető segédanyagok átadásá­val.” [134.§] A törvény azt is előírja, hogy ennek a tájékoztatásnak ho­gyan kell történnie: „ A kezelőorvos a beteg tájékoztatását körültekintő­en, szükség szerint fokozatosan, a beteg állapotára és körülményeire tekintettel végzi. A beteg tájékozta­tása során kiemelt figyelmet kell fordítani a kezelés általánosan is­mert, jelentős mellékhatásaira, az esetleges szövődményekre és a be­avatkozások lehetséges következ­ményeire, azok előfordulási gyako­riságára. Meg kell győződni arról, hogy a beteg a tájékoztatást megér­tette, továbbá szükség esetén gon­doskodni kell a tájékoztatott lelki gondozásáról.” [135.§] Megtörténhet az is, a beteg nem kíván szembenézni a rá váró meg­próbáltatásokkal. Ebben az eset­ben meg kell beszélnie a kezelőor­vosával, hogy milyen tájékoztatást kér, illetve azt, hogy helyette kit tá­jékoztassanak. Dr. Jakab Tibor ___________Hírek___________ A P ÉCSI Ciszterci Rend Nagy La­jos Gimnáziuma országos nyelv- használati versenyt rendezett Ba­bits Mihály nevével jelezve. Az el­múlt hét végén megtartott döntő­ben Pap Ákos, a kolozsvári Báthori Lyceum diákja szerzett első he­lyet, a második helyezettek között ott volt Ritter Andrea, a harmadi­kok között pedig Schunk Andrea, mindketten a Ciszterci Rend pécsi gimnáziumainak tanulói. (a) GYULAI PÁL életműve és a XIX. századi kritika kerül terítékre pénteken és szombaton Pécsett, a Művészetek Házában megrende­zendő konferencián. Előadók: Dávidházi Péter, Gyapay László, Győrök Edina, Kondor Tamás, Laczkó András, Merényi Anna­mária, Milbacher Róbert, Roho- nyi Zoltán, S. Varga Pál, Szabó Levente, Takáts József, Tóth Or­solya és Z. Kovács Zoltán. (a) BICSÉRD tehetségkutató ver­senyt szervez az énekléshez ked­vet érző fiatalok számára. Az első megmérettetés november utolsó napjaiban lesz, de a község ne­gyedévente szeretné megismétel­ni a rendezvényt. A tervek között szerepel a könnyűzene világában már befutott sztárok felkérése zsűritagoknak. ____________isai „É n el is tudom mondani” Fellegi Ádám zongoraművész, aki elmagyarázza a zenét Hihetetlen sikere van a pesti Vigadóban Fellegi Adám zongo­raművész kiegészítő magyarázatokkal, asszociációkra készte­tő háttérismertetéssel párosuló zongorakoncertjeinek. A siker titkát a pécsi közönség is megismerhette, a zongorairodalom jelentős műveit bemutató sorozatából Fellegi hétfőn Beetho­ven VI. szimfóniájának Liszt-átiratát elemezte, és játszotta el. Igehirdető papként beszél híres ze­neművek hangulatáról, üzenetéről, tartalmáról, mégis úgy érezzük, ezt egy családtagtól halljuk. A nagybácsi érkezett meg valami távoli országból, s azokról az él- n^ényeiről ^ rne közvetít: minden megelevenedik, így például az em­ber- és természetszeretet, s hogy mindennapi boldog óráinkban nem a béke, hanem a háború az epizód. Zenehallgatáskor képek, érzel­mek, emlékek suhannak el a sze­münk előtt, nem csoda tehát, hogy a kevésbé vájtfülű zenekedvelők körében a programzenének, a ké­pekhez, címekhez, kötődő kompo­zícióknak sokkal nagyobb a keletje. A zeneirodalom nagyobbik része mégsem ilyen direkt módon próbál hatni. Fellegi Ádám tömören úgy fo­galmazza meg az okokat, hogy a programzene mindig egy kicsit megvetett szerepet játszott a ko­molyzenében, a zeneesztéták gyak­ran csak másodlagos művészetnek nevezik. Mert valóban nevetséges­sé válhat, ha olyasmit vállal, amire nem képes, ugyanakkor kiválóan alkalmas érzelmek festésére. Fellegi szerint azonban a nagy zeneszerzők mindig képeket éb­resztenek a hallgatóban. A jó és a jobb zongoraművészt pedig az kü­lönbözteti meg, hogy mennyire élénk a fantáziájuk, és amit a zene­műben megláttak, azt milyen mér­tékben képesek felébreszteni a kö­zönségben is.- Nekem van egy speciális adott­ságom, hogy mindezt el is tudom mondani - jegyzi meg a művész. Majd hozzáteszi, ha az előadó na­gyon szubjektív és a közönség is kellően iskolázott zeneileg, akkor a képek közös hullámhosszon rajza­nak, így jön az igazán jó koncert. Az a cél, hogy a hallgatóság eljus­son oda, hogy később magukban is képesek legyenek a zeneműveket így értékelni, képekben feltérképez­ni. Fellegi most itthon egyedülálló feladatra vállalkozott: mind a kilenc Beethoven-szimfónia Liszt zongo­raátiratát műsorára tűzi. Ebből a pé­csi közönség a VI.-at és a VII.-et hallhatta eddig. A zongoraművész jövő év kezdetére az V. szimfónia átiratának eljátszását ígéri, s további két szimfónia következik még 2002-ben. Ezeket a darabokat az át­írás óta senki nem játszotta hang­versenyen Magyarországon.- - Hogy miért nem találkozhat a hallgatóság ezekkel a zenemű-ma­gyarázatokkal írásos formában? Nos, ilyen munka kiadatását ezután sem tervezem, bár gyakran felkér­nek rá - mondja Fellegi Ádám. Kü­lönös viszolygást érzek ettől. Eleve minden alkalommal mást látok meg, s mást mondok a művekről, ha pedig rögzítenénk egy változa­tot, az lebéklyózná a darabot. MÉSZÁROS B. ENDRE Egy lázadó döbbenetes drámája Georg Büchner műve, a Danton halála a Pécsi Nemzeti Színházban A címszereplő, Balikó Tamás vádlóit vádolja fotó: tóth l. Hargitai Iván szerint nincsenek egyértelműen rossz vagy jó emberek. Sokfélék vagyunk. Oly­kor a legnemesebb szándékok nyomában is borzalmak fakadnak, s olykor illik a világ dol­gain elgondolkozni. A Pécsi Nemzeti Színház művészei most Danton halálát próbálják; a ren­dező másodszor viszi színre egy rövid életű hes- seni fiatalember, Georg Büchner (1813-1837) drámáját. A darabot pénteken mutatják be. Hogyan pusztít az a hatalom, amely a népért jött létre, de kenyér helyett puszta ideológiákat tud adni csupán, érvelésében pedig az egyetlen nyomós indok Guillot- tine doktor találmánya, az éles-pengéjű hóhéri gépe­zet. Hogyan válik minden szép és nemes szándék pusztító erővé. Sokan mondják, hogy ez a dráma Georg Büch­ner magánbeszéde a halállal és a halálról. Danton még nem állt a Pécsi Nemzeti Színház színpadán, főleg nem Büchneré, akiről illik egyet s mást elmondani elöl­járóban. Nos, ez a hesseni, eredetileg orvosnak készü­lő, titkos társaságot alapító és minden ellen - főleg a ko­ra ellen - lázadó fiatalember 21 évesen néhány hét alatt kiordít magából egy tizenhét képből álló drámát, a Danton halálát, majd néhány év múlva tífuszban meg­hal. A mű nyolcvan évig porosodik egy fiókban, érle­lődve, hogy valaki ráleljen, előássa, hogy aztán a „nagy háború" harmadik esztendejében, 1917-ben Berlinben bemutassák, majd diadalmenetben adják a német színházak kézről kézre. Nem győznek betelni vele, es­téről estére prolongálni kell. Természetesen azon Lipics Zsolt Szendrő-díjas A PNSZ-ben hosszú évek óta hagyomány, hogy a színészek saját maguk közül, titkos szavazással döntenek arról, ki kapja a Szend- rő József-díjat. 2001 -ben ez a megtiszteltetés Lipics Zsoltnak jutott. A fiatal színész a díjat a Danton halála című dráma bemutatóján veszi át Gordon Zsuzsa színművésznőtől. nyomban megkezdik keresni-kutatni az elveszett ifjút, aki a zürichi temetőben nyugszik immár, s akiben a vi­lág kétségtelenül egy jelentékeny drámaírót vesztett el. (A róla készült portré nyomán talán a mi Petőfinkre ha­sonlít.) Egy olyan embert, aki „képekben” tudott gon­dolkozni, merész, belsőcenzúra-mentes gondolatait színpadra tudta vinni, szereplők szájába adva, párbe­szédekbe foglalva. Büchner egyszerre szereti és gyűlöli a forradalmat, mert érzi, olykor szükség van arra, hogy valami kimoz­dítsa a világot tespedtségéből, ám azt is tudja, hogy mi­lyen semmiség az élet, és látja, hogy milyen kiválóak halnak meg puszta jelszavak miatt. Szereti azért, mert borzasztóan őszinte lehet benne. Nos a korán elhunyt ifjú megpróbálja e tébolyult évek segítségével megfog­ni és megdöbbenteni a nézőit. Tömegeket mozgat, tó- tűnően érzi a népet, az egyes karaktereket, s amennyi­ben hihetünk a darab elemzőinek, a benne elhangzó „beszédek” hitelesek, eredetiben is elhangzottak Dan­ton, Robespierre avagy Saint-Just szájából. Á dráma feldolgozás-történetéhez csöppnyi adalék: a magyar színháztörténet legendás rendezője, Székely Gábor főrendezői kinevezése után ezzel a darabbal de­bütált a politikai okokból sokszor átszervezett fővárosi Nemzetiben. És persze csinált a darabból bátor szem­benézést a forradalmi terrorral azokban az időkben, amikor jellemzően a saját igazgatója jelenti föl ezért a pártközpontban. Küldve Székelyt „guillottíne” alá. Úgy vélem, maradéktalanul örvendhetünk annak, hogy Hargitai Iván (aki főiskolai vizsgaelőadásként már színre vitte Danton halálát) ismét fölvállalta e drá­mát, s várakozással tekinthetünk november harminca­dikára, amikor felgördül majd a nagyszínház függö­nye. Hargitai elgondolkoztatni szeretne olyan dolgok­ról, ami mindig aktuális. Különös tekintettel a másság­ra, a tolerancia meglétére vagy hiányára, az emberek sokféleségére, sokszínűségére. A sokszereplős darab (a színlapon 44 név áll!) a színház szinte valamennyi mű­vészét megmozgatja, sőt még az egyetemi színpadosokra is szükség van. így csupán annyit ízelítőnek, hogy Dantont Balikó Ta­más, Robespierre-t Fillár István játssza, s ott van a darabban Köles Ferenc, Harsányi Attila, Németh János, Lipics Zsolt, N. Sza­bó Sándor, Rázga Miklós, Pitinczes József, Újláb Tamás, Szél-Horváth Lajos, VidÓLkovics Szláven, Urban Tibor, Bánky Gábor, Unger Pálma, Gráf Csilla, Fábián Anita, Simon Andrea, Tadics Ági, Melkvi Bea, Ottlik Ádám, Kovács Dénes és (ahogyan azt mondani szokás) még sokan mások. KOZMA FERENC Lumpenek és prostik - családi baj esetek Uránvárosban és Kertvárosban két fő tendencia mutatkozik a gondozásra szoruló pécsi családoknál: az egyik az elszegénye­dés és eladósodás, a másik, hogy elképesztő méretekben és sú­lyosságban növekednek a lelki zavarok. Egyre több a játék- szenvedéllyel, illetve alkohol- vagy drogfüggőségben élő. Tavaly mintegy 1200 gondozott csa­lád volt Kertvárosban és Uránváros­ban. Már most biztosra vehető, hogy idén több lesz. Kertvárosban a családsegítő központ munkatársai kidolgoztak egy adósságkezelési programot. Úgy tűnik, adósságkeze­léshez - bizonyos mértékig - part­ner lesz az önkormányzat és a köz­üzemi vállalatok. Pénz nélkül persze nem lehet adósságot rendezni, de az is tény, hogy gondolkodásmódbeli különb­ségek és problémák is vannak. Negyven év körüli nő panaszkodik tanácstalanul, hogy bruttó 100 ezer forintból nem tudják fenntartani magukat. Három főre ennyi pénz valóban nem sok, csakhogy kiderül, náluk már az első hét után rendre hóvége van. Ahogy ő is, az emberek egy része úgy véli, nekik is megjár a kész sütemény a boltból, a konzerv főzelék, a reklámozott drága mosó­szer, a divatos cucc. A lump elemek tipikus szokása, hogy ha van pénz, altkor mindenből a legdrágábbat ve­szik, utána meg kopp. Nem tanul­ták meg beosztani a jövedelmet. Úgy gondolják, majd csak megúsz- szák valahogy. Most nagy munka kezdődik az adósságkezelésnél, amely beleszól a családok életvitelbe is.- Segítő beszélgetésekkel motivá­ciót kell felkelteni a családokban, hogy együttműködőkké váljanak, belássák, hogy baj van a gondolko­dásmódjukban, és változtatniuk kell. A szakemberek megpróbálnak közös stratégiát kidolgozni a család­dal együtt - összegez dr. Simony Emőke, az Anikó utca családsegítő központ vezetője. A háttérin- tézmények azonban hiá­nyoznak a krí­zishelyzetbe ju­tott családok számára. Nyu­gaton, ha mun­kanélküli lesz a családfenntartó és nem tudják fizetni a lakbért, át­meneti otthonba költözhetnek, amíg a családfenntartó egy-két hónapon belül újra elhelyezkedik. Nálunk a családok átmeneti otthonában is krónikus hajléktalanok laknak. A családsegítő önkéntes módon működik, minden csak lehetőség. A gyermekjóléti szolgálattal viszont mindazon közintézménynek tarta­nia kell a kapcsolatot, amely a gyer­mekek veszélyeztetettségéről tudo­mást szerezhet. A gyerek esetében a védelembe vétel nem szabadon választott forma. Részeltes nevelési terv készül és kötelezett a család az együttműködésre. És ha nem teszi? Erre bizony alig van igazán hathatós ellenszer. Dt. Simony intene A 16 éves leány, aki alkalmilag, ám gyakran a 6-os mentén strichel, nem egyedüli eset. Feltűnően nem járt suliba, tehát védelembe vették, de továbbra is a főút széléig terjed nála az iskolakerülés. Vállát rántja arra, hogy mi lehet így belőle. Minden probléma családból ered. Minden családi „baleset más”, de amikor kibogozzák a hátteret, sokszor kiderül, hogy az anyának is zűrös volt az élete - mondják a csa­ládsegítő központban. Volt prostituált harmincon még innen. Ä nyolc általánost sem fejez­te be. Két gyermeke intézetben, a de a legkisebbet magánál tartotta. A kislány krónikus beteg. Nem akarta másra bízni, maga akar vigyázni rá. Az anyai érzés acélozta meg a szán­dékát, hogy kiszálljon a „búbból”. Mivel Pécsett nincsenek ilyen jelle- gű otthonok, az ország másik végé­ben tudtak helyet találni neki, ahol közel egy évig tartózkodott. Haza­jött és ki tudott szállni az ősi mester­ségből. Elhelyezkedett, albérletbe költözött, neveli kislányát. Új útját a családsegítő szolgálat egyengette. Most van egy másik „szakmából” menekülő prostituált. Anyaszállá­son él, és addig ott is marad, amíg megszütí a gyermekét. Talán neki is sikerül kiszállni. Alapképlet, hogy ha egy gyer­mek nem kapja meg otthon a biz­tonságot és szeretetet, az kihat lel­ki fejlődésére, és kamaszkorban bekövetkezik a látványos lázadás, nemegyszer deviáns módon. A kamasz ki akar lépni a családból, vagy ki akarja kényszeríteni a tö­rődést. A szaporodó figyelemfelhí­vó öngyilkossági kísérletek pedig akár befejezetté is válhatnak. Már a kiindulópont is tragikus le­het. Több olyan eset foglalkoztatja a családsegítőket, amikor az egyik szülő halála idézte elő a család ösz- szeomlását. Többnyire tumoros be­tegség az ok. Van család, ahol a anya és az apa egyaránt haldoklik. Ezt lelkileg feldolgozni még a felnőt­teknek is nagyon nehéz. A gyere­keknél, tinédzsereknél gyakran sú­lyos magatartászavart eredményez. Kamaszlány, elvileg és látszólag minden rendben lenne körülötte, mégis újabban rákapott a drogra. Kiderült, az utóbbi években csupa veszteség volt az élete és erről nem tudtak a családban beszélni. Meg­halt a barátnője, az apja, az anyja, az imádott nagyapját ő kísérte a ha­lálba. Most nagynénje neveli tisztes­séggel. Ám a leány - néhány évvel ennyi tragédia után - most kezdi el­veszteni a tartását. A magukat elveszetteknek tartók könnyebb esetei számára egyszerű közvetett módszerek is segítséget hoznak. A központ kertvárosi épü­letében működik a hétvégi éjszakai pingpongszolgálat egy egyesülettől kapott pénzen. Minden pénteken és szombaton este héttől hajnalig me­hetnek oda a fiatalok pingpongozni. A tapasztalatok szerint a kaucsuk- labda hódolói felhagytak az iskolai hiányzásokkal. Ennyit jelenthet a közösséghez tartozás. Persze egy szociális munkás mindig ott van a körükben, aki akar, fordulhat hozzá tanácsért. DUNAI I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents