Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)

2001-11-28 / 324. szám

6. OLDAL P 0 L I T I K A I VITAFÓRUM 2001. November 28., szerda Párthírek NOVEMBER 28-ÁN, szerdán 17.30 órától Pécsváradon, a Pol­gármesteri Hivatal nagytermében (Szentháromság tér 3.) Turiz­musfejlesztési lehetőségek cím­mel fórumot tart a Fidesz-Magyar Polgári Párt pécsváradi szerveze­te. Meghívott előadó: Lasztovicza Jenő, az Országos Idegenforgalmi Bizottság elnöke, a Fidesz ország- gyűlési képviselője. CSURKA ISTVÁN ÍRÓ, politi­kus, a MIÉP elnöke egyetemista fiatalok meghívására fórumot tart december 3-án 19 órai kezdettel Pécsett az Universitas utcai kollé­gium éttermében (Pécs, Universi­tas u. 2., a PEAC-pálya mellett, a Penny Market mögött). KÖVÉR LÁSZLÓ, a Fidesz-Magyar Polgári Párt alel- nöke december 4-én 16 órától la­kossági fómmon vesz részt a Fe­hérhegyi Általános Iskolában (Frankel Leó u. 33.) Szent Borbá- la-nap alkalmából. ____ ■ A vörös csillag árnyéka A jogi szempontokat mellőző szovjet ítélkezési módot gyakor­ló, az 1945 után hatalomra törő új politikai elit legitimációs és meg­félemlítő eszközeiként működő népbíróságok több tízezer áldo­zata közül az egyik, Hóman Bá­lint, a váci rabtemető jeltelen fog­ságából szabadulva most kapott végtisztességet, mert a politika korábban megtagadta tőle az em­berhez méltó búcsút és végső nyughelyét. Életfogytig tartó bör­tönbüntetését töltve hunyt el 1951-ben. A szakma Hóman Bálintot, a történészt, egyetemi tanárt, aka­démikust, vallás- és közoktatás- ügyi minisztert a legkiválóbbak között tartja nyilván. Mégis, a Magyar Tudományos Akadémia tagjainak sorából már a háború utáni vádemeléskor azonnal ki­zárt tudós akadémiai tagságának visszaállítása elől Glatz Ferenc, az Akadémia elnöke a népbírósá­gi ítélet alapján elzárkózik. Az ügy nem aktuális - mondja, csak politikai rehabilitáció vagy ke­gyelmi gesztus után lehet szó visszavételről. íme egy konkrét példa, dolgo­zik még vörös múltunk szelle­me, mely szerint nem a szakmai kiválóság, hanem még ma is oly­kor a korábbi politikai színezet határozza meg egy ember sorsát. Az élet számos területén láttuk azelőtt, hogyan húztak hasznot sokan az eszmével való azono­sulásból. Míg mások élete mel­lékvágányon haladt, az ilyenek lehetőségeket - jobb állást, pódi­umot, kiadót, speciális kutatási műszereket, tanulmányutakat, kitüntetéseket, jutalmakat -, po­zíciókat kaptak, s az ebből szár­mazó összes előnyt napjainkban is élvezik. Kezükben összponto­sul minden, irányítanak, dönte­nek, ma már persze hangsúlyo­zottan szakemberként. Nem csoda, ha sokan még tíz év rendszer-átalakítás után is fél­nek nyíltan kiállni azokkal szem­ben, kik egykor a diktatúrát gya­korolták vagy képviselték. Hátha visszajönnek? Vagy el se mentek? Sallainak, Ságvárinak, Korvin Ot­tónak ma is van utcája ^ ^ Hab­nak ingyen rek­lámújságot a postaládámba vagy munkahelyem kapualjába szeg- fűs-szabadmadaras lelkületű írá­sokkal megspékelve. A vörös csillag múltja így él to­vább a jelenben. Bár ezt a csilla­got kétszer is levertük, hosszú árnyékcsíkja valahonnan mégis lépten-nyomon a lábunk elé ve­tül. Schmidt Pál dr. Három gyerek, három szoba... Komlói csiki-csuki A hazai szegénység egyre nyo­masztóbb. A politikai és gazdasági viszonyok a kizsákmányolással és a vegetálással egyenlők. Az elmúlt rendszerben (Kádár-korszak), an­nak minden hibájával és ellent­mondásával együtt, jobban meg­becsülték a dolgozó népet, mint manapság. Akkor a kommunisták élvezték a jólétet, ma a kapitalisták, de mindkét rendszerben csak egy szűk réteg. Akkoriban viszont annyiban hu­mánusabb volt a rendszer, hogy a fizetés­ből meg lehe­tett élni, a fiata­loknak volt jö­vőjük, érdemes volt dolgozni. Aki a nyugdíj­hoz közeledett, annak nem kellett attól rettegnie, hogy az utcán találja magát, sok­kal inkább fizetésemelést, köny- nyebb munkakört kapott. Ma sportot űznek az áremelés­ből, a kizsákmányolásból. Megte­remtődött valamiféle kapitaliz­mus, amelynek vadhajtásait hosszú időszakon át nyesegethet­jük, mire a nyugati demokráciák­ban kialakult, elfogadható, ember- szabású állapotokat elérjük. Az EU-csatlakozás kiút lenne a mélyből, de Magyarország sok szempontból alkalmatlan a csatla­kozásra. Az Országházban a mi­niszterek, politikusok egymás ma­gánéletében vájkálnak, s ezzel el­terelik a közvélemény figyelmét a komolyabb bajokról. Miniszterek­ről, politikusokról,, köztisztvise­lőkről, a jog embereiről, rendőrök­ről, üzletemberekről derül ki időn­ként, hogy milliós, müliárdos sik­Szeretném megosztani néhány gondolatomat a november 21-i rendkívüli komlói önkormányzati ülésről. Mint köztudott, Komlón az el­lenzék kivonult a bizottsági mun­kákból és helyükre a jelenlegi ve­zetés pártfogoltjai kerültek. Remé­nyeim szerint ez még nem a vég, és nem tűnik el a városból a jobb­oldal. Sajnálom, hogy az ellenzék tüntetőleg távol maradt e fontos­nak tűnő döntésről, végig sem néz­ve a „pótlásukat”. A polgármester úr beszélt egy februári puccskísérletről, ami őel­lene irányult. Ez arról szólt, hogy ő kisebbségbe került volna a testület­ben. A nevükön nem nevezett uraknak, gondolom eltér a vélemé­nyük az egészről. A februári ka­landnak ez lett a vége. Elüldöztek, ellehetetlenítettek minden jobbol­dali képviselőt, szakembert. A polgármester úr kitért az ön- kormányzat sikereire is. Ő és frak­ciója szerint minden nagyon szép és nagyon jó, az egész város egy nagy boldogság, utalva a városház­tartási reformra. Ez az ő vélemé­nyük, meg azoké, akik asszisztál­tak az egészhez. A rövidre szabott ülés talán előre megírt forgató­könyv szerint zajlott. A gyér érdek­lődés mellett megtartott szavazás egy tartózkodás mellett, mindent olyanná varázsolt, ahogy a polgár- mester úr elképzelte. Sajnos! A komlói MIÉP-szervezet sze­rint ezzel minden akadály elhá­rult az MSZP korlátian hatalma előtt. Ki fogja ezek után kontrol­lálni a bizottságokban végzett munkát? Ki garantálja az önkor­mányzati munka tisztaságát? Ugye, nem az MSZP? Mert ez ab­szurd! A kutyafuttában összeállí­tott bizottságokban, ahogy látjuk, nem biztos, hogy a tudás az úr! Elég sokszínű a társaság. Van köz­tük orvos, szobafestő, még erdei munkás is. Azt nem vitatom, hogy némelyikük alkalmas, de összes­ségében alkalmatlannak tartom a testületet arra, hogy egy nehéz helyzetben lévő várost irányítson. Nem hiszem, hogy a városnak megélhetési politikusokra lenne szüksége, mert nem titok, hogy ezek a bizottsági helyek nem kis pénzzel járnak. A lemondott bizottsági tagok nehéz helyzetbe kerülhetnek a következő választásokon, mert ki­tartásuk hiánya miatt cserben­hagyták az órájuk szavazókat. Persze, megértem őket is. Nagyon komoly okuk lehetett a lemondás­ra, jelentős jövedelemtől önként elesve. Nagyon nehéz szélmalom­harcot vívni úgy, hogy nem látják munkájuk értelmét. Igazi jobbol­dali összefogással le lehet •váltani a polgármester urat és ezt az ösz­szetételű testiT érdekében. A város tíz éve vegetál, ami mi­att a vezetőknek, élükön a polgár- mester úrral, el kellene gondol­kodniuk, hogy mi kell a város la­kóinak az öndicséret helyett. A MIÉP nyitott minden olyan tenni akaró városlakó előtt, akinek ele­ge van az elmúlt tíz év ígérgetése­iből, valótlanságaiból. Jövünk, MIÉP! Szabó Károly MIÉP városi elnök A Centrum Párt 2001. november 23-án sajtótájé­koztatón bejelentették, hogy megalakult a „Centrum- Békejobb-MDNP-HOM-Keresz- ténydemokrata-Zöld Demokrata Összefogás Magyarországért Párt.” Két jobbközép, keresztényi eszméket valló, antalli értékeket elfogadó párt az MDNP és KDNP, a balközépen álló Harmadik Ol­dal Magyarországért Egyesület (HÓM) és a Zöld Demokraták megállapodása alapján jött létre az új lehetőségeket kínáló „Cent­rum Párt”. Az együttműködő felek és az új pártban résztvevő tagjaik meg­őrzik saját értékrendjüket és köl­csönösen tiszteletben tartják egy­más értékrendjét. Tartózkodnak olyan politikai nézetek és véle­mények nyilvánításától, melyek a résztvevők bármelyike részére elfogadhatatlanok. A magyar tár­sadalom problémáinak gyakorla­ti megoldására közösen dolgoz­nak ki programot, a józan, hig­gadt politizálás jegyében és a kampányban ennek megismerte­tésére koncentrálnak. Az új párt középpártként határozza meg magát - a demokrácia értékrend­je alapján. A felek egymással ös­szeegyeztethető értékrendjük alapján határozták el az új párt létrehozását meghatározó sze­mélyiségeik útján, mely továbbra is lehetővé teszi az alapítók mö­götti szervezetek önálló működé­sét. Az új párt célja a higgadt néze­teket valló emberek megszólítá­sa, lehetőség adása a középutas politizáláshoz, a választhatóság­hoz. Az alapítók célja a jobb- közép-balközép összefogás meg­teremtése, a nemzetünk javára való tiszta erkölcsű politizálás létrehozása, a sárdobálások meg­szüntetése, a korrupció elleni harc szélesítése. Elnöknek Kupa Mihályt vá­lasztották meg, aki mint volt füg­getlen képviselő, volt pénzügy- miniszter, higgadt politikus szak­értésével reményt ad a tiszta po­litizáláshoz. Az új pártban, elnökségben ülő, különböző területeken sike­res szakértők szakmai tudása a biztosíték a megválaszthatóságra. Áts András MDNP, megyei elnök Szilánkok AZ ELLENZÉKI POLITIKUS persona non grata?! Több egye­temről kitiltották az ellenzéki politikusokat nemkívánatos személyiségeknek nyilvánítva őket, ugyanakkor, mikor állami tisztséget nem gyakorló kor­mánypártiak egymásnak adják a kilincset oktatási intézmé­nyekben. A tiltás vonatkozik a kollégiumokra is. így ma már a Bibó Szakkollégium sem mű­ködhetne úgy, mint a 80-as években, és talán Fidesz sem alakulhatna meg a Ménesi úton! Ezt eredményezte a be­váltott Fidesz-jelszó: több mint kormányváltás, kevesebb mint rendszerváltás! KÖVÉR LÁSZLÓ a minap a Nagy Lajos Gimnáziumban tartott politikai fórumán azt mondta: „Az MSZP-é a semmi alternatívá­ja. ” Ezzel a kijelentéssel csak két alapvető baj van. Az egyik, hogy oktatási intézményben hangzott el. Gondoljon csak bele az olvasó, mekkora lenne a kormánypártok által keltett perpatvar, ha mond­juk Kovács László tartana nagy­gyűlést a Széchenyi Gimnázium­ban?! Vagy az egyházakra nem vonatkozik mindaz, ami a magyar iskolákra, egyetemekre? Második „baj”, hogy a semmi alternatívája a minden! Kövér valószínűleg a jövőbe lát és elszólta magát. MEDGYESSY (becsületrendje el­lenére) lopott, csalt, hazudott, be­folyással üzérkedett, szakmailag pedig az egyetemista szintjén sem áll - lihegik kormányhoz közelál­lók. Ha ez így folytatódik, akkor mi lesz a kampányban? Kiderül róla, hogy ő Drakula gróf, vagy a Hasfelmetsző Jack? Ez a szinte hisztérikus hangulatkeltés egy olyan választási kampány fényét veti előre, ami nem a programok versenye, nem a nemzetről, nem az emberek boldogulásáról szól a kormánypártok jóvoltából, hanem valami egészen másról, amire egyetlen jelző illik: mocskos! Re­mélem, a választók is kimondják a tavasszal Medgyessyvel együtt: Eddig és nem tovább! TORGYÁN LEPAKTÁLT az MSZP-vel - híresztelik „polgári” körökben. Ez természetesen ma­ga lenne az eredendő bűn, ha igaz lenne! Az, hogy hivatalosan máig koalíciós partnere a Fidesz­nek, az, hogy három évig minisz­ter volt Orbán Viktor kormányá­ban, aki szemet hunyt üzelmei fe­lett, nem baj, nem kompromittá­ló. Nincs itt baj a szemüveggel? JÓ KEZEKBEN van az ország! - olvashatjuk úton-útfélen az ál­lampénzen fizetett hirdetést. Öndicséret büdös! - tartja ugyanakkor a közmondás. Ez igaz lehet, már csak azért is, mert ha az egészségügyre költe­nék azt a mérhetetlen sok milli- árdot, amit kormányimázsra el­szórnak, talán a kórházakban mi egyszerű, rászoruló polgárok is kerülhetnénk jó kezekbe... Min­denesetre az esély ez utóbbira meglesz a tavasszal! Meixner András MSZP A közjó mindenek felett A Magyar Kereszténydemok­rata Szövetség Pécs-baranyai Szervezete első alkalommal rendezte meg a dél-dunántúli regionális konferenciát, melynek témája az önkor­mányzatok szerepe a helyi közélet, politika alakításá­ban. Az elmúlt tíz év jelentős fejlődést hozott a magyar he­lyi közigazgatás életében. Ki­alakultak az önkormányzati­ság alapjai, a saját életüket alakítani képes helyi kiskö­zösségek. A kötelező és az önként vállalt feladatok rend­szere ügyan törvényes kere­tek között rögzített, a gyakor­latban azonban még igen sok nehézséggel kell szembe néz­niük a településeknek és pol­gármestereiknek. Sok a for­ráshiányos önkormányzat, és van mit tenni a hatáskörök tisztázása terén is. Az egész­ségügy, a szociális ellátás és a közoktatás keretében mutat­koznak az állampolgárokat leginkább közvetlenül érintő kérdések, melyekre kielégítő választ az önkormányzatok­nak kell adniuk. Jelentős ellentmondás fe­szül a jelenleg igencsak felap­rózott önkormányzati rend­szerünk és a jövő útjaként számon tartott regionalitás között is. Megtartható-e a je­lenlegi önállóság és sérülnek-e az állampolgárok érdekei a regionális decentralizáció előtérbe állításával. A kérdé­sekre gyors választ nem kell és nem is lehet adni. Az elő­adók szerint minden változás az önkormányzatiságban csak szerves fejlődés útján mehet végbe. így lehet hite­les, a polgárok által legitimált és működőképes közigazga­tásunk. A kereszténydemokrácia jelen van a magyar önkor­mányzatok többségében. A Magyar Kereszténydemokra­ta Szövetség képviselői és tisztségviselői útján érvénye­síteni igyekszik a szubszidiar­itás, a perszonalizmus és a szolidaritás elveit. Munkájuk­ban garanciát jelentenek a ke­resztény értékek, az erkölcsi tartás és a közjó mindenek fe­letti szolgálata. Kereszténydemokraták nélkül nincs polgári politizá­lás, de nincs helyi közigazga­tás sem. Ezt jól példázta Bara­nya, Somogy és Tolna me­gyék kereszténydemokratái­nak pécsi találkozója. Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Pécs-baranyai Szervezete Piár az egész világ Boldog nemzet a magyar. Van Dári- dónk, országimázsunk. Vannak „független, szabad” sajtóterméke­ink, jó statisztikáink, kisebbségeink és sajátságos politikai kultúránk. Van vallásunk, amely összetart min­ket. Van parlamentünk, amely ró­lunk szól. Ugyan az egész „kicsit sárga, savanyú, de a miénk”. Hogy valójában mi van, azt csak igen kevesen tudják. A rendszervál­tás előtt azért nem tudtuk, mert nem volt szabad. Most szabad, de a valóságot mégsem ismerjük. Lát­szat-demokráciát építünk. Azért vetem e sorokat papírra, mert pénteken sajnálattal vettem észre, hogy Medgyessy Péter látoga­tása miféle médiavisszhangot ka­pott. A csütörtök esti, illetve a pén­teki híradások megemlítették, hogy igen, volt Pécsett, ahol meg is vádol­ták a „30 milliós üggyel” és a PÉK kávézóban tartott előadásán a „MIÉP-es fiatalok” kifütyülték. Én ott voltam. Láttam, amint az egyetemen ebédel, amint a 30-as busszal végigmegy a városon, be­szél a perecárussal, az utca embere­ivel. Hallottam, amint kifejtette né­zeteit a felsőoktatásról és válaszolt a hallgatók kérdéseire - amiért egyéb­ként Pécsre jött -, de ez ezek szerint nem érdekli a nagyérdeműt. Valóban ennyire leadtuk volna a mércét? Valóban semmi másra nem vagyunk kíváncsiak egy politikussal kapcsolatban, csupán arra, hogy ál­lítólag... mikor, hol, mennyit és mi­ért is „keresett?” Nagyon szomorú lennék, ha ez lenne az igazság... Persze, nem tisz­tem eldönteni, mit is gondolnak má­sok. Vallom, hogy másnak sem tisz­te ez, bár ezen véleményemmel van, aki nem ért egyet és érdemes­nek érzi magát arra, hogy eldöntse, ki mit szeretne gondolni. Hiszem, hogy vannak még olyanok, akik nem csak a „balhéra” éhesek. Engem igenis érdekel, mit sze­retne tenni egy ember, aki talán jö­vőre miniszterelnök lesz. Engem igenis érdekel, mit is szándékszik tenni majd, ami a boldogulásom szolgálhatja. Pláne jobban érdekel, hogy mi történt az elmúlt négy évben, hogy milyen módon kerültek felhaszná­lásra az adóforintjaim, hogy mit valósított meg az előző kormány a programjából, illetve ő mit ígér majd a jövőre nézve. Én szeretnék tájékozódni. Ehelyett kapom a „lopott-sikkasztott-csalt” stb. be­számolókat. Tévedés ne essék, nem mentem, ha valaki bűnös, de azt bizonyítani kell, nem híresztel- ni. És nem úgy szeretnék szavazni, hogy „komcsi-nemkomcsi”, „vankalapja-nincskalapja”, hanem úgy, hogy ki való és ki nem való oda. Andráska Gergely kasztások, korrupciós ügyek kö­tődnek hozzájuk. De a hatalommal, a kiváltságos helyzettel való visszaélés nemcsak rájuk jellemző, hanem például a szolgáltatókra. És ha a szegény, ki­szolgáltatott, egyre inkább növek­vő számú réteg nem fizet, mert nem tud, a szolgáltatást megszün­tetik. A munkáltatók is visszaélnek pozíciójukkal, hatalmukkal a munkavállalókkal szemben. Keve­sebb bérért dolgoztatnak. S ha nem tetszik a dolgozónak valami, könyörtelenül kirúgják. A jelenlegi bérekből, fizetésekből nem lehet kijönni. Az emberek egyre pesszi­mistábbak, mert vezetőik bizony­talanságot, félelmet, elégedetlen­séget keltenek bennük. A választópolgárok tömegei él­nek embertelen körülmények kö­zött, halmozottan hátrányos hely­zetben, hiszen éppen rájuk mérte a legnagyobb csapást a rendszer- váltás. Sokasodnak a kéregetők, a hajléktalanok, a nincstelenek. Or­bán Viktor miniszterelnök kijelen­tése, a három gyerek, három szo­ba, négy kerék a széles rétegek számára megvalósíthatatlan. Mindehhez pénzt is kellene ren­delni. Nincs biztosítva a megélhetés. A szegénység, a megalázó bérek és nyugdíjak az ország vezetőinek hibája szégyene. Nemcsak évente, szinte hónapról hónapra, sőt hét­ről hétre emelkednek az árak, in­dokolatlanul. Én is a szegények népes táborá­ba tartozom, aki ettől az országtól semmiféle segítséget nem kapott. Vajon ki segít a hozzám hasonló szegény embereken? Erre kere­sem és várom a választ. Gyarmati József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents