Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)

2001-11-27 / 323. szám

2001. November 27., kedd RIPORT 7. OLDAL KULT Ú R A ­KÉPZELETBELI UTAZAS TÜNDÉRKERTBE. Gyöngy az idő, vándoroljunk! címmel Tamási Éva és Simara László zenés, verses gyermek- műsorát láthatták, illetve tevékenyen a színészekkel együttjátszhatták tegnap a TÁS1 kisiskolásai és a Bornemissza Gergely óvodába járó gye­rekek. FOTÓ: TÓTH L. Erősödő egyetemi könyvkiadás Pécsi nívódíj a szak- és tankönyvek országos kiállításán A Felsőoktatási tankönyv- és Szakkönywásár a múlt héten zajlott Budapesten. A rendezvényen a pécsi Dialóg Campus Kiadó építészeti könyve nyerte el a három nívódíj egyikét. Cél az elitképzés Tegnap este új szakkollégium alakult a Pécsi Tudományegye­tem (PTE) Állam- és Jogtudo­mányi Karán. A tudományos kör célja az elitképzés lehetősé­gének megteremtése. Az Állam és Jogtudományi karon évtizedeken át oktató, legendás hí­rű, a gyakorlatilag a teljes huszadik századot végigélt professzor, Óriás Nándor nevét vette fel a tegnap es­te megalakult szakkollégium. Horváth Csaba, a PTE docense érdeklődésünkre elmondta, a Fia­tal Értelmiségiek Klubjában tevé­kenykedő diákok kezdeményez­ték néhány héttel ezelőtt a szak- kollégium létrehozását. A docens úgy véli, a tudomá­nyos kör hiánypótló szerepet tölt­het be, segítségével ugyanis újrain­dulhat a karról hiányzó elitképzés: segítségével mód nyílhat a diákok­nak arra, hogy egy-egy témával el­mélyültebben foglalkozzanak. A szakkollégium munkáját bel­ső-, illetve egyetemen kívüli, az egyes jogi szakterületeken dolgozó tekintélyekből álló tudományos tanács segíti, s februártól önálló irodája is lesz az új szervezet­nek. MÁTÉ B. A tudományos, szak- és a felsőokta­tásban használatos könyvek megje­lentetése a magyar könyvkiadás egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. A fejlődés azonban nem mentes a gondoktól, bár fő számai impozánsak. Zentai Péter László, a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Egyesülésének igazgatója azzal büszkélkedett, hogy 51 kiadó vett részt a kiállításon és vásáron, köztük országhatáron túli magyar egyetemi kiadók is.- Az idei szak-, tudományos és tankönyvtermés címszám szerint több, mint a teljes éves könyvtermés 40 százaléka, és ez mintegy 4200 cí­met jelent - mondja az igazgató. - Az egyesülés hét éve hozta létre a felsőoktatási tankönyvtagozatát a kiadói és terjesztői tevékenység se­gítésére. Ezzel együtt állami pénz­forrásokat különítettek el erre a cél­ra. Az első évben ez 600 millió forint volt, aztán mindinkább csökkent, idén 150 millió forint. Annyiban előnyösen változott helyzet, hogy az integrált egyete­mekkel olyan vidéki centrumok jöt­tek létre, amelyhez egyre erősebb kiadó tevékenység kapcsolódik.- Az luxus lenne, ha ugyanarról a témáról több könyv jelenne meg egy időben. Jogos igény viszont, hogy ezek minden városban hozzá­férhetőek legyenek. Az ilyen köny­vekkel tehát professzionális szak­könyvkiadók foglalkoznak, mint a Mezőgazda és Medicina, vagy a pé­csi Dialóg Campus, amely például a sporttudomány legprofibb kiadója lett Magyarországon - vázolja a problémakört Zentai Péter László. A pécsi kiadó az idei három nívó­díjból az egyiket elhódította, de nem sporttudományi kiadvánnyal.- A nívódíjat az Ernst Neufert: Építés- és tervezéstan című köny­vünk kapta. Az egész világon csak „Neufert”-ként emlegetett könyv egyike a leghíresebb építészeti könyveknek. A német művet a PTE Pollack Mihály Műszaki Főisko­lai Kara oktatói­nak aktív szak­mai közreműkö­désével fordítot­tuk magyarra, és egyike kiadónk „zászlóshajói­nak”- mondja Schenk János főszerkesztő. A szakkönyvvásáron a kiadó vay lamennyi aktuális könyvét - ez je­lenleg mintegy 120 mű - bemutatta. Erre az alkalomra jelent meg egy ugyancsak német műszaki munka, Hugo Feurich: Szanitertechnika I-II. című több, mint 2000 oldalas könyv, de más témakörökben is vitt új műveket. így például dr. Fodor Ist­ván Környezetvédelem és regionali- tás Magyarországon, dr. Rásági Er­zsébet Kézikönyv a testnevelés taní­tásához, dr. Herke Csongor Büntető eljárásjog, dr. Decsi Tamás A cse­csemőtáplálás szakkönyve, vagy a dr. Pesti Miklós szerkesztésében megjelent Általános mikrobioló­gia című munka. DUNAI I. A Az elmúlt héten ösztönös tévé­néző voltam. Ez egyebek közt annyit jelent, hogy a Heti hetest nézve már az első negyedóra után mély, kómaszerű álomba zuhantam. Azt álmodtam, hogy én vagyok Váncsa István, amint kialvatlan, táskás szemekkel odatántorgok a rácshoz és ösz- szeszorított fogakkal beleka­paszkodom, mert ugye éppen felvertek édes álmomból, éjjel egy óra körül az erre rendeltetett show-ban, és a kamera előtt kö­telező kedélyt erőltetvén gyűrt arcvonásaimra, megkérdezem Jáksótól, hogy ezt vajon teljesen maguktól, önállóan találták-e ki? Amikor felébredtem, már em­lékeztem, hogy éppen a Heti he­tes előtti műsorban láttam mind­kettőjüket, amint ezt a pubertás­kori „értelmiségi" marhaságot gyakorolják, és hogy Jáksó Ván- csának válaszolván „veszi a la­pot"; a bűnvalló kamasz önironikus selypegésével bevall­ja, hogy „percek alatt jött az öt­let". Persze a Heti hetes pulpitu­son díszelgő szereplői, urai (s hölgye) is gyakran érzik úgy, hogy elég csak odaülni a kame­rák elé, könnyeden csevegni, s némi gyengéd szurkálgatást vé­gezni (Id. még szurkoló), ki­csinykét balra, nagyobbacskát jobbra, s közben - egymással családiasán, konyhagőzi szinten évődve - a födök alól kiereszteni néhány elfőtt igazságot is. Amúgy a politológusok Duna TV-n sugárzott, hasonlóan ál- mosító párbeszéde szerint a la­kosság 17 százaléka „jobbközép­re", 23 százalékra „balközépre” húz, míg 42 százalékkal elsöprő a „centrum” fölénye, már ha az effajta, kétdimenziós méricské- lésnek egyáltalán értelme van. Mert azért jelezvén voltak mély­ségi dimenziók is. Idetartozó kérdés a mai politikai késdobá­lás is. Tegnap reggel az ml -n er­ről már úgy beszéltek ezúttal más politológusok, (úristen, mennyi-mennyi politológusunk van) mint a parlagfűről meg a velejáró allergiáról, amely ha­zánkban természetes, kiirtása költséges, fogadjuk el, az éle­tünkkel jár. De ami a késeket il­leti, a jónépet ennél is jobban iz­gatja (politikai hovatartozás nélkül), hogy Tánczos Gábor mamája hogy csempészhetett be egy csomó kést (háttérben mé­lyen lesütött őrezredi szemek a folyosói keramitkockákra tapad­va) a Legfelsőbb Bíróságra, fia ártatlanságát bizonyítandó? Igen ám, de a rendőrség el­mondta, hogy egy késpenge 8 centiméteres hosszúságtól szá­mít veszélyesnek. Kis halas bugyiikat vihetünk ide-oda, bí­róságra, templomba, politikai nagygyűlésre tucatszám; spéciéi egy 7, 9 milliméteressel már nyu­godtam hátba döfhetünk valakit jártunkban-keltünkben. BÓKA RÓBERT Klipek, reklámok, könyvek Dr. Nagy Imre irodalomtörté­nész és filmesztéta (egyben hosszú évek óta lapunk filmkri­tikusa) tartott előadást hétfőn az Olvasás Éve alkalmából a Csorba Győző Megyei Könyv^ tárban. Arról elmélkedett, vajon jogos-e a vád, miszerint a moz­gókép, elsősorban a televízió el­terjedése miatt nem olvasunk annyit, mint esetleg korábban. Nagy Imre véleménye szerint a nem-olvasás nem okozat, ha­nem ok: mivel az emberek so­kasága eleve nem olvas, ezért szokott rá a tévére és a populá­ris filmekre. Ugyanis az úgyne­vezett művészfilmek megérté­se, értelmezése eleve bizonyos olvasottságot feltételez. A kli­pek, reklámok pedig nem a megértést célozzák meg, ha­nem csupán a hatást. Nagy Imre úgy gondolja, a ■20: századot egymás-mellett-vé­gigélő irodalom és film viszo­nyában nem az az érdekes, hogy jól meg lehet-e filmesíteni egy regényt, hanem az, hogy a két művészeti ág miképp hatott egymásra gyümölcsözően, fő­képp a nyelv és látásmód tekin­tetében. Előadásának illusztrá­lására Szász János A Witman- fiúk és Gothár Péter A részleg című filmjéből vetített részlete­ket. M. K. Akiket lila háromszöggel jelöltek meg Jehova Tanúi 100 éve Magyarországon címmel nyílt a hónap végéig látogatható történelmi kiállítás Pécsett, a Baranya Ház­ban. Ami a kiállítás legmegdöbbentőbb, sokak számára isme­retlen mozzanata, az a tanúk szerepe a fasizálódó XX. század­ban. A.náci táborokban az egyetlen csoportot alkották, amely bármikor kiszabadulhatott volna, ha megtagadja hitét. Ez azonban nem következett be. A fegyveres szolgálat megtagadása miatt sok hittestvért elítéltek, kivégeztek fotóit, l. A tanúk száz éve vannak jelen Magyarországon, tehát a Magyar- országi Jehova Tanúi Egyház mindenképpen történeti egyház­nak tekintendő. Az 1870-es évek­ben, az Egyesült Államokban Charles Taze Russel, eredetileg presbiteriánus vállalkozó által ala­pított felekezetet Németország­ban és Magyarországon is Biblia- kutatókként emlegették, mert a fő tanításuk szerint a Szentírásban küldött isteni kinyilatkozások még nem teljes egészükben is­mertek a keresztény hívők előtt, így folyamatosan tanulmányozni kell őket. A húszas években Magyaror­szágon elnyomták, de nem üldöz­ték a tanúkat. Az 1939-es honvé­delmi törvény elfogadása után azonban a közösséget betiltották. Ekkor kezdődött el a csaknem napjainkig tartó üldözés a Jehova Tanúi által vallott és hirdetett fegyverfogási tilalom miatt. A hit­leri Németország azonnal betiltot­ta és üldözte a „pacifista szektát", amely már 1929-ben figyelmezte­tett a náci veszélyre. Nemcsak a katonai szolgálatot tagadták meg, de nem voltak hajlandók a „Heil Hitler” köszöntésre sem, amely­nek következményeként elbocsá­tották őket munkahelyükről. A hitleristák 1933-ban 25 teherautó­nyi bibliairodalmat koboztak el és semmisítettek meg máglyán, s az egyházak javaslatára betiltották működésüket. Megvonták nyug­díjukat, s a Gestapo több mint 800 gyereket vett el a tanúktól, több­ségükben náci nevelőintézetbe vitték őket. A tanúk ott voltak a koncentrációs táborok első lakói között, akad olyan túlélő, aki há­rom tábort és 30 börtönt járt meg. Valamennyiüknek felajánlották, hogy megvásárolhatják szabadsá­gukat, ha megtagadják hitüket, el­ismerik legfőbb hatalomnak a né­met kormányzatot, és hamis tan­nak tekintik a Bibliát. Erre azon­ban nem voltak hajlandóak, in­kább a tábort választották, ezrek szenvedtek több mint tíz éven át embertelen körülmények között. 1938-ban „Keresztes hadjárat a kereszténység ellen” címmel né­met, francia és lengyel nyelven könyvet jelentettek meg, amely beszámolókat és rajzokat tartal­mazott a koncentrációs táborok­ról, s amelyről Thomas Mann ki­jelentette, hogy ennél jobban nem lehetne a világ lelkiismeretére apellálni. 1939-től a katonai szol­gálat megtagadása már halálos bűnnek számított, sokukat kivé­gezték, mindennapos volt lefeje­zésük. 1939 decemberétől Magyaror­szágon is követték a náci példát. A rendőrőrszobákon és csendőr­őrsökön kézikönyvként alkalma­zott kiadványban a kommunis­ták, nemzetiségi agitátorok és cio­nisták mellett felforgató aktivis­tákként tartották számon a Jeho­va Tanúi közösség embereit is. Ekkor kezdődött meg internálá­suk, Nagykanizsán rab munka­erőkként közeli nagybirtokoknak adták bérbe őket. Fiatal nők, mint fegyenc munkaerők, tiszti csalá­dokhoz kerültek házicselédek­nek. A közösség teljes felszámolá­sát 1942 augusztusában határoz­ták el, tíz gyűjtőhelyet létesítve az ország területén, ahol a vizsgálati fogságba vetett tanúkat tartották. Az őrizeteseket a politikai foglyok esetében szokásos módszerekkel kínozták. A Jehova Tanúi a náci tömegpusztítási terv szerint a megsemmisítő táborba hurcolt társadalmi csoportokhoz tartoz­tak. Megkülönböztető jelzésük a láger rabruháján a lila háromszög volt. Elhurcolták őket Auschwitz­ba, Buchenwaldba, Dachauba vagy Ravensbrückbe. A katona korú férfiak közül mintegy száz- hatvanan munkaszolgálatosok­ként a bori rézbányába kerültek. Az 1945 utáni időkben, a hi­degháború kezdetével a katonai szolgálat megtagadása ismét sú­lyos bűnné vált, és tekintettel ar­ra, hogy a közösség központja az Egyesült Államokban volt, „ame­rikai ügynökökként” kezelték őket. A kádárista hatalom 1956 után a történelmi egyházakat is megkísérelte kijátszani a „szek­ták” ellen. A katonai szolgálat megtagadásáért a kialakult szo­kás szerint három év börtönbün­tetés járt. Templomon kívül vallá­si összejövetelt tartani tilos volt, mint ahogyan a hit mozgalmi jel­legű terjesztése is. A felekezet ül­dözése a rendszerváltással ért vé­get. Az Egyházügyi Hivatal 1989 júniusában oldotta fel a Jehova Tanúinak betiltását, és ezzel egy­háznak ismerte el. Lelkiismereti okból pedig ma már lehetővé vált a katonai szolgálattól való men­tesség. A Jehova Tanúi koncentrációs tábort megjárt még élő tagjai nem tartanak igényt anyagi kárpótlás­ra. Arra viszont igen, hogy erköl­csi kárpótlás gyanánt említést kapjanak a nácizmus által elveik miatt üldözöttek között. CSERI LÁSZLÓ Tv-jegvzet Bugyii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents