Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)
2001-11-11 / 307. szám
4 ■» RIPORT ★ 2001. november 11. A magyarországi maffiák regénye Az idei könyvpiac egyik szenzációjának ígérkezik Bartus László Maffiaregény című kötete. A Világgazdaság című lap újságírója a magyar és a nemzetközi bűnözők, valamint a hazai rendőrség összefonódását mutatja be. A történet keretét az adja, hogy egy filmrendező - amerikai barátjának megbízásából - élményanyagot gyűjt Magyarországon az orosz maffiáról. Találkozik maffiának dolgozó rendőrökkel, akik megbilincselve adják át a gyilkosoknak az áldozatot; fordított nyomozással, ahol a tanúk az elkövetők, a vádlottak az áldozatok; olyan rendőrökkel, akik az orosz-ukrán maffia szálláscsinálói; sztárnyomozókkal, akik egy héttel korábban megmondják a célszemélynek, hogy le fogják lőni. Szinte az összes ismert élő és már meghalt bűnöző vagy annak kikiáltott személy - például Prisztás József, Boros Tamás, Seres Zoltán, Szlávy Bulcsú, Szeva bácsi és mások - neve előfordul a könyvben. S természetesen nem maradhat ki a közvélemény előtt csak az utóbbi hetekben ismertté vált és letartóztatott ukrán férfi, Sztecura, azaz Loncsik sem, akiről a szerző állítja, a keze benne van szinte az összes leszámolásos ügyben. Miután pedig a kötetnek a rendőri korrupció az egyik legfontosabb vezérfonala, olyan ismert nyomozók is feltűnnek benne - néhányan bűnözőként beállítva, mások csupán vitatott szerepben -, mint Tonhauser László, Sándor István (alias Papa), Kis Ernő. Bartus szerint könyvéből kiderülnek a leszámolásos kivégzések, robbantások hátterei, okai, mozgatórugói, s hogy kiknek álltak érdekében a merényletek. A könyv szerzője többször írt korrupciós ügyekről, s amikor gyűjtötte cikkeihez az anyagokat, elképesztő történetekbe botlott. Ezeknek köszönhető a könyv is. Amikor megírta, hogy a Papa letartóztatása csapást mérhet a hazai alvilágra, egy ismeretlen felhívta tel mon. Gratulált, majd azt mondta neki, figyelemmel kísérik a cikkeit, s úgy látják, jó irányba tapogatózik, de vannak még fehér foltok, ezért hajlandóak segíteni a munkáját. Egy-két hét múlva pedig a magyar keresztapák között találta magát. Azok közölték vele, hogy ők nem mondják meg mit írjon, s nem is válaszolnak minden kérdésre, de amiről beszélnek, az igaz lesz. Találkozott az orosz-ukrán maffia itteni vezetőivel is, akik beavatták a keleti bandák kíméletlen és brutális világába. S persze beszélt azokkal a rendőrökkel is, akik hajlandóak voltak mesélni. Emellett elolvasott rengeteg hivatalos dokumentumot, vallomásokat, jegyzőkönyveket. Bartus meg van róla győződve, hogy csak olyan eseteket írt le, amelyek tökéletesen alátámaszthatók bizonyítékokkal, s az informátoraival mindent egyeztetett. S hogy miért volt érdeke az ellenérdekű feleknek kipakolni? Az orosz-ukrán maffiának azért - mondja a szerző -, mert Loncsik olyan mértékben rúgta fel a maffia belső szabályait, hogy már az ő magyar- országi ténykedésüket veszélyeztette. A magyar alvilág pedig azért, mert a rendőri korrupció akkora méreteket öltött, hogy már jobban félnek a egyenruhásoktól, mint bűnöző ellenfeleiktől, másrészt attól tartanak, a külföldiek lecsukatják vagy lemészárolják őket a rendőrök segítségével. A rendőrség pedig azért, mert egyre többen vannak olyanok, akiknek elegük van a megvesztegethető, bűnözésből élő kollégákból. Bartus szerint senkinek sem érdeke, hogy őt végleg elhallgattassák. A rendőröktől tart, ők okozhatnak neki kellemetlen perceket, s ha nem is teszik el láb alól, sorozatos perekkkel megpróbálhatják őt anyagilag, erkölcsileg tönkretenni. S ha minden szempontból túléli könyve piacra kerülését - fogalmazott az újságíró -, végleg befejezi az efféle témák írását. Elege lett az alvilági korrupciós ügyekből, megundorodott mindentől és mindenkitől, aminek és akinek köze van ezekhez az ügyekhez. Loncsik* Serest (balról a második) beszervezték az oroszok, Loncslknak viszont útjában volt Szemjon Mogiljevics (Szeva bácsi) távozása után Leonid Sztecura (Loncsik) lett Magyar- országon a szervezett bűnözés legmagasabb állású főnöke. Hozzá tartoztak azok a magyar és más nemzetiségű bűnözőcsoportok is, amelyeket sikerült maga alá rendelnie. Ezek között magyar és más titkosszolgálatok emberei és fedőcégei Is megjelentek. Némelyik befektetési tanácsadó vállalkozás, mások brókercégek, ügyvédi irodák voltak. A közönséges bűnözőcsoportok védelmi zsarolással, prostitúcióval, csempészettel, szerencsejátékkal foglalkoztak, és erősen érintettek a nemzetközi kábítószer-kereskedelemben. A szervezet törvényes tevékenységgel nem foglalkozott, a csoportok Loncsiknak fizettek. Leonid Sztecura nem túlságosan okos ember, de igen ravasz és gátlástalan, ezért meglepő húzásokra képes. Nagyon ügyel a biztonságra. Saját emberei közül is csak néhányan tudták, hol lakik. Érdre azért költözött, mert kezdetben a Pest megyei rendőrökkel volt a legszorosabb kapcsolatban, ők szavatolták a biztonságát A ház a legfejlettebb biztonsági berendezésekkel volt felszerelve. Előre kidolgozott menekülési útvonala is volt. Megtévesztésként a Tolik nevet is használta, amely bátyja (Anatolij Sztecura) beceneve. Ennek az volt a célja, hogy ha valahol Tolik néven keresik a tettest, akkor ne sokra jussanak, mert Toliknak (az igazinak) biztos alibije van. Anatolij Sztecura ugyanis Ukrajnában ismert bűnöző, aki Magyarországra csak ritkán jött. Egyetlen akcióban jelent meg nyilvánosan is: részt vett az Uszpenszkij-féle emberrablás szervezésében. A magyar rendőrség elfogta az egyik lakás közelében, ahol az elrabolt fiút tartották, és Olakszander Sztecura néven ki is hallgatták. Magyarországon nagy vihart kavart Boros Tamás videoval- lomása, amelyről tudható, hogy közönséges manipuláció. Boros jól megkonstruált szöveget adott elő, Igor Korolt például végig Tolik-igornak nevezte. Jól ismerte Korolt, Szeva egyik alvezérét, voltak közös üzletei vele, de szokásához híven őt is becsapta. Aki Borost felkészítette erre a vallomásra, azért neveztette Igor Korolt Tolik-lgornak, hogy a Tolik (vagyis: Loncsik) által elkövetett összes bűncselekmény végrehajtójaként Korolt azonosítsák. Primitívnek látszó, de hatékony manipuláció: a videovallomás elemzése során a magyar szervek nem is figyeltek fel rá. Pedig ez a mozzanat annyira árulkodó, hogy ettől kezdve Boros videovallo- mása csak abból a szempontból érdekes: mit akart vele Loncsik és a tanút felkészítő Sándor István alezredes (a Papa) elérni. Igor Korol és Loncsik ellenfelei voltak egymásnak, így hát nyilvánvaló, hogy Boros video- vallomása már a Loncsik-féle maffia érdekeit szolgálta. A magyar rendőrség viszont éveken át ennek alapján nyomozott, és védett tanúvá nyilvánította Boros Tamást. Loncsik mindent konspirativ módon végzett. Fénykorában naponta körútra indult, és magához vette a bevételt. Sohasem ugyanazon az útvonalon közlekedett: menet közben mobiltelefonon hívta az embereit, akik a megjelölt helyre vitték a pénzt. Becslések szerint több tízmillió dollárt szedett be évente. Pénzének kisebbik részét tartotta Magyarországon, a nagyobb hányadot Amerikába küldte, és átváltotta aranyra. (Loncsik nagyon szereti az aranyat: csalással szerzett útleveléhez sem véletlenül választotta a Goldstein nevet.) Ez a bevétel a zsarolásból, pénzbehajtásból és az utcai tevékenységből származó összeg, nincs benne az olajból és a kábítószerből befolyt pénz. Loncsik csak játszmákban tudott gondolkodni. Nem volt egyetlen akciója, amit ne úgy tervezett volna meg, hogy azzal egyszerre több célt is elérjen. Szerette a szálakat egybefűzni. Példaképe többek szerint Hitler és a grúz maffiavezér, Sztálin. Róluk szóló könyveket szeretett olvasni leginkább. Néha még horogkeresztet is pingált a falra (ennyit a Leonid Goldstein névre kiállított izraeli útlevélről), és sokan tudták róla, hogy náci eszméket vall. Nem messze saját házától bérelt lakóhelyet a szeretőjének, aki egy nagyon szép szőke lány, de Loncsik rendszeresen verte. Gyakran levitte a ház pincéjébe, golyóálló mellénybe bújtatta, és éles lőszerrel lövöldözött rá. Ez a lány az, akit Loncsik szeretett. Judit nevű titkárnőjével is megtette, hogy amíg elment az irodából, a radiátorhoz bilincselte (később a hölgy gyesre ment: azt találgatták a maffiában, hogy a gyerek Loncsiktól vagy a Gosa nevű alvezérétől származik-e). Környezete szerint Loncsik régen nem ivott, de Magyarországon súlyos alkoholista és drogfüggő lett. Ez Is hozzájárult ahhoz, hogy egyre súlyosabb paranoia gyötörte. Nen) tudott aludni, éjszakánként alig egy-két órát pihent. A Clodo-ügy után rendszeresen felkelt, az ablakhoz ment, és nézte, nem jönnek- e érte. A szeretőjében sem bízott meg, őt is állandóan ellenőrizte. Az ital borzalmas hatással volt rá. Néha kiment a kertbe, és hajnalban rakétákat lövöldözött az égbe. Senkiben sem bízott meg. Még saját „katonái” is úgy tudták: Loncsiknak emberei vannak, de barátai nincsenek. Ha ismeretlen került az asztalhoz, akkor inkább nem evett, és nem ivott egy kortyot sem, nehogy megmérgezzék. Babonásan hitt az ezoterikus technikában. Ettől tette függővé, hogy valaki milyen magas pozícióba emelkedhet. Akinek nem sok jót ígértek a csillagok, azokban nem bízott. Az ilyen emberek hamar a rendőrség karmai között végezték: ha fel kellett adni valakit, ők voltak az elsők (ilyen egy önbeteljesítő jóslat). De büntetésből is juttatott embereket börtönbe. A rendőrök abban is segítették, hogy az embereit fenyítse. Azt is fontosnak tartotta, hogy mindig kellő számú embere kerüljön letartóztatásba, akiknek nem akart fizetni. Egy időben túl sokan voltak börtönben, és maguk között már morogtak a „katonák”: olyan bűncselekményekért ülnek, amelyeket nem követtek el. Loncsik azért ültette le őket, mert „tettesnek lennie kell”. Loncsik a rendőröket többféle módon is premizálta. Ha az emberei közül valakire nem volt szüksége, megbízta egy súlyos bűncselekmény elkövetésével. Annak hasznát megtartotta, az illetőt pedig rendőrkézre játszotta. Az engedetleneket átadta a hatóságnak, mint például a Vlad és a Szánya nevűeket, akik Hudola László kiskunmajsai lakost 1997. szeptember 16-án elrabolták. Többször megverték, a nyakát szorongatták, parázsló cigarettával égették a talpát, mert egy Hajlik Zsolt nevű kalocsai lakosnak tartozott 20 millió forinttal. Az áldozat ennek hatására elismerte a tartozást, ígéretet tett a megfizetésére, ezért egy nap múltán szabadon engedték. Feljelentést tett, és miközben a megyei rendőrség a sötétben tapogatózott, Sándor István alezredes (a Papa) megmondta Budapestről, hogy az elkövetők Stadnik Alexandr (Szánya) és Liancsevics Vla- diszláv (Vlad) nevű végrehajtó emberek (katonák). A két fiú Loncsik maffiájába - de Oleg csoportjába - tartozott, és Oleg halála után szakítani próbáltak vele. A Papa nem szívós nyomozás útján jutott a két tettes nyomára: Loncsik adta fel őket. Esetenként az igazi elkövetők helyett adott fel másokat. A két lázadó katonát, Vladot és Szányát megpróbálta a Pekár-féle kettős gyilkosságban is tettesként „eladni”, mint hamis nyomot. Ha valaki nagyon ki akart nőni, vagy túl nagy tekintélyre tett szert a csoportban, ugyancsak a rendőrségen végezte. Loocsik- nak mint egykori jó KGB-s ügynöknek arra is volt gondja, hogy a neki dolgozó rendőröket eredményessé tegye. Beáldozta saját embereit, hogy a KBI sikeres legyen. A sikert pedig azok érjék el, akik neki dolgoznak. Segítette őket, hogy minél nagyobb karriert fussanak be, mert a magasabb pozícióban több hasznukat vehette. Ha nem volt kit átadni a rendőröknek, akkor „csináltak” ügyeket. Mire kiépült a rendszer, részben a maffia döntötte el, kik legyenek bent, kik maradjanak kint, s még a rendőri előmenetelt is ő „irányította”. Loncsik és rendőr segítői nagyon ügyesen kombináltak, állítottak csapdákat, és kiválóan használták a sajtót. Minden ügyet Szeva nyakába varrtak, Loncsik nevét még véletlenül sem írták le. * Részlet Bartus László Maffia- regény című könyvéből Szlávy Bulcsút nem nyilvánosan végezték ki, ő csak eltűnt... Dáridó, és ami mögötte van ...A Galambos családban 1961. január 25. ünneppé vált, hisz ezen a borongós téli napon jött világra Lajoska a maga - nehéz ezt elhinni a jelent ismerve -1,95 kilogrammos testsúlyával. Bár hamar utolérte társait a testsúlyt nézve, mégis rengeteg gond volt vele. Nem szeretett enni, gyakran csak a szülők vagy a nagymama fellépésének volt köszönhető, hogy nem ugyanúgy állt fel az asztaltól, mint ahogy leült.. ...Lajcsi egyébként öccse naivságát is kihasználta nem egy esetben. Ha valamit nagyon ki akart próbálni, Pistit használta próbababának.- Mindig arra vágytam, hogy egyszer fejest ugróm a fürdőkádba a mellette lévő vécé tetejéről - osztja meg újabb gyermekkori élményét Lajcsi. - Igaz, tartottam attól, hogy a mutatvány végén beverem a fejemet, ezért inkább különböző csokikkal, Németországból hozott rágógumikkal rávettem Pistit a fejesre. Nem voltam kísérletező típus, de ebben az esetben nagyon hajtott az eredmény utáni vágy. Na a lényeg az, hogy Pisti a beígért jutalom fejében ráállta dologra. Pisti repülőútja végén legalább akkorát koppant a kádban. Talán embernek nem nőtt még akkora pukli a fején, mint Pistinek, nagyanyánk alig bírta hideg késsel leszontani szegénykémnek... ...Lajcsi sorra vette az akadályokat a zeneművészeti főiskolán, ám amit az orosz záróvizsgáján tett, az valószínűleg a legedzettebb képzelőerővel megáldott embert is meglepi. A főiskola pár házzal volt arrébb a szintén a Semmelweis utcában lévő Szovjet Kultúra Házától. Lajcsi és két ugyancsak „nagy orosz- tudással” bíró barátja - Kovács István és Török Ervin - az írásbeli alatt kikéredzkedett a mellékhelyiségbe. Egyszerre értek a kapuhoz, majd Lajcsi ötlete alapján azonnal átrohantak a Szovjet Kultúra Házába, ahol lerohantak egy éppen ott tartózkodó, ám már távozni készülő diplomatát. Mindent mondtak neki, hogy a férfi mentheti meg mindhármuk diplomáját. A meglepett diplomata, miután magához tért, elkérte a vizsgaszöveget és fordítani kezdte. Lajcsi emlékeiben valamilyen, Budapestet bemutató történet maradt meg, melyet mindhárman őrült módjára írni kezdtek alkalmi tanáruk diktálása alapján. Még a kezét is megcsókolták volna a diplomatának, ha az hagyja, majd rohantak vissza a terembe, hogy kitöltsék a vizsgalapot. Képzelhetik a tanárnő arcát, amikora három zseni dolgozatát javította! Pontosan tudta, hogy valami nem stimmel, hiszen hármójuk orosz szókinRövidesen megjelenik a Dóridéról és házigazdájáról, Lajcsiről szóló könyv - a Dáridó, és ami mögötte van (Hungalibri Kiadó) -, amely betekintést nyújt a sztár eddigi életébe, és a Dáridó színfalak mögött játszódó eseményeibe.- Sok levelet kaptunk, hogy a rajongókat az is érdekelné, amit nem láthatnak a műsorban - tudtuk meg Galambos Lajostól. - Ez a kötet sok mindenre választ ad majd az érdeklődőknek, pontosan azt hozza ki, amit én szerettem volna. Az olvasó megismerheti a másik, nem a nyilvánosság előtt folyó életünket is. Lajcsi mindig szimpatikusnak tartotta a sztárokról szóló könyveket, mert úgy látja, az emberek elolvassák ezeket. Jó érzéssel tölti el, hogy ezzel a kötettel ő is jelen lehet a hazai irodalomban. Mind az ő, mind pedig a Dáridó eddigi történetét kizárólag sztorik alapján ismerhetik meg az emberek.- Teljes volt a szólásszabadság, a szószátyár Szimpatikusok éltek is vele - árulta el csibészes mosollyal Lajcsi. - Nem szóltam bele, hogy milyen történeteket meséljenek el, így lesz igazi hű tükre ez a könyv a közös évtizedeknek. cse a da és a nyet szavakban nagyjából ki is merült. Bejelentette, hogy mindhármójukat külön szóbelizteti, ami egyenlő volt a három fiatal bukásával. Valamit tehát ismét ki kellett találni. Maguk mellé vettek még két hasonszőrű, ám az írásbelin megbukó csoporttársat, meghangszerelték a Katinka című orosz népdalt, és amikor a terembe hívták őket, ezt játszva vonultak be tanárnőjük elé. A hatás nem maradt el, és a tanárnő, noha tökéletesen tisztában volt. a fiúk képességeivel, azt mondta valamennyiüknek: Jó a hármas, vagy akarnak felelni a négyesért?” Kitalálhatják, hogy a vállalkozó kedvű fiatalok hányast kaptak orosz záróvizsgájukra. Hát persze, hogy hármast... (Folytatjuk) *
