Új Dunántúli Napló, 2001. november (12. évfolyam, 298-326. szám)
2001-11-09 / 305. szám
Százezrek várják Szigetvári \ I95H.ban \ , Takarékszövetkezet Ai AN LÁTÁS WSgBt Összesen egymillió forint nyeremény! ! 4 sorsoláson azon előfizetőink vesznek részt, okik rendelkeznek 2001. november, december és 2002. január hónapra érvé- A miénk, nyes előfizetéssel, vagy 2002. január 10-éig bárom hónapra előfizetnek a Dunántúli Naplóra. Sorsolás: 2002. január 16-án. A részletekről fiókjainkban érdeklődhet JELZÁLOGHITEL Dunántúli Napló Ára: 59 Ft. Előfizetve: 45 Ft. 2001. november 9., péntek JHEk XII. évfolyam, 305. szám ? Jhi ? W Telefon: 72/505-000 KÖZÉLETI NAPILAP www.dunantulinaplo.hu Ráült a megyére a szegénység A régió lemaradó kistérségei közül a legtöbb Baranyában van Mást mond a társadalomkutató, mást a politikus. A tapasztalat szerint azonban egyre többen szakadnak le az átlagosnak mondható életszínvonaltól. Egy szociológiai felmérés szerint a magyar népesség 30 százalékának helyzete teljesen reménytelen. Megyénk további negatívuma: leszakadó térség, hátizsákjában az Ormánság történelmi hagyatékával. Baranyai körkép Ferge Zsuzsa szociológus adata a 30 százalék. Úgy véli, a rendszerváltást követő szegényedés csaknem természetes. Megfogalmazása szerint „egy összenyomott struktúra, ha felszabadul, az egyenlőtlenségek növekszenek”. Használ még egy, Baranyára nagyon is ráültethető kifejezést Ferge, amikor megfagyott szegénységi! zárványfalvakat említ. Nem készült felmérés arról - említ egy példát -, hogy hány kistelepülésen nincs benzinkút. A baranyaiak közül a legtöbb helyen hiányzik. Ami azt is takarja, hogy kevés ott a gép, az autó - ez már a szegénység. Ezt a 30 százalékot, amikor a szemérmesség már nem jelen idejű kötelezvény, egy korábbi időre vetítve másképp neveztük. A hárommillió koldus országa. A napjainkban tapasztalható elszegényedés - nevezhetjük az egyes társadalmi rétegek helyzete közötti olló mind szélesebbre nyílásának is - a koldusbotig azért milliókat nem juttatott. A KSH szerint az ország lakosságának 25-26 százaléka szegény. Felméréseik révén, megállapíthatták azt a meglepő tényt, hogy a jövedelemegyenlőtlenségek már 1972-ben hasonlók voltak a rendszerváltás körüli évekéhez. Vagy harminc évvel ezelőtt azonban nem volt közhasználatú kifejezés a létminimum (2000-ben valamivel 25 ezer forint felett), márpedig a hazai megítélésben a létminimum azonos a szegénységi küszöbbel. 1997-ben országos átlagban a háztartások 13 százaléka vallotta magát nagyon, további 34 százaléka „csak” szegénynek. Az emberek persze nem az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) alapján szemlélik helyzetüket. Baranya a középmezőnyben van. Talán többet mond ennél, hogy e mutató alapján az országos átlaghoz (100 százalék) viszonyítva nem érjük el a 80-at. Még beszédesebb, hogy az iparban foglalkoztatottak között egy budapesti ADÓALAP ÉS ADÓ 2000-BEN (FT/LAKOS) Pécs 362 964 83 157 Mohács 255 078 47 768 Komló 264 760 47 499 Pécsvárad 257 808 47 261 Siklós 224 201 41 951 Szigetvár 206 402 34 867 Sásd 195103 33 061 Sellye 172 298 28 306 munkavállaló több mint 126 ezer forintot keres, a baranyai 77-et, a mezőgazdaságban ez az arány 77, illetve 67 ezer forint. A szálláshely-szolgáltatásban dolgozó baranyaiak viszik haza a legkevesebb pénzt, budapesti kollégáikkal szemben (78 ezer forint) csak 42,5 ezret. Az, hogy a nyolc kistérségünk közül három a lemaradók között van, alátámasztja azt, hogy Baranyában nem 25-26 (vagy 30), hanem 35-38 százalékos szegénységről beszélhetünk. Készült ugyanis egy felmérés, amely az ország összes kistérségét rangsorolta, dinamikusan fejlődő, fejlődő, felzárkózó, stagnáló és lemaradó kategóriákba helyezve őket, összesen küenc szempont (közöttük az szja-alap, a gépkocsik száma) alapján. Az első „rubrikában” egyetlen baranyai kistérség neve olvasható: a pécsié. A fejlődők között egyet sem találunk. A felzárkózók között már ott van a mohácsi, a pécsváradi és a siklósi, a stagnálok között a komlói, s végül a lemaradók rovatban szerepel a sásdi, a sellyei és a szigetvári. Más oldalról közelítve: ahol a legtöbb baranyai szegény ember él. m. a. A kistérségek sorrendje A baranyai területfejlesztési tanács a munkanélküliségi ráta, a népességösszetétel és a beruházási adatok alapján sorolta a kistérségeket. 1. Pécsi - alapvetően támaszkodhat regionális és kultúrközpont szerepére, pénzügyi és tudományos központi helyzete emeli az átlagjövedelmet. 2. Pécsváradi - az egyik legdinamikusabban fejlődő kistérség, nagyon jó pályázati eredményekkel, relative alacsony munkanélküliséggel. 3. Mohácsi - felértékelődött (Udvar) és tovább emelkedő (dunai hajózás) térség. 4. Szigetvári - lényegében stagnáló terület, és kitörési lehetőség sem körvonalazódott. 5. Siklósi - hasonló a helyzete a szigetváriéval. 6. Komlói - a város elvesztette megélhetését biztosító gyökereit, helyzete, az itt élők jövedelmi viszonyai rosszak. 7. Sásdi - megrekedt terület, magas munkanélküliség, alacsony jövedelmek. 8. Sellyei (Ormánság) - a legnehezebb helyzetben lévő baranyai terület, hosszú ideig tartó mesterséges visszafejlesztése miatt. Az egy főre jutó átlagjövedelem messze a legalacsonyabb a megyében. Ebben a térségben él azok döntő többsége, akik nem is akarnak dolgozni. MEGJELENT A TEMPÓ. Új hirdetési lapunk zömében ingyenes apróhirdetéseket közöl, s ott kapható, ahol rendszeresen árulnak újságokat. A megye városaiban rikkancsok is kínálni fogják. fotó, m. a. A miniszter stadionügyben konszenzust akar PÉCS MAI SZÁMUNKBÓL VILÁGTÜKÖR Közös cél a régiók Európája. A magyar köztársasági elnök négyszemközti bécsi eszmecseréje az osztrák államfővel. Afganisztán: jelentés amerikai veszteségekről. Az afgánok mecsetekben helyezik el a hadifelszereléseket. (2. oldal) HAZAI TÜKÖR Javaslat az átlátszó zsebekért. A köztestületek vezetőinek is vagyonnyilatkozatot kell majd tenniük. (3. oldal) Deutsch Tamás ifjúsági- és sportminiszter tegnap bejárta a Verseny utcai és az újmecsekaljai labdarúgó-pályákat, s úgy tűnik, hogy a beruházás ügyében nem óhajt állást foglalni, A Értelmiségi Klub meghívására érkezett az ISM vezetője Pécsre, ám a késő esti órákban fogadta a sajtó képviselőit is, miután a sportstadion építési program keretében rátekintett a két „rekonstrukcióra kiszemelt” városi labdarúgópályára is. Deutsch Tamás kérdésünkre la- konikus választ adva kijelentette, hogy az országban a jövő évben várható 38 stadionrekonstrukció közül egyedül Pécsett folyik vita arról, hogy me- :jéíÍiMS&m Ívik pályára fordítódjék a pénz. T.,. * Hl A miniszter sze- ■*** Jm nnt csak a szakmai érvek dönt- ÉMFÍf A hetnek, s ebben a vitában az **®*®^® ISM nem óhajt részt venni. De ha nem születik konszenzus, köny- nyen előfordulhat, hogy a több mint félmilliárd forintnyi kormányzati támogatás - a stadionépítés költségeinek fele - a vártnál később érkezik meg Pécsre. A pénz megvan, nem költik másra, legfeljebb parkolópályára kerül. (A Deutsch Tamással készített interjúnkat a szombati számunkban, lapunk sportoldalán közüljük.) ______________________KF. Elv ek, falak és falfirkák Egyre több graffitivel találkozni, a betűkkel a „normál polgár” azonban nem tud mit kezdeni, csak az igazi képekre vevő. Pécsett nincs legális falfelület, ahol rajzolhatnának, ami volt, azt is nemrég betiltották. A közterület-felügyelőség még szélesebb jogköröket szeretne a graffitisek elleni fellépés során. Éjszaka rendőrök vadásszák őket, ennek ellenére még mindig vannak a stílusnak lelkes követői - mint az a fiatalember, aki már hét éve ezzel foglalkozik. (5. oldal) Végső engedély a reptérre A szakhatósági eljárás után a konkrét munkáké lehet a főszerep a pécs-pogányi reptér ügyében. Lapunk ezzel kapcsolatban úgy értesült, hogy Fónagy János közlekedési miniszter a minap a légiközlekedésről szóló 1995-ös törvény alapján megadta az engedélyt a légibázis fejlesztésére. Az 1999-es kormányhatározat alapján a kereskedelmi reptérré való fejlesztéshez szükséges jóváhagyás egy évre szól, ezután további egy évre meghosszabbítható; ez idő alatt kell a szükséges beruházásokat, munkálatokat megkezdeni. (Előzmények: www. dunantulinaplo. hu) NY. SZ. TIBAY GABOR KOMMENTÁRJA Kártyajelen, kártyamúlt Ha nem ez történik azóta, mióta a jelenlegi diákigazolvány-rendszer él, a szerző sörösló legyen. Tudniillik eddig még egyszer sem érkeztek meg időben a plasztiklapok. Fals logika mentén terveztetett e folyamat, melynek végeredménye szükségképpen ez. A szerződések ugyanis azon a felső- oktatási nonszenszen alapulnak, hogy szeptember 15-ére mindenki szépen beiratkozik az egyetemre. Aki legalább egy szemesztert letöltött valahol, viszont tudja: ennek hiábavalóságát bizonygatni is felesleges. Van tehát három paraméterünk. Először, hogy a beiratkozás gyakran szeptember végéig is elhúzódik. Kettő: a nyomdai vállalás határideje negyvenöt nap. Három: a hallgatónak utazni kell. Nem kell hozzá egyetem, hogy belássuk: a fentiek teljesülése esetén nem készülhetnek el a kártyák időre, lehet tehát szerződéseket módosítani vagy dühöngeni, kinek-kinek tiszte szeígy marad az idők végezetéig, de addig meg senki sem egyetemista rint. Ezt elemezvén arra a következtetésre jutottam, hogy valamelyiken végül majd módosítani kell, mert különben így marad ez bizony az idők végezetéig, de addig meg senki nem egyetemista. Mindez persze semmi, a régiek emlékeznek rá, volt Pécsett chipkártya is. Ennek problémaköre azonban más volt - akkoriban tudniillik a gombhoz keresték a kabátot, így a chipkártyát rövid pécsi szereplése alatt egyetemista rendeltetésszerűen nem használta. Hozzá kell tennünk, épp ezért nem is idegeskedett senki azon, hogy késve érkeznek a lapkák. (Ellenben prímán törött középen, továbbá sokan nagy pénzeket vettek fel érte, de ez már más történet.) Persze az egyetem sem minden: jómagam például hiábavalóan kísérletezek azzal, hogy egy ismert kereskedelmi banktól kártyához jussak. Két hetet szabtak határidőként. Kártya nuku. De a kártyák már csak ilyenek. Diákok... A4, oldal
