Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-06 / 273. szám

2001. Október 6„ szombat RIPORT 7. OLDAL K U l TÚRA­A borút utazási irodája A táj borait, étkeit és szállásait próbálja eladni Az első hazai borúton a napok­ban sajátos utazási iroda állt föl, amely nonprofit szervezet­ként a borút településein lakók érdekeit szolgálja. A Villány- Siklós Borút Egyesület arra szánva állította fel e kommuni­kációs központját, hogy szer­vezze az idelátogatók minden­napjait, s hogy kimondottan belföldi turistáknak programo­kat állítson össze. Ha borról esik szó Magyarorszá­gon, kies régiónkban az elsők kö­zött említjük a villányi borvidéket. Okunk is van rá, hiszen a nemzet­közi mércével mérve is kitűnő bo­rok „nagy évjá­1999-es és a 2000-es borokat, nem beszélve ar­ról, hogy a köztes évek sem voltak rosszak. A borút 11 településen kanyarog keresztül, s mint azt Becker Leonó­ra, a borút ügyvezető igazgatója, Palkonya polgármestere (képün­kön) elmondotta, az utóbbi évek­ben e térség lakói közül egyre töb­ben lépnek erre az útra, találva kapcsolódási lehetőséget, s megél­hetési forrást - kiegészítést - a bor révén. Szinte hihetetlen, de a tér­ségben ma már 1954 borkóstoló­férőhellyel rendelkeznek a falusi turizmus keretében, 985 főt tud­nak egyszerre leültetni éttermeik­ben asztalaik mellett és 452 ember­nek adhatnak éjszakai szállást. Vé­giggondolva e lehetőségeket dön­töttek úgy, hogy létrehozzák azt a közhasznú társaságként üzemelő nonprofit Borút Utazási Irodát, amelynek belföldi utazásszervezés lesz a dolga, segítve a borúti szol­gáltatások értékesítését. Szállást, étket és italt biztosítva az ideérke­zőknek. Az iroda központja Vil­lányban van, s az első megmérette­tés sem késlekedik, hiszen e hét végén lesz az immáron hagyomá­nyos villányi vörösborfesztivál. Október 20-án a siklósi népzenei fesztivál tartogat lehetőségeket, no­vember 10-11-én a Márton-napi új­bor áldása illetve december 27-én a János-napi borszentelés ünnepei vonzanak vendéget e vidékre. A Villány-Siklós Borút Egyesület 1994-ben alakult a siklósi, nagy- harsányi, nagytótfalusi, villányi, villánykövesdi, a palkonyai (és a Baranya Megyei Önkormányzat) részvételével, s időközben mellé­jük szegődött Harkány, Kistótfalu, Kisharsány és Vokány is. Az októberben megalakult uta­zási iroda e kistérség 11 települé­se lakóinak szolgálatában műkö­dik majd úgy, hogy akár „szemé­lyekre szabva” két-három napos baráti bortúrákat is szervez, fek­helyet biztosítva, pincesorokat nyitva, tájjellegű étkeket kínálva, így próbálja segíteni a szállásadó­kat, borosgazdákat, vendéglősö­ket abban, hogy eladhassák por­tékáikat az idegenforgalom nagy piacán. És ne feledjük: az utazá­si iroda saját nyeresége is vis­szaszáll a borút egyesületre, an­nak tagjaira. _______ KOZMA F. PRIM ADONNÁÉ A BAT-DÍJ. Hetedszer ítélték oda a BAT Pécsi Do­hánygyára alapította közönségdíjat, amelyet a Pécsi Nemzeti Szín­ház művészei közül idén Lesznyák Katalinnak adott át Dániel Chap- paz műszaki és termelési igazgató a tegnapi Pillangókisasszony-pre­mier előtt. (Tegnapi lapszámunk 7. oldalán tévesen, Nagyági Mari­ann fényképe jelent meg Lesznyák Kataliné helyett. Az érintettektől és olvasóinktól elnézést kérünk.)_________ fotó:tóthl. Ki k érted haltak Kápolna a klinikán A gyógyítás és a hit gyakorta összetartozó, egy­másba ölelkező fogalmak. Erről is szó volt azon az ünnepségen, melynek keretében tegnap megyénk legnagyobb kórházában, a pécsi 400 ágyas klini­kán ökumenikus kápolnát szenteltek fel. A bel­gyógyászati, sebészeti, baleseti sebészeti, szemé­szeti, ortopédiai, szívgyógyászati és intenzív terá­piái osztályokkal rendelkező gyógyító centrum he­tedik emeletén lehet e szobányi „Isten házában” lelki vigaszra lelni.' Az ökumenikus kápolna ötletadója és kivi­telezésének szorgalmazója, dr. Sárosi István egyetemi docens köszöntötte orvoskollégáit és a különböző felekezetek lelkészeit, utalva a kápolna szükségességére, ahol évente több ezren kereshetnek lelki enyhülést, betegek, és gyógyítóik egyaránt. Ezt követően Mayer Mi­hály katolikus megyés püspök, Bóka András megyénk református esperese és Varsányi Fe­renc evangélikus lelkész szentelték meg, illet­ve avatták fel az ízlésesen kialakított ökumeni­kus kápolnát, ahol a hazai történelmi egyhá­zak egy a később meghatározott és heti rögzí­tett időpontokban tartanak majd miséket és istentiszteleteket. _____________ K.F. Var sányi Ferenc evangélikus lelkész mondja avatóbeszédét Tárlat könyvritkaságokból Régi könyveket, sajtódoku­mentumokat várnak a pécsi családi könyvtárakból, hogy november közepén egy igényes kiállításon bemutassák a ritka­ságokat a nagyközönségnek. A Csorba Győző Megyei Könyvtár még egy két hétig fogadja az 50 esztendőnél idősebb könyve­ket, nyomtatott sajtóterméke­ket, röplapokat, folyóiratokat, színházi plakátokat. A könyv­tár egyik régi olvasótermében, szigorú biztonsági szabályokat betartva lehet majd bejutni a mintegy három hétig nyitva tar­tó tárlatra. Olyan kuriózumok lesznek itt, mint például a Kner Nyomda különböző korszakok­ban készült munkái. A ritka do­kumentumok birtokosai a könyvtár helytörténeti osztá­lyán érdeklődhetnek az 513- 532-es telefonszámon a további részletek iránt. Futnak a képek ______ Ig en a komódra! Olyan ez a francia film, A holnap egy új nap (Qa ira mieux domain), mint egy diárium, hétköznapi feljegyzé­sek füzére - hétfőtől péntekig - az élet apró eseményeiről: bevásárlás, parkolási nehézségek, függönyök válogatása, esti párbeszédek odaha­za. A cselekmény abból indul ki, hogy egy nő műanyag fóliát vesz, amelyet feleslegesnek ítélt bútorai tárolása során óhajt hasznosítani, ám megtudja, hogy ez nem jó a fá­nak, merthogy a fa lélegzik, így vi­szont megfullad. Eközben megis­merkedik egy másik hölggyel, aki­nek beszámol aggasztó értesülésé­ről, s mivel ez utóbbinak is vannak fóliával letakart bútorai, elhatározza, megvizsgálja állapotukat, s lemegy a pincébe. Innen kezdve feszült figyelem­mel kísértem a vetítést, mert úgy gondoltam, az a rendező, aki efféle semmitmondást meg mer kockáz­tatni egy film expozíciójában, az tar­togat valamit a tarsolyában. Hát tar­togat is! De nem váratlan fordulatok­ra kell felkészülni (a rendező Jeanne Labrune egy női sikollyal ironikusan felcsigázza, majd el is hárítja az effé­le nézői várakozásokat), az elbeszé­lő továbbra is egyszerű helyzeteket sorjáztak ezeket azonban zavarba ejtően különös fénnyel világítja meg. Például: a fóliás nő, Elisabeth (Jeanne Balibar) újdonsült barátnő­jének ajándékoz egy komódot, ám továbbra is ő akarja meghatározni, hova helyezzék, s indignálódva fi­gyelmezteti a bútor új gazdáit, ne te­gyenek rá poharat, hiszen intarziás, nem látják? Barátnője, Sophie (Nathalie Baye) kéri, hadd fizesse ki a komódot, hogy használhassa a maga módján, ám Elisabeth erről hallani sem akar. (Másnap egyéb­ként meggondolja magát, s vissza­kéri a komódot.) Ennek a szekrénynek a fiókjából előkerül egy szakítólevél, majd egy másik levelet is megtalálnak véletle­nül, amit egy Verdimnél elesett kato­na írt a frontról nem sokkal halála előtt a feleségének, kérve azt, hogy ha ő meghalna, vigyázzon helyette is a kislányukra. Most egy megha­tott öregasszony (Gérard Phüipe egykori partnemője, Danielle Dar- rieux!) olvassa a megsárgult betű­ket, ő az egykori kislány, akihez, annyi év után, elérkezett apja aggó­dó hangja. A két levél mintha felesel­ne egymással: a hűség és a hűtlen­ség, az önzés és az önfeláldozó sze­retet vitája ez. Egészen „rohmeres”, gondolom magamban, már ha ez mond valamit, hogy Hahn-Hahn grófnő utazgató lovagját idézzem (ha ez mond valamit). Ez a film érzelmes vonulata. De van egy szatirikus szólam is. A törté­net pszichiáter hőse, aki rábeszéli fe­leségét, hogy mondjon igent a fel­ajánlott komódra, egyben csontko­vács is (a lélek szereti a testet, írta Pascal), két külön rendelőt tart fenn ugyanazon lépcsőházban. Közben attól retteg, nehogy valamelyik de­pressziós betege, akinek a dereka is fáj, a másik rendelőjébe is betoppan­jon. Mi pedig azon mulatunk, hogy a pácienseket mintha felcserélték volna: a csontkovácsnál komplett pszichikai esetek jelennek meg. A film humora fölött szelíd méla­bú borong, komikus helyzeteit halk szomorúság lengi be. Mert egyik nap megy a másik után, s alig vesz- szük észre, találkozunk, együtt va­gyunk, mégsem tudunk kilépni ön­magukból, ahogy a történet egyik női szereplője mondja, vagy inkább csak gondolja (mert ez egy női film, jelzem azoknak, akik kedvelik a fe­minista olvasat lehetőségeit), be­szélgetünk, de nem figyelünk a má­sikra. A szereplők gondolatait a ren­dező néha úgy hozza tudomásunk­ra, hogy ezeket ki is mondatja, ám ezek a szövegek valójában monoló­gok, így a másik természetesen nem hallhatja ezeket a szavakat, lévén olyanok, mint azok a mondatok, amelyeket a színpadon a félre inst­rukció szokott bevezetni. A néző­nek szólnak, nem a másik szereplő­nek. Csakhogy ezt a beszédhelyze­tet Jeanne Labrune jelképessé növe­li. A másik szereplőhöz intézett va­lódi közlemények sem találnak iga­zi megértésre, olykor mintha párhu­zamos magánbeszédeket halla­nánk. Á film címe nyilván ironikus ér­telmű. Vágy inkább, semmint várha­tó realitás. De jön a hétvége, s remél­ni mindig lehet. Mondjunk hát igent a komódra! Nagy Imre Elisabeth (Jeanne Balibar) a komódján ülve Egy öregember emlékirataiból A leggyengébb Az Aradi vértanúk napja van. Történelmünk egyik igazságtalan gaztettére emlékezünk. Másfél évszázad után sem tudjuk a győztes agresszor tettét megbocsátani. Furcsa, hogy mártírjainkról mire asszociálok. Sok évet töltöttem a közművelődésben. Mindig hasznosnak gondoltam a szellemi vetélkedőket, résztvevőnek, közönségnek egyaránt. Amikor a tévécsatornákon mind nagyobb teret kezdett hódítani a kvízjáték, örültem. Ebből csak tanulhatnak az embe­rek, jobb, mint ha politikai fondorlatossá­gokkal tömik a fejüket. Aztán egyre kevesebb ilyen műsort néz­tem. Felettébb idegesített, miért gondolják a kérdések összeállítói, hogy bárkinek tudnia kellene, milyen hangszeren játszott Schwarzenegger második anyósának első szerelme a kis falusi zenekarban. Másrészt elszömyedtem azon, hogy játékra jelentke­zett diplomás fiatal nem tudja, ki volt a felso­rolt nevekből Ady Endre felesége? Arról nem is beszélve, volt, aki csak segítséggel találta el, hogy a cukor az, amit karamellizálni szoktak. Nemrég egy új vetélkedőre hívták föl a fi­gyelmemet. Ez a legizgalmasabb, feltétlen nézzek meg egyet. Szívesen tettem, hisz a vetélkedőt, hajdani kedves kolléganőm ve­zeti, akit már Pécsett is nagyon tehetséges­nek tartottam. Két adást is megnéztem. Saj­nos. Kriszta a műsorvezető, máskor is határo­zott személyiség. De kedvesen az. Itt rendre megdorgálja, megszégyeníti a játékosokat. Mint a japán vezetői tréningeken, amelyek lényege, hogy porba tapossák a résztvevők önérzetét, mondván, így tanulnak meg gőg nélkül élni és rezzenéstelen arccal bármit is elviselni. Kriszta, mint kápó, ilyeneket mond:- Maguk színre és méterre vesznek köny­vet a lakásukba? Ez nem teljesítmény, a le­hetséges háromszáz-valahányezerből har­mincegyezret nyertek csak meg! - s a hang­ja agresszív. Társaságban talán mondhatna ilyent, mert tudom, miközben külsőzött a Pécsi Körzeti Stúdiónak, az egyetem két karára járt egyszerre. Bölcsészkarra és jogra. De a képernyőn? Mint okos, csinos, vonzó és si­keres példaképe a tiniknek? Gyorsan kell be­szélnie, hogy ne lopja a játékosok idejét. Ez ellenszenvesebbé teszi amúgy kedves hang­ját. A játszók hamar alkalmazkodnak a nor­mákhoz. A játék címe: A leggyengébb lánc­szem? A legkülönbözőbb nehézségű kér­désekre kell válaszolniuk. Aztán, maguk a vetélkedők döntik el, ki közülük a leggyen­gébb láncszem, az kiesik, nem játszhat a következő kérdéskörben. Közben a látha­tatlan narrátor elmondja a nézőknek a tényleges értékelést. XY ebben a körben semmit nem tudott, ZZ szerezte a legtöbb pontot. De mindezt csak azért közli, hogy sokkolja a nézőt. A döntés, mint mondtam, a játszó személyek kezében van. Annak, aki nem tudta megmondani, mi volt a tóga, s melyik állam fővárosa Szöul. Azt a társát jelöli kiesőnek, aki minden kér­désre helyesen válaszolt. Ha rákérdeznek miért, azt mondja, mert az előző körben olyan bizonytalan volt, meg húzta az időt, miatta nyertünk kevés pénzt. Időre megy a játék. A vicc az, hogy az is a legjobbat jelö­li kiesőnek, aki egyik-másik kérdésre jól tippelt. De csak az első körökben van így, ahogy fogynak a játékosok, fogy a szemé­rem is. Ekkor már nyíltan megmondják, azért szavaznak Karcsira, mert túl okos, s nehéz ellenfél lenne később. Időben kell megszabadulni tőle. így, kerek perec. Hej, Kriszta, Kriszta! Játékosként te so­sem jutnál a döntőbe! Hamar kiutálnának túlélésből jeleskedő társaid. Dehát ez a vetélkedő az életre nevel. Miként az életben is, itt is rendre, két kö­zepes képességű játékos lesz a döntős. De a szemétség, többnyire folytatódik. Csak az egyik játékos nyerhet vala­mennyi pénzt. A másik csak fityiszt kap. A demokrácia látszatát azért megteremtik. Az eredményesebb játékos eldöntheti, akarja-e kezdeni a válaszokat, vagy áten­gedi ezt ellenfelének. Általában, átenge­dik. Öt-öt kérdésre kell felváltva válaszol­niuk. Nos itt már nem azt kérdezik, ki írta az Oroszlánkölykök című regényt, vagy hogy mi a klorofil? Ismétlem, csak két adást dühöngtem vé­gig. Mindkettőben úgy tapasztaltam, az egyik játékos, olyan kérdéseket kap, más­más tárgykörből, amelyek megválaszolásá­hoz magas szintű szakműveltség szükségel­tetik, tehát halandó lélek számára szinte le­hetetlen. A másik játékos öt kérdése közül kettő olyan, amire egy általánosan tájéko­zott, olvasott ember, Ids szerencsével tud­hatja a választ. Ennyi! - mondhatnám tévés nyelven. Ám sajnos ez a műsor népszerű. S mi­közben a nemzetközi terrorizmus szörnyű­ségén sápítozunk, egy szórakoztató kis tévé­műsorral elültetjük a nézőkben a sportsze­rűtlenség, a vállalt alantas döntés, a csöndes agresszió csíráit. Müyen jópofa!? Ez vezet győzelemre! Néhányan még azt is gondol­ják, demokratikus, túsz az okosnak és bu­tácskábbnak, egyforma esélye van. Pedig nincs. A műveltebbek biztos vesztesek. Persze nem Krisztára haragszom. Ő ma­gas szinten megold egy ráosztott feladatot. Profi. Tudom, a játék licencét nyugatról vette a kereskedelmi tévé. Gratulálok. Már nem csak a bűnözésben, a drogfogyasztásban s a munkanélküliségben van reményünk arra, hogy utolérjük Nyugatot. Bükkösdi László Történelmi vetélkedőt rendezet tegnap Pécsett az Aradi vértanúi emlékére Kik érted haltak címmé az általános iskolák nyolcadil osztályosainak a Magyarok Világ szövetsége Pécsi Csoportja és í Szivárvány Gyermekház. A gyér mekintézményben lezajlott, idér már hagyományosnak számítf vetélkedőn a kötelező tananyag mellett az ajánlott irodalom és a háttér-irodalom ismeretére he­lyezték a hangsúlyt. Az első he­lyezést a Jurisics Utcai Általános Iskola, a második helyezést a PTE 2-es gyakorló iskolája, a harma­dik helyezést pedig a harkányi ál- talános iskola csapata nyerte, ibki

Next

/
Thumbnails
Contents