Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-25 / 291. szám

2001. Október 25., csütörtök R I PORT 7. OLDAL K U L T Ú R A ­Pisztoly a veremben Csehov-bemutató a Pécsi Nemzeti Színházban Aki Csehov-dráma előadására vál­lalkozik, annak el kell döntenie, hogy alkalmazkodik-e a szövegek lí- raiságáról, belső, rejtett dinamikájá­ról kialakult értelmezési hagyo­mányhoz, vagy inkább szembefor­dul ezzel. Ám mindkét megoldás óhatatlanul a tradíció, vagyis a múlt, s a jelenben képződő aktuális nézői horizont szemléled pólusai közé helyeződik. Fokozottan igaz ez a nagy orosz író talán legrejtélye­sebb művének, a Ványa bácsi- nak a színpadra állításakor, amelyet, ha Bajomi Nagy György és Sólyom Katalin jelenete jól tudom, legutóbb negyven évvel ezelőtt, 1960-ban játszottak Pécsett (s erre az előadásra szintúgy negy­ven évig kellett várni, mivel előtte 1920-ban került itt színre a darab). A mostani előadás rendezője, Rázga Miklós már azzal is a jelenko­ri publikum megszólítását kívánta szolgálni, hogy a Szobaszínház in­tim terébe helyezte a művet, s Ma­kai Imre megszokott fordítása he­lyett Morcsányi Gézának a mai nyelvállapotot inkább tükröző átül­tetését vette alapul. Talán nem vélet­len, hogy ezen az estén engem a mű legmeghittebb perceiben, Jelena és Szonya éjszakai beszélgetésekor érintett meg legintenzívebben a sokszor hallott, s most mégis új ar­cát megmutató szöveg. A borospa­lackkal történő játékkal ugyan nem értettem egyet, a bensőséges hangu­lat mégis zavartalan volt, a nők kö­zött is, akik úgy beszélgettek az éle­tükről, hogy az asztal alatt a nézők felé kinyújtott mezítelen lábukkal barátilag meg-megérintették egy­mást, s a szereplők és a közönség tagjai között szintén bizalmas kap­csolat alakult ki, minthogy ez utób­biak közvetlen közelről szemlélhet­ték a jelenetet. Plasztikusan érzékel­hetővé vált, hogy Melkvi Bea Jelena talányos ambivalenciájára helyezi a hangsúlyt, akit megrettent, ám izgat is, hogy egyszerre három férfi érzel­mei irányulnak feléje, Simon And­rea pedig Szonya áldozatvállalását emeli ki, amelyben keveredik az ön­sajnálat és a méltóság: szépen elő­adott monológjával hangsúlyozta, hogy a leány jóságára és csúnyasá­gára vonatkozó fontos megjegyzés vasárnap hangzott el a templom előtt, vagyis a sorsára jellemző el­lentmondás egy megszentelt szférá­ba emelődik, bizonyítván, mennyi­re nem volt igaza Gorkijnak, mikor részvétlenséggel vádolta Csehovot. Az említett jelenet zökkenő nél­kül vezetett el az előadás női szóla­mának csúcspontjához: az érzelmi­leg felkavart Jelena zongorához ül, hogy játsszék, ám Szonya tolmá­csolja apjának, Jelena férjének pa­rancsát: „Nem sza­bad.” Jelena széttár­ja a billentyűk fölé emelt karjait, moz­dulatlanná dermed, a hangszer néma marad, ám Weber Kristóf tartózkodó­an melodikus kísé­rőzenéje ekkor lágy zongorafuta­mot hullámoztat a jelenetre, megidéz­ve az egyszer s min­denkorra elvetélt ál­mokat. A gazdagon megformált színi eseményhez társí­tott diaképeket vi­szont már felesle­gesnek ítélem. A vetített képek álta­lában éppen úgy fotó: t. l. túlmagyarázásként hatnak, mint az elő­adás kezdetekor a dongó zümmö­gése vagy Asztrov hirtelen megnö­vő bajuszának groteszk látványa, valamint a darabot befejező nevető­kórus azzal a Tyeleginnel, akinek arcán ekkor már gyanús méretű ki­ütéseket látunk. (Ez utóbbi alakot Tóth András játssza visszafogottan és pontosan, hasonlóan ahhoz, ahogy Unger Pálma formálja meg a Dajkát, Sólyom Katalin pedig Marija Vasziljevnát.) A vetített képek konstruktív sze­repét csak a Jelena-Asztrov jelenet során érzékeltem, ahol nem a cse­lekmény korát illusztrálták, hanem - Asztrov térképének' függőleges síkba emelésével - a beszélgetés té­máját, az orosz erdők pusztulásá­nak motívumát erősítették fel, az érzelmileg megérintett Jelena né­zőpontját adományozva a néző­nek. Az orvost alakító Lipics Zsolt játékát főként azért dicsérhetjük, mert az első rész merész elidegení­tő effektusai után volt ereje ekkora hangulatváltáshoz oly módon, hogy a megalkotott figura egysége megmaradt. Rázga Miklósnak határozott el­képzelése volt a darabról, ám hajla­mos a túlinterpretálásra. Ebből kö­vetkezik az előadás számomra leg­feltűnőbb hibája: néha elszakad egymástól a szöveg üzenete és a gesztusok jelbeszéde. Jelena és Sze- rebrjakov dialógusa során például a frusztrált asszony eltúlzott gesztu­sai nincsenek összhangban a hely­zettel s a jellemmel, és a férjet alakí­tó N. Szabó Sándor játékával is üt­Remény Rádió a Föld bármely pontján Még nem éveket tekintve van kerek számú időtartam-fordu­lója a pécsi Remény Rádiónak: 10 hónapja kezdte meg adását. Az eddigi eredményeikről és a közeljövő terveiről tartott teg­nap sajtótájékoztatót dr. Trischler Bernadett tulajdonos ügyvezető, Füzes János főszer­kesztő és Füzesné Schmidt Ilo­na, ügyvezető igazgató. A felmérések azt mutatják, hogy Remény Rádió - FM 94,6 MHz - megtalálta azt a hallgatóságot, amelyet leginkább közönségének remélt, és ma már része a helyi közéletnek. Az értéktisztelet, az emberi hang, a közszolgálatiság és a visszafogott stílus együtt szé­les körben hathatós vonzerőnek bizonyult. A hiteles hírszolgálta­táson túli műsorok homlokteré­ben a család, a kultúra, a hitélet, az egészséges életmód, a környe­zet- és természetvédelem, a civil közösségek működése áll, vala­mint a hagyománytisztelet. A nonprofit jellegből követke­zően a kft. minden bevételét a rá­dió fejlesztésére fordítja. Már saját stúdiója és adója van. A Világrádió internetes szolgáltatása révén szeptember 3. óta már a Föld bár­mely pontján hallható. Műsor­rendjébe illesztették a Vatikáni Rá­dió és a BBC hírműsorát és előre­haladott tárgyalások vannak a bu­dapesti Inforádió anyagainak átvé­teléről is. Tervezik, hogy még idén élőben közvetíteni kezdik Pécs közgyűlésének üléséit. _______d. l kö znek, aki erőteljesen karikírozza hősét, ám a kívánatosnál korábban leleplezi. Szonya és Asztrov párbe­szédekor pedig úgy éreztem, hogy a rendező nem bízik eléggé a szöveg­ben, ezért a mozgások és gesztusok olyan kódját működteti, amely ráte­lepszik a jelenetre, és elfedi a gon­dolatokat. Az eddigiekből kitűnhet, hogy a rendezés a mai átlagnéző elvárási horizontja felől közeledett a szö­veghez, ami a „felszín alatti áram­lás” csehovi (vagy annak vélt) dra­maturgiája helyett kemény szóla­mok vállalásával járt, amelyek a Szobaszínház zárt terében tovább erősödtek, ellenpontozva a meghit­tebb jeleneteket. E kontratechnika jegyében fogant Csík György díszle­te is, aki a hol kertként, hol pedig szobaként funkcionáló miliőnek olykor szinte a megérinthető közel­séget sugárzó hangulatát a padlózat síkjának expresszív megtöréseivel társította, ami megnehezíti ugyan a járást, viszont praktikus haszna, hogy lehetővé teszi az alulról törté­nő világítást, s ez a felülről lefelé irá­nyított lámpákkal együtt olykor szinte két tűz közé fogja a figurákat. Ezt tapasztaljuk a címszereplő, Voj- nyickij monológjakor, amikor Bajo­mi Nagy György a felülről rázuhanó fehér fényben úgy áll meg, mint Watteau melankolikus bohóca, Gilles. Nem tudom, mennyire volt tudatos ez a rájátszás, ám tény, hogy a fiatal színész (bátran vállalva a nála idősebb figura megformálá­sát) ezúttal igen következetesen ele­mezte - a rendezői koncepcióhoz il­leszkedve - a szerepet, s azt jórészt sikerült megtartania a tragikomi- kum szférájában. A darab befejező szakaszában helyreáll a látszólagos nyugalom: Tyelegin közli, hogy a korábban, a cselekmény tetőpontján eldördült pisztolyt immár jól eldugta a ve­remben. Ám sejtjük, hogy itt, eb­ben a világban az bármikor újra előkerülhet. Nagy Imre Mérlegen a rendszerváltás Hagyományainak megfelelő­en ebben az évben is sokakat érintő témát választott konfe­renciája témájául a Pécs-Ba- ranyai Értelmiségi Egyesület (ÉK). A PTE jogi karával októ­ber 26-27-re közösen szerve­zett nyilvános pécsi tanácsko­zás előadói a rendszerváltást teszik mérlegre.- Már nagyon ideje lenne egy számadást csinálni - fogalmazza meg a konferencia célját dr. Hor­váth Csaba (képünkön) politoló­gus, az ÉK elnöke. - A rendszer- váltás óta 11 év telt el, s voltakép­pen nem látjuk tisztán, mivel gaz­dagodtunk, mivel szegényedtünk. Társadalmi, politikai, gazdasági folyamatokat elemeznek majd a fel­kért előadók. A konferencia szerve­zői tisztában vannak azzal, két nap alatt objektív mérleget nem lehet felmutatni. Nemcsak azért, mert az előadássorozat még oly változatos megközelítés mellett is lényegében csak meríteni tud a politika, a jog, az érdekrendszerek, a szociológia területéről, de azért sem - hangsú­lyozza az ÉK elnöke -, mert leg­alább egy generációnyi időnek kell ahhoz eltelnie, hogy valamelyest le­tisztuljon a kép, kik a rendszer- váltás nyertesei, kik a vesztesei. Neves elő­adók vállalták a . részvételt az egyetem 48-as . téri egyetemi épülete aulájá­ban pénteken 10 órakor kezdődő konferencián. Dávid Ibolya igazságügy-miniszter, Polt Päer legfőbb ügyész, Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Széles Gábor, a Magyar Gyáriparosok Or­szágos Szövetsége elnöke, Szabó Iván volt pénzügyminiszter mellett többek között Kiss László alkot­mánybíró, Tóth József, a PTE rekto­ra és Csefkó Ferenc, az MTA RKK ügyvezető igazgatója is kifejti állás­pontját. Az is hagyománya az ÉK- rendezvényeknek, hogy 3-4 elő­adást követően a hallgatóké a lehe­tőség a hozzászólásra. Most is nyil- vános a rendezvény. ________m.a. ®1 8*S0®i8iSSs a növényeket. Vannak fikuszaim, egy narancscserjém és most sikerült szert tennem egy kis olajfára is. Szeretnék egy igazi édenkertet varázsolni a lakásomból. Ez persze sok odafigyelést, tapasztalatot és hozzáértést igényel. A látványos fejlődés a legnagyobb öröm a magamfajta embernek. A Bank Austria Creditanstalt és a HypoVereinsbank egyesülésével jött létre a HVB Hungary. Az új név azt jelenti: biztonságosabban, hatékonyabban, közvetlenebbül. | Tel.: 06-40/50-40-50 | www.hvb.hu | A HVB Group bankja 1 t k 2 t S

Next

/
Thumbnails
Contents