Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-18 / 285. szám

10. OLDAL HITÉLET 2001. Október 18., csütörtök Emlékeztető A KERESZTÉNY Értelmiségi Fórum holnapi, október 19-i rendezvényének előadója dr. Lábady Tamás egyetemi tanár, volt alkotmánybíró. A téma: Magyarország és az Európai Unió. A rendezvényt a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma dísztermében tartják pénteken 17 órakor. VARSÁNYI FERENC evangéli­kus lelkész az anyaszentegyház egységtörekvéseiről szól igehir­detésében. A Pécsi Rádió Ka­pocs műsorának hangfelvétel­ében (101,7 MHz szombat 18.30) utal arra is, hogy Pécsett a 400 ágyas klinika VII. emele­tén ökumenikus kápolnát szen­teltek a történelmi egyházak képviselői. BÉRMÁLÁS. Vasárnap fél li­kőr Pincehelyen bérmál Mayer Mihály megyés püspök. A BONYHÁDI kórus énekel va­sárnap a fél 10 órakor kezdődő német nyelvű szentmisén a Bel­városi templomban. Rádióköz­vetítés fél 11-től. A DUNÁNTÚLI Unitárius Egy­házközség vasárnap 11 órai kezdettel istentisztelettel egybe­kötött lelkészválasztó közgyű­lést tart Pécsett, a Szabadság út 35. szám alatti református gyü­lekezeti teremben. BOLDOG MÓR, Pécs második püspökének (1036-1070) ünne­pén, október 25-én, csütörtö­kön este 6 órakor püspöki mise lesz a Bazilikában. KÉTSZÁZ ZARÁNDQK uta­zott a múlt hét szombatján a Pécsi Egyházmegyéből és egy autóbusz óbudai németekkel Eszékre. A Ferencesek templo­mában az egykori gyűdi Mária- szobor oltáránál mutatott be német nyelvű koncelebrációs szentmisét Mayer Mihály me­gyés püspök az eszéki ferences és jezsuita szerzetesekkel. Dja- kovóban Marin Strakisz püspök és Varga Géza kanonok köszön­tötte a testvérmegye híveit. A II. VILÁGHÁBORÚ és az ön kényuralmak áldozatairól szer­vez halottak napi ökumenikus megemlékezést a Pécsi Német Kisebbségi Önkormányzat és a Lenaü Egyesület november 2- án, pénteken, 16.30-kor a pécsi német-magyar katonatemető­ben. Emlékbeszédet mond dr. Kaltenbach Jenő, a magyaror­szági nemzeti kisebbségek or­szággyűlési biztosa. CZESTOCHOWAI zarándoklat a pécs-hirdi, vasasi és pécssza- bolcsi plébániák szervezésében november 5-10-ig. Várják a je­lentkezőket: 20/350-6704 Köves Ferenc plébánosnál. __ ■ Az egyház a XXI. század küszöbér Remények és aggodalmak - ez az alaptémája a Ke­resztény Értelmiségi Fórum 2001/2002. évi előadás- sorozatának minden hónap harmadik péntekjén Pécsett a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma dísztermében. A nyitó előadást dr. Bábel Balázs, ka- locsa-kecskeméti érsek (képünkön) tartotta szep­tember 21-én „Az egyház a XXI. század küszöbén” címmel. Az egyórás beszédet erősen rövidítve tud­juk közölni. Két héttel korábban könnyebb lett volna a reményekről szólni, ami a XXI. században várhatna ránk, mint most. A Szentlélek bölcsessége kellene, hogy jól tudjak szólni, de legalább a szentatyáé, akinek hatalmas a világlátása és kiérlelt válaszokat szokott adni a problémák megol­dására. Miami fő gondunk? A fő gondunk az a roppant ösz- szetett világ, amelyben élünk. A filozófusok szerint az 1950 utáni polgárság nem osztozott markáns profilú osztályokra, tömegtársada­lom lett a nyugati világ mindkét felében. A nem diszkri- mináló fogyasztás lett a tömegbe préselt egyén sorsa... A liberális társadalom az ideál, mert ott semmi abszolút ér­ték vagy kritérium nem létezik. A jólét az egyetlen köve­tendő, ajánlatos cél. Ez - mondják - megfelel az igazsá­gosság fogalmának, amely a status quora épül, vagyis hogy itt van egy jóléti világ, amott meg egy harmadik vi­lág... A kommunikációs világban a helyes életformát az átlátszó ember képviseli. Hogyha szabadságot akarunk, akkor jó, ha mindent tudunk, minden progra­mozott, mert különben jönnek a ter­roristák... Az árucikkekkel már telí­tett polgár ezentúl az emberi kap­csolatokat tárgyiasítsa, azokat vál­toztassa árucikkekké a szolgáltatá­sok körtáncában. Azt a következtetést vonhatnánk le mindebből, hogy egy folyamat vé­ge felé tartunk. A XVIII. században elindult nagy tudás és hatalmi lendület megszülte a tudományt, a tudo­mány az ipart, az ipar a fogyasztást, a fogyasztás az anyagi jólétet és annak ideológiáját. Nincs tovább. De van! A fogyasztói társadalom és annak jóléte, önbizalma szűkül. A megakadt társadalmakban felülkerekedik a fé­lelem. Hallgassuk meg most a szentatyát is! A harmadik év­ezredre kiadott encikükája végén a mai kihívásokról szól:- Egyébként hogyan is tudnánk magunkat távol tar­tani az ökológiai katasztrófával szemben, amely a föld­golyó hatalmas zónáit lakhatatlanná és az ember ellen­ségévé teszi.- Vagy a béke problémájával, amelyet a gyakran vég­zetes háborúk lidércnyomása fenyeget.- Vagy megannyi ember, különösképpen gyermekek emberi jogainak lábbal típrása tekintetében.- Számos olyan sürgető helyzet van, amelyekkel szemben a keresztény lélek nem maradhat érzéketlen. Különleges elkötelezettséggel kell szemügyre venni az evangéliumi radikalizmus néhány szempontját, ame­lyeket gyakran alig értenek meg, sőt, azok az egyház fel­lépését népszerűüenné teszik, de amelyek emiatt még­sem hiányozhatnak a felebaráti szeretet egyházi naptá­rából. A minden ember élete tiszteletben tartásáért vál­lait elkötelezettség kötelességére gondolok itt, az ember fogantatásától a természetes haláláig. Látjuk tehát azt, hogy egy roppant összetett, nagyon félelmetes világban élünk. S ugyanakkor a szentatya meri azt hirdetni, hogy nem a terroré, nem a gyűlöleté, a gonoszságé lesz a végső szó, hanem a szeretető és az üdvösségé. Az egyház jövőjét nekünk már a harmadik világban kell látnunk. Addig mesterkedik a fehér ember fogam­zásgátlással, hogy vagy akarva, vagy akaratlan kisebb­ségbe kerül. Egy rezervátumba szoruló törpekisebbség­gé válunk a színes bőrű világgal szemben. Ugyanakkor Ha belépünk a Szent Ágoston templomba, a kapu fölött arany­ló betűkkel ezt olvassuk: „Nyug­talan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned Istenünk.” Nagy tapasztalatok birtokában írta íe Szent Ágoston ezt a szin­te közmondássá váló mondatát. Napjainkban, amikor meg­rendítette az egész világot a csa­pás, és folyamatban van az ellen­csapás, amikor még nem feled­tük el az elmúlt század háborúit, melyek szinte megszakítás nél­kül ontották mjlliók vérét, már körvonalazódnak az újabb fe­szültségek és az egyre pusztítóbb erejű háborúk, szinte el is feled­jük azt a szívet melegengető cso­dát, amely így hangzik: BÉKE. A béke pedig tudjuk, nem ott kez­dődik, hogy fegyverszünetet köt­nek és egy ideig abbamarad a vé­rengzés és pusztítás, hanem az emberek szívében, lelkében. Szent Ágoston mellett egy má­sik nagy egyházatya, Aquinói Szent Tamás azt írja, hogy a béke nem erény, hanem több ennél: az erények gyümölcse, eredménye. Ezért mondja a szentírás: „Nincs békéjük az istenteleneknek, go­noszoknak.” (Iz.48,22) Annyit a „világ fiai” is tudnak, hogy a béke nem a környezet, hanem a lélek dolga elsősorban. Mert hiszen voltak - és talán ma is vannak -, akik koldusruhában a béke him­nuszát dalolják, és két fadarabbal hangicsálnak hozzá, mint Assisi Szent Ferenc tette és vannak, akik a legnagyobb anyagi jólét­ben is önmagukat emésztik, kör­nyezetüket gyötrik, félelemben élnek, vergődnek és másokat is nyugtalanítanak. „Isten fiai” vi­szont Jézus testamentumát kap­ták: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet 14,27.) Őbékéi ígért kétezer éve világba lépése­kor a jóakaratú embereknek, fel­támadása után pedig így szólt kö­szöntő szava. „Békesség nektek!” Nagyon szeretem Babits Mi­hály: Zsoltár gyermekhangra cí­mű versét. Az első világháború kellős közepén (1917-ben) írta ezt a verset, amikor már elegük volt a népeknek a háborúból. Drámaian állítja szembe az em­ber vilájgát és az Isten országát: „Ő az Áldás, Ő a Béke nem a harcok istensége. Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen. Kard, ha csörren, vér ha csobban csak az ember vétkes abban. S végül az utolsó versszakban a békét zengő jutalma: Kell, hogy az Úr áldja, védje, aki azt énekli: Béke. ” A háborút soha nem az Isten akarja, mindig az emberi alantas érdekek szüleménye. De aki az Úristen „zászlaját zengi”, azt megőrzi az Úr és az ő békéjét ad­ja neki. Nincs hát más megoldás: az embereknek meg kell térniük Krisztushoz, mert Krisztus béké­je nélkül a világban sem lesz bé­ke soha! Fiataljaink gyakran éneklik vasárnap esti ifjúsági mi­séinken ezt a magasztos üzenetű éneket: „A világnak Krisztus kell! A világnak kellesz te is, mert te Krisztushoz tartozol!” Báthory László Apor püspök emlékműve Pápai Lajos győri megyés püspök azzal a kéréssel fordult az Apos­toli Szentszék illetékes hivatalá­hoz, hogy a legújabb magyar bol­dognak, Apor Vilmos püspök, vértanúnak a domborműve is el­helyezést nyerhessen a római Ma­gyarok Nagyasszonya tiszteletére felszentelt kápolna oldalfalán, ahol márványból készült dombor­művek sorakoznak, amelyek a magyar szentek életének egy-egy kiemelt eseményét ábrázolják. Az emlékmű elkészült, melynek megáldására a boldoggá avatás évfordulóján, november 9-én ke­rül sor. Az ünnepi szentmisét és az emlékmű megáldását Giovanni Battista Re bíboros végzi. Az egyházmegye számára nagy öröm és jelentős esemény, hogy a vértanú főpásztor emlék­műve elhelyezést nyer Rómában, a magyar kápolnában hazánk szentjei sorában. A rendkívüli eseményre egyházmegyei zarán­doklatot szerveznek. BARÁTI TALÁLKOZÓ ESZTERGOMBAN. Az Oz veSalom- Habonim Dror Baráti Kör október 21-e és 23-a között baráti találkozót rendez Esztergom-Bánatvölgy Helemba panzióban. A pro­gramban izraeli vendégük, Amnon Barzel az aktuális kérdésekről tart tájékoztatót, dr. Kovács András a demográfiai kutatásaival foglalkozik előadásában, Pelle János bemutatja A gyűlölet vetése című új könyvét. Kirándulások, szórakoztató rendezvények szere­pelnek a szervezők terveiben. Minden érdeklődőt szeretettel várnak, akár részidőben is. Tájékoztatás kapható dr. Kardi Judittól a 06-20-9- 259403-s telefonszámon. _______________________________________________________m Ta izé Budapest Előkészületek a Fiatalok 24. Európai Találkozójára Néhány taizéi testvér és egy kü­lönböző nemzetiségű fiatalokból álló csoport szeptember óta Buda­pesten tartózkodik, hogy előké­szítsék a „Bizalom zarándokúdé­nak” következő állomását, amely­re sok tízezer fiatal érzik Buda­pestre 2001. december 28. és 2002. január 1. között. A találkozó célja, hogy a fiatalok megtalálják a hit forrásait és hazatérve saját kör­nyezetükbe a béke és a kiengesz- telődés követeivé váljanak. Szoros együttműködésben az egyházmegyékkel és az egyház- községekkel az előkészítő cso­port megkezdte munkáját. Helyi előkészítő csoportok alakulnak Budapesten és a környező tele­püléseken, hogy szállást találja­nak a több tízezer fiatalnak... „Egy fiatal befogadásához elég 2 négyzetméter...” hirdeti a szlo­gen, amit a szervezők a plakáto­kon és szórólapokon terjeszte­nek, és amelyen arra kérik a csa­ládokat, hogy nyissák meg ottho­naikat a fiatalok előtt. A találkozó délelőtti program­jai az egyházközségekben zajla­nak, a délutánt és az estét pedig a BNV-Hungexpo csarnokaiban töltik résztvevők, amit a találko­zók és az imádság helyévé alakí­tanak át erre az időre. 1991-ben, a magyar főváros egyszer már adott otthont a Fiata­lok Európai Találkozójának, amelynek akkor 70 ezer résztve­vője volt. A Taizéi Közösség ökumeni­kus szerzetesközösség, amelyet 1940-ben alapított Roger testvér. A közösségben katolikus és kü­lönböző protestáns felekezetű férfiak élnek együtt, csaknem hu­szonöt nemzetből. Újjáépült a Vendel kápolna Szombaton délután Mayer Mi­hály megyés püspök szenteli fel a Bogád melletti Vendel kápolnát. Nem lehet pontosan kideríteni - legalábbis levéltári anyagok er­ről nem állnak rendelkezésre - mikor épült a Bogád felé vezető út mentén a kápolna. Ami vi­szont tény, a pásztorok, az állat­tartók védőszentjéről, Szent Vendelről nevezték el. S hogy miért? Nos, annak már írásban rögzített története van. Akkori­ban - az 1860-as évekről van szó - több éven át tartó járvány pusztította az állatállományt, s amikor sikerült a kór felett győ­zedelmeskedni, az állattartók úgy döntöttek, hogy a falu köze­lében lévő nagy legelőn kápol­nát állítanak Szent Vendelnek. 1960 körül az egyházi esemé­nyek színhelyeként szereplő építmény elemeit széthordták, csak a falak és a torony maradt meg. A kilencvenes években a fa­luban élő vállalkozók, az akkori­ban még működő termelőszövet­kezet, valamint az önkormányzat kísérletet tett az újjáépítés meg­szervezésére, ám a lelkes szán­dék nem vált építkezést finanszí­rozó anyagi erővé. A területet a kárpótlás során Térjék Tibor pé­csi polgár vette birtokába, aki az­tán nekilátott a felújításhoz. Hoz­zá csatlakozott az önkormányzat némi anyagi támogatással, vala­mint társadalmi munkával. A szombati felszentelés után (az ünnepség 15.30-kor kezdő­dik) a település népe pótfaluna- pot tart. A tervek szerint jövőre már megtartják az állatok téli pi­henőhelyre vonulásának idő­szakára esett Vendel-napi bú­csút is. B.O. A megszépült bogádi kápolna FOTÓ: TÓTH L I 1 < I 4 4 a dél-koreai egyház olyan virulens, hogy van, amikor 30- 40 ezer felnőtt ember keresztelkedik meg évente. És Af­rikának is vannak ilyen részei, vagy Dél-Amerikának is. Mintha ott lenne az egyház jövője. Természetesen nekünk itt kell élni és itt kell megke­resnünk azt az identitást, amelyen Európa felépült, ame­lyen nyugszik, a keresztény gyökereket. Mi lehet nekünk a mi reményünk? A reményünk az, hogy Krisztus velünk van még az üldöztetésekben is. Az egyháznak, mivel kisded nyájjá vált, legalábbis az elkötelezett részében, azt kell megkeresnie, hogy mit tud tenni ezért a világért. Egy oázisnak kellene lenni, olyannak, ahol az emberek otthonra találnak. Egy ilyen közösség azok is, akik ide jönnek. Egyfajta oá­zist képezhetnek már úgy is, hogy szellemi javakat meg­osztanak egymással és mást is hallanak, mint amit egy egyoldalú információs áradatban kaphatnak. Nagy kísértése volt az emberiségnek, hogy úgy oldja meg a szociális problémákat, hogy azt Isten nélkül tegye. Hit nélkül, erkölcsi meggyőződés nélkül nem megy. Égy püspökkari találkozón ott volt az egészségügyi miniszter úr. Felvetettem neki, hogy látják, az általános iskolás gye­rekek a tanító szeme láttára dohányoznak. Mindenki tud­ja, a diszkóban kábítószert árulnak. A kocsmák éjjel-nap­pal nyitva tartanak, s vannak, akik odaviszik a munkanél­küli segélyt. Ezek primitív emberek. A gyermeknek és a primitív embernek tilalom kell és ott szankcionálni kell va­lamiként. A komoly felnőtt embernek eszmény kell. Ők nem merik vállalni sem a szankciót, sem az eszményt. De úgy gondolják, hogy az eszményt pénzzel meg lehet olda­ni. Nem lehet! Van ismerősöm, aki roppant gazdag ember, de meg kellett tapasztalnia öregségére, hogy a pénzén nem tudja megvásárolni az áldozatos szeretetet, illetve ápolást. Ázt hit nélkül hosszú távon megtenni nem lehet. Az egyháznak ott is volna egy sansza, hogy legalább azon intézményekben, amelyek rá vannak bízva, más legyen a légkör. Más legyen a légkör az iskolákban. Az atyák itt azt mondták, hogy egy tanár visszajött és meg­döbbent: a diákok köszönnek és más viseletiíek, mint ezelőtt tíz évvel voltak. Lassacskán, szinte újra kezdve, más szinten egy oázist szeremének kiépíteni. Nagyon fontos az élőszó hatása. Fiataloknak szok­tam mondánk tűnjék ki a beszédedből, hogy nem vagy közönséges. Úgy szólítsd meg a másikat, hogy abból kitessék, te emberséges ember vagy. Tehát apostolkodás az élőszóval. Ugyanakkor tettekkel is. Aztán a sónak, a kovásznak a szerepe. Ha a Parla­mentben vannak olyan emberek, akik merik képviselni a keresztény életelveket, akkor azok legalább a tudatáig eljutnak az embereknek. Ha van valaki a Parlamentben, aki meri képviselni, mint annak idején Schlachta Mar­git merte, akkor már a kovász, a só szerepe ott van. Azt veszem észre, hogy mi mindig félünk. Egyszerű­en nem merjük megvallani azokat a hit- és erkölcsi elve­ket, amelyek hozzátartoznak keresztény életünkhöz. Nem kell vinni a transzparenst, de ha megkérdeznek, akkor merni kell válaszolni. Ha vannak ilyen embereink, akkor jelen vagyunk ebben világban. A vallásosság visszatérésének örülni kell. Örülni, hogy van, ha nem is nagy mértékben, de van a fiatalság- , ban, felnőtt emberekben olyan rész, amelyik rájött arra, hogy az élet mélyebb értelmét éppen a hit által tudja megszerezni. És éppen egy ilyen világkatasztrófa követ­keztében kell azt látnunk, hogy a krisztusi elvek fogják csak megmenteni a világot. Fritz Baden mondta, amikor a Versenyfutás a 2000. évért című könyvét írta: ha lesz 2000-ben emberiség és lesz Európa, akkor nem jámbor papi malaszt lesz az, hogy „boldogok a békességszerzők, ők Isten fiai”, ha­nem valóság. Ha a világ élni akar, akkor a békességszer­ző embereknek kell túlsúlyban lenniük és azoknak kell hangadókká lenni, mert különben pusztulásra vagyunk ítélve. ___B.j. Bé kére vágyva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents