Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-18 / 285. szám

2001. Október 18., csütörtök KULTÚRA - R I P ŐRT 7. OLDAL Nívódíj és támogatás A Pécs-Baranyai Kulturális Szö­vetség tagjai számára pályázatot hirdetett nívódíjának elnyerésé­re. A díjat a Magyar Kultúra Napján, január 22-én adják át. Három kategóriában, művészi és könyvtári tevékenységért, va­lamint közösségi művelődésért ítélik oda az elismerést. A pályá­zatot, illetve a javaslatot két pél­dányban kell benyújtani októ­ber 30-ig a szövetség címére: 7632, Pécs, József Attila út 10., vagy 7601, Pf. 209. A szövetség az előbbivel azo­nos határidővel pályázatot hirde­tett a művelődési közösségeinek támogatására is a kulturális érté­kek megőrzése, fejlesztése érde­kében. A saját erő kiegészítését szolgáló támogatás maximuma 30 ezer forint. A pályázóknak a cél, illetve a tevékenyég megjelö­lésén túl meg kell nevezniük két szakmai referenst is. D. I. DECHANDT ANTAL (felvételünkön) szobraiból és képeiből nyílt kiállítás a Pécsi Galéria pincegalériájá­ban. A mecseknádasdi művészt egyébként most választotta tagjai közé a Magyar Képző- és Iparművésze- ti Szövetség. _______________________________________________________________Fóréi tóth l Sz erelem és háború Pécsi stáb forgat filmet Szara­jevóban egy 80 éves pécsi férfi és egy 51 éves boszniai horvát nő nem mindennapi kapcso­latáról. A filmet a bosnyák te­levízió és Emir Kusturica már megrendelte. A szeretet győzelme a háború fe­lett munkacímmel forgat filmet Szarajevóban Gombár Gabriella szerkesztő-riporter, Bognár Endre operatőr három szakértő munka­társ, Gyöpös Tünde, Jasenko Ka- ramehic és Gyúrok János segítsé­gével. A film főszereplői a jelenleg Szarajevóban élő 80 esztendős magyarországi német családban született pécsi Ottó József és a sza­rajevói katolikus horvát család­ban született matematikus vég­zettségű irodalmár, Leona. Őket 1992-ben a boszniai fővárosban érte a háború, s ott éltek 1993 nya­ráig körbezártan az ostrom gyűrű­jében, s csak nagy szerencsével jutottak ki, hogy aztán Pécsett, il­letve Abaligeten éljenek évekig. 1998-ban mentek vissza újra, hogy beköltözzenek aknatalála­toktól romba dőlt, s kifosztott há­zukba, melyet újjáépítettek. Mint Gyúrok János lapunknak elmondta, olyan filmet szeretné­nek forgatni a háborúról, amely nemcsak a vért és a szenvedést mutatja be, s nemcsak egy modem Rómeó és Júlia sztorit, hanem egy igazi emberi történetet. A film elké­szítésében a pécsi és tuzlai egye­tem közti jó kapcsolatok eredmé­nyeképpen sokat segít szervező munkájával az ottani rektor és he­lyettese, valamint Kocsis Károly, a szarajevói nagykövet, s Emir Kus­turica, világhírű filmrendező erköl­csi támogatása sem lebecsülendő, hiszen ő már a forgatás előtt meg­rendelt egy kópiát a stábtól. CSERI L. Ajakcsücsör és borbélyszék Marsaiké Péter fotóművész sikerei Elkészült a legújabb Pályaválasztási tájékoztató Bissén, az öreg falu valamely pókhálós rejtekéből Marsalkó Péter látókörébe került egy elaggott, szú­járta borbélyszék. A fotográfus tüstént meginvitálta belé egy kis üldögélésre a jó öreg történelmet. Finto­rogva fogadtatott el a felhívás a hősiesre sikeredett pózolásra. A történelem ugyanis csak „hősi” lehet. Sírni-nevetni való a kaszás-kapás emberek fenyege­tő fölállása a világegyetemmel szemben. Eme fölfedezőutak folyománya a Kortárs Fotóművészet tárlatán sikeresen szereplő Maris című sorozat is. Az ajkát csücsörítő öregasszony láttán az ember könnyen érzelgőssé válhat. Ez az ajakcsücsör egy kivágott öreg tölgy évgyűrűire emlékeztet. Rögzíti a napfolttevékenységet, a kozmikus erők mozgását. Az isten háta mögötti falusi periférián megszikkadt, aszott öregasszonyi táplálkozási és beszélőszerv, amely a csókra is kiképeztetvén csücsörült hajdan, amikor még az életáramok heve, forrongása azt dik­tálta, most fura főmotívumként egy fotón kínálja fel a vele való négyszemközti együttlét bizarr lehetősé­gét. Ott van most is ama selymesen gömbölyűid, nedvdús csókcsücsör a körkörös jelenség közepe tá­ján, mint egy biológiai mementó. Ugyanakkor párat­lan lelemény, meglepő kompozíció is ez a kortárs fo­tóművészet avantgárd tendenciáját idéző, emblematikus megnyilvánulás. Aztán a szőrtüszők, meg a korosodás mikrokozmikus kanyarulataiban el­vesző, a megsemmisülés felé hengeredő test egyre mostohábban kezelt egyéb részei, ahogyan a semmi­be áttüremkednek. Egymásba olvad a Maris világa, meg a hajdani, elidőtlenedett városi fürdő, a Balokány repkénnyel benőtt női napozója a még most is ott leledző, leselgő gyerek- és kamaszszemek­kel. A Maris ingyen csókolt, a feredőbe a kölköknek olcsópénzen lehetett bejutni. A villamosjegy 20 fillér volt, a strand egy-tíz, ez összesen egy-harminc. Marsalkó fanyar iróniájú, fürge kamerája kelti most sorra életre a város fürdejét, annak lépeseit, a bor­bélyszék heroikus pózú kapás-kaszás embereit. Ma­rist. A vigyori pulykaportrét és mindemögött a világ térbeli végének, hátulsó fertályának a látványát. Eme bohumilhrabalos kelet-közép-európai vizualitás, egyike ama tendenciák megnyilvánulá­sainak, amelyeket a magát olykor esküvői-lakodal- mi fényképésznek aposztrofáló, immár szinte minden jelentős ha­zai díjat elnyert Marsalkó Péter fo­tóművész munkássága életre kelt. Napokkal ezelőtt azt figyelhettük meg, ahogyan iparművészeti tár­gyakat fotografál. A digitális rend­szer a legkorszerűbb számítógé­pes grafikai technikába viszi a lát­ványt, ott időzve a fotográfus grafi­kussá válik, újraértelmezi a képet, hogy ismét fényképészként láttat­hassa azt. Mígnem, teljesen szára­zon elénk pöndörödik a színes nyomat. A fényképezés, mint szé­les körben ismert műfaj, szinte el­tűnik eme labirintusban. Hogy azután a számítógépes rendszer végén ismét fel­bukkanhasson a maga ősi egyszerűségében. Marsalkó Pétert most egy berlini kiállításra kérték fel. Ez alighanem ismét próbára teszi irigyei tűrőké­pességét. Pályaválasztási tájékoztatót adott ki a 2002/2003-as tanév­re a Baranyai Pedagógiai Szol­gálatok Központja. A kiad­vány az idei tanévben nyolca­dik osztályos, illetve a közép- iskolások érettségi előtt álló tanulóinak nyújt segítséget. A tájékoztatóban bemutatkoznak Baranya középfokú iskolái, ismer­tetve a felvételi követelményeket, az iskolai előkészítő tanfolyamo­kat, valamint a nyílt napokat is. Nem véletlenül született meg az az oktatáspolitikai döntés, hogy a fiatalokat jobb általános műveltséghez kell juttatni, meg kell emelni a tankötelezéttség kor­határát. Az iskoláztatás kiterjesz­tése azt jelenti, hogy az alapmű­veltség megszerzése nem fejeződ­het be 14-15 éves korban, hanem a gyermekeknek még a 9. és 10. osztályt is feltétlenül el kell végez­ni. Ebben a két évben még nem ta­nulhatnak szakmát, nem dolgoz­hatnak, csak elmélyítik, rendsze­rezik korábbi ismereteiket, célirá­nyosan készülhetnek további ta­nulmányaikra. A beiskolázási ada­tok mutatják, hogy a családok nagy többsége belátta, érettségi nélkül már nincs jó előrelépési le­hetőség a majdani munkahelyen. Tény az is, hogy ezer szakképesí­tésből iskolai előképzettség nélkül csak 47 szakma, alapvizsgához kötve 155 szakma, középiskolai végzettséggel 463 szakma és felső­fokú végzettséghez kötve 11 szak- képesítés szerezhető meg, cs. l. Magyarul - magyarán Egyéni szókészletünk A nyelvi műveltség mértéke elsősorban a szavakban való gazdagság. De még inkább a válogatás képessége a rokon­értelmű szavak között. Kü­lönben a szótévesztés hibájá­ba esünk. Ennek bizonyítására válogatok túlontúl gazdag gyűjteményem­ből. Színházi tudósításból: „Há­rom gyilkossági ügyet fűz egy csokorba ez az igazán nagy sike­rű darab.” íme: Gyilkosságok csokorba fűzve (mint a gyöngy­sor). Akkor is inkább kötik a csokrot. „A római befogadás a püspök szeméből is könnyeket csiholt.” - Szikrázhatott a szeme, ahelyett, hogy könnyezett volna, választékosabban: könnybe lá­badt volna a szeme. Karácsonyi látványosság: „A télapó a szánjá­val a városban landolt.” - Szár­nyas hajóval már magam is utaz­tam. De szárnyas szán bizonyára csak a mesében van. A politikai pártokban gyakori a nézeteltérés az egyes emberek, de főleg tago­zatok (frakciók) között. Dicsé­rendő igyekezet az ellentétek megszüntetése, elsimítása. „Nem akarok gátat gördíteni a pártveze­tés és a frakcióvezetés közé.” A gátat építeni szokták a víz rom­boló hatása ellen. De, gördíteni még átvitt értelemben is bajos, mivel se nem kerek, se nem göm­bölyű, kereke pedig egyáltalán nincs. Van, aki nem a gátat, ha­nem a beszélgetést kívánja ha­sonló módon továbbfolytatni. Er­re szólít fel így: „Görgessük to­vább a beszélgetést.” - Nyilván nagyon súlyos és el-elakadó té­máról volt szó. A hivatal nem elég gyors ügyintézését bírálja, aki szerint: „Az ügy intézése egy helyben toporog.” Ez még min­dig jobb, mintha állna. Ha pedig toporog és nem egyszerűen to­pog, akkor még egyfajta türel­metlenség is beleképzelhető, vagy arra utal, hogy az ügy (pon­tosabban az ügy intézőjének a lá­ba) fázik. A szófölösleg, szósza­porítás (pleonazmus) hibájába esik, aki ezt a tanácsot adja: „Kö­zösen kell vállalni a kockázatot és a rizikót.” - Aki nem tud „ara­busul”, azt gondolhatja, hogy két különböző veszélyt kell vállalni, pedig a veszélyből egy is sok. Va­lakinek a javaslatával a jelenlé­vők nem értettek egyet, sőt nem is reagáltak rá. Az újságíró sze­rint „csukott fülekre talált”. - Hogy a szemünket becsukjuk, ha valamit nem akarunk látni vagy megnézni, az még hagyján, de hogy a fülünket hogy csukjuk be, azt nem tudom. Az utolsó pél­dám is azt szemlélteti, hogy néha a választékos fogalmazás is szembeállíthatja a mondat szava­it: „...gyakran kell a hegyekben tartózkodnia, hogy különféle lég­zési zavarait ápolja.” - Ha ápolja a zavart, a betegséget, akkor még súlyosabbá válik. Ezért sokkal célszerűbb inkább gyógyítani. Rónai Béla Rangrejtett kockázatvállalás muzsikával Az USA-t ért terrortámadás következménye sajátos módon érte el a Pécsi Szimfonikus Zenekart, valamint az Ifjúsági Ház Vonósze­nekarát. Válaszút elé kerültek, hogy elutazzanak-e a régóta terve­zett vendégszereplésre Izraelbe, illetve az USA-ba. Végül mégis pé­csi muzsikusok játsszák majd Tel-Avivban a zenekari kíséretét Porgy híres és aktuális dalának: „A pénzből nem jutott elég...” Bár a takarékosan élőknek valami plusz jövedelemmel jár, most vég­képp nem volt tülekedés a Pécsi Szimfonikus Zenekar tagjai köré­ben az izraeli vendégszereplés lehe­tőségéért. Olyan hírek járják, hogy a kiszemeltek közel fele elhárította ezt a kockázatvállalási próbát.- Nem tudom, hogy kell-e ezzel foglalkozni. Azt sem hiszem, hogy az a magatartás lenne a helyes, hogy ne menjünk el sehova. Az utazásról való döntés a zenekari tagokra lett bízva, nem volt kötelesség elmenni, senkit nem kényszerítettem rá. Talál­tunk muzsikusokat azok helyett, akik nem vállalták az utat. Az ilyesmi a külföldi szerepléseknél elő-előfor- dul - mondja kelletlenül, hallhatóan is fáradtan Szkkidányi Péter, a Pécsi Szimfonikus Zenekar igazgatója.- A nehéz darabot hogyan lehe­tett az új embereknek ennyi idő alatt a zenekarhoz méltón betanul­ni? Nem fél, hogy a zenekar hírne­vét rontja az üyen produkció?- Ettől nem tartok. A kiutazók többsége játszotta már a darabot. Az újak is megbízható zenészek. Az utolsó napokban is voltak próbák, és kint is lesznek.- A turné lemondásával meny­nyit vesztettek volna?- A Porgy és Bess már a mi dara­bunk, három éve játsszuk. Most ja­nuár 15-től négy hónapig ismét lesz turnénk vele az USA-ban, de előtte november 26-tól december 10-ig még Szingapúrban és Kínában is. Egy visszamondott fellépés ezeket veszélyeztethetné. Az anyagi von- zatokra nem térnék ki.- Hol és hányszor léptek fel Izra­elben? És végül is hányán utaznak?- Harmincketten utazunk. Csak Tel-Avivban játszunk, szűk két hét alatt 17-szer, vagyis előfordul egy nap két előadás is. Egy új operaház­ban lesz a produkció. November 2- án jönnek haza a muzsikusaink. Horváth Zsolt trombitaművész (képünkön), a zenekar szakszerve­zeti titkára is azok közé tartozott, akik eredetileg utaztak volna, de nem vállalták.- A szeptember 11-i tragédia után megkerestem az igazgatót, és kértem, beszéljük át az út megvaló­sulását, szükségességét. Hetekkel később végül abban állapodtunk meg, hogy mindenki maga döntheti el következmények nélkül, hogy akar-e utazni. Én ugyan azt is kér­tem, hogy az utat mondja le az együttes, de ezt az igazgató elutasí­totta. Azt mondta: az amerikaiak ra­gaszkodnak az úthoz. Ha a zenekar az izraeli utat nem vállalja, akkor a jövő évi négyhónapos amerikai tur­nén sem tartanak igényt a pécsi mu­zsikusok szolgálataira. Végül is ab­ban maradtunk, hogyha a zenekar­ból netán senki sem vállalná az uta­zást, ő akkor is megpróbálja kisegí­tőkkel, szabadúszókkal összehozni a tűmét. Időközben Magyarország­ra látogatott az amerikai impresszá­rió, Klein úr, aki megnyugtatni kí­vánta a zenekart, hogy nincs semmi probléma. De hát mindenki figyeli a híreket. Tizennégy kolléga nem vál­lalta az utat, helyükbe heten léptek mások az együttesből és hét külsős kisegítő van. Végül is az igazgató ál­láspontja is érthető, hiszen meg akarja óvni ezt az üzleti kapcsola­tot. Azt gondolom, az utolsó pillana­tig reménykedett, hogy az amerikai énekesek nem vállalják a szereplést.- Milyen néven fut ez a társulat?- Nem biztos, hogy a programfü­zetből az izraeli közönség megtud­ja, hogy a zenészek pécsiek, vagy hogy magyarok. Az USA-ban példá­ul angol álnevekkel valamiféle flori­dai zenekarként közreműködtünk a Porgy-ban. Tehát ilyenkor nem min­dig igaz, hogy az együttes és a város hírnevét öregbítjük. Az egzisztenci­ális problémák teszik szükségessé az efféle „haknikat”, továbbá az ön- kormányzattól elvárt, tudtommal 25 milliós bevételi kötelezettséget sem igen lehet másból telje­síteni. Izraelbe tehát ma el­utaznak a muzsiku­sok, bár ez az együttes csak bő háromnegye­dében azonos a PSZZ- vel. Mivel azonban megint nagyon vész­terhes hírek jönnek a Közel-Keletről - bár Két helyen egy időben Úgy értesültünk, hogy a résztvevő muzsikusok ezeken a „haknikon” nem is gázsit, csak 32 dollár napidíjat kapnak. Ez alig nyolcezer forint, és ebből kell fedezni a teljes ellátást is. A mostani kéthetes izraeli turné idején - szinte ottani fellépéseikkel egy időben - programja szerint a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertet ad október 25- én Pécsett a haknikat nagyon nem kedvelő vezető karmestere, Hamar Zsolt vezény­letével, illetve november 2-án a Bazilikában. Október 31-én Budán, a Mátyás temp­lomban szerepelnek, s lesz egy-egy kaposvári és szekszárdi koncertjük is. nem Tel-Avivból -, akár még a utol­só pillanatban is megváltoztathatja ezt az elhatározást valami akadály. A Pécsi Ifjúsági Ház Vonószene- kara a jövő héten utazott volna ven­dégszerepelni Pécs amerikai testvér- városaiba, Seattie-be és Tucsonba. Szeptember 11. után több zene­kari tag visszalé­pett ettől, illetve szüleik nem en­gedték el őket. Nagy Sándor igazgatótól tud­tuk, hogy bár ki lehetett volna egészíteni a ze­nekart, az önkormányzat vezetése úgy döntött, nem vállalhatja azért a felelősséget, ami az együttes tagjai­val esetleg történhet. Még azt a tor­túrát sem, ami mostanában társul a repülőutakhoz. Inkább veszni hagy­ták a már kifizetett vízumot, de a vendégszereplést bizonytalan időre elhalasztották, miképpen a zenekar utazásához kötött polgármesteri lá­togatást is az amerikai testvérváro­sokban. DUNAI IMRE Egy kép a Maris-sorozatból

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents