Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)
2001-10-18 / 285. szám
2001. Október 18., csütörtök KULTÚRA - R I P ŐRT 7. OLDAL Nívódíj és támogatás A Pécs-Baranyai Kulturális Szövetség tagjai számára pályázatot hirdetett nívódíjának elnyerésére. A díjat a Magyar Kultúra Napján, január 22-én adják át. Három kategóriában, művészi és könyvtári tevékenységért, valamint közösségi művelődésért ítélik oda az elismerést. A pályázatot, illetve a javaslatot két példányban kell benyújtani október 30-ig a szövetség címére: 7632, Pécs, József Attila út 10., vagy 7601, Pf. 209. A szövetség az előbbivel azonos határidővel pályázatot hirdetett a művelődési közösségeinek támogatására is a kulturális értékek megőrzése, fejlesztése érdekében. A saját erő kiegészítését szolgáló támogatás maximuma 30 ezer forint. A pályázóknak a cél, illetve a tevékenyég megjelölésén túl meg kell nevezniük két szakmai referenst is. D. I. DECHANDT ANTAL (felvételünkön) szobraiból és képeiből nyílt kiállítás a Pécsi Galéria pincegalériájában. A mecseknádasdi művészt egyébként most választotta tagjai közé a Magyar Képző- és Iparművésze- ti Szövetség. _______________________________________________________________Fóréi tóth l Sz erelem és háború Pécsi stáb forgat filmet Szarajevóban egy 80 éves pécsi férfi és egy 51 éves boszniai horvát nő nem mindennapi kapcsolatáról. A filmet a bosnyák televízió és Emir Kusturica már megrendelte. A szeretet győzelme a háború felett munkacímmel forgat filmet Szarajevóban Gombár Gabriella szerkesztő-riporter, Bognár Endre operatőr három szakértő munkatárs, Gyöpös Tünde, Jasenko Ka- ramehic és Gyúrok János segítségével. A film főszereplői a jelenleg Szarajevóban élő 80 esztendős magyarországi német családban született pécsi Ottó József és a szarajevói katolikus horvát családban született matematikus végzettségű irodalmár, Leona. Őket 1992-ben a boszniai fővárosban érte a háború, s ott éltek 1993 nyaráig körbezártan az ostrom gyűrűjében, s csak nagy szerencsével jutottak ki, hogy aztán Pécsett, illetve Abaligeten éljenek évekig. 1998-ban mentek vissza újra, hogy beköltözzenek aknatalálatoktól romba dőlt, s kifosztott házukba, melyet újjáépítettek. Mint Gyúrok János lapunknak elmondta, olyan filmet szeretnének forgatni a háborúról, amely nemcsak a vért és a szenvedést mutatja be, s nemcsak egy modem Rómeó és Júlia sztorit, hanem egy igazi emberi történetet. A film elkészítésében a pécsi és tuzlai egyetem közti jó kapcsolatok eredményeképpen sokat segít szervező munkájával az ottani rektor és helyettese, valamint Kocsis Károly, a szarajevói nagykövet, s Emir Kusturica, világhírű filmrendező erkölcsi támogatása sem lebecsülendő, hiszen ő már a forgatás előtt megrendelt egy kópiát a stábtól. CSERI L. Ajakcsücsör és borbélyszék Marsaiké Péter fotóművész sikerei Elkészült a legújabb Pályaválasztási tájékoztató Bissén, az öreg falu valamely pókhálós rejtekéből Marsalkó Péter látókörébe került egy elaggott, szújárta borbélyszék. A fotográfus tüstént meginvitálta belé egy kis üldögélésre a jó öreg történelmet. Fintorogva fogadtatott el a felhívás a hősiesre sikeredett pózolásra. A történelem ugyanis csak „hősi” lehet. Sírni-nevetni való a kaszás-kapás emberek fenyegető fölállása a világegyetemmel szemben. Eme fölfedezőutak folyománya a Kortárs Fotóművészet tárlatán sikeresen szereplő Maris című sorozat is. Az ajkát csücsörítő öregasszony láttán az ember könnyen érzelgőssé válhat. Ez az ajakcsücsör egy kivágott öreg tölgy évgyűrűire emlékeztet. Rögzíti a napfolttevékenységet, a kozmikus erők mozgását. Az isten háta mögötti falusi periférián megszikkadt, aszott öregasszonyi táplálkozási és beszélőszerv, amely a csókra is kiképeztetvén csücsörült hajdan, amikor még az életáramok heve, forrongása azt diktálta, most fura főmotívumként egy fotón kínálja fel a vele való négyszemközti együttlét bizarr lehetőségét. Ott van most is ama selymesen gömbölyűid, nedvdús csókcsücsör a körkörös jelenség közepe táján, mint egy biológiai mementó. Ugyanakkor páratlan lelemény, meglepő kompozíció is ez a kortárs fotóművészet avantgárd tendenciáját idéző, emblematikus megnyilvánulás. Aztán a szőrtüszők, meg a korosodás mikrokozmikus kanyarulataiban elvesző, a megsemmisülés felé hengeredő test egyre mostohábban kezelt egyéb részei, ahogyan a semmibe áttüremkednek. Egymásba olvad a Maris világa, meg a hajdani, elidőtlenedett városi fürdő, a Balokány repkénnyel benőtt női napozója a még most is ott leledző, leselgő gyerek- és kamaszszemekkel. A Maris ingyen csókolt, a feredőbe a kölköknek olcsópénzen lehetett bejutni. A villamosjegy 20 fillér volt, a strand egy-tíz, ez összesen egy-harminc. Marsalkó fanyar iróniájú, fürge kamerája kelti most sorra életre a város fürdejét, annak lépeseit, a borbélyszék heroikus pózú kapás-kaszás embereit. Marist. A vigyori pulykaportrét és mindemögött a világ térbeli végének, hátulsó fertályának a látványát. Eme bohumilhrabalos kelet-közép-európai vizualitás, egyike ama tendenciák megnyilvánulásainak, amelyeket a magát olykor esküvői-lakodal- mi fényképésznek aposztrofáló, immár szinte minden jelentős hazai díjat elnyert Marsalkó Péter fotóművész munkássága életre kelt. Napokkal ezelőtt azt figyelhettük meg, ahogyan iparművészeti tárgyakat fotografál. A digitális rendszer a legkorszerűbb számítógépes grafikai technikába viszi a látványt, ott időzve a fotográfus grafikussá válik, újraértelmezi a képet, hogy ismét fényképészként láttathassa azt. Mígnem, teljesen szárazon elénk pöndörödik a színes nyomat. A fényképezés, mint széles körben ismert műfaj, szinte eltűnik eme labirintusban. Hogy azután a számítógépes rendszer végén ismét felbukkanhasson a maga ősi egyszerűségében. Marsalkó Pétert most egy berlini kiállításra kérték fel. Ez alighanem ismét próbára teszi irigyei tűrőképességét. Pályaválasztási tájékoztatót adott ki a 2002/2003-as tanévre a Baranyai Pedagógiai Szolgálatok Központja. A kiadvány az idei tanévben nyolcadik osztályos, illetve a közép- iskolások érettségi előtt álló tanulóinak nyújt segítséget. A tájékoztatóban bemutatkoznak Baranya középfokú iskolái, ismertetve a felvételi követelményeket, az iskolai előkészítő tanfolyamokat, valamint a nyílt napokat is. Nem véletlenül született meg az az oktatáspolitikai döntés, hogy a fiatalokat jobb általános műveltséghez kell juttatni, meg kell emelni a tankötelezéttség korhatárát. Az iskoláztatás kiterjesztése azt jelenti, hogy az alapműveltség megszerzése nem fejeződhet be 14-15 éves korban, hanem a gyermekeknek még a 9. és 10. osztályt is feltétlenül el kell végezni. Ebben a két évben még nem tanulhatnak szakmát, nem dolgozhatnak, csak elmélyítik, rendszerezik korábbi ismereteiket, célirányosan készülhetnek további tanulmányaikra. A beiskolázási adatok mutatják, hogy a családok nagy többsége belátta, érettségi nélkül már nincs jó előrelépési lehetőség a majdani munkahelyen. Tény az is, hogy ezer szakképesítésből iskolai előképzettség nélkül csak 47 szakma, alapvizsgához kötve 155 szakma, középiskolai végzettséggel 463 szakma és felsőfokú végzettséghez kötve 11 szak- képesítés szerezhető meg, cs. l. Magyarul - magyarán Egyéni szókészletünk A nyelvi műveltség mértéke elsősorban a szavakban való gazdagság. De még inkább a válogatás képessége a rokonértelmű szavak között. Különben a szótévesztés hibájába esünk. Ennek bizonyítására válogatok túlontúl gazdag gyűjteményemből. Színházi tudósításból: „Három gyilkossági ügyet fűz egy csokorba ez az igazán nagy sikerű darab.” íme: Gyilkosságok csokorba fűzve (mint a gyöngysor). Akkor is inkább kötik a csokrot. „A római befogadás a püspök szeméből is könnyeket csiholt.” - Szikrázhatott a szeme, ahelyett, hogy könnyezett volna, választékosabban: könnybe lábadt volna a szeme. Karácsonyi látványosság: „A télapó a szánjával a városban landolt.” - Szárnyas hajóval már magam is utaztam. De szárnyas szán bizonyára csak a mesében van. A politikai pártokban gyakori a nézeteltérés az egyes emberek, de főleg tagozatok (frakciók) között. Dicsérendő igyekezet az ellentétek megszüntetése, elsimítása. „Nem akarok gátat gördíteni a pártvezetés és a frakcióvezetés közé.” A gátat építeni szokták a víz romboló hatása ellen. De, gördíteni még átvitt értelemben is bajos, mivel se nem kerek, se nem gömbölyű, kereke pedig egyáltalán nincs. Van, aki nem a gátat, hanem a beszélgetést kívánja hasonló módon továbbfolytatni. Erre szólít fel így: „Görgessük tovább a beszélgetést.” - Nyilván nagyon súlyos és el-elakadó témáról volt szó. A hivatal nem elég gyors ügyintézését bírálja, aki szerint: „Az ügy intézése egy helyben toporog.” Ez még mindig jobb, mintha állna. Ha pedig toporog és nem egyszerűen topog, akkor még egyfajta türelmetlenség is beleképzelhető, vagy arra utal, hogy az ügy (pontosabban az ügy intézőjének a lába) fázik. A szófölösleg, szószaporítás (pleonazmus) hibájába esik, aki ezt a tanácsot adja: „Közösen kell vállalni a kockázatot és a rizikót.” - Aki nem tud „arabusul”, azt gondolhatja, hogy két különböző veszélyt kell vállalni, pedig a veszélyből egy is sok. Valakinek a javaslatával a jelenlévők nem értettek egyet, sőt nem is reagáltak rá. Az újságíró szerint „csukott fülekre talált”. - Hogy a szemünket becsukjuk, ha valamit nem akarunk látni vagy megnézni, az még hagyján, de hogy a fülünket hogy csukjuk be, azt nem tudom. Az utolsó példám is azt szemlélteti, hogy néha a választékos fogalmazás is szembeállíthatja a mondat szavait: „...gyakran kell a hegyekben tartózkodnia, hogy különféle légzési zavarait ápolja.” - Ha ápolja a zavart, a betegséget, akkor még súlyosabbá válik. Ezért sokkal célszerűbb inkább gyógyítani. Rónai Béla Rangrejtett kockázatvállalás muzsikával Az USA-t ért terrortámadás következménye sajátos módon érte el a Pécsi Szimfonikus Zenekart, valamint az Ifjúsági Ház Vonószenekarát. Válaszút elé kerültek, hogy elutazzanak-e a régóta tervezett vendégszereplésre Izraelbe, illetve az USA-ba. Végül mégis pécsi muzsikusok játsszák majd Tel-Avivban a zenekari kíséretét Porgy híres és aktuális dalának: „A pénzből nem jutott elég...” Bár a takarékosan élőknek valami plusz jövedelemmel jár, most végképp nem volt tülekedés a Pécsi Szimfonikus Zenekar tagjai körében az izraeli vendégszereplés lehetőségéért. Olyan hírek járják, hogy a kiszemeltek közel fele elhárította ezt a kockázatvállalási próbát.- Nem tudom, hogy kell-e ezzel foglalkozni. Azt sem hiszem, hogy az a magatartás lenne a helyes, hogy ne menjünk el sehova. Az utazásról való döntés a zenekari tagokra lett bízva, nem volt kötelesség elmenni, senkit nem kényszerítettem rá. Találtunk muzsikusokat azok helyett, akik nem vállalták az utat. Az ilyesmi a külföldi szerepléseknél elő-előfor- dul - mondja kelletlenül, hallhatóan is fáradtan Szkkidányi Péter, a Pécsi Szimfonikus Zenekar igazgatója.- A nehéz darabot hogyan lehetett az új embereknek ennyi idő alatt a zenekarhoz méltón betanulni? Nem fél, hogy a zenekar hírnevét rontja az üyen produkció?- Ettől nem tartok. A kiutazók többsége játszotta már a darabot. Az újak is megbízható zenészek. Az utolsó napokban is voltak próbák, és kint is lesznek.- A turné lemondásával menynyit vesztettek volna?- A Porgy és Bess már a mi darabunk, három éve játsszuk. Most január 15-től négy hónapig ismét lesz turnénk vele az USA-ban, de előtte november 26-tól december 10-ig még Szingapúrban és Kínában is. Egy visszamondott fellépés ezeket veszélyeztethetné. Az anyagi von- zatokra nem térnék ki.- Hol és hányszor léptek fel Izraelben? És végül is hányán utaznak?- Harmincketten utazunk. Csak Tel-Avivban játszunk, szűk két hét alatt 17-szer, vagyis előfordul egy nap két előadás is. Egy új operaházban lesz a produkció. November 2- án jönnek haza a muzsikusaink. Horváth Zsolt trombitaművész (képünkön), a zenekar szakszervezeti titkára is azok közé tartozott, akik eredetileg utaztak volna, de nem vállalták.- A szeptember 11-i tragédia után megkerestem az igazgatót, és kértem, beszéljük át az út megvalósulását, szükségességét. Hetekkel később végül abban állapodtunk meg, hogy mindenki maga döntheti el következmények nélkül, hogy akar-e utazni. Én ugyan azt is kértem, hogy az utat mondja le az együttes, de ezt az igazgató elutasította. Azt mondta: az amerikaiak ragaszkodnak az úthoz. Ha a zenekar az izraeli utat nem vállalja, akkor a jövő évi négyhónapos amerikai turnén sem tartanak igényt a pécsi muzsikusok szolgálataira. Végül is abban maradtunk, hogyha a zenekarból netán senki sem vállalná az utazást, ő akkor is megpróbálja kisegítőkkel, szabadúszókkal összehozni a tűmét. Időközben Magyarországra látogatott az amerikai impresszárió, Klein úr, aki megnyugtatni kívánta a zenekart, hogy nincs semmi probléma. De hát mindenki figyeli a híreket. Tizennégy kolléga nem vállalta az utat, helyükbe heten léptek mások az együttesből és hét külsős kisegítő van. Végül is az igazgató álláspontja is érthető, hiszen meg akarja óvni ezt az üzleti kapcsolatot. Azt gondolom, az utolsó pillanatig reménykedett, hogy az amerikai énekesek nem vállalják a szereplést.- Milyen néven fut ez a társulat?- Nem biztos, hogy a programfüzetből az izraeli közönség megtudja, hogy a zenészek pécsiek, vagy hogy magyarok. Az USA-ban például angol álnevekkel valamiféle floridai zenekarként közreműködtünk a Porgy-ban. Tehát ilyenkor nem mindig igaz, hogy az együttes és a város hírnevét öregbítjük. Az egzisztenciális problémák teszik szükségessé az efféle „haknikat”, továbbá az ön- kormányzattól elvárt, tudtommal 25 milliós bevételi kötelezettséget sem igen lehet másból teljesíteni. Izraelbe tehát ma elutaznak a muzsikusok, bár ez az együttes csak bő háromnegyedében azonos a PSZZ- vel. Mivel azonban megint nagyon vészterhes hírek jönnek a Közel-Keletről - bár Két helyen egy időben Úgy értesültünk, hogy a résztvevő muzsikusok ezeken a „haknikon” nem is gázsit, csak 32 dollár napidíjat kapnak. Ez alig nyolcezer forint, és ebből kell fedezni a teljes ellátást is. A mostani kéthetes izraeli turné idején - szinte ottani fellépéseikkel egy időben - programja szerint a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertet ad október 25- én Pécsett a haknikat nagyon nem kedvelő vezető karmestere, Hamar Zsolt vezényletével, illetve november 2-án a Bazilikában. Október 31-én Budán, a Mátyás templomban szerepelnek, s lesz egy-egy kaposvári és szekszárdi koncertjük is. nem Tel-Avivból -, akár még a utolsó pillanatban is megváltoztathatja ezt az elhatározást valami akadály. A Pécsi Ifjúsági Ház Vonószene- kara a jövő héten utazott volna vendégszerepelni Pécs amerikai testvér- városaiba, Seattie-be és Tucsonba. Szeptember 11. után több zenekari tag visszalépett ettől, illetve szüleik nem engedték el őket. Nagy Sándor igazgatótól tudtuk, hogy bár ki lehetett volna egészíteni a zenekart, az önkormányzat vezetése úgy döntött, nem vállalhatja azért a felelősséget, ami az együttes tagjaival esetleg történhet. Még azt a tortúrát sem, ami mostanában társul a repülőutakhoz. Inkább veszni hagyták a már kifizetett vízumot, de a vendégszereplést bizonytalan időre elhalasztották, miképpen a zenekar utazásához kötött polgármesteri látogatást is az amerikai testvérvárosokban. DUNAI IMRE Egy kép a Maris-sorozatból