Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)

2001-10-02 / 269. szám

2001. Október 2., kedd KULTÚRA -RIPORT 7. OLDAL HANGVERSENY A ZENEI VILÁGNAP ALKALMÁBÓL. Hat kórus vett részt a tegnap esti ünnepi koncerten a Baranya Házban. Felvételün- kön a dr. Makráné Kónya Melinda vezényelte komlói Kodály Zoltán Általános Iskola gyermekkórusa.________________________• _________fotó; tóth l. Tö rékeny vallomások a világról Dohány Sándor kerámiakiállítása a Parti Galériában Keskeny kukucskálóablakokon egy vitrinbe zárt, vitrinbe kényszerült kultúrával szembesülhetünk Do­hány Sándor most megnyílott por­celánkiállításán, a Parti Galériában. Mégsem érezzük azt, hogy itt vala­miféle vitrinkultúráról volna szó. A vitrint a művész keze alól kikerülő tárgyak kupori birtokosai alakítják ki - biztonságosan elzárandó tulaj­donukat. A sokrétű paradoxon azál­tal is ámyalódik, hogy használati tárgyak válnak üy módon élettelen, mütyürszerű csodálnivalókká. Tu­dunk olyanról, akinek van egy Dobány-készlete, de papírpohárból teázik. Ezzel szemben ez a művészi attitűd végtelenül és játékosan nagystílű, majdhogynem pazarló. Plasztikával indul például a „Felhő” című alkotás, és festészettel folyta­tódik. A mű alsó részében a világ alapjait képező víz, növény és föld együttesén nyugszanak a rene­szánsz, a barokk és a szecesszió oszlopai. A plasztikai-festészeti gondolatmenet középmagasságban spirális vonalvezetésű, bábeli to­ronyszerű képződményben folyta­tódik, amely belefut egy felhőzóná­ba, ahol angyalkák ülnek lábuk ló- gázva, integetve. A felhők fölötti bolygó emeli ki „a világ sejtjének”, magjának is tekinthető spirituális alakzatot. Az „Ikarusz álma betelje­sült” című munka ugyancsak egy ilyen porcelánból való szobor-esz- szé, amely plasztikai-festészeti nyelvi közegben jeleníti meg Dobány Sándor legbensőbb gondo­latvilágát, ahol az alkotás folyama­tában különféle stílusütközetek kö­zepette keletkezik ama bizonyos új vüág... A „Víz” című kompozíció hasonlóan árnyaltan foglal össze fontos közlendőket eme elementá­ris közegről, a tüzet, a fényt pedig a kettős életet élő fényszobrok idézik meg és hordozzák mini-fároszok- ként. A két élet egyike a nappali megvilágításban megjelenő festői- ség, a másik pedig az esti belső megvilágításból föl­éledő plasztikai je­lenlét, amelyek fo­lyamatosan váltva egymást lazítják fel a műfajok közötti me­rev határokat. Olyan művésszel találko­zunk itt, aki mindezt a porcelánban éh meg, vendégszerető házigazdaként invi­tálva e hófehér anyagba, a porcelán intim vüágába szinte az egész művészet- történetet. . A családtagként megjelenő, teakul­tuszt szolgáló benső­séges porcelán, az egyszemélyes kávézó szertartási re­likvia, porcelánplasztika és az épü­letkerámia volnának leltárszerűen Dobány Sándor művészi világának azok a lehetséges szegmensei, ame­lyek a tematikai tartalomra utalnak. Bármelyiket is vegyük szemügyre, a világról „ismeretlen kézműves­ként”, formatervezőként megfogal­mazott, árnyalt és törékeny vallo­másoknak találjuk őket. Dobány Sándor számos kerámiát készített épületekhez is, mindenekelőtt Dé­vényi Sándoréihoz. Katalógusa mesterként Haraszti Pál és Lantos Ferenc festőket, valamint Csikí Ti­bor szobrászt említi. Zsolnay Vil­mos neve élőszóban hangzik csak el, holott keramikusunk művészi pályájának starthelye és azóta is tar­tó nemes ívelése őt idézi minden mozzanatában. BEBESSI K. SZATIRKÁK Vátészkombájn. Már gyógyulóban: kábítóvszer- fiiggő. Az infoparkból kitűnő kilátás nyílt a szilikonvölgyekre. Dohánynak dohányával halsz. Szervérszerződést kötött. „Vigyázzon, ha Ön a vonat!” Türelmetlenségi zónát jelöltek ki az ügyfélszolgálatnál. Könyvelői díj: Szaldó mortale. Mennyi pénzszivattyú! S hogy felitatnám a szivárgást! EU-konfarm: a malacok coca­colit isznak. Marafkó László Bogányi-koncert Csodagyerekként indult és úgy is folytatta zongoraművészi pálya­futását Bogányi Gergely, akit vég­re a pécsi közönség is hallhat élő­ben, szerdán 19 órakor a Művé­szetek Házában, a Budapesti Vo­nósok kvartettjével. Bogányit gyakran emlegetik Ránki Dezső és Kocsis Zoltán utódaként, hi­szen 1990 óta sorra nyeri a nem­zetközi versenyeket, tavaly pedig Liszt-díjban részesült. ■_________________________151 Tv-jegyzet Puszta tájak A másság, a kisebbség fogalmát a politikusok találták ki - üzeni Szenti Tibor, A tanya című könyv kevéssé közismert szerzője vala­honnan Hódmezővásárhely kör­nyékéről. A Duna Tv riportfilmjé­ből megtudhatjuk, hogy természe­tesen maga is tanyán él, ősei szel­lemét is hűségesen őrző, ezért csak részben magateremtette paradi­csomban, nem messze a Tiszától, ahol a síkság mezei szorgalom nél­kül is dús, zöld asztalt terít. Szen­ti beszél az értékekről, s hogy a kü­lönbözőség, eltérés mindig is az élet természetes, címkézetlen része volt, beszél a hagyományról, lak­ható univerzumunkról - és aki fo­gékony volt a képsorokra is, meg- sejdíthette, mennyi kincset kínál az országnak ez a Németh László, Tornyai János és mások nevével fémjelzett tája is, és hogy eljutni ezekhez szellemi erőfeszítés és a lé­lek munkája is. Kicsit ügyetlen szóképpel: az ismeret próbakövei a szeretethez vezető úton. Ugyan­is, ha elsőre torznak is tetszhet, önkéntelenül adódik a párhuzam: ezúttal például Afganisztán. Mennyire érdekelt bennünket eleddig ez az ország? Az RTL Klub az Aktákban erről a hazánknál hatszor nagyobb, viszonylag gyé­ren lakott, húszmilliós országról ad pillanatképet, amely persze csak arra elég, hogy egy nomád lo­vasjáték koreográfiájáról, a fejet­len borjútetemért folyó küzdelem­ről valami benyomásunk legyen, és az élet olcsóságáról is. Múlan­dóságáról, ha Allah is úgy akarja. De a háború árnyékától vonatkoz­tassunk el; s ha ez sikerül, akkor csak egy kérdésünk lehet: mit ke­res egy szőke amerikai hölgy - bi­zonyos Julie -, a zord afgán he­gyek között? Mit keres egy ausztrál újságíró? Vadromantikát? Titko­kat? A veszélyeket? A hagyomány természetrajzát? Azt, hogy a pusz­ta létért való napi küzdelem, a tör­vényeket a sziklák keménységével helyettesítő hit, a háborúk, az örö­kös veszélyhelyzet milyenné csi­szolják a jellemet? Milyen magas­ságokba emelik föl vagy torzítják el a lelket? A túlélő ösztön finom, bonyolult iránytűjére kíváncsiak, amelynek a megnyilvánulásait a felszínen „egyszerűségnek” nevez­zük? Van a film vége felé egy emléke­zetes képsor. A fogsorként szürkél- lő hegykoszorú előtt egy magasla­ton óriás liliomcsokor - kék csadorba burkolózó lányok-asszo- nyok csoportját látni. Csontváry képein vannak ilyen megnyúlt, le­begő, az égiekkel is kapcsolatban lévő nőalakok. Némelyikük fátylát levéve mosolyog a kamerába és megtévesztően szép, mintha be akarná csapni az emberiséget, de nem a menedzserére, inkább Julie-re vár. bóka Róbert Brit napok Pécsett A 3. Pécsi Brit Napok novem­ber elején sorra kerülő rendez­vénysorozatáról tájékoztatta tegnap az újságírókat dr. Páva Zsolt tiszteletbeli konzul. A sztereotípiák, őskövület-képze- tek mögött egy modem Nagy-Bri- tannia is létezik. Idén ez utóbbira helyezik a hangsúlyt a 3. Pécsi Brit Napok november 7. és 9. között megrendezendő programján. Erről tartott tegnap sajtótájékoztatót a pécsi Művészetek Háza Eck Imre- termében dr. Páva Zsolt tiszteletbe­li konzul. Elmondta, hogy az ugyanitt egy hónap múlva sorra ke­rülő események sorát Nigel Thorpe nagykövet Nagy-Britannia az ez­redforduló közepén című előadása nyitja meg, és a már ismert brit cé­gek mellett újabbak is bemutatkoz­nak. A közönség a modem Nagy­Britannia témakörében az első na­pon az ország életét és jelenét be­mutató fotókiállítást, a modem brit tudományt reprezentáló plakát- és könyvkiállítást tekinthet meg. Ugyanekkor előadások hangzanak el a British Council magyarországi tevékenységéről, gyermekprogra­mok, továbbá Scabaré címmel a Scallabouch és a Kolibri Színház műsora követik egymást. 8-án, csü­törtökön a Nagy-Britannia a kultú­rák befogadója című kiállítás és kerekasztal-beszélgetést a Sport a mai Nagy-Britanniában című sport­délután követi, amelyen videobe- mutató, beszélgetés és poszterkiál­lítás lesz a sportról. Pénteken, 9-én Nagy-Britanniában tanulni címmel előadás hangzik el, és ilyen témájú beszélgetésre is sort kerítenek, ez­után pedig az angoltanárok találko- zóját rendezik meg. __ ejt A nonprofit cég és a haszon esete Miért nincs ínyükre a doktoroknak a kórházprivatizáció? A komlói kórház nem kivétel a kis­városi kórházak között, már ami a gazdasági helyzetét illeti. Se jobb, se rosszabb mint a többi, olykor borot­vaélen táncoló intézmény. Kétszer is meg kell gondolniuk, hogy miként költsék a forintokat. Egyszer ugyan megpróbáltak kezdeményezőleg és önerőből új felállást és új utat vá­lasztani, de privatizációs kísérletü­ket az utolsó pillanatban „odafönt- ről” lefújták. Többszemközt az illetékesek már rá is bó­lintottak néhány éve a komlói kórházpri­vatizációra, mégse lett belőle semmi. Pe­dig nem a fű alatt, hanem az Egészség- ügyi Minisztériummal, illetve az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) illeté­keseivel egyeztetve szeretett volna a kom­lói kórház további működéséhez új utat választani, a magánosításban érdekeltté téve az orvosoktól az asszisztensekig min­den kórházi dolgozót, bevonva a város családorvosait is. 1997-et írtak akkor, s az illetékes miniszter is rábólintott a komlói törekvésre, mondván, kísérleti jelleggel magánosítható a város kórháza, s a priva­tizáció tanulságait, gyötrelmeit a további­akban minden bizonnyal hasznosítani le­het. Dr. Nyirati Ferenc (első képünkön) nem szívesen emlékszik azokra a napokra. A komlói kórház igazgatója kollégáival időt, fáradtságot nem kímélve dolgozott a kft. megalakításán, a leendő konstrukcióhoz karcsúsítva az intézményt. A pénzügyi ra­cionalizálás - nevezzük így - keretében 250 ágyról 150 ágyra szűkítették a kapaci­tást, elbocsátottak minden harmadik-ne­gyedik dolgozót.- Mindenkivel egyenként beszélget­tünk - emlékszik Nyirati doktor -, s pró­báltuk meggyőzni őket a privatizáció elő­nyeiről. Nem volt könnyű, de az emberek belátták, hogy hosszú távon a magánosítás elkerülhetetlen. Az egyéni érdekeltség megterem­tésével, külső tőke be­vonásával olyan helyze­tet teremthetünk, amely kölcsönösen előnyös. Javulhat a betegellátás, nőhet a dolgozók, jöve­delme is. Igen ám, de pontosan egy nappal a start előtt megérkezett az OEP akkori igazgató­jának, dr. Cser Ágnesnek a tiltó levele. Nem értettük a dolgot, hiszen az OEP em­berei is segítettek az előkészületekben... Kézenfekvő a közbevetésünk:- Ez a múlt. Mostanában azonban Komlón csönd van, pedig a privatizáció le­hetősége adott. Miért nem próbálkoznak újra?- Nem látjuk értelmét.-Hogyan?...- A lehetőségek beszűkültek. A jelenle­gi minisztériumi álláspont szerint csak közhasznú társaságként van mód a priva­tizációra, ami szerintem a kisvárosi kórhá­zak, köztük Komló esetében nem megfe­lelő.- Nem mindegy, hogy nonprofit avagy profitot termelő verzióban gyógyít az or­vos?- A gyógyítás szempontjából mind­egy. De ismerve a kórház kondícióit, tudjuk azt is, hogy külső tőkére volna szükségünk a működés biztosításához, ahhoz, hogy korszerűsítsünk, megfele­lő szintű gyógyító eszközöket vegyünk, másrészt a nyereség felosztása, a bérek emelése sem maradhat el. Ám ki az az őrült manapság, aki 10 vagy 15 évre be­fektet egy közhasznú társaságba, akit nem érdekel az, hogy mikor kapja vis­sza a pénzét avagy visszakapja-e? így az a lehetőség, amit a minisztérium nyújt, számunkra nem megfelelő.- Más gond?- Akad természetesen. Nem ártana, ha törvényi kereteket teremtene a kormány a korházak, egészségügyi intézmények magánosításához. Hogy tudja az ember azt, hogy egyik napról a másikra nem vál­tozik az állásjfont odafönn. Mi már egy­szer megjártuk... Dr. Tánczos Frigyes Attila, Komló város egészségügyi tanácsnoka (második ké­pünk) hasonló vélemé­nyen van, hozzátéve az elmondottakhoz, hogy a jeldhlegi egészségügyi bérek mentén őrültség közhasznú társaságot alapítani. Ez az út járha­tó lenne mondjuk Nyu­gaton, ahol az orvosok, egészségügyi dolgozók bére megfelelően ma­gas, de nálunk együtt kéne végigvinni a kórház belső technikai-működési fejlesz­tését a bérek növelésével, amire csak a kft. a garancia.- Nézze - magyarázta a városi tanács­nok -, ne szégyelljük kimondani azt, hogy olyan gyatra orvosbérek rögzültek ma Ma­gyarországon, amelyért egy nyolc osztályt végzett kezdő fiatal el sem megy dolgozni. Ötven-hatvanezerért? Inkább munkanél­küli segélyen tengődik. Egészen leegysze­rűsítve a dolgot: a közhasznú társaság hasznát vissza kell forgatni a „termelés­be”, míg a kft-ben képzett nyereség fel­osztása szabadabban történik. S ha az em­ber végiggondolja a dolgot, rájön, a köz­hasznú társaság az úgynevezett jóléti tár­sadalmakban megfelelő működési kerete­ket adhat, ám nálunk egyelőre nem. Ne­künk profitot kell termelnünk ahhoz, hogy a belső fejlesztések és forintinjekci- •ók mellett a dolgozók számára is megte­remtsünk bizonyos jövedelmi és életszín­vonalat, s ha ez megvan, azután már el­gondolkozhatunk azon, hogy az összes nyereséget visszaforgathatjuk-e a „terme­lésbe”, avagy se. De addig nem.- Mi a biztosíték arra, hogy a profitot termelő kft. üdvözítő volna?- Biztosíték semmire sincs, csak remény. És egy példa. A komlói szakrendelés priva­tizációja. Mindenki tudja-látja, a magánosítás jól sikerült, az intézet jól mű­ködik, miközben nincsenek olyan anyagi gondjaink, mint mondjuk a megyeszékhely nagy rendelőintézetében, ahol az informá­cióm szerint a működés mindennapi felté­teleinek megteremtésért is vért kell izzadni. A komlói elképzelések szerint a kórház­magánosításban egy olyan részvénycso­maggal lehetne startolni, melyben a dolgo­zóké a részvények 90 százaléka. Tánczos doktor még azt is megkockáztatta, hogy egy ilyen, „profitorientált” privatizáció esetén 5-7 éven belül meg tudnák duplázni a dol­gozók bérét, s az érdekeltség mentén a be­tegellátás színvonala sem csorbulna, sőt... De ehhez arra volna szükség, hogy a minisztérium illetékesei alternatívákban gondolkozzanak, s a felkínált lehetőségek közül választva, a helyi érdekek mentén induljon az oly nagyon szükséges - és el­kerülhetetlen - kórházprivatizáció. KOZMA FERENC

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents