Új Dunántúli Napló, 2001. október (12. évfolyam, 268-297. szám)
2001-10-07 / 274. szám
2001. október 7. ★ ARCKÉP *7 Világsikerre hangolva Remekül főz, szeret kerékpározni, s néha farmert is felvesz. Ám estélyihez sose húz bakancsot, s jótékonysági esten is csak úgy lép fel, ha ő adhatja oda a pénzt a rászorulónak, mert akkor biztos lehet benne, hogy nem a szervezők tették zsebre. Tokody Ilona a földkerekség operaszínpadainak ünnepelt sztárja, aki nemegyszer énekelt főszerepet Carrerasszal, Domingóval, Pavarottival s más viiágnagyságok- kal. Mégis azt tartja a legfontosabbnak, hogy a hazai közönség elismerését elnyerje. Erre sem panaszkodhat, aki ott ült a közönség soraiban például a Manón Lescaut tavaszi bemutatóján, igazolhatja, hogy a művésznő milyen ünneplésben részesült, hányszor tapsolták vissza, hány csokor virágot kapott. Bár számtalan külföldi színház látta volna tagjai között, sohasem tudták rávenni, hogy elhagyja első és egyetlen munkahelyét, a Magyar Állami Operaházat.- E cikk megjelenésének napján Zágrábban lép fel, Desdemonát énekli Verdi Otelló című darabjában. Az utóbbi időkben viszont mintha kevésbé fordulna meg vidéken...- Szívesen mennék, de mostanában mindig akkor kerestek meg, amikor már le voltam foglalva. Pedig akadt olyan év, amikor Miskolcon, Győrben, Szegeden és Debrecenben is zenekari szólókoncertet adtam. Nagy örömet jelentenek nekem az ilyen al-. kalmak, mert spontánabb a közönség szeretete, lelkesedése. Nemegyszer előfordult, hogy Miskolcon vagy Pécsen már akkor olyan fogadtatásban részesültem, mint ha ráadást énekeltem volna, amikor beléptem a színpadra. A végén, az ötödik ráadás után pedig felállt a publikum, ami a legnagyobb tisztelet jele. A vidéki emberek ritkábban jutnak fel a budapesti Operaházba, ezért is fontos lenne nekem, hogy elmenjek hozzájuk.- Melyik a legkisebb település, ahol a művésznő idehaza fellépett?- Sárospatak, de ha a földkerekséget nézzük, a legkisebb helyen volt az egyik legszebb fesztivál, ahol vendégszerepeltem. Erről egy híres kormányfő jut az eszembe, akinek egyszer azt mondták, hogy ne oda üljön, hanem az asztalfőre - mire azt felelte, hogy ahová én ülök, az az asztalfő. Óriásinak tartom a Zempléni Művészeti Napokat: ahol például a Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazene- kar és más világsztárok adnak fantasztikus koncerteket, az idő alatt ott a főváros.- Mennyire élő manapság az opera? Nem szorítják ki az arénakoncertek?- Nem, hiszen ma már kevesebb arénakoncertet tartanak. Talán túl sok is volt belőlük - előfordult, hogy Jósé Carrerasszal egy nyár alatt nyolc európai nagyvárosban léptem fel -, s mostanság a Három Tenor koncertjei is ritkulnak. Az emberek mintha szívesebben járnának színházba, kisebb hangversenyekre. Most vendégszerepeltem a bonni Beethoven- fesztiválon: ebben a helységben minden Beethovenből van, mint ahogy Salzburgban minden Mozartból. Úgy néz ki, hogy Bonn tényleg kultúr- föváros lesz. Verdi-gálát adtunk a Beethoven Halléban Fischer Ivánnal és a Fesztiválzenekarral, s egy ilyen koncerten nem lehet más szerzőtől játszani, Verdi viszont nem írt olyan ráadásnak való zenét, mint amilyen Puccini Laurettája. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem adunk ráadást, pedig a közönség tombolt, kiabált, ötször tapsolt ki a végén.- Miként dönti el, hogy mely meghívásoknak tesz eleget?- Ezt mindig megbeszélem New Yorkban élő művészeti tanácsadómmal, menedzseremmel, Larry Riedermannal, aki egyébként barátnőmnek, Renata Scottónak és a világ legnagyobb drámai baritonjának, Juan Ponsnak is menedzsere. így kevésbé fordulhat elő, hogy méltatlan körülmények közé kerülök. Ráadásul ő sokkal jobban ismer engem, mint én magamat, biztosabban választja ki a nekem illő felkéréseket. Még így is előfordult, hogy megérkeztem a Don Carlos egy gálaelőadására, ahol Erzsébet királynőt kellett énekelnem, ám a darabot annyira megváltoztatták, hogy közöltem: így nem vállalom. Erzsébet királynő ugyanis egy tiszteletre méltó ember volt, nem pedig utcalány. Mondták: „De művésznő! Maga miatt jön a közönség!” Végül egyetlen próba alatt átrendeztük, aminek a tenorista is örült.- Nemrég jótékony célú hangversenyen vett részt a Tétényi úti Szent Imre Kórház javára. Gyakran tesz ilyet?- Ritkán, mert nem hiszek abban, hogy aki kitalálja, az ingyen csinálja, s a pénzek is gyakran elkallódnak. Annak a híve vagyok, hogy közvetlenül annak a kezébe adjam az összeget, akin segíteni szeretnék. Külföldön másképp történnek a jótékonysági koncertek, Carrerasszal és Domingóval is részt vettem ilyeneken. Kifizették a gázsinkat, s mi döntöttük el, hogy adunk-e belőle, s ha igen, mennyit. A Szent Imre Kórházzal azért tettem kivételt, mert szeretem az intézményt. Tisztességes, jó orvosok dolgoznak ott, ráadásul a tüdőosztály számára gyűjtöttek egy lélegeztetőgépre, s biztos vagyok benne, hogy valóban erre fordítják a felajánlásokat.- Előfordul, hogy nem ragaszkodik annyira a gázsijához, kevesebbel is beéri?- Nem létezik két egyforma gázsi. A legrangosabb helyeken kifizetik a művészt megillető összeget, világsztárokkal nem alkudoznak. Volt már csodálatos felkérésem, ahol elmondták, hogy nem tudnak annyit fizetni, ameny- nyi járna, s rábólintottam. Az is előfordul, hogy megkérnek, engedjem meg a felvételt jogdíj nélkül, s igent mondok rá. Természetes, hogy egy kezdő művész a légalacsonyabb gázsit kapja. Ahogy sikerem lett, a következő alkalommal már dupla annyit fizettek. A gázsi országonként változik, s a feladattól is függ. Léteznek olyan helyek, ahová nem hívnak, mert úgy gondolják, sokat kérnék. Pedig meg kellene kérdezni, de ajánlhatnak olyat is, ami miatt úgy vélem, hogy kevesebbért is szívesen vállalom a közreműködést.- Több mint ötven CD- je van forgalomban különböző lemezkiadóktól, Japánban például hat albuma jelent meg. Mennyire tartja fontosnak, hogy hanghordozókon is jelen legyen?- A mi művészetünk ugyan nagyon szép, de tiszavirág-életű, hiszen az élő előadások zöme „elszáll”. Ám akinek felveszik a hangját, annak megőrződik a művészete. Ezért is örülök annak, hogy a Magyar Rádióban Jósé Carreras, a világhírű tenor fedezte fel a magyar énekesnőt, s azóta is gyakran lépnek fel a világ operaszínpadain. Legutóbb nyolc nagy európai városban adtak arénakoncertet. Tokody Ilona Született Szegeden Diploma: Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola, operaénekes és főiskolai énektanár Munkahely: Magyar Állami Operaház, melynek kammersän- gerinje, azaz a legfiatalabb örökös tagja Elismerések: Kossuth-díj, Liszt-díj, Kiváló Művész, Érdemes Művész, a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztje Legkedvesebb szerepel: Mimi, Leonora (A végzet hatalma), Desdemona (Otelló), Pillangókisasszony, Manón Lescaut évente több alkalommal készülnek velem operafelvételek Vásáry Tamás főzeneigazgató vezényletével. Legközelebb decemberben vonulunk be a stúdióba Polgár Lászlóval. A rádió örömmel fogadta, hogy elfogadtam annak idején ezt a felkérést, nem is reménykedtek benne.- Nem öltözködik kirívóan, mégis megmarad az ember emlékezetében egy-egy ruhája. Ennek mi a titka?- Szeretem a különleges ruhákat, nem vagyok oda azért, amit mindenki hord. Találok persze az utóbbiak között is olyan darabokat, amelyek tetszenek, de úgy érzem, méltóan kell megjelennem az operához, a zenéhez, amit képviselek. Felismernek az utcán, megszólítanak, s ezzel is igyekszem megadni a tiszteletet a másik embernek. Kedvelem a farmert is, de csak bevásárláskor hordom. Kicsit régiesen öltözködöm, szeretem a hímzett magyar motívumokat. Korábban nem létezett konfekció, a minták változatossága miatt nem lehetett két egyforma ruhával találkozni. Manapság viszont olyan is előfordul, hogy két színésznő azonos öltözékben jelenik meg az Oscar-díj-átadá- son. Másik szempont, hogy a ruhám nem jelmezes fellépés esetén is összhangban legyen azzal, amit énekelek. Zágrábban például koncertszerűén éneklem Desdemonát, ezért erre az alkalomra re- neszánszos ruhát csináltattam. Ugyanakkor keverem is a stílusokat, egyébként Renata Scotto is hasonlóképpen öltözködik. Mindketten a klasszikus értelemben vett divatot kedveljük, nem a pillanatnyi ízlést követjük. Szerintem az ember viselje büszkén a nőiességét, ne öltözzön slamposan. Egy kezdő művésznőtől olyat is láttam, hogy estélyi csipkeruhához bakancsot húzott a lábára. Az Operaház női varrodájának vezetője, egy tüneményes hölgy készít nekem ruhákat, s a Tangó butikban is van egy kedves nőismerősöm, aki véleményt mond, és formálja az öltözködésemet. Hallgatok rájuk, nem hiszem magamról, hogy mindent tudok.- Szabadidejét mivel tölti a legszívesebben?- Nagyon szeretek főzni és olvasni, s amikor nyáron Szegeden vagyok az édesanyámnál, kerékpározni is szoktam. Idehaza ugyanis, a hegyen nemigen lehet. Emlékszem, amint gyerekkoromban bicikliztünk át holdfényben a tápéi hídon hazafelé menet a színházból.- Főzni viszont bárhol lehet...- Élek is vele. Domingo menedzsere, Eugene Kohn mondta annak idején: Azt már tudom, az Ilona nagyon jól énekel, de azt nem, hogy tud-e főzni, mert ha tud, akkor nagy művész. Rengeteg receptkönyvem van, arra használom ezeket, hogy elolvasok egy receptet, s aztán a magam feje szerint elkészítem másképp az ételt. Két egyforma bablevest még nem főztem. Sütni viszont nem szoktam, mert nem szeretek mérlegelni. A főzéshez elegendő, hogy érzem az arányokat. Ugyanakkor ragaszkodom hozzá, hogy az adott ételbe csak olyasmit tegyek, ami illik hozzá. Egy magyaros csirkehúslevest nem szórok meg curryvel.- S miket olvas legszívesebben a művésznő?- Főként művészek életrajzait, de nem csak zeneművészekét. Sokat lehet belőlük tanulni. Most éppen Lisztről olvasok egy könyvet, jó néhány idézet is található tőle benne, gyönyörűen írt. Nem múlik el nap, hogy ne olvasnék, de olyan gyakran előfordul, hogy nem kapcsolom be a tévét.- Betegsége miatt a héten nem lépett fel a Turandotban. Ilyenkor mennyi pihenőt engedélyez magának?- Szinte semmit. Szerdán talán már elénekelhetem a Manón Lescaut címszerepét. November 2-án, halottak napján részt veszek Verdi Reqiuemjének előadásában, a Puccini- fesztivál keretében pedig november 22-én a Bohéméletben, november 30-án a Turandotban szerepelek. K. L. «
