Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-29 / 266. szám

I 2001. Szeptember 29., szombat RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A ­KAMARAESTEK A BILLENTYŰBEN. Ezentúl havonta tervezi, hogy új darabbal jelentkezik a pécsi Ifjúsági Házban működő Alkalmi Szín­ház. A legutóbb bemutatott Csúnya nevűek klubja című abszurd játékuk (felvételünkön Jávorka Ágnes, Hardy Péter és Kósik Diána a mű- ben) folytatását már írja is az interneten megismert állandó szerzőjük, Maysee, azaz a mohácsi Mészáros István. ________ fotós tóth l. Po lgári hétvége Harkányban A harkányiak időről időre a pol­gári politizálás jegyében igyekez­nek olyan rendezvényeket szer­vezni, melyen a magyar keresz­tény értékeket vonultatják fel kultúrműsorokkal, kiállításokkal és fórumokkal. Ma hasonló hétvégére készül­nek; szombaton délután 2 órától a sportcsarnokban kezdődő fórum nyitja meg azt a tűzijátékkal és fel­tehető jókedvvel végződő összejö­vetelt, melyet a Magyar Ház, a De­mokrata című lap és a helyi önkor­mányzat szervez, s mely során ki­állítás nyílik a Művelődési Házban és kultúrműsor színesíti a strand­fürdőbe belátogatók óráit. Mint az Bédy István, a város polgármestere elmondta, a bala- tonszárszói liberális hétvége min­tájára, amolyan országos polgári ellenrendezvényként szeretnék a mai starttal Harkány nevét beírni a hazai politizáló és az egyivásúak sorsközösségét vállaló rendezvé­nyek történetébe. K. F. A hasznosítás lépcsői Három kontinens között hi­dat teremtő kétnapos nemzet­közi konferencia kezdődött tegnap Pécs és testvér-, illetve partnervárosai zömének részvételével a megyei köz­gyűlés dísztermében. Az önkormányzat és a tanácsko­zást rendező Testvérvárosi Egyesü­let pályázattal nyerte el az Európai Unió támogatását a Világöröksé­günk hasznosítása az európai kul­túra tükrében című konferenciá­hoz. Kerényi János alpolgármester, az egyesület elnöke a megnyitóban is hangsúlyozta: annak teremt fóru­mot a rendezvény, hogy Pécs és más testvérvárosai a fokozott ide­genforgalmi érdeklődésre számot tartó értékek működtetéséről ta­pasztalatokat szerezhessenek azoktól, amelyek korábban meg­kapták az UNESCO-elismerést. Az utóbbiak köréből Lyon, Graz és Tucson, rajtuk kívül pedig Lahti, Eszék, Seattle, Kolozsvár, Sliven, Tuzla, valamint Alsó-Galilea tarto­mánya képviselteti magát a konfe­rencián. Az első napon Graz és Lyon mu­tatkozott be a világörökség részét képező történelmi városrészeivel, és idegenforgalmi hasznosításuk programjaival, valamint Tucson a Grand Canyon turisztikai vonzere­jének áldásos hatásait érzékeltetve. A konferencián ár. Újvári Jenő alpolgármestertől arról értesültünk, hogy elkészült az UNESCO-diplo- ma november 16-i fogadásának for­gatókönyve. A ceremóniát a Dóm Kőtárban tartják, majd a Péter-Pál sírkamránál felavatják a világörök­ségre utaló emléktáblát, utána a ba­zilikában lesz koncert. A Péter-Pál sírkamra az ünnep­ség idejére építészetileg elkészül. A bemutatóhelyek közül csinosodik a Ókeresztény Mauzóleum, a Kor­sós Sírkamra, valamint az Apáca utcai őskeresztény síremlékek. A jövő évre húzódik át az V. sírkam­ra statikai megerősítése. A világ- örökségi házat az Esze Tamás utca 5. számú épületből most alakítják ki. Már tervezik a világörökségre fi­gyelmet felhívó táblákat, amelyek a városba érkezőket'igazítják útba. DUNAI I. A Rokonokkal kezdenek A Horvát Színház tizedik évadja Eszéken startol A Pécsi Horvát Színház fel­cseperedett, s immáron tize­dik évadját kezdi az őszön. Sok-sok örömmel és birkózás­sal élték meg ezt az ifjúkort, s küzdötték ki helyüket és sze­repüket a város és az ország közéletében. Röviden szólva: jó, hogy vannak. Már az alapításkor megfogalmazó­dott, hogy a két nép, a magyar és a horvát kultúra közvetítésére vállal­kozik a^Péra darabjával, a Rokonok-kai kezdik. Mi tagadás, a közéleti korrumpálódás, kissé ud­variasabban kifejezve a közélet visszásságaira reflektáló darab re­neszánszát éli napjainkban, s való­jában jól választott Vidákovics An­tal direktor (képünkön), amikor erre a darabra voksolt, s ami a re­ményei szerint az évad zászlósha­jója lesz. Mint azt elmondta, valójában igen kevés magyar szerző színmű­ve jelenik meg a horvát színházak­ban, s ezt a hiátust igyekeztek pó­tolni eddig, és ezt teszik a Móricz- mű esetében is. (Igaz a dolog fordí­tottja is: horvát szerzők is hiányoz­nak a hazai színpadokról.) A Roko­nokat BaUkó Tamás rendezésében állítják színpadra, főszerepét Vidákovics Szlovén, a Pécsi Nem­zeti Színház művésze játssza, a többi szerepet pedig az Eszéki Színház művészei. Dramaturg Si­mon István, koreográfus Vidákovics Antal, díszlettervező Kovács Yvett, a jelmezeket pedig Tresz Zsuzsa készítette. Eszéken lesz a darab bemutatója szeptem­ber 29-én, amit majd több előadás is követ. Pécsett a Nemzeti Szín­házban október 17-én kerül színre, a budapesti Tháliában pedig no­vember 21-én. Jegyezzük meg: a darab technikailag forgószínpadot kíván, ezért az Anna utcában nem lehet játszani, ám az is biztos, hogy szépreményű utóélete során min­den bizonnyal eljut Zágrábba, a Horvát Nemzeti Színházba is. A nemzetközi kapcsolatok felé mutat egy másik - kimondottan az ifjúságnak szánt darab -, melyet a híres sibeniki gyermekfesztiválok­ról hívott vendégrendező, Pero Miocs állít a színpadra. Pierre Gri- pari a Kutyafelügyelő című darabjá­ról van szó. A Horvát Színház jubi­leumát Vidákovics Antal egy szép kiadvánnyal, amolyan albummal is szeretné megünnepelni, mely­ben a ház történetén kívül a legem­lékezetesebb darabok elevenednek föl, képekkel, egyéb dokumentu­mokkal. Az évad sajátos művész­darabját Thomas Bernhard Szín­házcsináló című műve jelenti, amit előreláthatólag a jövő év elején fog­nak bemutatni az Anna utcában. Készülnek egy igazi népszínművel is, melyet a „tájolás" jegyében Ba­jától Szombathelyig utaztathatnak majd. Hja Okrugics horvát szerző Százai egyért című groteszk darab­járól van szó, melynek a próbái el­kezdődtek. Végül jó hír a színház szerelme­seinek: több nagy sikerű darabot az elmúlt évadból is átmentenek. Ezek között említsük meg ízelítő­nek Cervantes Csodaszínpad-át. KOZMA F. Futnak a képek Zátonyok között Szurdi Miklós Vademberek című ható autós ámokfutás expozíció­filmjének hősei - négy magyar fia- ként való bemutatását, még akkor talember - elhatározzák, hogy sza- is, ha a hátborzongató manővere- badságukat a Duna egy lakatlan kis két némileg indokolja a városból szigetén fogják eltölteni, közel s végre kiszabaduló emberek feszült- mégis távol a civilizációtól. A ka- sége, s a jelenet előrejelző szerepét mera a történet kezdetekor jelké- is elismerem, hiszen a motívum ké­pesnek szánt közelképeken mutat- retszerűen visszatér majd. Ám úgy ja, amint a főszereplők egy széf bel- vélem, ezek az egyébként igen be- sejébe helyezik a mobiltelefonja- szédes képek túlságosan hamar le- kat. Aztán megérkeznek a szigetre leplezik előttünk a hősök hisztéri- - a szigetükre, ahogy többször is kus, kompenzáló agresszivitását: hangsúlyozzák -, s ebből a nem Hatásosabb lett volna, ha erre foko- egészen szokványos, mégis hét- zatosan döbbenünk rá. Ezenkívül köznapi szituációból bomlik ki a azt gondolom, túlságosan egyfor- bonyodalom, kettős értelemben is: mák ezek a figurák, eltérő életkö- a külső történet tragikus fordulatot rülményeik ellenére is egy bordá- vesz, s a lélekben lezajló folyama- ban szőtték őket: valós vagy vélt sé- tok is egyre sötétebb tónusúak. relmeikre egyaránt erőszakkal vála­Négy súlyosan sérült pszichéjű szolnak, ami értelmezhető ugyan a embert, négy potenciális gyilkost mai huszonéves generációról alko- mutat be a film. A szituáció rendkí- tott negatív látleletként, csakhogy vül feszült, s az a mód, ahogy a fel- lényegében ugyanúgy is teszik azt, vevőgép láttatja a szigetet, a letört amit tesznek, s ez baj, mert a figu- ágakat, csupasz fatörzseket, a pri- rák egyénítésének, differenciálásá- mitív eszközökkel összetákolt nak elmaradása - akár a valóságáb- kunyhót, elidegenítő hatásával rázolás igénye, akár tisztán poéti- még telítettebbé teszi a hangulatot, kai elvárások felől közelítem meg a különösen a poétikusan fényképe- kérdést - mindenképpen hiba. zett folyam látványával ellenpon- Itt jegyzem meg, hogy a filmbeli tozva. A hősök múltjára vonatkozó ifjak megformálói közül egyedül információkat a kifejlődő cselek- Kamarás Iván tesz kísérletet arra, mény főszálához kötve, dramatur- hogy jellegzetessé és hitelessé te- giai szempontból megfontolt ada-. gye a figurát, s elkülönítse a másik golásban kapjuk, s mindig az adott háromtól. Ez utóbbiak alakítói szá- helyzetnek megfelelően: az egyik momra felkészületlennek tűnnek, s ifjút elhagyta a felesége, s ennek azt hiszem, helytelen instrukciókat következtében az alkoholhoz me- kaptak a szerepformálásra nézvést, nekiüt, a másik szexuális problé- Szinte képtelenség, hogy manap- mákkal küszködik, a harmadik sú- ság színészek ennyire külsőséges, lyos üzleti veszteséget szenvedett túlzó eszközökkel, rossz kalandfil- el, amiről éppen a szigetre indulás- meket idéző gesztusokkal és gri- kor tájékoztatták, a negyediknek maszokkal próbálkoznak. Az elide- pedig a muflkájával vannak gond- genítésnek e módja - különösen a jai. számtantanár esetében - már-már Mindez ígéretesnek nevezhető: parodisztikus jellegű, a cselekmény dramaturgiai és pszi- A megfeneklett uszály jugoszláv chológiai alapjai, úgy látszik, meg- hajósának szerepében Cserhalmi lennének, s ez a forgatókönyvet György egészen más kategória, jegyző Békés Pál érdeme. A filmet Egy-egy szemvillanással, töredékes mégis elhibázottnak látom. Elégé- félmondattal is képes figurát terem- detlenségem a cselekményszövés teni. Egyetlen tömbből faragott Pre- és a jellemrajz részletével kapcsola- dragja bár törve, rossz akcentussal tos, s ez az egyes jelenetek konkrét beszél magyarul, még nyelvi szem- beállításával függ össze, bár a for- pontból is fölényben van az őt igaz­gatókönyv mikrostruktúrájától talanul vádoló, silány, igénytelen sem függetleníthető egészen. Hibá- beszédű szereplőkkel szemben, nak tartom például a film elején lát- Nagy Imre Predrag, a hajós (Cserhalmi György) Egy öregember emlékirataiból Bélus Volt egy nagyszerű hentes. Isten nyugosztalja. Nemcsak' a marha­lábszárat vágatta bográcskész dara­bokra, ha pincepörkölthöz vettem húst, de bélszínt adott, amikor csak a közületek juthattak hozzá, és a fél disznóból is kivette nekem a szűz- pecsenyét, ami hihetetlen kurió­zumnak számított akkor. Ennek a Béla bácsi nevű mészá­rosnak, hajdan, született egy kisfia. Nagy boldogság! Csak volt egy kis bibi. Apja, anyja, hiába dédelgette a piciny Bélust, ő bizony, satnyácská- nak látszott. Orvoshoz futottak. Az kimondta a varázsszót: csukamáj­olaj! Bélus aránylag hamar megsze­rette a finom kanalast, amit oly mosolyogva s oly sokáig etettek ve­le. Ha nem is nőtt túlzottan, de már úgy nézett ki, mint egy hentes fia. Ez később is így maradt. Szeren­csére, csak az alakja tűnt lomhának. Esze, lába, nem volt az. Rohangált, focizott, és romantikus álmokat szőtt. De az öreg Béla azt mondta: csinálhatsz, amit akarsz, de legyen egy tisztességes szakmád, amiből meg lehet élni. így aztán a Műszaki Egyetemre felvételizett Miskolcra. Sajna ekkor volt az Avas alján, a Ma- nézs Színház virágkora. Bélus, apjá­tól távol, többet volt a Manézsban, mint az egyetemen. Egy év után ha­zajött, a Pollackra, főiskolásnak. Szakmérnöki végzettséget szerzett, de már mindenki úgy ismerte, mint az Amatőr Színpad, majd a Nyári Színház, a Kis Színház színjátszóját, a nagyszerű karakterszínészt. A közművelődésben helyezke­dett el. A színház mellett, csak ez érdekelte. Balkézről, egyetemi dip­lomát is szerzett népművelésből, s közben azzal kacérkodott, hivatá­sos színésznek áll Kaposvárott. Ám, már család, lakás, minden Pécshez kötötte. Végre, 1990-ben, a Pécsi Nemzeti Színház leszerződ­tette, előző fizetése feléért. De boldog volt, s a közönség is. Már amatőrként, háromszor pofon csapta Sancho Panza szere­pe. A Gyurkó-féle változatban Hor­váth István, Leigh-Wassermann musicaljében Helyey László, ké­sőbb Szakácsi Sándor partnere­ként, de mindig lenyűgözően ját­szotta, sohasem csupán a humor­ra, mindig a megrendítő emberi hűségre koncentrálva. Helyeyvel való párosa a legemlékezetesebb. Amikor, már profiként, Andorai Pé­ter volt mellette La Mancha lovagja, csak a régi, tettyei előadások után sóhajtoztunk. Az Anna-udvarban játszhatta el Svejket, a derék katonát. Ha Hasek látta volna alakítását, kölcsönpénz­ből is pezsgőt bontat. Ekkori drá­mai figurái is emlékezetesek. Amint a Paraszthamletben, agresz- szív-bunkó Bukaraként, feje fölé emeli az asztalt a falugyűlésen ma is látom, a döbbent csöndet ma is hallom. A színházban táncoskomikus és vígjátéki szerepekben lett gyorsan a közönség kedvence. A lenézett operettet játszani nagyon nehéz. Ha csak a ritmust nem kapja el a színész, már vége. És Stenczer előbb játszott, mint látott operettet. A színházat érzi, nem a műfajt. Néha kegyes hozzá a sors, s le­hetőséget kap, hogy művészi erejé­nek gazdagabb tárházát is megmu­tassa. Láthattuk Pintér-, Kleist-, Shakespeare-művekben is. Leg­utóbb Ödön von Horváth, igen ak­tuálisra rendezett, Mesél a bécsi er­dő című drámájában, a Tündérki­rályt játszhatta. Á közhelyek világá­ban élő, konzervatív álerkölcsök­höz ragaszkodó, társadalmának minden pülanatnyi elvárását kielé­gíteni óhajtó, magának közmegbe­csülést igénylő, kártékony kispol­gár, ijesztően embertelen figurája Stenczer Béla alakításában, feledhe­tetlen. Egy életre megjegyezteti ve­lünk, hogy udvarias, kellemes, tár­sasági emberek, akik néha szeretet­reméltónak látszanak, tán épp a for­malitások rabjaiként, kegyetlenek. Eddig egy említésre méltó film­szerepet kapott. Tuskó Hopkins le­hetett Bujtor Rejtő-adaptációjában. Nem rajta múlott, hogy a verbális humorra épülő könyv filmváltoza­ta nem lett világsiker. Úgy tartjuk, nem jó, ha egy szí­nész túl okos. Stenczer a kivételek közé tartozik. Intellektusa nem megy alakításainak rovására. És so­sem vesz félvállról feladatot. Ezért hálás a közönsége. Egyszer a felsősétatéren, egy fi­nom borokat kínáló sátor előtt, na­gyobb társaságnak, több pohár drága bort rendelt. A kistermelő borász felesége nem engedte fizet­ni. Azt mondta: Drága művész úr, maga már annyi örömöt, boldogsá­got adott nekünk, úgy szeretjük nézni, hadd adjak egyszer én is magának valamit, ami remélem, örömöt okoz. Bélus zavartan kö­szönte, s csak mikor már leültünk, mondta, most nekem kellett volna őt megtapsolnom. Én nem csodálkozom, hogy az Ambassador Klub őt tünteti ki eb­ben az évben aranygyűrűjével, amit előtte olyanok kaptak, mint Vitray Tamás, Demjén Rózsi, Rangú László vagy Polgár Zoltán. Az külön öröm, hogy az üzletem­berek egy színművész teljesítmé­nyét is becsülik. Bizony aligha ke­rülhet méltóbb helyre jövő szerdán az a gyűrű, mint Stenczer Béla ujjá- ra. BÜKKÖSDI LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents