Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)
2001-09-29 / 266. szám
I 2001. Szeptember 29., szombat RIPORT 7. OLDAL K U L T Ú R A KAMARAESTEK A BILLENTYŰBEN. Ezentúl havonta tervezi, hogy új darabbal jelentkezik a pécsi Ifjúsági Házban működő Alkalmi Színház. A legutóbb bemutatott Csúnya nevűek klubja című abszurd játékuk (felvételünkön Jávorka Ágnes, Hardy Péter és Kósik Diána a mű- ben) folytatását már írja is az interneten megismert állandó szerzőjük, Maysee, azaz a mohácsi Mészáros István. ________ fotós tóth l. Po lgári hétvége Harkányban A harkányiak időről időre a polgári politizálás jegyében igyekeznek olyan rendezvényeket szervezni, melyen a magyar keresztény értékeket vonultatják fel kultúrműsorokkal, kiállításokkal és fórumokkal. Ma hasonló hétvégére készülnek; szombaton délután 2 órától a sportcsarnokban kezdődő fórum nyitja meg azt a tűzijátékkal és feltehető jókedvvel végződő összejövetelt, melyet a Magyar Ház, a Demokrata című lap és a helyi önkormányzat szervez, s mely során kiállítás nyílik a Művelődési Házban és kultúrműsor színesíti a strandfürdőbe belátogatók óráit. Mint az Bédy István, a város polgármestere elmondta, a bala- tonszárszói liberális hétvége mintájára, amolyan országos polgári ellenrendezvényként szeretnék a mai starttal Harkány nevét beírni a hazai politizáló és az egyivásúak sorsközösségét vállaló rendezvények történetébe. K. F. A hasznosítás lépcsői Három kontinens között hidat teremtő kétnapos nemzetközi konferencia kezdődött tegnap Pécs és testvér-, illetve partnervárosai zömének részvételével a megyei közgyűlés dísztermében. Az önkormányzat és a tanácskozást rendező Testvérvárosi Egyesület pályázattal nyerte el az Európai Unió támogatását a Világörökségünk hasznosítása az európai kultúra tükrében című konferenciához. Kerényi János alpolgármester, az egyesület elnöke a megnyitóban is hangsúlyozta: annak teremt fórumot a rendezvény, hogy Pécs és más testvérvárosai a fokozott idegenforgalmi érdeklődésre számot tartó értékek működtetéséről tapasztalatokat szerezhessenek azoktól, amelyek korábban megkapták az UNESCO-elismerést. Az utóbbiak köréből Lyon, Graz és Tucson, rajtuk kívül pedig Lahti, Eszék, Seattle, Kolozsvár, Sliven, Tuzla, valamint Alsó-Galilea tartománya képviselteti magát a konferencián. Az első napon Graz és Lyon mutatkozott be a világörökség részét képező történelmi városrészeivel, és idegenforgalmi hasznosításuk programjaival, valamint Tucson a Grand Canyon turisztikai vonzerejének áldásos hatásait érzékeltetve. A konferencián ár. Újvári Jenő alpolgármestertől arról értesültünk, hogy elkészült az UNESCO-diplo- ma november 16-i fogadásának forgatókönyve. A ceremóniát a Dóm Kőtárban tartják, majd a Péter-Pál sírkamránál felavatják a világörökségre utaló emléktáblát, utána a bazilikában lesz koncert. A Péter-Pál sírkamra az ünnepség idejére építészetileg elkészül. A bemutatóhelyek közül csinosodik a Ókeresztény Mauzóleum, a Korsós Sírkamra, valamint az Apáca utcai őskeresztény síremlékek. A jövő évre húzódik át az V. sírkamra statikai megerősítése. A világ- örökségi házat az Esze Tamás utca 5. számú épületből most alakítják ki. Már tervezik a világörökségre figyelmet felhívó táblákat, amelyek a városba érkezőket'igazítják útba. DUNAI I. A Rokonokkal kezdenek A Horvát Színház tizedik évadja Eszéken startol A Pécsi Horvát Színház felcseperedett, s immáron tizedik évadját kezdi az őszön. Sok-sok örömmel és birkózással élték meg ezt az ifjúkort, s küzdötték ki helyüket és szerepüket a város és az ország közéletében. Röviden szólva: jó, hogy vannak. Már az alapításkor megfogalmazódott, hogy a két nép, a magyar és a horvát kultúra közvetítésére vállalkozik a^Péra darabjával, a Rokonok-kai kezdik. Mi tagadás, a közéleti korrumpálódás, kissé udvariasabban kifejezve a közélet visszásságaira reflektáló darab reneszánszát éli napjainkban, s valójában jól választott Vidákovics Antal direktor (képünkön), amikor erre a darabra voksolt, s ami a reményei szerint az évad zászlóshajója lesz. Mint azt elmondta, valójában igen kevés magyar szerző színműve jelenik meg a horvát színházakban, s ezt a hiátust igyekeztek pótolni eddig, és ezt teszik a Móricz- mű esetében is. (Igaz a dolog fordítottja is: horvát szerzők is hiányoznak a hazai színpadokról.) A Rokonokat BaUkó Tamás rendezésében állítják színpadra, főszerepét Vidákovics Szlovén, a Pécsi Nemzeti Színház művésze játssza, a többi szerepet pedig az Eszéki Színház művészei. Dramaturg Simon István, koreográfus Vidákovics Antal, díszlettervező Kovács Yvett, a jelmezeket pedig Tresz Zsuzsa készítette. Eszéken lesz a darab bemutatója szeptember 29-én, amit majd több előadás is követ. Pécsett a Nemzeti Színházban október 17-én kerül színre, a budapesti Tháliában pedig november 21-én. Jegyezzük meg: a darab technikailag forgószínpadot kíván, ezért az Anna utcában nem lehet játszani, ám az is biztos, hogy szépreményű utóélete során minden bizonnyal eljut Zágrábba, a Horvát Nemzeti Színházba is. A nemzetközi kapcsolatok felé mutat egy másik - kimondottan az ifjúságnak szánt darab -, melyet a híres sibeniki gyermekfesztiválokról hívott vendégrendező, Pero Miocs állít a színpadra. Pierre Gri- pari a Kutyafelügyelő című darabjáról van szó. A Horvát Színház jubileumát Vidákovics Antal egy szép kiadvánnyal, amolyan albummal is szeretné megünnepelni, melyben a ház történetén kívül a legemlékezetesebb darabok elevenednek föl, képekkel, egyéb dokumentumokkal. Az évad sajátos művészdarabját Thomas Bernhard Színházcsináló című műve jelenti, amit előreláthatólag a jövő év elején fognak bemutatni az Anna utcában. Készülnek egy igazi népszínművel is, melyet a „tájolás" jegyében Bajától Szombathelyig utaztathatnak majd. Hja Okrugics horvát szerző Százai egyért című groteszk darabjáról van szó, melynek a próbái elkezdődtek. Végül jó hír a színház szerelmeseinek: több nagy sikerű darabot az elmúlt évadból is átmentenek. Ezek között említsük meg ízelítőnek Cervantes Csodaszínpad-át. KOZMA F. Futnak a képek Zátonyok között Szurdi Miklós Vademberek című ható autós ámokfutás expozíciófilmjének hősei - négy magyar fia- ként való bemutatását, még akkor talember - elhatározzák, hogy sza- is, ha a hátborzongató manővere- badságukat a Duna egy lakatlan kis két némileg indokolja a városból szigetén fogják eltölteni, közel s végre kiszabaduló emberek feszült- mégis távol a civilizációtól. A ka- sége, s a jelenet előrejelző szerepét mera a történet kezdetekor jelké- is elismerem, hiszen a motívum képesnek szánt közelképeken mutat- retszerűen visszatér majd. Ám úgy ja, amint a főszereplők egy széf bel- vélem, ezek az egyébként igen be- sejébe helyezik a mobiltelefonja- szédes képek túlságosan hamar le- kat. Aztán megérkeznek a szigetre leplezik előttünk a hősök hisztéri- - a szigetükre, ahogy többször is kus, kompenzáló agresszivitását: hangsúlyozzák -, s ebből a nem Hatásosabb lett volna, ha erre foko- egészen szokványos, mégis hét- zatosan döbbenünk rá. Ezenkívül köznapi szituációból bomlik ki a azt gondolom, túlságosan egyfor- bonyodalom, kettős értelemben is: mák ezek a figurák, eltérő életkö- a külső történet tragikus fordulatot rülményeik ellenére is egy bordá- vesz, s a lélekben lezajló folyama- ban szőtték őket: valós vagy vélt sé- tok is egyre sötétebb tónusúak. relmeikre egyaránt erőszakkal válaNégy súlyosan sérült pszichéjű szolnak, ami értelmezhető ugyan a embert, négy potenciális gyilkost mai huszonéves generációról alko- mutat be a film. A szituáció rendkí- tott negatív látleletként, csakhogy vül feszült, s az a mód, ahogy a fel- lényegében ugyanúgy is teszik azt, vevőgép láttatja a szigetet, a letört amit tesznek, s ez baj, mert a figu- ágakat, csupasz fatörzseket, a pri- rák egyénítésének, differenciálásá- mitív eszközökkel összetákolt nak elmaradása - akár a valóságáb- kunyhót, elidegenítő hatásával rázolás igénye, akár tisztán poéti- még telítettebbé teszi a hangulatot, kai elvárások felől közelítem meg a különösen a poétikusan fényképe- kérdést - mindenképpen hiba. zett folyam látványával ellenpon- Itt jegyzem meg, hogy a filmbeli tozva. A hősök múltjára vonatkozó ifjak megformálói közül egyedül információkat a kifejlődő cselek- Kamarás Iván tesz kísérletet arra, mény főszálához kötve, dramatur- hogy jellegzetessé és hitelessé te- giai szempontból megfontolt ada-. gye a figurát, s elkülönítse a másik golásban kapjuk, s mindig az adott háromtól. Ez utóbbiak alakítói szá- helyzetnek megfelelően: az egyik momra felkészületlennek tűnnek, s ifjút elhagyta a felesége, s ennek azt hiszem, helytelen instrukciókat következtében az alkoholhoz me- kaptak a szerepformálásra nézvést, nekiüt, a másik szexuális problé- Szinte képtelenség, hogy manap- mákkal küszködik, a harmadik sú- ság színészek ennyire külsőséges, lyos üzleti veszteséget szenvedett túlzó eszközökkel, rossz kalandfil- el, amiről éppen a szigetre indulás- meket idéző gesztusokkal és gri- kor tájékoztatták, a negyediknek maszokkal próbálkoznak. Az elide- pedig a muflkájával vannak gond- genítésnek e módja - különösen a jai. számtantanár esetében - már-már Mindez ígéretesnek nevezhető: parodisztikus jellegű, a cselekmény dramaturgiai és pszi- A megfeneklett uszály jugoszláv chológiai alapjai, úgy látszik, meg- hajósának szerepében Cserhalmi lennének, s ez a forgatókönyvet György egészen más kategória, jegyző Békés Pál érdeme. A filmet Egy-egy szemvillanással, töredékes mégis elhibázottnak látom. Elégé- félmondattal is képes figurát terem- detlenségem a cselekményszövés teni. Egyetlen tömbből faragott Pre- és a jellemrajz részletével kapcsola- dragja bár törve, rossz akcentussal tos, s ez az egyes jelenetek konkrét beszél magyarul, még nyelvi szem- beállításával függ össze, bár a for- pontból is fölényben van az őt igazgatókönyv mikrostruktúrájától talanul vádoló, silány, igénytelen sem függetleníthető egészen. Hibá- beszédű szereplőkkel szemben, nak tartom például a film elején lát- Nagy Imre Predrag, a hajós (Cserhalmi György) Egy öregember emlékirataiból Bélus Volt egy nagyszerű hentes. Isten nyugosztalja. Nemcsak' a marhalábszárat vágatta bográcskész darabokra, ha pincepörkölthöz vettem húst, de bélszínt adott, amikor csak a közületek juthattak hozzá, és a fél disznóból is kivette nekem a szűz- pecsenyét, ami hihetetlen kuriózumnak számított akkor. Ennek a Béla bácsi nevű mészárosnak, hajdan, született egy kisfia. Nagy boldogság! Csak volt egy kis bibi. Apja, anyja, hiába dédelgette a piciny Bélust, ő bizony, satnyácská- nak látszott. Orvoshoz futottak. Az kimondta a varázsszót: csukamájolaj! Bélus aránylag hamar megszerette a finom kanalast, amit oly mosolyogva s oly sokáig etettek vele. Ha nem is nőtt túlzottan, de már úgy nézett ki, mint egy hentes fia. Ez később is így maradt. Szerencsére, csak az alakja tűnt lomhának. Esze, lába, nem volt az. Rohangált, focizott, és romantikus álmokat szőtt. De az öreg Béla azt mondta: csinálhatsz, amit akarsz, de legyen egy tisztességes szakmád, amiből meg lehet élni. így aztán a Műszaki Egyetemre felvételizett Miskolcra. Sajna ekkor volt az Avas alján, a Ma- nézs Színház virágkora. Bélus, apjától távol, többet volt a Manézsban, mint az egyetemen. Egy év után hazajött, a Pollackra, főiskolásnak. Szakmérnöki végzettséget szerzett, de már mindenki úgy ismerte, mint az Amatőr Színpad, majd a Nyári Színház, a Kis Színház színjátszóját, a nagyszerű karakterszínészt. A közművelődésben helyezkedett el. A színház mellett, csak ez érdekelte. Balkézről, egyetemi diplomát is szerzett népművelésből, s közben azzal kacérkodott, hivatásos színésznek áll Kaposvárott. Ám, már család, lakás, minden Pécshez kötötte. Végre, 1990-ben, a Pécsi Nemzeti Színház leszerződtette, előző fizetése feléért. De boldog volt, s a közönség is. Már amatőrként, háromszor pofon csapta Sancho Panza szerepe. A Gyurkó-féle változatban Horváth István, Leigh-Wassermann musicaljében Helyey László, később Szakácsi Sándor partnereként, de mindig lenyűgözően játszotta, sohasem csupán a humorra, mindig a megrendítő emberi hűségre koncentrálva. Helyeyvel való párosa a legemlékezetesebb. Amikor, már profiként, Andorai Péter volt mellette La Mancha lovagja, csak a régi, tettyei előadások után sóhajtoztunk. Az Anna-udvarban játszhatta el Svejket, a derék katonát. Ha Hasek látta volna alakítását, kölcsönpénzből is pezsgőt bontat. Ekkori drámai figurái is emlékezetesek. Amint a Paraszthamletben, agresz- szív-bunkó Bukaraként, feje fölé emeli az asztalt a falugyűlésen ma is látom, a döbbent csöndet ma is hallom. A színházban táncoskomikus és vígjátéki szerepekben lett gyorsan a közönség kedvence. A lenézett operettet játszani nagyon nehéz. Ha csak a ritmust nem kapja el a színész, már vége. És Stenczer előbb játszott, mint látott operettet. A színházat érzi, nem a műfajt. Néha kegyes hozzá a sors, s lehetőséget kap, hogy művészi erejének gazdagabb tárházát is megmutassa. Láthattuk Pintér-, Kleist-, Shakespeare-művekben is. Legutóbb Ödön von Horváth, igen aktuálisra rendezett, Mesél a bécsi erdő című drámájában, a Tündérkirályt játszhatta. Á közhelyek világában élő, konzervatív álerkölcsökhöz ragaszkodó, társadalmának minden pülanatnyi elvárását kielégíteni óhajtó, magának közmegbecsülést igénylő, kártékony kispolgár, ijesztően embertelen figurája Stenczer Béla alakításában, feledhetetlen. Egy életre megjegyezteti velünk, hogy udvarias, kellemes, társasági emberek, akik néha szeretetreméltónak látszanak, tán épp a formalitások rabjaiként, kegyetlenek. Eddig egy említésre méltó filmszerepet kapott. Tuskó Hopkins lehetett Bujtor Rejtő-adaptációjában. Nem rajta múlott, hogy a verbális humorra épülő könyv filmváltozata nem lett világsiker. Úgy tartjuk, nem jó, ha egy színész túl okos. Stenczer a kivételek közé tartozik. Intellektusa nem megy alakításainak rovására. És sosem vesz félvállról feladatot. Ezért hálás a közönsége. Egyszer a felsősétatéren, egy finom borokat kínáló sátor előtt, nagyobb társaságnak, több pohár drága bort rendelt. A kistermelő borász felesége nem engedte fizetni. Azt mondta: Drága művész úr, maga már annyi örömöt, boldogságot adott nekünk, úgy szeretjük nézni, hadd adjak egyszer én is magának valamit, ami remélem, örömöt okoz. Bélus zavartan köszönte, s csak mikor már leültünk, mondta, most nekem kellett volna őt megtapsolnom. Én nem csodálkozom, hogy az Ambassador Klub őt tünteti ki ebben az évben aranygyűrűjével, amit előtte olyanok kaptak, mint Vitray Tamás, Demjén Rózsi, Rangú László vagy Polgár Zoltán. Az külön öröm, hogy az üzletemberek egy színművész teljesítményét is becsülik. Bizony aligha kerülhet méltóbb helyre jövő szerdán az a gyűrű, mint Stenczer Béla ujjá- ra. BÜKKÖSDI LÁSZLÓ
