Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-24 / 261. szám

I 2001. Szeptember 24., hétfő RIPORT 7. OLDAL K U L T URA­Üj hősökre van szükség A pécsi gyerekek az országos átlagnál olvasottabbak Közel 3500 olvasója van a négy pécsi gyermek- könyvtárnak. A Nyitnikék, a Kilenc király, a Csipkefa és a Pinocchio 5-16 éves korú látogatói közül több mint 300 adott választ egy, az olvasá­si szokásaikat firtató felmérés során, amiből ki­derült, olvasásélményeiket elsősorban édesany­jukkal beszélik meg a gyerekek. Komoly jelzése van annak, hogy a megkérde­zett gyerekeknek jóval több mint fele a köl­csönzött köteteken túl elsősorban kézikönyve­ket, enciklopédiákat, lexikonokat forgat. A me­sék, a gyermek- és ifjúsági irodalom világa felől a racionalitás felé billen a mérleg. Ezt alátá­masztja az is, hogy az utóbbi fél évben megnőtt érdeklődésük a természettudományi munkák iránt. A felmérést elkészítő, az eredményeket elemző, és a tapasztalatokból az „Olvasásról, az olvasás évében’’ címmel a napokban Pécsett rendezett szakmai tanácskozáson előadást tar­tó Keszi Erika Zsuzsannát, a Pécsi Városi Könyvtár osztályvezetőjét nem lepte meg, hogy ez a korosztály az olvasó nemzedékek közé sorolandó.-.Bizonyosnak látszik a felmérés alapján, hogy a gyerekeknek új hősökre van szükségük. Ezért kiváló az Oktatási Minisztériumnak az a gyakorlata, hogy most már második éve hirdet meg pályázatot gyermek- és ifjúsági regények megírására. Példaképek persze maradtak, Némó kapitány, Dobó István, Hunyadi János és Robin Hood a sorrend a fiúknál, a lányok ese­tében Sziszi, Kisherceg és Nemecsek. Magyarországon ma szőkébb értelemben fél-, tágabban értelmezve másfél millió a funk­cionális analfabéták száma, akik alig tudnak anyanyelvükön is olvasni, izzasztó feladat szá­mukra egy egyszerű kérdőív kitöltése, önélet­rajz írása. Ezért is érdemes és kell figyelni az új nemzedékekre, olvasási gyakorlatukra, szo­kásaikra. A megkérdezett pécsi gyerekeknek közel 20 százaléka a gyermekkönyvtárokon túl más bib­liotékát is felkeres. Ám itt sem a meséket olvas­sák, ezek kedvelt olvasmányaik rangsorában csak a 12. helyen vannak. Hasonló a helyzet a lapokkal, folyóiratokkal is: Tudorka vezet a Tappancs előtt, harmadik a Dunántúli Napló, a kifejezetten gyermekeknek szánt Kincskeresőt pedig a célzott olvasóknak csak egy százaléka veszi a kezébe. Vélhetnénk, a televízió elviszi a gyerekeket a könyvek olvasásától. Meglepőnek tűnhet, a fel­mérés azonban nem ezt igazolta. Nem akadá­lya az önművelés ilyen formájának a szabadidő hiánya sem. A megkérdezettek negyedének 3, ötödének 4,14 százalékának 5, 8 százalékának 8 óra szabadideje van naponta, s a 313 gyerek­ből lényegében csak kilenc válaszolta azt, hogy soha sem ér rá. Egyébként a könyvtárban nem csak olvashatnak, kölcsönözhetnek, mód nyí­lik itt játékra, csoportos foglalkozásra, beszél­getésre, de sokan a házi feladataikat is itt készí­tik el. Meghökkentő eredményt is produkált Keszi Erika felmérése. Azt is tudni szerette volna, a gyerekek kikkel beszélik meg olvasmányaikat? Első helyen áll az anya, követi barát, majd az iskolatárs, negyedik az apa - és csak utána kö­vetkezik a pedagógus. MÉSZÁROS A. Szigetvári bor a királynő asztalán Újraéled a városkörnyék szőlő- és borkultúrája Megkapó kiállítás várja október 1-jéig a szigetvári Vigadó Ga­lériában az érdeklődőket. Nem annyira poros-penészes palac­kokban rejtőző régi borokat mutat be, inkább a hajdani sző­lők, a borkészítés hangulatát tükrözi a különös tárlat. Osztopányi László hegyközségveze­tő (képünkön) külön is kiemeli: ez nem egy teljes kiállítás. Nehéz is lenne mindent bemutatni, hiszen a környék szőlőművelése, borászata az ókorba nyúlik vissza. így régi do­kumentumok, eszközök, Csonka Károly szépséges, a ma még meglé­vő pincékről készült felvételei nyo­mán, mellettük régi, archív fotók'se­gítségével is merenghetünk el azon, mi is húzódhatott meg az mögött, hogy a XIX-XX. század fordulóján e környékről származó bort hordtak fel az angol királyi udvar asztalaira.- Eléggé savas volt - ad hozzá egy adalékot Osztopányi László hogy kibírja a tengeri szállítást. Számos forrás bizonyítja, milyen régen foglalkoztak már e vidéken - lényegében most is neves szőlőhe­gyek: a turbéki, a becefai, a zsibóti és mozsgói - szőlészettel, borászat­tal. Igen régi az az okirat, amely a nagyvátyi esperesség területén do­régi magyar fajtákkal a minőség­ben előrelépést eredményeztek. A helesfai pincészet termékei sorbán nyerték az aranyérmeket, mint ahogy a Kozári-féle borok is rangos elismeréssel tértek haza a század­előn a világkiállításról. Ha azt is mondja a neves sző­lész-borász Osztopányi László, hogy ezzel a szép leállítással nem a szőlészet-borászat szakmai múltját, a környéken betöltött gazdasági szerepét akarták meg­mutatni, hanem sokkal inkább a szőlő-és borkultúrával óhatatla­nul együtt járó hangulatokat, üze­nete természetesen a mának is van. Különösen most, hogy ismét fellendülőben van a vidéken a szőlészet-borászat, s talán a félre­sikerült jövedéki törvénynek nem lesz olyan erős negatív hatása, mint a múlt századi filoxérának. Más a kiállítás mondanivalója, fi­lozófiája:- A múltban van a jövőnk. Érté­keink folytonosságának megőrzése a lényeg! - fogalmazza meg Osz­topányi László. MÉSZÁROS A. A SZŐLŐ ÉS BOR ÜNNEPE. Jobb százan vettek részt tegnap délután a borrendekkel, pezsgőrenddel, kórusokkal, táncosokkal, zenészekkel, lovasokkal kísért pécsi szüreti felvonuláson, fotó: müller andrea Tisztelet és alázat Hobo Földes László Villont is megtalálta Hobo Földes László szeptember 25-én a pécsi Művészetek Há­zában „Légy ostoba!” címmel adja elő József Attila-estjét.- Lázadó típus? - kérdez vissza. - A dolgomat csinálom, nem kate­góriákban gondolkodom. Se szí­nész, se előadóművész nem va­gyok, a magam útját járom, nincs arra szükségem, hogy behelyette­sítsem magam nagy szerepekkel.- Széles közönség előtt kapcso­lódott össze neve József Attiláéval.- A verseivel van szoros kap­csolatom, nem magával a költő­vel. Tény, hogy 1991 óta több mint háromszázszor léptem fel a „Légy ostoba! ” című József Attila- estemmel. Meglehet, összekötik a nevem József Attiláéval, lázadá­sával, de én máshonnan jöttem mint ő és más felé tartok.- Ott vannak repertoárján Viszockij és Jim Morrison is. Mondjuk így, ugyancsak lázadó típus mindkettő. Az ember szinte hiányolja Villont.- Bizonyos értelemben való­ban nem illeszkedem semmilyen sorba, szinte folyamatosan ellen- kultúrában vagyok. Oka termé­szetesen van, hogy most mást ne mondjak, hányingerem van a mé­diától. Ami pedig Villont illeti, már készülök rá, az előadóest jö­vőre lesz készen. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem ez az el­sőrendű tevékenységem. József Attila és a többeik verseihez tisz­telettel és alázattal közeledek. A legfontosabb azonban a Hobo Blues Band. Alkotó vagyok, nem interpretátor.- Két éve tagja a budapesti Új Színháznak.- Bemutatóra készülünk, a „Bol­ha a fülbe” című darabban van sze­repem. Hobo Földes László idén még há­romszor jön Pécsre. Viszockij-estje október 30-án lesz a Művészetek Há­zában, a Jim Monisonnal ugyanitt november 27-én lép fel. December 6- án jön vele a Blues Band is, a koncert az Ifjúsági Házban lesz. m.a. A horvátoknak fontos a nyelvük Az Országos Horvát Önkormányzat Ifjúsági és Sport Bizottsá­ga megbízásából a Pécsi Tudományegyetem politológusból, szociológusból, történészből, környezetmérnökből álló kuta­tócsoportja végez felmérést a horvát nemzetiségű fiatalok kö­rében. A felmérések háromnegyed része már elkészült. A Pécsi Tudományegyetem kutató- csoportja a Magyarországon élő horvát nemzetiségű fiatalok köré­ben végez életmóddal kapcsolatos felméréseket a szociálpolitika tan­szék hallgatóinak tevékeny bevoná­sával. A felmérés célja az, mondja dr. Gyúrok János, a csoport vezetője, hogy jobban lehessen tervezni a kü­lönböző programokat, rendezvé­nyeket, s hogy az életmódra vonat­kozó ismeretek birtokában pontos képet kaphassanak a magyarorszá­gi horvát fiatalok mindennapjairól. Az EU-ajánlás szerinti 14-25 éves fi­atalok életmódvizsgálata egyedülál­ló kezdeményezés Magyarorszá­gon, ilyen típusú felmérésre eddig nem került sor. A kérdőíves és inter­jús kutatás többek között olyan kér­dések megválaszolását tűzte ki cé­lul, hogy milyen a végzettségük, kikkel élnek együtt, müyen rend­szeres bevétellel rendelkeznek, na­ponta mennyi időt fordítanak tévé­nézésre, rádióhallgatásra, olvasás­ra, számítógépezésre, milyen típu­sú olvasmányokat kedvelnek, fon- tos-e nekik a saját nemzetiségi cso­porthoz tartozó fiatalokkal való kapcsolattartás stb. . Az ilyen típusú felmérés - amely­nek háromnegyed része már elké­szült - azért is fontos, mert kiderül, hogy egy sor, az adott kisebbségre vonatkozó megállapítás megdőlhet. Az előzetes eredmények alapján azt látják, hogy a horvát fiataloknak a magyarokkal szembeni különbség csupán az anyanyelv megőrzésében lelhető fel. Az is körvonalazódni lát­szik, hogy egy új típusú nyelvi-etni­kai reneszánsz bontakozik ki, mert a horvát fiataloknak fontos az anya­nyelv részben praktikus, részben pedig emocionális okokból. CSERI LÁSZLÓ Vannak nálunk markánsabb csapatok- értékel online interjújában Róth Antal, a PMFC labdarúgócsapatának edzője Pénteken este Róth Antal, a PMFC NB I. B csoportos labdarú­gócsapatának vezetőedzője volt lapunk online-szerkesz­tőségének vendége. Az alábbiakban az interjú legérdekesebb részeit közöljük szerkesztett formában.- Kiket akar, tud szerződtetni a csa­pat jövőre, illetve a bajnoki szünet­ben? (jason) Róth Antal: Jó lenne, ha meg tud­nám mondani, hogy fél év múlva merre tart a pécsi labdarúgás és ebbe beletartoznak az átigazolások is. A jó igazolás pedig mindig a csapat ered­ményességében nyilvánul meg.- Nem érzi, hogy a városban a lab­darúgást érdemtelenül túlszponzorál­ják? Jogosnak érzi-e, hogy Európa harmadik legjobb kosárlabdacsapa­ta helyett a magyar másodosztályban sem remeklő labdarúgók kapják a sporttámogatások jelentős részét? (rexfelügyelo) R. A.: Amit én érzek, azok a klub­nak a saját gazdasági problémái, in­nentől kezdve pedig az a pénz, amit a csapatra fordítanak, kevésnek tű­nik. Azt vallom, hogy a sport egy nagy kosár és ebbe a kosárba sok sportág beletartozik, így a kosárlabda és a labdarúgás is, a kettő között pe­dig nincs olyan reálisan mérhető do­log, amely egyik vagy a másik kárára próbálna meg előnyhöz jutni.- Van-e esély arra, hogy komo­lyabb klubvezetés irányítsa a jövőben a pécsi focit? Igaz-e, hogy ha megvál­tozik a vezetőség személyi összetétele, több komoly szponzor is beszállna a pécsi futbaÚba? (kakadu) R. A.: A klub irányítását mint edző befolyásolni nem tudom, és a pletykák számomra nem tényszerű­ek, így arról véleményt sem tudok nyilvánítani.- Elképzelhető, hogy a volt pécsi sztárok összefognak, így Katzirz, Róth, Mészáros, Torna, Garami, lo­vász, s közösen próbálnak fellépni a klub érdekében? S mü kellene tenni ahhoz, hogy újm bajnokesélyes csa­pata legyen Pécsnek, ráadásul az első osztályban. Mennyi pénz kellene eh­hez? (szalon) R. A.: A labdarúgásban sikereket elért emberek összetartozása és összekovácsolása lehet az egyik leg­jobb kiindulási pont az anyagilag ne­héz helyzetben lévő klubok számá­ra, így van ezzel a mi csapatunk is. Meg kell találni azt, vagy azokat a hi­teles embereket, akik ezt a nem kis feladatot képesek felvállalni és a csa­pat érdekében a klub előrelépésére felhasználni. Hogy ehhez mennyi pénzre lenne szükség, konkrétan megmondáni nem tudom, de a mos­tani helyzetből kiindulva: sokra.- Emlékszel még a Feyenoord, a Manchester United vagy a németek elleni kupameccsre? Vagy amikor a Ddáriékat, Nyilasiékat aláztuk? Tu­dod hogy a közönség mennyire örül­ne, ha végre azétt drukkolhatna a fo ástáknak, men jók? (kakadu) R. A.: A múlt megbecsülése min­dig fontos, és a tradíciók őrzése ugyanúgy. Ezért büszkék lehetünk az elért eredményeinkre, de tud­nunk kell azt is, hogy az idő nem áll meg, és a világ sportja, ezen belül a labdarúgás is folyamatosan fejlődik. Ha lépést akarunk a világgal tartani, akkor követnünk kell őket még úgy is, hogy esetleg az első lépést hátrafe­lé tesszük meg.-Ön szerint mién nem képes a vá­ros megteremteni egy olyan összefo gást, ami nélkül a leghalványabb esé­lye sincs annak, hogy egy pécsi csa­pat, nyüvánaPMFC, tartósan az első osztályban játsszon? (pirisig) R. A.: A pécsi, illetve baranyai lab­darúgás miniatűr tükörképe az or­szágos helyzetnek. Alapjában véve nem látható a rendszer, amiben a fut­ballt megpróbáljuk működtetni. Vo­natkozik ez a pécsi csapatok meg­szűnésére, jelenleg Pécsett játszó csapatok kapcsolatára és a labdarú­gásért történő városi összefogásra is. Attól a pillanattól kezdve, amikor végre kialakításra kerül ez a rend­szer, számolhatunk azzal, hogy eb­ben a rendszerben mindenki megta­lálja a maga helyét.- Milyen típusú játék áll szívéhez a legközelebb? A jelenlegi magyar játékosanyagból müyen válogatottat állítana ösz- sze? Aptopó, van-e vala- müyen kabalája? (har- ryldein) R. A.: Szeretem a lát­ványos, sok átadásra és improvizatív játékra épülő csapatjátékot. Ta­lán lehet brazüosnak vagy spanyolosnak titulálni ezt. Meg­győződésem, hogy lehetne olyan vá­logatottat felállítani, amely kivívná a szurkolók támogatását eredménytől függetlenül is: Király - Pető, Győri, Juhár, Kiss - Dárdai, Gera, Halmai, Fűzi - Tököli, Kabát. Rengeteg kaba­lám van és erről csak nagyon keve­sen tudnak. Nem mindegy, hogy mi­lyen óra van rajtam, sőt az sem mindegy, milyen alsónadrág van raj­tam. És csak néhány példát említet­tem.- Reálisnak tartja-e, hogy az idd év végén egy osztállyal feljebb jutnak? (Balazska) R. A.: Nyolc forduló után látni le­het, hogy vannak nálunk markán­sabb csapatok is, de mint ahogy a győzelmeink is nagyon szorosak vol­tak, a vereségeink is csak nüan- szokon múltak. Éppen ezért bár­mi megtörténhet a bajnokság hát­ralevő időszakában, de tudnunk kell azt is, hogy saját hibánkból hátrányban vagyunk.- Aktív labdarúgó korából me­lyikegyesületre emlékszik vissza a legszívesebben? (Tatai) R. A.: PMSC és Feyenoord. Ta­lán csak azért, mert ebben a két egyesületben futballoztam. (Az online-interjú teljes szöve­ge olvasható az interneten: www. dunantulinaplo. hu) kumentálja a környező közsé­gekben a szőlő­kultúrát. Meg­emlékezik róla a híres-neves tö­rök utazó, Evlia Cselebi is. Gya­korlatilag a kö­zépkor után minden községben volt szőlőbirtok, sőt - teszi hozzá az anyagot összeál­lító Osztopányi László -, az a telepü­lés, amelyik ilyennel nem rendelke­zett, „nem is számított igazi falu­nak.” A különböző szőlőbetegségek ezen a vidéken is pusztítottak, oly­annyira, hogy amikor az 1870-es években Amerikából megérkezett a filoxéra és a többi veszélyes kór, a területen a szőlők közel 90 száza­lékát kipusztította. Tragédia volt, de talán kezdet is, mert a nagy pusztulást követő újratelepítések

Next

/
Thumbnails
Contents