Új Dunántúli Napló, 2001. szeptember (12. évfolyam, 238-267. szám)

2001-09-15 / 252. szám

iiilfti 20 01. Szeptember 15., szombat RIPORT 7. OLDAL KULT U R A ­CSATÁK EZÜSTBEN CÍMMEL a török elleni harcok emlékérmeit tartalmazó kiállítás várja az érdeklődőket Pécsett, a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlésének dísztermében. A mintegy 200 emlék­érem mellett, XV1-XVII. századi magyar, illetve török fegyverek, va- | lamint Buda és Esztergom visszafoglalását bemutató metszetek vár- i ják a látogatókat._________________________________________fotó, m. a. Ta nac-tánc, séta nélkül Elmarad, a Széchenyi téri színes felvonulás A barátságos címet viselő - Isten hozott, kedves vendég! a pécsi Tanac Kulturális Egyesület által immár hato­dik alkalommal megrende­zett nemzetközi néptáncfesz­tivál idén egy színfolttal sze­gényebb lesz. És szürkébb a Pécsi Napok rendezvénysoro­zata is. Elmarad az együtte­sek felvonulása, menettánca a Széchenyi téren. A ma kezdődő és holnap is tartó fesztiválon öt országból érkezett közel 300 tán­cos vesz részt. Bár a baranyai néptáncmozga­lom az orszá­gos képben ere­jét, népszerű­ségét nézve va­lahol a közép- mezőnyben van, ez a feszti­vál egy villanás a meglehetősen ritka fellépési lehetőségek tükré­ben. Élegyütteseink között van az 1988-tól működő Tanac is, a leg­utóbbi minősítés során azonos r pontszámot ért el azzal a jászbe- 2 rényi együttessel, amelynek saját -i, székháza, táncháza és sokezres a törzsközönsége van.- Egyre inkább érzékeljük és kell ezzel szembe néznünk - ad magyarázatot Szávai József (ké­pünkön), a Tanac vezetője -, hogy ma már nem divat és nem is kiál­lás, hitvallás a néptáncmozgalom. Valóban kevés a fellépési lehető­ség, s ha van, rendszerint valami­lyen más rendezvény kísérőprog­ramjaként. És persze keményebb munkát, több időt kíván a megél­hetés, a táncosok még a próbára is úgy lopják az időt... Tapasztalat, hogy a hazai ki­sebbségek körében aktívabban művelik és támogatják a néptán­cot, együtteseiket, mint a magyar anyanyelvűek. Az utánpótlás azonban így is gond. Éppen ezen a héten volt felvételi a Tanacnál, gyermekkorú nem jelentkezett. Szávai azonban jelzi, próbáik az Ifjúsági Házban nyitottak, lénye­gében bármikor bárki jelentkez­het. Az „Isten hozott, kedves ven­dég!”, a hatodik éve megrendezett pécsi néptánc-fesztivál egyaránt viszonzása a pécsi táncosok hatá­ron túli szereplési lehetőségeinek, alkalom a találkozásra a többi kör­nyező ország együtteseivel, ám egyben kulturális misszió is, szí­nes forgatagával, néha egzotikus megjelenésű részvevőivel. Ez az, ami idén szegényebb lesz. A Széchenyi teret ma egy show-műsor uralja, így a fesztivál­ra invitáló meghívóban szereplő első attrakció, az együttesek felvo­nulása az Ifjúsági Háztól a Sétaté­rig - elmarad... Utóbbi helyen azonban lesz egy rövid műsor 16 órakor, a gála fél 8-kor, a táncház 21 órakor kezdődik az Ifjúsági Házban. fpcjßiüfiet 2001 A Felső-sétatéren a hétvégén 49 sátor várja az arra sétálókat. A megszokott igényes kézműves áruk mellett újdonság, hogy egy biotermelő tönkölybúza őrlemé­nyeket, s tönkölypelyvával töltött párnákat mutat be. Az ősi gabo­na ellenállónak bizonyult a cser­nobili katasztrófa idején a sugár- fertőzéssel szemben. Pelyvája is őrzi és sugározza a nap energiá­ját, ezért a természetgyógyászok fájó testrészek regenerálására is alkalmasnak tartják. A tönköly- liszt magas sikértartalma miatt tojás nélkül is alkalmas tészta készítésére. Aki másra vágyik, kóstolhat görög, balkáni, arab ételkülönle­gességeket, bajor kolbászt vagy dalmát malacsültet. Vasárnap Csárdás! - A Kelet tangója címmel a Budapest tánc­együttes látványos műsorát láthat­ják az érdeklődők 20 órakor a Szé­chenyi téren. Az előadás korhoz nem köthető történetet dolgoz fel, egy szerelmi háromszög konflik­tusaira épül. A téma autentikus magyarországi, erdélyi, illetve nemzetiségi táncok gyűrűjébe ékelve építkezik és válik teljessé a műsor végén. Mondhatnánk: sze­relem a Kárpátok alatt, táncban el­mesélve. Az érdekfeszítő és magá­val ragadó esemény közben gyö­nyörködhetünk a sokszínű nép­táncok virtuóz előadásmódjában. Zene: Kelemen László, koreográ­fus-rendező Zsuráfszki Zoltán. Vasárnap délelőtt születésnapi rendezvényekkel - bábelőadás­sal, főzőversennyel, koncerttel köszönti a pécsieket a 25 éves Skála Konzum áruház. Eszter könyve balettben A győriek a Pécsről elindított úton haladnak Egy bibliai történet modern változatát láthatjuk ma este a nagyszínházban a Győri Balettől. Az előadás jó összehasonlítási alap lehet az újraformálódó Pécsi Ba­lett értékeléséhez. Most volt 40 éves a Pécsi Balett, amelynek a felemelkedése azzal kezdődött, hogy a Balettintézet­ből egy komplett osztály érkezett a városba. A hatvanas esztendők­ben ez a fiatal társulat Eck Imre vezetésével a táncművészet for­manyelvét megújító modern vál­tozatát alakította ki. Gyakorlati­lag ezen az úton haladt tovább a Győri Balett 1979-től, amikor Markó Iván irányításával ugyan­csak egy teljes balettosztály kezdte meg a munkát az észak- nyugati városban. Markó Ivánék sokat merítettek a pécsi forrás­ból, és összegzésként az minden­képpen elmondható, hogy a nem klasszikus táncszínház két vidéki fellegvára épült ki Pécsett és Győ­rött. A pécsiek táncosabb, gesz- tusközpontúbb színházat csinál­tak, Győrben expresszionistább, dinamikusabb volt a felfogás. A Győri Balett Markó Iván 1991-es távozásával sem veszítette el a modern táncszínházi jellegét, de sokat változott. Váltott vendégko­reográfusok alakítják azóta a da­rabokat, s igy most a hazai balett­életben vidéken az a helyzet, hogy a győri társulat és a szegedi kezd határozott arculatot mutat­ni, a pécsi pedig most van átala­kulóban. Ebből a szemszögből tehát a bennfentesek számára minden­képp érdekes előadásnak ígérke­zik a győri társulat ma esti elő­adása a Pécsi Nemzeti Színház­ban, a baranyai balettked­velőknek pedig különleges él­ményt ígér, ugyanakkor összeha­sonlítási alapot is ad a formálódó helyi társulat későbbi megítélé­séhez. Mindemellett a győriek egy jó helyi kezdeményezésnek kö­szönhetően jönnek most Pécsre. Három éve született meg a Pécsi Kulturális Központban az ötlet, hogy a Pécsi Napok keretében táncművészeti együttesek is fel­lépjenek. A kortárs és modem balett-társulatok vendégszerep­lését 1999-ben a Budapest Tánc- együttes kezdte, tavaly a szegedi­ek jöttek el a Csodálatos Manda­rinnal, s most a Győri Balett érke­zik. Csaknem teljes tehát a kép, hogy ki hol tart, és merre halad. Hogyan lehet ezt még fokozni, kérdeztük a mai táncbemutató szervezőjétől, Kelemen Zsanet­től?- Van még rá mód belföldön is, hiszen az éppen Győrben ismert­té lett Markó Ivánnak most saját együttese van Budapesti Feszti­vál Balett néven, s bízunk benne, hogy rövidesen őket is láthatja a pécsi közönség. Addig is a követ­kező Tavaszi Fesztiválra a szege­diek már elígérkeztek egy új elő­adással. Amit viszont ma láthatunk a győriektől, az Eszter könyvének modern adaptációja a Bibliából. Purim, avagy a sorsvetés címmel az ószövetség egy története ele­venedik meg, Eszteré, aki népé­ért, Zitomir város lakóiért a go­nosz király felesége lesz, de áldo­zata példaértékű, mert valójában így a gaz kerül az ártatlan kezére. A táncdrámához napjaink egyik legkeresettebb együttese, a Buda­pest Klezmer Band játssza Jávori Ferenc (Fegya) zenéjét, a koreog­ráfus Juhos István (Puttó). ____________ MÉSZÁROS B. E. Futnak a képek Eugene Onegin Kevés művet értelmeztek oly sok­féleképpen, mint Puskin remekét, az Anyegin-t, és kevés alkotást ér­tettek félre annyian, mint ezt. Bjelinszkij, a jeles kritikus az orosz élet enciklopédiájának ne­vezte, pedig a szerző nem győzte hangsúlyozni, hogy műve a kép­zelet szüleménye, s alakjait nem a valóságból, hanem az irodalmi ha­gyományból merítette. A regény hősnőjét, a művelt, komoly, finom lelkű Tatjánát többen is az orosz nő eszményképének tekintették, nem is egészen alaptalanul, hi­szen maga Puskin is „ösztönében” orosznak nevezte a lányt, holott nem ismeri kielégítően az anya­nyelvét, Anyeginnek küldött híres szerelmes levelét franciául írja, az elbeszélőnek kell lefordítania, aki közli, hogy e levelet becses emlé­kei között őrzi, máshol viszont ar­ról értesülünk, hogy Anyeginnél van. Ellentmondás? A reális való­ságban az lenne, ám egy kitalált vi­lágban minden lehetséges, még az is, hogy egy tárgy egyszerre két helyen is fellelhető. Az Anyegin tehát talányos mű, a szabadon szárnyaló, merész fantázia terméke. Szerzője erede­ti, szubjektív módon viszonyul tárgyához, műfaja, a verses re­gény tradíciójának megfelelően. Most, hogy Jevgenyij Anyegin, azaz Eugene Onegin amerikai filmben lép elénk, a művel kap­csolatos félreértések sora tekinté­lyes méretű példával bővült. Ebből a mozidarabból ugyanis jószerivel minden kimaradt, ami Puskin al­kotásában fontos: hiányzik a kép­zelet játéka, a romantikus irónia, a varázslatos költészet, és nem sze­repel a könyv tulajdonképpeni fő­hőse, az elbeszélő. Martha Fiennes, a rendező, a főhőst alakí­tó Ralph Fiennes nővére, aki eddig reklámfilmeket készített, nem ta­gadta meg önmagát: olyan józan és realista, mint egy kereskedő, aki arra törekszik, hogy portékáját el­adja. Mivel igazán kelendőnek a regény cselekményét tekinti, ezt úgy ahogy megtartja, a poézis pe­dig nem érdekli, mert úgy gondol­ja, a közönséget sem. Ennek következtében olyan él­ményben lesz részünk, mintha egy kivonatot olvasnánk „kötele­ző olvasmányok röviden” jeligé­vel, s a figurák is.elvesztik plasz­tikus teltségüket, sugárzásukból, vonzásukból kevés marad. Ralph Fiennes is csak szenveleg kezdet­ben, hogy még a vak is lássa, mennyire feleslegesnek érzi ma­gát, aztán ráérez a szerepre, van néhány őszinte, igaz pillanata, például mikor könyvet kölcsönöz Tatjánának, vagy Lenszkijnek be­szél Olgáról, aki láthatóan jobban érdekli, mint a nővére, de a befe­jező jelenetben megint rosszul interpretál, kicsit olyan lesz, mint az angol beteg. Liv Tyler is a tör­ténet középső szakaszában a leg­elfogadhatóbb, a bevezető rész­ben suta őzike, aki azt hiszi, Bertoluccinál játszik, még az ajka is úgy van kifestve, a finálét pe­dig, partneréhez hasonlóan, ő is túldramatizálja. A regényből tehát csak a cse­lekmény marad, a váz, a test, ami­ből elszállt a lélek. De különös módon még ez is elegendő ahhoz, hogy ne bosszankodjunk túlságo­san, mikor végképp rájövünk, hogy a film egyes jelenetei ugyan Oroszországban, Szentpétervárott játszódnak, ám Puskin sehol, va­lószínűleg ismét száműzték Jekatyerinoszlávba. És miközben Alekszandr Szergejevics hűlt he­lyét nézzük a vásznon, a vele való találkozás meghiúsulásának el­könyvelése mellett időnként még tetszik is egy-egy jelenet. Az pél­dául, hogy Tatjána már említett le­velét ezúttal nem akkor halljuk (angol prózában), amikor a lány megírja, vagy mikor a férfi elolvas­sa, hanem akkor, amikor évek múlva - későn - a szerelemre gyulladt Anyegin ismét előveszi (a kizárólag nála lévő) papírlapot, s már meg tudja érteni a lány egy­kori szavait. Ekkor egy rövid pillanatra még a felejthetetlen verssorok is felvil­lannak emlékezetünkben: „S sze­méből mint a halk patak, A köny- nyek hullva-hullanak.” Nagy Imre „Ö az? - töpreng Jevgenyij - Ő-e?" (Ralph Fiennes) Egy öregember emlékirataiból A város bora 2001-ben ! Öt évvel ezelőtt, alulról jövő, társa­dalmi kezdeményezésként, néhány civil elhatározta, megválasztja a Vá­ros Borát. Választottunk már Ház Borát, Sajtó Borát, gondoltuk legyen a városnak is egy, amivel reprezen­tálhat. Páva Zsolt, akkori polgár­mesternek és Sikfői Tamásnak, a kamara helyi titkárának tetszett a dolog, támogatták. A megfogalma­zott célok között szerepelt, hogy ösztönözni szeretnénk a pécsi bor­termelők palackozási kedvét, s a vá­ros hajdani zászlós borának, a cir­fandlinak új térhódítását. Aztán első évben olaszrizling, a másodikban rizlingszilváni lett a Vá­ros Bora, s bizony nem kistermelő, hanem a Szőlészeti és Kutató Inté­zet állította elő azt a cirfandlit, ami e fajtaként először nyerte el e címet. A választásban a borbarát polgárok mellett, borszakértők is részt vettek. Egy időben úgy tűnt, a hivatal ki­sajátítja a polgári kezdeményezést. Köztisztviselők ügyintéztek és dön­töttek. De ma már az oklevél ismét azt tanúsítja, hogy a város borszerető polgárainak tetszése szerint készített termék nyerte el a kitüntető címet, ami változatlanul a polgármester és a kamara reprezentációs bora is. Somogyi Tibor pécsi termelő, másodszor győzött az erős mezőny­ben. 2000-ben 98-as olaszrizlingje, az idén, 98-as cirfandlija lett Pécs Város Bora. Már hagyomány, hogy a Pécsi Napok első péntekén, vacsora kere­tében a polgármester a polgárok egészségére üríti a Város Borát. Teg­nap este a programot gondozó Aranykacsa étteremben, a cirfandli rabjainak örömére rendezett műso­ros vacsoraesten, ahol az asztalokat a cirfandli szőlő rózsaszín fürtjeivel díszítették, négyféle cirfandlit kós­tolhattak a vendégek a Somogyi pin­céből. A fogadóital friss murci volt, a bazsalikomos zöldségekkel körített halfiléhez 97-es évjáratú száraz, a mézes borban érlelt csirkemellhez 99-es félszáraz, a cirfandlis borzse­lével készült borkrémtortához a 98- as félédes, immár Pécs Város Bora 2001- nek nevezett nedűt kínáltak. Az utóbbit dr. Újvári Jenő alpol­gármester kóstolta meg elismerőleg a pécsiek nevében, majd dr. Diófási Lajos professzor, a Szőlészeti és Ku­tató Intézet nyugalmazott igazgató­ja adott róla szakmai értékelést. Az est keretében a Mystica Hungarika együttes adott stílszerű műsort. Hogy ez az írás ma megjen- hessék, jómagam, Csepeliné Klárika és Kerényi Béla neves borászok tár­saságában már korábban visszakós­toltam ez évi választottunkat. Tükrös, tiszta bor, gazdag ragyo­gó koronával. A benne bujkáló zöld nem engedi, hogy színét óaranynak lássuk, hiába óbor, az a kis zöld még némi üdeséget ígér.- Lustának látszik - mondja Klá­rika - a testessége robosztus méltó­ságot sugall.- Igen - ábrándozik Béla, pohará­ban az italt forgatva - a románkori templomablakok ritmikáját idézi föl bennem a pohár falán legördülő, va­lóban robosztus rejtély.- Még sok ábrándos dolgot mon­dunk, a látványában is ígéretes bor­ra. Az illat leírása már nehezebb. Az óbor és a fajta jellege egyértel­műen érződik. Ám most nem észle­lünk olyan illatot, amely más gyü­mölcshöz lenne hasonlítható, bár nekem felrémlik a zöld dió.- Mintha szőlősorok között jár­nék, érett szőlőillat, érett bor, de nem vesztette el a frisségét sem - mondja hunyt szemmel Kerényi, orra alatt mozgatva a poharat. - A darált szőlő illatát érzem.- Már illatában is a savak domi­nálnak. Tartós, kicsit érdes, tapadós présszag, a savak kölcsönzik a fris­sesség érzetet - analizál Csepeliné. Végre megkóstoljuk. Még dédel­getem a számban a garat előtt han- cúrozó cirfandlit, társaim szinte egyszerre beszélnek, azt sem tu­dom, ki, mit mond: kibéleli a szá­mat... hosszú... a szájpadlást tá­madja, szétbomlik... a sav készíti elő a számat, hogy ezt a gazdag, összetett zamatot, amit a bor rejt, le- kerekedettnek érezzem... anaüzál- hatatlan... gyümölccsel, a szőlőízzel harmonizáló savak...- Nem érzem édesnek, pedig a cukorfok szerint, annak kellene len­nie - jegyzem meg.- Éz is a savak gazdagságától van, félédesnek kellene lennie, de száraz szájérzetet ad. A férfiak is szívesen nyelhetik - magyarázzák.- Azt már Diófási Lajostól tudom, hogy Somogyi Tibor, aki Hosszúhe- tény mellett, a régi püspöki birtokon termeli borát, példás pedantériával gondozza új telepítéseit is. Az sem lehet véletlen, hogy 98-as olaszriz­lingje, amely a múlt évben lett Pécs Város Bora, e héten a Kutjevói Nem­zetközi Rizlingversenyen 26o minta között, kiemelt minősítést, nagy aranyat kapott. Bükkösdi László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents